Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-14 / 11. szám

SPORT ißEKES MEGYEI H1RLAP­70 éves Nádori professzor „A sportot mindig szent ügynek tekintettem” Hetvenedik születésnapját ünnepli dr. Nádo­ri László testnevelő' tanár, a biológiai tudo­mányok doktora, a Testnevelési Főiskola ku­tatóintézetének volt igazgatója, nemzetközi hírű tudós, országgyűlési képviselő. Az ed­zéselmélet és módszertan vezető oktatója, akit kivételes tudásával, korszerű alapisme­reteket átfogó tankönyveivel, az ország vala­mennyi felsőoktatási intézményében a test- nevelőtanár-képzés „iskolateremtő” alakja­ként tisztelnek. Sporttudományos szakmai munkássága példa értékű, szakírói tevé­kenysége, publikációi, tanulmányai, széles körű nyelvismeretének köszönhetően a nem­zetközi tudományos tanácskozásokon tartott előadásai világviszonylatban is elismertté te­szik. Számos hazai és nemzetközi sporttanács és társaság aktív tagja. Különösen értékes munkát végez mint az Európai Sportpszicho­lógiai Társaság (FEPSAC) alapító tagja, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja, a Sporttudomá­nyos Tanács tiszteletbeli elnöke. Országgyű­lési képviselőként 1990 áprilisa óta Tolna megyéért, és a számára szent sportügyért tevékenykedik. Nádori doktor a MOB közgyűlésén FOTÓ: FÁBIÁN ISTVÁN A sportszakembert, sportve­zetőt, politikust, testnevelő ta­nárt, „Laci bácsit”, a jóbarátot üdvözölni, kivételes munkáját megköszönni gyülekeztek a sportvezetők, kollégák a napok­ban. Először a Testnevelési Egyetem Dísztermében kö­szöntötték, elsőként Dr. Istvánfi Csaba, a Testnevelési Egyetem rektora, mint házigazda. Mél­tatta Dr. Nádori László gazdag életútját, és megköszönte a főis­kola egykori tanárának oktatói és tudományos tevékenységét, amely meghatározó szerepet játszott abban, hogy a tesneve- lőtanár-képzés egyetemi rangra emelkedett. Aján Tamás, a Ma­gyar Olmpiai Bizottság főtitká­ra a testnevelőtanári társadalom példaképének nevezte Dr. Ná­dori Lászlót. Dr. Horváth Balázs, sportot felügyelő tárca nélküli minisz­ter, Nádori tanár úr politikai pá­lyafutását is kiemelte: „Dr. Ná­dori László szerelme mindig is a sport volt. Örömteli, hogy az átkos, gonosz,furcsa, szeszélyes politika kötőereje mellett is megmaradt a tiszta meny­asszony: a sport. ” Dr. Nádori László az őt kö­szöntő ünnepélyes és baráti sza­vaktól meghatva mondta: —Számomra mindig is szent volt a sport ügye. Még nem tettünk eleget, de bízom abban, hogy amíg kollégáimat az egészséges test nevelésével szembeni felelősségtudat hatja át, addig reményteli a jövő. Az ünnepi köszöntő az OTSH tanácstermében folyta­tódott, ahol Gallov Rezső ál­lamtitkár, valamint Dr. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizott­ság elnöke fogadta Dr. Nádori Lászlót. Gallov Rezső régi ta­nítványként, barátként mondott köszönetét Dr. Nádori László­nak a magyar sportért végzett munkájáért. Gallov Rezső egy kínai költő 112 évesen adott nyilatkozatára emlékeztetett, amelyben a jeles kort megélt művészember 104 éves korát jelölte meg pályafutásának csúcspontjául, majd „biztosí­totta” Laci bácsit, hogy van még ideje a csúcsra érni... Az ünnepségen a vidékiek nevében dr. Petróczy Gábor Bé­kés megyei sportigazgató kö­szöntötte az ünnepeltet, aki mindig szívesen mesél itteni él­ményeiről, s talán ennek is kö­szönhetően ígérte meg segítsé­gét egy rendkívülinek mondha­tó közeljövőbeli békéscsabai sportberuházáshoz. Petróczy Gábor a méltató szavak mellett átnyújtotta a professzor úrnak a csorvási Hunna Daunen cég ajándékát. * * ¥ Az ünnepelt ez alkalomból beszélt az MTI munkatársá­nak élete két érdekes fordula­táról is. ♦ Sokáig csak halkan mesél­tek 1956-os érdemeiről. Mi ebből az igazság? — Nagyon röviden csak annyit érdemes megjegyezni róla, hogy az adott körülmé­nyek között a normális megol­dást választottam. Feladatom volt a magyar csapat olimpiai útjának megszervezése, és vala­mennyi sportoló el is jutott Mel- boume-be. Igaz, sztrájk miatt nem mehettünk vonattal Prágá­ba, ahonnan a repülők indultak, de sikerült buszokat szereznem. Az sem volt könnyű pillanat, amikor a repülőtársaság képvi­selője bankgaranciát kért az úti­költségre, mert nem látta bizto­sítottnak Magyarország fizető- képességét. Szombati nap lévén hiába jártam körbe a nyugati nagykövetségeket Prágában, nem tudtak, nem is nagyon akartak segíteni. Végül furcsa megoldás született. Baráti ala­pon— a csehszlovák sporthiva­tal segítségével — megkeres­tem a csehszlovák külügymi­nisztert, aki 150 ezer dollárnyi bankgaranciát vállalt a csapat utazására. Igaz, hogy azért, mert közben a magyar olimpi­konok nemzeti színű zászlókkal járták a várost, és a csehszlová­kok szinte rokonszenvtüntetést tartottak a magyar forradalom mellett. Az akkori csehszlovák kormány jobbnak látta, ha sür­gősen elutazunk... Ennyi tör­tént, nem több. Ebben nem ér­zek semmi olyan érdemet, ami miatt különös elismerést érde­melnék. Kaptam ugyan útköz­ben egy táviratot, amiben a ma­gyar ifjúság—ez volt az aláírás — kinevez a melboume-i olim­piai küldöttség vezetőjének, de erről a papírról most beszélek először nyilvánosan. Akkor nem vettem komolyan. ♦ A pártállam idején disszi­dálással vádolták. Miért? — Ausztráliában többen azt tanácsolták, várjak a hazatérés­sel, amíg tisztázódik a helyzet. Sosem gondoltam a külföldön maradásra, ilyen értelemben nyilatkoztam amerikai lapok­nak, és az Amerika Hangja rá­dióállomásnak. Tanulmányútra mentem Amerikába, három hó­nappal később érkeztem haza Budapestre. Bántódásom nem esett, csupán néhány évig az Árpád Gimnáziumban tanítot­tam, amíg dr. Hepp Ferenc hívá­sára és Rajki Béla hathatós se­gédletével vissza nem térhet­tem a tudományos kutatómun­kához. ♦ Hogyan lett országgyűlési képviselő? — Részben családi indítta­tásból, részben véletlenül. Min­dig is vallottam, hogy az ember sorsát sokszor a véletlenek irá­nyítják. így kerültem kapcsolat­ba még a pártállam utolsó idejé­ben a szabad demokratákkal, akik eleinte a Kisrabló étterem egyik helyiségében jöttek össze. Akkor éreztem igazán először politikusi mivaltomat, amikor rájöttem: lehallgatják a telefonomat. Szerencsére rövid ideig tartott, elmúlt, elfelejtet­tem. A választások előtt helyet ajánlottak a listán. Tolna me­gyét, szülőhelyemet választot­tam. Onnan kerültem az Or­szágházba. Egész munkámmal a sportot szeretném segíteni. Leglátványosabb sikeremnek azt érzem, amikor több kormánypárti képviselő támogatásával 500 mil­lió forintot szavazott meg — ja­vaslatomra — a Tisztelt Ház a sport támogatására. ♦ A sűrű képviselői munka mellett hogyan marad ideje a tudományra? — Úgy igyekszem beosztani az időmet, hogy semmiképpen se essek ki a sportból. A pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetemen bábáskodtam a test­nevelő tanári szak beindításá­nál, hivatalosan most is a veze­tésem alatt áll ez a képzés. ♦ Véleménye szerint valóban katasztrofális helyzetben van a magyar sport? — Nagyon sok a gond, kevés a pénz. Mégis úgy érzem, a sport nincs rosszabb helyzetben az országos átlagnál. A szakmai munka hatékonyságának javí­tásával lehetne emelni a színvo­nalat. Át kellene tekinteni a mé­regdrága versenyrendszert. Túlzott luxusnak tartom, ami­kor alsóbb osztályú csapatok tíz-tizenötször keresztülutaz­zák az országot, rengeteg szál­lás- és étkezési díjat fizetnek ki olyan versenyekért, amit a szomszéd város csapatával is le lehetne bonyolítani. Biztatónak érzem az egyre több új sport­csarnokot és tornatermet. Az el­múlt héten vettem részt a tize­nötödik új Tolna megyei csar­nokavatáson, Gerjen község­ben. Az élsport szponzori támo­gatásának jó megszervezésével és az állami pénzek okos fel- használásával — véleményem szerint nemsokára — a sport is megtalálhatja helyét a mai vi­lágban Magyarországon. Kéznyújtás Gesztnek ABIC Mostanában különösen joggal érezheti Szerb József, a geszti általános iskola nemrég nyu­galomba vonult igazgatója, hogy nem hiába dolgozott és tanította úgymond az életre 1957-től harmincegynéhány esztendőn keresztül a község legifjabbjait. Egyre-másra ke­resik meg volt tanítványai: a kastélyiskola padjaiban szer­zett ismeretek „jól jönnek” felnőttként is a mind nehezebb megélhetési körülmények kö­zött. Bagdi István nem tartozik a nehezen boldogulok közé, de mint mondja, még párizsi üz­leti tárgyalásain is eszébe ju­tott az egykori szülőföld... Jó ideje már Kiskunfélegyházán él — gazdasági vállalkozó. A többit mondja el ő maga: — A sport gyerekkorom óta szerepet játszik az életemben. Amikor középiskolásként Csabára kerültem, az Előrében futballoztam. Aztán a katona­ság után Félegyházán teleped­tem le és alapítottam családot, de Gesztet „félszemmel” az­óta is figyelem. így került szó­ba, amikor a tanár úrral leg-. utóbb találkoztunk a mindig is szegény, de most főleg sze­rény lehetőségekkel rendelke­ző geszti sportegyesület segí­tése. Egyelőre néhány tízezer forintot utaltunk át, ebből fel­szereléseket vásárol majd a klub, de segítjük majd a ha­gyományos iskolai „Arany Já­nos szavalóverseny”-t is. Bár­mivel foglalkozik is az ember, jó ha reklámozza; de a mi cégünk, a V+B — vagyis Vida és Bagdi Kft. — a világhírű francia BIC márkanéven for­galomba kerülő aprócikkeket árulja és ezekkel mindenkihez el akarunk jutni! Tavasszal azonban középkategóriájú szörföket is behozunk, a BIC ilyenből is minőségit gyárt. A megyében most jelentkezünk először, megkezdtük a terítő­hálózat kiépítését, s „nagyobb Bundesliga: Folytatódik a birkózóbotrány Tovább gyűrűzik a hét­főn kirobbant birkózó­botrány Németország­ban. Az előzményekről annyit, hogy a KSV Wiesent­hal—VfK Schifferstadt bajnoki elődöntőben (amelyet az utóbbi­ak nyertek 19.5:6.5 arányban) a hazaiak orosz versenyzője, Vla­gyimir Toguzov feltűnően könnyen, tussal kapott ki ellenfe­létől, Stanislaw Kaczmarektől. Toguzov váratlan vereségét ele­inte sérülésével magyarázta, ám a gyors orvosi vizsgálat kiderítette, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Hosszas vita után az orosz ide­genlégiós végül bevallotta, hogy 3000 márkáért eladta a mérkő­zést. A pénzt pedig honfitársától, a Schifferstadtban szereplő két­szeres Európa-bajnok Ararat Sza- bejevtől kellett volna megkapnia. Szabejev azt hozta fel mentségé­re, hogy klubjának vezetője, Ro­bert Litzenburger megzsarolta őt, mivel nincsenek rendben a papír­jai ahhoz, hogy megkapja a német állampolgárságot. Az eset a Német Birkózó Szö­vetség (DRB) bírósága elé került, itt azonban fordulatot vett az ügy. Toguzov ugyanis visszavonta val­lomását, amit korábban több tanú előtt tett. Ezt hallván, honfitársa, Szabejev is követte példáját és egyértelműen visszautasította a vádakat. Ezzel lehetetlenné tették a gyors döntéshozatalt, pedig a DRB-t sürgeti az idő, hiszen vasár­nap már a bajnoki döntőre kerülne sor az AC Goldbach és a VfK Schifferstadt csapatai között. 1993. január 14., csütörtök belép a sportba... halakban” is gondolkodunk. Tervezzük például, hogy hirdetünk a békéscsabai Kór­ház utcai pályán, a sajtóban. Gondolom, akik nézik a televí­ziós műholdas adásokat, azok­nak ismerős az 1947-ben Amerikába áttelepült francia báró, Bic neve. O a cég név­adója, s nemrég a világhírű labdarúgó, Papin volt a cég egyik szendvicsembere. — Bagdi úr, nagyon érdekes a történet, de itt álljunk meg: ez nem a kereskedelmi reklám helye! Inkább hallgassuk meg Szerb Józsefet is: — Tudom, ma az egész or­szág szponzorok után szalad­gál, a sport és kulturális élet­ben pedig különösen égetően szükség van a támogatókra. A gond csak ott van, ha mondjuk egy kis községi sportegyesület kezd el kilincselni, ő bizony nem tud tévémérkőzést, nagy közönség előtti reklámmegje­lenítést ígérni, ha meg ígér, az nem több a blöffnél... Márpe­dig a kicsik is élni akarnak, a mi gyerekeink is szeretnének tisztességes tornacipőben ját­szani, nem ezerszer mosott mezt felvenni. A megoldás? Igencsak törheti a fejét manap­ság a községi sportszervező­dé lám, azért szerencsére van­nak önzetlen és segítőkész is­merősök, egykori tanítvá­nyok, lokálpátrióta emberek. Mint amilyen Bagdi Pista is! Ha most azt mondom, hogy büszke vagyok rá, akkor első­sorban azért tehetem, mert sok év után sem felejtette el az iskolát, az egykori szűkebb pátriát. Mellesleg, ha két éve nem is tudunk indulni a me­gyei II. osztályú labdarúgó bajnokságban, azért sportélet most is van. Nemrég fejező­dött be a lábteniszbajnokság — Tárnok László győzött Ta­kács Zoltán és Deák László előtt, a párosban a Tárnok— Balogh duó lett az első—most indul a biliárdbajnokság. Van jó kis tornatermünk, a kultúr- ház nyitott. A tétlenség nálam ismeretlen fogalom. Igaz nyugdíjasként kissé megvál­toztak a lehetőségek, de úgy látom, akik az utóbbi időben egy sor dolgot másképp gon­doltak megoldani, most azok is egyre gyakrabban mondo­gatják: nekünk csak az lenne a legfontosabb, hogy jó hangu­lat legyen a községben és akik egyszer valamilyen okból bú­csút is intenek a Geszt helység­névtáblának, úgy gondoljanak vissza a falura, mint Bagdi Pis­ta. (fábián) Tanár és tanítvány újra egymásra talált... Szerb József (bal­ról) és Bagdi István fotó: fazekas ferenc Cross- és salakmotoros tervek Az ősszel megalakult békés­csabai motocross klub terveiről Nagy Ferenc elnök újságolta a napokban: — Most már biztosnak lát­szik, hogy hosszú idő után má­jus 23-án ismét lesz hivatalos verseny Békéscsabán. A tv-to- rony mögött már használható, de természetesen még sok munkát igénylő pályán ren­dezzük meg az országos amatőr bajnokság harmadik forduló­ját. A tízfordulós pontvadászat április 25-én Monoron rajtol, aztán Gyál következik, majd mi. A bajnokságot hét kategóri­ában írták ki, de nálunk oldal­kocsisok versenye nem lesz, így hat erőpóba lesz, az 50-től a 250 köbcentis kategóriáig. En­nek a sorozatnak nem a MAMSZ, hanem a Magyar Motorkerékpáros Szövetség a gazdája. Mindenkit várunk, akit érdekel a sportág! Vagyis nemcsak saját motorral rendel­kező indulni kívánó fiatalokat, hanem társadalmi munkásokat is, hiszen nem mindegy, ho­gyan sikerül az első ver­senyünk. Hogy legyen kiért szurkolni, annak érdekében márciusban tehetségkutató edzéseket tartunk, ha kell töb­bet is. Egyelőre a Franklin utcai irodám a főhadiszállás, ide vá­runk mindenkit. Sok múlik azon, hogy tudunk-e támogató­kat találni. Nagyon remélem, hogy nem hiába dolgozunk majd! Talán kevesekhez jutott el a híre, hogy már a tavalyi baj­nokságban is indultak békés­csabaiak, s ha nem is velük kez­dődött az eredményhirdetés, azért a lehetőségeket figyelem­be véve Kiss Tamás és Czeglédi Lajos tisztességesen helyt állt. A gyulai Speedway Klub va­lamelyest előbbre tart, hiszen tavaly már a felújított pályával ismét bekapcsolódtak a sportág hazai vérkeringésébe. Az idén — ez már fix — Gyula rendez egy junior és egy felnőtt bajno­ki fordulót, a fiatalok versenyét „mindjárt” április 11-én, hús­vét vasárnapján, utóbbit pedig szeptember 10-én. Újdonság, hogy a sportágban több évtized után (valamikor Pécsett ren­deztek versenyeket) a Dunán­túl is házigazda lesz: a magáról mind többet hallató Cserénfán nemcsak bajnoki fordulót, ha­nem mindjárt világbajnoki se­lejtezőt is lebonyolítanak. De a gyulaiaknál maradva feltétlen változás, hogy újra lesz „saját” vaspapucsosuk. Kara Mihály elnök még nem akar neveket említeni, de azt mondja, feltétlen nagyobb ér­deklődést jelenthet majd az idei évadban, ha a tárgyalások vé­gére érnek és neveket is mond­hat. Újság még, hogy március­ban valószínű Gyulán edzőtá­borozik a lengyel válogatott és a végén nemzetközi viadalt is a programjukba iktatnak, kö­szönhetően az egykor itt dolgo­zó kiváló edzőnek, Marian Spi- chala technikai vezetőnek is. FI,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents