Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-29 / 305. szám

0 1992. december 29., kedd NAGYVILÁG hMplosz Kárpátalján szabad a nyelvhasználat! Ukrajna elnökének kárpát­aljai megbízottja rendeletet adott ki az ukrajnai nyelv­törvény és a nemzetiségi ki­sebbségi törvény gyakorla­ti végrehajtására. E doku­mentumban az elnöki meg­bízott kötelezi a helyi álla­mi szerveket, a vezető be­osztásban dolgozókat, hogy az állami és társadal­mi szervek, vállalatok és intézmények nevét akár­csak a városok és a falvak, az utcák és a terek nevét ukránul és az adott te­lepülésen élő nemzetiségi kisebbség nyelvén tüntes­sék fel. A rendelet továbbá előírja, hogy ahol valame­lyik nemzetiségi kisebbség alkotja a lakosság zömét, az állami ukrán nyelv mellett az adott nemzetiség nyel­vét is használják az állami és a társadalmi szerveknél. Anélkül, hogy elvetném a sulykot: azért vannak örvendetes dolgok is nap­jainkban. A kárpátaljai kisebbségek megkapták az őket megillető jogok nagy részét. Ugye milyen természetes dolog lenne ez mindenütt Európá­ban?! L.S. Picinyem Maria Magdalena Madridban a szájából eteti a fecskéket a belvárosi parkban. Maria csaknem négy éve eteti a kismada­rakat, amelyek szinte az ajkáról veszik el a kenyérmorzsákat MTI-PRESS-FOTÓ Szlovákok folyamodványa Több mint 30 000 szlovák fo­lyamodott eddig a január else­jével önállóvá váló Cseh Köz­társaság állampolgárságáért. Az utóbbi időben a Cseh Köz­társaságban élő szlovákok na­ponta mintegy 3000 ilyen kér­vényt nyújtanak be a hatósá­gokhoz, míg korábban öt volt az évi átlag. A cseh belügymi­nisztérium a nagy rohamra va­ló tekintettel a minimálisra korlátozta a kitöltendő forma- nyomtatványok terjedelmét. Hűtlenül kezelt az özvegy Közpénzek hűtlen kezelésé­nek vádjával január elején bí­róság elé állítják Nedzsmije Hodzsát, az egykori albán dik­tátor, Enver Hodzsa özvegyét. A Reuter az illetékes bíró köz­lésére hivatkozva jelentette, hogy még január első hetében megindul az eljárás az albán kommunista diktatúra valami­kori „szürke eminenciása”, a 71 esztendős özvegy ellen, aki már egy éve vizsgálati fogság­ban van. Azzal vádolják, hogy férje országlása idején drága luxusjavakra és külföldi utazá­sokra költötte az állam pénzét, miközben a nép nyomorgott. Görög erőfeszítések Görögország diplomáciai erő­feszítéseket fog tenni azért, hogy megakadályozza az egy­kori jugoszláv tagköztársaság, Macedónia felvételét az ENSZ-be a jelenlegi nevén. Ezt jelentette az ITAR- TASZSZ Mihalisz Papa- konsztantinu görög külügymi­niszter vasárnapi athéni sajtó- értekezletéről. A görög diplo­mácia első embere egyúttal fi­gyelmeztette azokat az EK-or- szágokat, melyek tagjai a Biz­tonsági Tanácsnak, hogy gon­dosan mérlegeljék álláspont­jukat, ha el akarják kerülni a feszültségeket Athénnal ápolt kétoldalú kapcsolataikban. Athén köztudomásúlag ellenzi Macedónia független állami­ságának elismerését. Kérdőjelek A kijózanodás éve? A híres francia látnok, Mario de Sabato ezúttal visszafelé is nézve, a kijózanodás évének nevezte 1992-t. Miért? Mert ebben az esztendőben nem kevesebbről kellett töprengenie az emberi­ségnek, mint arról, hogy meg tudja-e fékezni az éhséget, a riasztóan terjedő szegénységet, sőt el tudja-e hárítani az általá­nos zűrzavar veszélyét? Kérdésessé vált szerinte az is, hogy az európai egység reményét nem söpri-e el hosszú időre a nemzeti öntudat hullámverése? A jövendőmondó rendíthetetlen hite a világ boldogulásában ezúttal közmondások bölcsességében fo­galmazódott meg. Róma sem épült fel egyetlen év alatt, így az ésszerűség birodalmának megszületéséhez sem elég néhány esz­tendő. A vajúdás fájdalma nélkül nem lehet boldog az emberiség. Bizakodjunk tehát, hogy vajúdással végül boldogság köszönthet a Földre? Legalábbis ennyit joggal elvárhat tőlünk de Sabato. S mit hoz a gondokkal terhes emberiségnek 1993 ? A jós szerint nem kevés újabb gondot: Németország és Nagy-Britannia például szakít az Európai Közösséggel, Jelcint eltávolítják Oroszország éléről, a balkáni válság kiterjed Albániára és Görögországra is. Mindezek ellenére azonban megerősödik az általános érzés, hogy a világ békésebb vizek felé hajózik a viharos tengeren. Az ezredfordulón pedig már együtt örülünk annak, hogy egyszerre választanak fekete bőrű pápát Rómában a bíborosok, s színes bőrű elnököt Washingtonba az amerikaiak. Addig pedig? Higgyünk abban, amit szívünk szerint remélünk: a bejósolt bajok ellenére nem kell a világnak folytatnia az 1992-t jellemző kijózanodást. De Sabato is arra biztat derűlátóan: felhők nélkül nincs szivárvány a politikában sem. Kocsis Tamás Mindennap feladhatja Jmmrmmem hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen és telefonon is feladhatja 8—16 óráig. ROTWEILER kiskutyák, 3 hónaposak, eladók. Békéscsaba, Ber­csényi^. 35. DOG ÉS BERNÁTHEGYI kiskutyák és egy 2 éves, színhibás dog kan eladó. Nagyszénás, Dobó köz 19., telefon: 166. « « Iliescu nem nyert volna... Temesvári beszélgetés Emil Constantinescuval Temesvárott, a forradalmi eseményekre emlékező nagygyűlés egyik szónoka a demokratikus gondol­kodású Emil Constantinescu, a Demokratikus Konvenció elnökjelöltje volt, akit hosszú percekig ünnepelt a tömeg. Az Opera erkélyén elmondott beszédét követően december 16-án az esti órákban interjút adott a Magyar Rádió, a Magyar Hírlap és a Békés Megyei Hírlap munkatársainak. Ennek rövidített változatát közöljük. Először a nyári el­nökválasztás tapasztalatai iránt érdeklődtünk. A Mátyás király szobroii elhelyezett feliratos tábla miatt folyamatosan tart a kolozsvári magyarok tiltakozása mti-fotó — A választási kampány két hónapja alatt alkalmam volt arra, hogy ellátogassak az ország több városába. Nem fe­lejtem el, Galacon, ahol a pol­gármester a Szocialista Mun­kapárt tagja, 15 ezeren jöttek el, hogy meghallgassanak. A legmeghatóbb talán az volt, hogy velük akkor történt meg az, ami a temesváriakkal há­rom évvel ezelőtt, a decemberi forradalomkor esett meg, hogy felfedezték magukban a bátorság, a szolidaritás nyúj­totta örömöt. Igaz, akkor meg­támadtak a sajtóban és a televí­zióban egy ott mondott mon­datomért, miszerint ha elnök leszek, azokkal fogok tárgyal­ni, akik nem rám szavaztak, nem engem választottak. A tá­madásra azt feleltem, hogy párbeszédet elsősorban azok­kal kell folytatni, akik nem értenek velem egyet. Ilyen for­mán sikerült az általam képvi­selt eszmék mögé ötmillió sza­vazót állítani. A legerősebb ér­zés akkor töltött el, amikor ve­szítettem. Nyilvánvalóvá vált, hogy megnövekedett irántam az emberek szimpátiája. —Ön a református templom előtti rögtönzött beszédében olyasmit mondott, demokrácia van Romániában. A tömeg er­re fütyülni kezdett. Tényleg így gondolta? — A totalitárius rendszerek bukása után Európa közepén és szélén konkrét meghatáro­zását adták a forradalomnak. Eszerint forradalom akkor volt, amikor a politikai és tár­sadalmi rendszer egy ország­ban gyökerestől megváltozott. E meghatározás szerint ná­lunk, Romániában 1989 de­cemberében nem volt forrada­lom, hiszen a rendszer nem változott meg gyökeresen. Sem politikai sem gazdasági értelemben. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy egyesek szerencséjére és má­sok bánatára a forradalmat emberek csinálják. Romániá­ban — ami az embereket illeti —, feltétlenül változott vala­mi. Elvesztették a félelem ér­zését és ezzel szemben meg­nyerték a szolidaritásét. Önök Magyarországon job­ban megértik, mint Nyugaton, azokat a nagyon furcsa kombi­nációkat, amelyek kialakultak a társadalom demokratikus ré­sze és a hatalom néhány fontos mozgató erője között, amely utóbbit teljesen ellenőriz a ha­talom. — Milyen mozgatóerőkre gondol? — Az igazságszolgáltatás­ra, ügyészségre, az informáci­ós szolgáltatásra, a televízióra, amelyek teljesen a hatalom ke­zében vannak. Hogy ezeket a fontos mozgatórugókat meg­tarthassák, egy Patyomkin vi­lágot építettek ki. Ebbe a sajtó is beletartozik, amely olykor már a groteszkségig független, és mégis fontos. — A nagygyűlésen néhány perce azt mondta a tömegek­nek, hogy Románia elszigetelt­sége miatt Kelet felé halad Eu­rópa helyett. — Vannak olyan társadalmi erők, amelyek ezt szeretnék, De meggyőződésem, a jelen­legi politikai erőviszonyok kö­zött ez már lehetetlen vállal­kozása. A választások meg­nyerése után Iliescu elnök is arra kényszerült, hogy szinte szó szerint átvegye tőlem mondataimat, amelyek arra vonatkoztak, hogy Romániá­nak különösen fontos kapcso­latokat kiépíteni Nyugat-Eu- rópával és az Egyesült Álla­mokkal. — Mintha napról napra romlana Románia és Magyar- ország viszonya. Az okokat mi­ben látja Constantinescu úr? — Néhány politikai megfi­gyelő a romániai elnökválasz­tásból a következő lényeges vonást ragadta ki: én majd minden erdélyi megyében, mind azokban, amelyekben magyar többség van, mind azokban, amelyekben román, többséget szereztem. Még Ko­lozsvárott is, ahol Funar úr a polgármester. Ez azt mutatja, a román állampolgárok nagy része megértette, hogy egy olyan demokratikus platform köré csoportosulhatnak, amely mind a két nemzet, a magyar és a román érdekeit szem előtt tartja. Ez bizakodó­vá kell tegyen bennünket. Bár­milyen ellentétet szítanak is ezután a román többség és a magyar kisebbség között, ele­ve kudarcra ítéltettek. Ennek a szemléletnek a következő években meghatározó szerepe lesz a román politikai életben. — Azért erős még a nacio­nalista szemlélet is... — Kétségtelen, vannak pár­tok, amelyeknek nincs más programja, filozófiája, mint az etnikai ellentétek kiélezése. Az is igaz, a szélsőségeseknek szüksége van egymásra. Ha si­kerül nekünk elérni, hogy csak a maguk szűk csoportja nevé­ben beszéljenek a román nép helyett, akkor Románia egyike lesz a stabil országoknak, és tartós baráti kapcsolatokat ala­kíthat ki Magyarországgal. Ez a történelem iránya, és ezt nem lehet megváltoztatni. — Úgy tűnik, Iliescu elnök­nek szüksége van a Funárokra, hogy megtartsa a román nép egységét. — Egy felmérés világosan mutatja, hogy Iliescu nem nyerhette volna meg a válasz­tásokat s nem állíthatott volna kormányt a szélsőségesek nélkül. Majd kiderül, hogy ez a szélsőséges nacionalizmus megfelelő alapnak bizonyul-e, amikor a kormány reformot hirdet. Ugyanakkor szüksége van a szélsőséges pártokra, amelyek viszont ellenzik a re­formokat. Ez a nemzeti kom­munizmus lényege. —Tőkés püspök azt mondta, hogy Románia tragédiája lesz, ha ez a kormány négy évig hatalmon marad. — Komoly politikai elem­zésekből az tűnik ki, hogy a jelenlegi politikai kormány- szerkezet nem lehet tartós. Na­gyon nehéz egy olyan kor­mánynak fennmaradni, amely a lakosságnak arra a részére támaszkodik, amelyik nem akarja a reformot. Rájuk tá­maszkodva képtelenség a dek­larált változásokat végrehajta­ni. Különösen olyan helyzet­ben, amikor a Nemzeti Meg­mentés Demokratikus Frontja által megválasztottak elkü­lönültek a volt Nemzeti meg- mentési Fronttól, amely nem akarta a reformot. A politikai válság tehát magában a politi­kai struktúrában kereshető. —Lehet, hogy Önnel hama­rosan mint Románia elnökével készíthetünk interjút? — A politikai változásnak először a parlamentben kell végbemenni, valamint a parla­ment és a Kormány kapcsola­tában. Ebben az időszakban az én szerepem az, hogy biztosít­sam az ellenzék egységét. Egy alapítványt is létrehoztam, hogy kinevelhessük azokat a fiatal politikai, adminisztratív szakembereket, röviden az új politikai elitet, akikkel a válto­zást végre lehet hajtani. Ilyen­formán, amikor a választáso­kon kivívjuk a győzelmet, lesz olyan ütőképes szakembergár­dánk, akikkel nekikezdhetünk egy igazi gazdasági reformnak és politikai struktúraváltás­nak. Tudom, ez nem könnyű fel­adat. Egyszerűbb egy érzelmi ugrást megtenni bizonyos nagylelkű gondolatok révén, mint szakemberek, politiku­sok százait felkészíteni az or­szág fellendítésére. B. Sajti Emese

Next

/
Thumbnails
Contents