Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-20 / 16. szám

1993. január 20., szerda HAZAI TÜKÖR A rock és a költészet határán E címmel Földes László (Ho­bo) előadói estje lesz január 20-án, szerdán 19 órai kezdet­tel Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Ház B épületében (volt könyvtár). Műsoron: Ginsberg, Kerouac, József Attila, Faludy György és Pilinszky János versei. Köz­reműködik Tóth János Rudolf. Februári határidő A mezőkovácsházi önkor­mányzatnál hallottuk a hírt, amelyre elsősorban a mozgás- korlátozottaknak érdemes odafigyelni. Ugyanis ez évben február 15-éig lehet benyújta­ni a közlekedési költségtámo­gatással kapcsolatos nyilatko­zatokat. Azok, akik a tavalyi évtől már rendelkeznek szak- véleménnyel külön értesítést kapnak, de új igénylők jelent­kezését is elfogadják. Közmeghallgatás Szarvas város önkormányza­tának képviselő-testülete ja­nuár 22-én, pénteken 16 óra­kor a városháza nagytermében közmeghallgatást tart, melyre várják az érdeklődő lakosokat. A közmeghallgatás témája a vá­ros idei évi költségvetése. Elő­adó dr. Gyalog Sándor jegyző. Jól jött a pótirányzat Dombegyházon az új rendőri iroda és szolgálati lakás 4 mil­lió 169 ezer forintba került. Az építkezés befejezéséhez a me­gyei rendőr-főkapitányság ja­vaslatára Békés megye önkor­mányzata 800 ezer forinttal já­rult hozzá. Jelentkezési jótanács nyolcadikosoknak A sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola kéri az ide jelent­kező nyolcadikosokat, hogy aki gimnáziumba szeretne fel­vételt nyerni, az lehetőleg feb­ruár 15-éig, aki pedig szakkö-v zépiskolába készül, az márci­us 2-áig küldje el a jelentkezé­si lapját Sarkadra. Igaz, hogy elvileg ennél tágabbak a határ­idők, de visszautasítás esetén az illető nyolcadikosnak így még bőven lesz ideje más lehe­tőséget is megpróbálni. Fórum Gyulán az Erkel Ferenc Műve­lődési és Közösségi Házban 1993. január 22-én 18.30-kor politikai fórumot rendeznek, melynek vendége Deutsch Ta­más a Fidesz országgyűlési képviselője. Elveszett az Agro—MRT. OKHB260—06714 3 számú bélyegzője. Használata érvénytelen: 1993. január 18-ától. Ezüstös csehó Főként jó játék kellett volna még... A hegylakó asszony a csellóban (jobbról balra Nádasy Erika, Felkai Eszter és Horváth Margit) fotó: kovács Erzsébet Valami nagy, nagy sikerkellene most nekünk. Évad derekán kell a siker a színháznak, hogy új erőre kapjon, s teljesíteni tudja vállalt feladatát: igényesen szó­rakoztatva szolgálni a publiku­mot. A közönségnek fjedig a lélekemelő élmény hiányzik, vagy „csupán’- az önfeledt ki- kapcsolódás, amelyet joggal re­mél, ha zord időkben egy-egy estére a színházban keres mene­déket. De ne legyünk túlzottan igényesek, s ha a nagy siker helyett megelégszünk tisztes előadással, akkor nem csaló­dunk a Békés Megyei Jókai Színház Színezüst csehó című produkciójában. Paul Foster—John Braden westem-musicalja műfaját te­kintve sokat ígérő is lehetne. Hiszen a country zene manap­ság sokadik virágzását éli, s a vadnyugati történetekre is mindig van kíváncsi vevő. Ám úgy tűnik, a Színezüst csehó szerzői egymástól várták, hogy majd a másik „feldobja” a produkciót. A helyenként bárgyú, máskor agyonmorali­záló történetet a zenének kel­lett volna magasságokba emelni, mindezt persze egy színházi est ihletett közremű­ködői által. De ha minden mu­zsikás a szomszéd partitúráját olvassa, akkor nagyon megér­tő közönséget kell verbuválni, amely lelkesedni képes. Legyünk hát megértőek. ízlés kérdése, hogy Móricz Zsigmond betyárjai vagy az „ungarische gulasch”-on nevel­kedett műzsiványok ismerete alapján alkotunk képet a ma­gyarpuszták népéről (hogy más szerzőkről ne is beszéljek). Jack London is írt az aranyásókról, és a filléres ponyvaregények szerzői is. Bőséges a válasz­ték. A Színezüst csehó alkotói A beszélő kutya írójától van­nak távolabb. Mindez persze nem zárja ki, hogy teremthet­tek volna élvezetes színpadi helyzeteket, jól megírt szere­peket, s a cselekménnyel össz­hangban álló zenét. Bár még a zenéjük volna leginkább szín­padképes, különösen, ha élőbb figurák szájából hallható, ha logikusan építkező történetet szolgál. Aligha ünneprontás elmon­dani a vadnyugati darab mesé­jét, hiszen az előadás sem szól másról, mint önmagáról. Adva vagyon Jude, az ifjú, éhenkó­rász költő — Bartus Gyula —, aki vándorlásai során elvető­dik egy arizonai városkába. Nők, ezüst és a fegyverek ural­ják a kocsmai terepet, Hősünk­nek egyikhez sincs szerencsé­je; igaz, a pénz után vonzódik a legkevésbé, poétalelkű lévén. Csak egy fegyverszakértő tud­ná megmondani, hogy a pus­kák és dali pár pisztolyok mi­féle arzenálja vonul fel a szín­padon, az ember szinte várja, hogy süljön már el valamelyik. Elsül! Felugat a colt, ahol olyan kemény fickó, mint Morgan — Bakota Árpád — tartja félelemben a világot. Fe­kete ember, csupa bűn és gát­lástalanság, mégis szeretik őt a nők, s hogy a pénzén kívül miért teszik, annak csak a kifürkészhetetlen lélek a meg­mondhatója. Maríe-Claire, a hegylakó asszony — Nádasy Erika — kegyeiért folyik a versengés, s harcol ő is démoni erővel, a maga igazáért és az ezüstöt rejtő hegyek tulajdon­jogáért is, természetesen. Vannak még lányok is nagy számban, köztük a leglányabb Popsi, a kocsmalány—Mándi Beáta —, aki nagyrészt vé­gigstatisztálja az előadást, s amikor végre van egy önálló szerepe, azt szépen megoldja, majd visszamegy statisztálni, végül pedig alakít még egy nagyon merev menyasszony­figurát is. így zajlik az élet ebben a csehóban. A rendező, Pinczés István dolga lett volna, hogy egy ki­csit „megemelje” az előadást. Precíz, pontosan beállított ké­pek sorát láthatjuk, érződik a kemény munka minden verej­téke, és talán ez a legfőbb hiba. Egy kis könnyedség, báj, több humor kellett volna még, és főként sok jó, örömben felol­dódott színészi játék. Ha egy művész képes alakí­tásról alakításra elhitetni, hogy az eljátszott szerepet ne­ki találták ki, akkor örüljünk, hogy itt van körünkben. Felkai Eszter amikor mint Lagalou énekelni kezd, hideg és meleg egyszerre futkároz az ember hátán, mert megjelent íme ál­maink csehótulajdonosnője. S ha még lehet e teljesítményt fokozni, akkor rajta: a Gálfi Lászlóval előadott duettjük so­rán ez is megtörténik. Hja ké­rem, kitűnő színészek! Mint ahogy nagyszerű színész Hodu Józseféi, Tomanek Gábor. Jaj, csak legalább ebben az évad­ban többé ne párban kínálják őket, mert könnyen csabai Stan és Pan lesz belőlük. Mint Hoss és John, a két ezüstbá­nyász, így is derekasan meg­szenvedtek egymással s a sze­repükkel. Kedvesen, aranyo­san komédiázott Holl Zsuzsa és Muszte Anna, igazán nem rajtuk múlott, hogy az általuk megformált figurák nagy el­lenérzést váltottak ki belőlem. Csöppet se vagyok prűd, bigott szenteskedő még kevésbé, de valóságos egyházi kellékek­kel, stólával és templomi zász­lóval csehóban duhajkodni, számomra visszatetsző. Taps­orkánnal ünnepelték Horváth Margitot, számára alighanem ez a legfontosabb elismerés. Milyen kár, hogy a jogos tap­sokat is túlharsogta a premier­közönség „kemény magjá­nak” bravózása, hujjogása. Ki­nőhetnénk már ezekből az örömködésekből. Néhány fi­gurát kettős szereposztásban játszik a társulat, így a további előadásokon szóhoz jut még Nagy Erika, Géczi József és Molnár László is. Az ötletes díszletet Lang- már András, a jelmezeket Va- lach Mária tervezte. A zenei vezető Bátkai József volt, a koreográfia Hegyesi Aranka és Novák Éva munkája. Andódy Tibor Kalendárium * Magyarbánhegyesen időt és fáradtságot nem kímélő lelkes emberek a faluszépítő egyesület kezdeményezésére tavaly év elején elhatározták, hogy összegyűjtenek a te­lepülésről annyi anyagot, amellyel megszerkeszthetik az első helyi kiadású kalendá­riumot. A tervet tett követte és a munkát siker koronázta. Ma már kezünkben tarthatjuk ezt a helytörténetileg is figyelemre érdemes magyarbánhegyesi kiadványt. Mint megtudtuk, a szerkesztés főbb munkáit Gönczöl Gizella, Farkasné Imre Éva, Dudás Károlyné és a Békés megyei közösségfej­lesztő képzés hallgatói vállal­ták magukra. A kivitelezésé­ben szerény, de annál tartal­masabb kiadvány sok érdekes írást tár az olvasó elé, amely­ből néhány „titkot” is megtud­hatunk az itt élő emberekről. A tartalomból: áttekintés a falu kialakulásáról, História Do­mus, 1956 Magyarbánhegye­sen, ipartestület, kaszinó, régi mozi, Katolikus Legényegy­let, hangyaszövetkezet. Emel­lett versek, önéletírások, me­sék, közéleti információk is ol­vashatók, sőt néhány itt szüle­tett vagy élt híres személyiség életével is megismerked­hetünk. Többek közt moso­lyoghatunk Hári történetein vagy álmélkodhatunk Szabó Dénes bácsi cipészmestersé­gének fortélyain. S a kalendá­rium végén jó szolgálatot tesz az idei naptár, valamint a jegy­zeteknek hagyott hely. H. M. Visszhang Ki kit büntet a kisgazdapártban? A rendszerváltozásban bízó kisgazda tagságot büntetik. Azok, akik rágalmaznak, hazudoznak nekik és nem hagyják, hogy a politikában járatlan parasztság tisztán lásson. Hogy ez már rég nem kisgazdapárt, azt már régebben gyanítom. Am néhány hónapja már tisztán látom. Nemhogy nem kisgazda, de a történ­tek után pártnak sem tekinthető. Mert egy pártnak, így a Függet­len Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártnak is van pártalkot­mánya, amely arra való, hogy ennek betartásával és betartatásá­val rend és fegyelem uralkodjon. És ez a pártalkotmány minden tagjára vonatkozik. Akik ezt az FKGP-ben nem tartják be, azok nem lehetnek kisgazdák, minthogy nem is azok. Egy pártban az ,,árulót”, akinek annyi ,,bűne” van, mint amennyivel engem vádolnak, azt a pártalkotmány szabályai szerint is félre lehet állítani. Ám akinek csak annyi „bűne" van, hogy igazán akarja képviselni a jogfosztott parasztságot, akik közé maga is tartozik, azt a pártalkotmány szerint képtelenség félreállítani. Ilyen esetben elő kell venni a 40 év alatt jól bevált módszert. Koncepciós támadást kell indítani ellene. Félrema­gyarázott féligazságokkal, hazudozással addig kell bombázni a közvéleményt, hogy akik nem látnak, hiszen nem is láthatnak a dolgok mögé, mert lényeg, hogy a megtámadottnak védekezésre se adjanak módot, elhiggyék a rágalmakat. Ezt a pártba befura­kodott, a múlt rendszert híven megbecsült káderként szolgálók­nak módjuk volt megtanulni. És demagóg módon most is gyako­rolni, ha hagyjuk őket. Nem véletlen, hogy vörös csillaggal bélyegezték meg a párthe­lyiséget. Ezek a jelek ebben a pártban az utóbbi időben markán­san megmutatkoztak. Aki ezt észreveszi, azt mindenáron el kell távolítani. Ez történt velem is. Én nem csodálkozom, hogy ezzel a módszerrel ezt az egyszerű politikai élet útvesztőjében járatlan tagságot meg tudták téveszteni. Ami azonban kétségbeejtő és gondolkozásba ejt, az az, hogy az országos vezetés, amely jól tudta, hogy itt pártalkotmány-ellenes tevékenység folyik, idáig hagyta fajulni a dolgot. Ugyanis amikor én egy küldöttség élén feltártam előttük az itteni helyzetet, látták, hogy itt pártalkot­mány-ellenes tevékenység folyik a vezetőség (de főleg szemé­lyem) ellen. Az ügy kivizsgálását az országos vezetés kezébe veszi, a megyei vezetést utasítja az elnökség (városi) jogainak visszaállítására. Ám ezt az utasítást a magukat torgyánistáknak nevpző Bakos István, id. Maczák János és ifj. Maczák János figyelmen kívül hagyva, továbbfolytatták ellenem alantas rágal­maikat. Erre újra figyelmeztettem Torgyán József országos elnö­köt és Gyimothy Géza főtitkárt kértem, hogy szerezzenek érvényt határozatuknak. Újból megígérték, hogy nem hagynak bennün­ket. Hogy ezt a mai napig sem tették meg, ez engem arra késztet, hogy felhagyjak minden erőlködéssel, hogy ez a párt ne csak nevében legyen Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt. Hiszen itt sokkal nagyobb erők működnek ez ellen. Levonva a tanulságot, félreállok, mert én annak idején nem ebbe a kisgazdapártba léptem be. Medovarszky János Köszönet és kérés Kedves Born Miklós! Köszönöm kritikádat és észrevételeidet, amelyeket a Békés Megyei Hírlap január 18-án közölt, „Ejnye már..." címmel. Biztos vagyok benne, hogy a nem helytörténészi felkészültség­gel összegyűjtött 600, ,LEG ” -em között találnifogsz még javítás­ra, pontosításra szorulót. Ezért is nyilatkoztam a sorozatot bevezető interjúban ezt: Szívesen veszem, ha valaki megcáfol vagy kiegészíti a leírtakat, továbbá frissebb és újabb ismereteket ad, valamint tájékoztatást a számomra nehezebben hozzáférhető ,.LEG" -ékről. Az akkor mondottakat most is csak megerősíteni tudom, s egyúttal kérlek, hogy a Hírlap címén írd meg nekem egyebek között az általad említett, első csabai ikerpárra vonatko­zó adatokat is. Üdvözöl régi ismerősöd: Vitaszek Zoltán Gyorshajtás a halálba... Hazánkban nagymértékben megnövekedett a közúti balesetek száma az elmúlt évekhez viszonyítva. Úgy látszik, bonyolult életünkben nemcsak a türelem, de a felelősségérzet is kihalófél­ben van az emberekben. Megyénkben sem oly rózsás a helyzet... A baleseti krónikákban gyakran szerepel a gyorshajtás, olykor sajnos a halálba..., de szerepel a közúti jelzőtáblák figyelmen kívül hagyása, valamint neurotikus zavarokból adódó közúti vétségek is. Békés megyében az egyik legveszélyesebb útkereszteződés Murony határában van, ahol a Békéscsabára, Mezőberénybe, Kondorosra, Muronyba vezető országutak találkoznak egymás­sal. Itt csaknem naponta történtek súlyos balesetek, míg néhány éve az útkereszteződés előtt figyelmeztető táblát helyeztek el. Tény tehát, hogy az óvatosságra intő táblák jó hatással vannak az arra közlekedőkre, de emellett számtalan írott és íratlan szabályt kellene betartaniuk a járművezetőknek. Oláh Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents