Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP VADÁSZAT 1992. december 28., hétfő Hogyan lőjünk rókát? Tudtad, hogy a róka legjobban a döglött macskát szereti? — kérdezi egyik vadász a másikat. A Mezőkovácsházán lakó Ágoston Mihály és fia, Ágoston-Kornél azonban nemcsak ezt tudja a rókáról, hanem sok egyéb mást is, mivel egyik szenvedélyük, hobbijuk éppen a rókavadászat. S hogy mindez nemcsak pusztába kiáltott szó, arra bizonyíték, hogy 1991- ben a Budapesten rendezett rókatrófea-kiállításon a nemzetközi mérce alapján kiérdemelték az országos első helyezést. Az érdekességhez még hozzátarozik, hogy nemzetközi viszonylatban a rekordot Szlovákia tartja 26,48-as pontszámmal, az Ágostonéké 26,18. — Hogyan válik egy család hobbijává a vadászat? — A családban kezdettől megvoltak a természet védelmével kapcsolatos érzések — kezdi Ágoston Mihály a bemutatkozást. Közel 20 éve foglalkozom e tevékenységgel, Kornél fiam pedig 21 évesen szinte egyidős a vadászattal. Egészen kicsi korban megismerkedett az állatokkal, a vadvédelemmel és 14 évesen már hivatalosan részt vett a munkában. Szinte „belenőtt” a dolgokba, így nem csoda, ha megszerette a vadászatot. Sokáig erdész akart lenni, azonban nem adódott lehetőség a tanulásra. Végül Battonyán végzett műszerészként, de sosem tetszett neki ez igazán. — Nagyon érdekeltek a vadászattal kapcsolatos dolgok — folytatja Kornél —, bennem bujkált a vágy, hogy csak ezzel foglalkozzam. Megtanultam a rókanyúzást, majd megpróbálkoztam a bőrök kikészítésével. Ezért is jelentkeztem Kunszentmártonban az iskolára. így lett második szakmám a szőrmekikészítés. — Később visszakanyarodott az erdészethez és mivel az erdész, vadász rokon szakma, ez utóbbit választotta — folytatja az apa fia bemutatását. Amikor a mezőkovácsházi hivatásos vadász nyugdíjba ment, Koméi jelentkezett és szerencsére találkoztak az elképzelések. E munka mellett jelenleg végzi a vadász-vadtenyésztő szakiskolát. —Ennyi bemutatkozás után térjünk át a rókára. Mitől lett kedves éppen ez a vörös bundájú kis ravaszdi? — Mindig is kedvenc volt. Sokat beszélgettünk róla, különféle módszereket kerestünk a sikeres vadászatára. Kidolgoztunk újféle lesállást, sőt a társas vadászatokon is az elejtés útját, módját kutattuk. Sok apró dologra kell odafigyelni, amikor rókalesre indulunk. Ilyen például, hogy reggel nem szabad szagos szappannal mosakodni, borotválkozni, mert megérzi. Tudni kell például, hogy a róka legjobban a döglött macskát szereti, amellyel jól lépre lehet csalni. Nagy ügyesség kell az elejtéséhez, mert valóban igaz, hogy rendkívül ravasz és érzékeny állat. Szerencsénkre sikerült is lőnünk egy párat. Megnyúztuk és amelyik szebb volt, annak a fejét kifőztük, kidolgoztuk trófeának— mutatják bizonyságul a saját kezűleg készített koponyagyűjteményt. Az egyik 30 darabot tartalmazó dobozban például 26 arany- és 4 ezüstérmes fejet láthattunk. A beszélgetés során még megtudtuk, hogy 1984, az első zágrábi kiállítás óta kísérik figyelemmel a rókák sorsát, amikoris kikiálltották tró- feás vadnak. A nemzetközi mérce megállapítása Ágostonék szerint vitatható, mert azóta lényegesen nagyobb koponyák bukkantak fel. És hogy miként lőhetünk trófeás rókát? A sok feltételből néhány: nemcsak maga az állat fontos — amely egyébként legalább 3 éves legyen —, de a környezet, a miliő, a forma, a méret, a szokás az, amit figyelni és elemezni kell. S nem utolsó sorban ügyesség és ravaszság szükséges. Enélkül nem megy! A vadászat mellett Ágostonék kíváncsiságból megpróbálkoztak a rókatenyésztéssel is, sikerrel. A befogott kis rókákat mindenféle konyhai hulladékkal és hörcsöggel etették. Végül „bevallották”: 1973 óta 100 róka bánta, hogy a puskacső elé került. Munkájuk eredményét mi sem példázza jobban, mint az elmúlt évben elnyert országos első hely, amelynek díja nem kisebb, mint egy szarvasbika kilövési lehetősége volt Rinyatamási- ban. Az itt szerzett élmények azonban már egy másik cikk témája lehetne. Halasi Mária Ágoston Mihály és fia, Kornél a saját kezűleg kikészített rókatrófeákkal, amelyből 26 arany-, 4 ezüstérmes és egy országos első díjas. Ez utóbbi egyébként a nemzetközi pontverseny szerint minimális lemaradással a második helyen áll a világon Miért a városban vettek vadásztanyát? Ötvenéves jubileumhoz közeledve A battony ai Dózsa György Va- dásztársaság 1945-ben alakult meg 12 taggal. Jelenlegi elnöke Lipován Mihály. — Negyvenhét éve, tehát megalakulásától fogva tagja vagyok a társaságnak — mondja. — Természetesen nekünk is voltak nehéz éveink, de sohasem oszlattak fel bennünket. A mostani taglétszámunk 57, az évet 5 millió 100 ezer forintos összbevétellel zárjuk. A pénzt OTP-szám- lán tartjuk, illetve értékpapírokba fektetjük. —Konkrétan miből származik az önök nyeresége? —Az idén 22 darab őzbakot lőttek ki nálunk a külföldiek, ezeknek az együttes értéke 1 millió 600 ezer forint. Hozzáteszem, hogy eléggé jó állománnyal rendelkezünk, a 22 bakból 11 volt érmes. Ugyancsak szépen fejlődik a nyúlál- lományunk is, az olaszok ebben az évben 600 tapsifülest lőttek Battonyán. Vannak fácánjaink is, a tenyészet közepesnek mondható. Egy-két évig még nem merünk csibéket vásárolni, mert 1991-ben ismeretlen eredetű vírusos fertőzés pusztított a területen. A kár meghaladta az 1 millió forintot. Persze azért fácánra és más szárnyasra is vadászhatnak a vendégeink. Jövőre megrendeltünk 2500 darab napos vadkacsát. —A vendégeknek? — Igen. Külföldi vadászokat fogadunk rendszeresen. Az olaszokkal már az idei mennyiségnek megfelelő előszerződést kötöttünk 1993-ra, konkrétan 22 őzbak és 600 nyúl kilövésére. — Úgy hallottam, házat vettek benn a városban. — Ennek szomorú előzménye van. A vadásztanyánkat az idén háromszor törték fel, elvittek 40 ezer forintnyi értéket, beverték az ablakokat, feltépték az ajtót, a villanyoszlopot kitörték. Nem is maradt ott más, csak egy csempekályha. Hát éppen ma fedeztük fel, hogy azt is darabokra zúzták. Hasonlóan vandál pusztítást végeztek bérletünkön, az úgynevezett nutriatelepen is. Nos, ez tette szükségessé a házvásárlást. Van két UAZ gépkocsink, egy MTZ traktorunk, ezeket tartjuk a ház udvarán, az épületet pedig irodaként használjuk. _ Ménesi György Infarktust kapott a ravaszdi! Lipován Mihály meséU: — A róka sokkal ravaszabb annál, mint amilyennek a róla szóló gyermekkori történetek alapján elképzeljük. Egyszer tavasszal távcsővel meglestem egy rókát a vízparton. Hihetetlen dolgot művelt: tépte és halomba gyűjtötte a zöld füvet. Később — szájában a fűcsomóval — bement a vízbe. Úgy úszott, hogy az egész teste elsüllyedt, a felszínen nem látszott semmi, csak a zöld fű. S az nem akármerre haladt ám, hanem egyenesen a vadkacsák felé. Hát kérem! így álcázta magát a róka, s a saját szememmel láttam, amint elkapta a vízen úszó vadkacsát... De a másik eset is azt bizonyítja, hogy a róka „dörzsöltsége” minden képzeletet felülmúl. Lesben voltam, megláttam két rókát. Hirtelen az egyik összeesett, elterült, a másik futott tovább. Na fene, ez infarktust kapott, gondoltam. Amint tovább figyeltem, láttam ám, hogy két varjú köröz a „tetem” fölött. Leszálltak, egyszer-kétszer megcsípték a róka farát. Miután „meggyőződtek” róla, hogy nincs a rókában élet, elkezdték volna vájni a szemét. Mit mondjak? Nem sikerült nekik, de a tanulságot már csak az egyik varjú hasznosíthatta. A másik legfeljebb a róka szájában töprenghetett azon, hogy hibázott. A Csorvási Vadásztársaság A kevesek egyike A Csorvási Vadásztársaság azon kevesek közé tartozik, amelynek nincsenek anyagi gondjai. A legutóbbi közgyűlésen, ahol az egyesületi életről, a vadászatról és a vadgazdálkodásról volt szó, ezt egybehangzóan megerősítették s kijelentették, hogy a megye első harmadához tartoznak az anyagi lehetőségeiket tekintve. A társaság 8200 hektáron tevékenykedik és 36 tagot tart nyilván. —Évente átlagosan 10—12 vadászatot tartunk, főleg apróvadat ejtünk el, fácánt és nyu- lat. Általában egy vadászatot szervezünk külföldieknek. A helyi termelőszövetkezettel korrekt munkakapcsolatban vagyunk, jövőre is mintegy 25 hektár területet bériünk tőlük. Legnagyobb gondunk a nevelt fácánok megtartása, mert kevés az élőhely, ahol a fiatal állatok megbújhatnának — tájékoztat Széli László, a vadásztársaság elnöke. Széli László: Az idén három érmes őzbakot lőttünk A fácán és a nyúl mellett a csorvásiak átlagosan évi 25 őzet ejtenek el, ebből 5—7-et külföldiek lőnek ki. Az idén is három érmes bakot mondhat magáénak a vadásztársaság. A vaddisznó ritka zsákmány errefelé, mindössze egyet sikerült puskavégre kapni. — Mintegy 550 darab nyu- lat szeretnénk élve elfogni és exportra értékesíteni. Egyelőre azonban még nem kezdtük el a munkát, mert nincs konkrét vevő az állományra. A riyúlkilövést szigorúan szabályozzuk, kevés van belőle, így egy szezonban egy tag 6 nyulat lőhet. Tagságunknak közel 20 éves kapcsolata van a Kisbár- apáti Béke Vadásztársasággal. Minden évben kölcsönösen vendégül látjuk egymást, s a mi vadászaink örülnek a Somogy megyei szarvas- és vaddisznóvadászatnak, vendégeink pedig szívesen jönnek hozzánk fácánt lőni — mondja Széli László. A Csorvási Vadásztársaság nem befelé forduló típusú, igyekszik részt venni a község vérkeringésében. Nem egy szervezetet — mint például a Csorvásiak Baráti Társaságát, az általános iskolásokat, a mozgássérülteket és a községi sportkört — anyagilag is támogatnak. A társaság elnöke úgy látja, hogy jövőre szeretnék hasonló színvonalon megtartani szervezetüket, a vadállományt tekintve pedig az apróvadaknak megfelelő élőhelyfejlesztést, őznél pedig a minőségjavítást tartják elsőrendű feladatuknak. Papp János A nyereség a faluban marad Vadászok, természetvédelmi szemlélettel Tulajdonképp a címben foglaltakkal lehetne legrövidebben összefoglalni azt a beszélgetést, amit Ecsegfalván, a Kunsági Vadásztársaság elnökével, Fekete Sándorral és a gazdasági ügyekért felelős Fo- garasi Andrással folytattunk. Az ízlésesen berendezett, egyszerre tizenkét vadászvendég fogadására alkalmas vadászház, ahol találkoztunk, egyben panzió is. — Elnök úr, hogyan jellemezné társaságuk tevékenységét? — Talán azzal kezdeném, hogy két falu, Ecsegfalva és Bucsa határában, a Hortobágy—Berettyó főcsatorna bal partján, mintegy 7000 hektáron gazdálkodunk. Területünket az határozza meg, hogy alacsony az erdősültségünk, ami a vadállomány összetételét is döntő módon befolyásolja. Elsősorban fácán, vadkacsa, nyúl és őz fordul elő a térségben. Az élettér biztosítása rendkívül fontos, hiszen például természetes búvóhely kevés van. Ennek ellensúlyozására évente több hektár szántót bérelünk a helyi tsz-től, ide cirkot vetünk, ez segít az elrej- tőzködésben. — Ezen kívül még hogyan segítik elő a megfelelő vadlétszám kialakulását? — Nekünk itt sokkal többet kell dolgoznunk, mint más helyeken. Évente mintegy 6- 8000 fácánt és 1500-2000 vadkacsát helyezünk ki a területre, ám ezzel még távolról sem ért véget a vadállománnyal történő foglalkozásunk. Folyamatosan etetjük és főleg az utóbbi időben itatjuk is őket, lajtkocsival hordtuk az idén nyáron is az itatókba a vizet. — A vadgazdálkodás nyilván sok pénzbe kerül. Milyen bevételeik vannak? A kérdésre a vt. „pénzügy- minisztere”, Fogarasi András válaszol. — Legfontosabb bevételünk a kereső vadásztatás. A vadállomány letermelésének 60 százalékát külföldi, elsősorban olasz vadászok hajtják végre. A lebonyolításra a helyi önkormányzattal és egy olasz vadásszal vadászatszervező kft.-t alakítottunk. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kft. az árbevétel 10 százalékát kapja, míg más vadászat- szervezők esetében ez 15-20 százalék. A képződött nyereség a faluban marad, tavaly például infrastruktúrára fordítottuk. Ennek köszönhetően kapott távhívásos telefont például az önkormányzat is. Vendégvadászaink jelentős része visszatérő, hiszen egy vadásznapon általában 12 apróvadat ejtenek. Az éves vadásznapok száma 300 körül van, a bevételünk mintegy hét millió forint. Végezetül Fekete Sándor elnök fontosnak tartotta annak nyomatékos hangsúlyozását, hogy az ecsegfalvi vadászok szemlélete természetvédelmi jellegű, fokozott figyelemmel vannak területük értékeire. Ezt azzal igazolta, hogy a korábban őshonos, de a nagyüzemi mezőgazdálkodás által elűzött fogoly és fürj természetes szaporulata területükön jelentősen megnőtt. Gila Károly Külföldi bérvadászok ünnepi terítéke Egy ilyen fácánteríték igazi ünnepet jelent a vadászat szerelmeseinek, hiszen kivételesen sikeres vadászat eredménye a több mint ezer madár. Persze lelőni talán könnyebb volt, mint felnevelni és megőrizni a vadászat napjáig fotó: hírlap archív
