Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
fcüF.KF.S VIRGYF.I HÍRÜPKÖRKÉP 1992. december 28„ hétfő' o Éjféli mise misztériumjátékkal A vita lezárult, egyetértés nincs A helyszínen elvérzett Két mezőberényi lakos gépkocsival haladt december 23-án éjjel Mezőberény irányába. Szóváltásba keveredtek, egyikőjük gázpisztollyal támadt társára, aki viszont combon szúrta támadóját. A megkéselt a helyszínen elvérzett. Őrizetbe vétel mellett a vizsgálat folytatódik. Baleseti krónika Megyénkben az ünnepek alatt öt súlyos közlekedési baleset történt. Ennek során négyen súlyos, egy személy életveszélyes sérülést szenvedett. A négy könnyebb baleset hét személy sérülését okozta. 1----------------A U S y m~s----------------1 L OI 70 Az52.heti Ausztrialottó nyerőszámai: 01,10, 12, 26, 36, 45. Pótszám: 13. Joker fogadási díj: 20871 118 schilling. Joker-nyereményösszeg 1. nyerőosztály: 4 174 223 schilling. Joker nyerőszám: 947 603. „BÖLCS EMBER AZ, KI MÁSOKTÓL TANULNI TUD, ÉS SEMMI HÚRT MEG NEM FESZÍT TÚLSÁGOSAN.” (SZOPHOKLÉSZ) (Folytatás az 1. oldalról) ünnepére esett a választás: a keresztény liturgia a saját szemléletének megfelelő tartalommal töltötte meg az ősi pogány ünnepet. Az éjféli mise hagyománya a jeruzsálemi őskeresztényekhez vezethető vissza. Ok voltak azok, akik a Megváltó iránti tiszteletükből születését az első szentmisével már éjfélkor köszöntötték. Annak ellenére, hogy a misét éjszaka tartják, a legjellemzőbb rá a ragyogó fényesség (ez is a napforduló ünnepére emlékeztet, a fény győzelmére a sötétség felett, de itt már Krisztust jelképezi, aki elhozta a megváltás fényét a bűn sötétjében élőknek). A betlehemi jászol felállításával először 1223-ban találkozunk Assisi Szent Ferencnél. Azóta minden katolikus templomban megtaláljuk a karácsonyi ünnepek alatt a Kisdeddel, körülötte Máriával és Józseffel, valamint a pásztorokkal és állataikkal. A jászol fölött a betlehemi csillag ragyog és angyalok zengik Jézus dicsőségét. Békéscsabán a belvárosi templomban az idei éjféli misét egy misztériumjáték előzte meg, melyet a 2. Sz. Általános Iskola tanulói mutattak be Beile hemes 1629 címmel Gál Zsuzsa tanárnő rendezésében. A betlehemes misztériumjáték lényegében a templomokban felállított betlehemi jászol megelevenedett változata: életre kelnek a szereplők, s az angyali üdvözlettől a napkeleti bölcsek hódolatáig bemutatják Jézus születésének csodás eseményét. A gyerekek tökéletes szövegtudással, szemet gyönyörködtető korhű kosztümökben próbálták elénk varázsolni az immár közel két évezrede megfejthetetlen eseményeket, de az alacsony dobogó miatt alig lehetett valamit látni, hangosítás hiányában pedig csak az első sorokban ülők hallhatták a dialógusokat. Ám a közel ezer főnyi gyülekezet mindemellett a hidegtől is szenvedett, ugyanis a templomban nem volt fűtés, holott azon az éjszakán mínusz tíz fok alá süllyedt a hőmérséklet. S a kétórás vaco- gást bizony nem ellensúlyozták a fényárban úszó templom égői. (LENTHÁR) Az Országgyűlés vasárnapi plenáris ülésén megkezdte és le is zárta a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. A kulturális bizottság előadójaként Balázsi Tibor (MDF) elmondta, hogy a testület 165 bizottsági módosító javaslatot terjesztett elő a törvényjavaslathoz. Az áttekintett több mint félezer módosító javaslatról szólva kifejtette: a bizottság nem támogatta azokat, amelyek a kinevezési törvény módosítását szeretnék elérni a médiavezetők beiktatásával kapcsolatosan. Balázsi Tibor rámutatott arra is, hogy egyelőre nem sikerült teljes konszenzusra jutni a közrádiót, illetve a köztelevíziót felügyelő bizottság összetételét illetően. Vitatott ugyanis, hogy mely társadalmi szervezetek delegálhassanak tagokat a felügyeletet ellátó testületbe. Szintén nem született még végérvényes megállapodás az RTV elnökének kinevezése és felmentése tekintetében — tette hozzá az MDF-es képviselő. Varga Zoltán a médiabékéről Kézzelfogható közelségbe került a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat megszavazása. A tegnap délutáni részletes vitában Varga Zoltán (MDF) orosházi képviselő' Csen- gey Dénest idézte: — Nem kell, hogy elfoglaljuk a tévét, mert az a miénk. Nem a kormánypártoké, nem az ellenzéké, hanem a magyar társadalomé. Az ülés után arról kérdeztük a képviseló'nket, hogy a kulturális bizottságban végzett több mint kétéves előkészítő' munka után milyen érzésekkel várja a végszavazást? — Azt hiszem, hogy ez a törvény végre megszületik — válaszolt Varga Zoltán. — Talán ez az újszülött kicsit gyenge lesz, lesznek fogyatékosságai, de esély van arra, hogy meg- eró'södvén a magyar demokráciának megfelelő' oszlopa lehessen. Az „elvesztegetett” órák megtérülhetnek akkor, ha egy gördülékeny és könnyen kezelhető' rádió- és televíziótörvény életbe lép ebben az országban. Számomra különösen nagy próbatételt jelentett a sokszor éjszakába nyúló ülésezés, a választópolgárokra és a családomra jóval kevesebb idő' jutott a kelleténél. Jó hír, hogy januárban talán lesz két-három hét arra, hogy pótoljak valamit az elmulasztottakból. Vissztérve a törvényre: azt gondolom, hogy az úgynevezett médiaháború első' lövéseinek keresgélése ma már nem időszerű. Az az időszerű, hogy hogyan születhet béke, hogyan születhet olyan rádió és televízió, amelyik az ország legjobb erőit megbékítve és összetartva valóban az országért dolgozhat. Melegség a szívekbe (Folytatás az 1. oldalról) nak a barátnők, a barátok, akik már nem jönnek... Várkonyi János festőművész otthonában kicsit egybeolvad a karácsony és a névnap. A szentestét mindig családi körben ünnepük, édesanyjával és 84 éves édesapjával, aki szintén János. Általában karácsony másnapján koccintanak az ünnepeitekre. — Együtt ünnepel a család, és szerényen. Ma várom az egyik régi barátomat, aki hazajött Budapestről, elmegyünk kettesben borozgat- ni, férfinap lesz. Kellenek ezek a ünnepek, amikor az ember pihen, feltöltődik, de nekem ez a négy nap együtt már sok is volt. Alig várom a holnapot, hogy nekiugorhassak a vászonnak. Nekem az ünnepből nem az evés-ivás a fontos, hanem az, hogy gondolunk egymásra. Erre a néhány napra meg kell tudni állni. Tetszett a tévében a gyermek Jézusról szóló film, szép felkiáltójel volt. A szeretet fontosságát ugyanis nem lehet eleget hangsúlyozni. Manapság divat templomba járni, azok is elmennek, akik korábban nem jártak. Némi zavart látok, mindenki a helyét keresi; s valamit, ami eddig hiányzott az életéből, a szeretetet — mondta a Békéscsabán élő festőművész. Niedzielsky Katalin Egy fehér vasárnap délután... FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A sarkadi kapitányjelölt bemutatkozott Öttagú bizottság bírálta el a közelmúltban a jövő év első negyedévében megalakuló sarkadi rendőrkapitányság vezetésére beérkezett pályázatokat. A választás egyhangú volt, ugyanis mindenki a 35 éves Bánfi Ferenc redőr őrnagyot tartotta a legalkalmasabbnak e posztra. Az őrnagy jelenleg a szegedi rendőrtiszt- helyettes-képző iskola parancsnokhelyettese, tagja az országos rendőr-főkapitány által kinevezett nemzetközi munkacsoportnak, amelynek feladata a rendőrképzés modernizációja. Ebben a félévben fejezi be tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem jogtudományi karán. A sarkadi kapitányjelölt néhány nappal ezelőtt bemutatkozott a sarkadi képviselőknek is. Arra a kérdésre, hogy vajon miért hagy ott egy rendőrpedagógusi pályát egy sokkal nehezebb, nem éppen irigylésre méltó feladatért, a következőket válaszolta: — Tizenkét éve vagyok ezen a pályán, ebből tízet a gyakorlatban töltöttem. Ez az életem, ezt szeretem. Úgy döntöttem, ha a jogot befejezem, ismét visszatérek a gyakorlathoz. Ennek most jött el az ideje. Sarkadot és térségét ugyan nem ismerem, de a családom kész követni, úgyhogy nemsokára ideköltözöm. Számításaim szerint 6-12 hónap alatt képes leszek megismerni az itteni körülményeket. A kapitányjelölt a sarkadi térségre vonatkozó elképzelései közül a következőket emelte ki: — A legfontosabbnak azt tartom, hogy az emberek bízzanak bennünk, rendőrökben. Ennek a bizalomnak a kiépítése azonban kemény feladat. Toleranciát nem tudok elképzelni az olyan rendőrkollegával szemben, aki ezt a bizalmat megingatja. A másik elvem az, hogy az egyre agresszívabbá váló bűnözéssel szemben nem lehet ímmel-ámmal fellépni, ezért mindenkitől megkövetelem a nem személyiségsértő, de határozott fellépést.----RIA / É gett libanevelő, gépkocsi, tető December 24-én délután Kar- doskúton, a Pusztaközpont tanyáján leégett egy 8x42 méteres libanevelő fóliasátor. Elpusztult 1023 liba. A kár mintegy 100 ezer forint. December 25-én délelőtt Szarvas egyik külterületi tanyájának garázs- födémé égett. A tűz következtében 50 ezer forintos kár keletkezett. December 26-án délután Nagy bánhegyesen, a Mátyás király utcában egy melléképület tetőszerkezete gyulladt ki. A kár nem jelentős. Ugyanezen a napon délután gépkocsitúzhöz hívták a tűzoltókat Mezőberénybe, a Jókai utcába. Egy Moszkvics személygépkocsi utastere és csomagtere égett, a kár mintegy 100 ezer forint. Most még Emmánuel Meghitt, érzelmekben és gondolatokban gazdag ifjúsági karácsonyi áhítatot tartottak a hitoktatásra járó gyerekek és a lelkészek közreműködésével a békéscsabai evangélikus kis- templomban 24-én délután. Korosztályok szerint négy csoport műsorát láthatták az egybegyűltek, melyeknek témája Jézus születése és az esemény történelmi háttere volt. A csokor alapigéjét Máté evangéliumának a beteljesedéshez kapcsolódó gondolatsora adta. Az áhítatot vezető lelkész — Ribár J ános—elmélkedése is a beteljesedéshez kapcsolódott, Izajás próféta jóslatához, aki közölte, hogy a szűz fiát Emmánuelnek fogják hívni. Jelentése: velünk az Isten. „Gondolkodjunk el az ellentétén” — vetette föl meghökkentő javaslatát Ribár János. „Mi lenne, ha ellenünk fordulna, hiszen mi is ellene fordultunk. Ma még nyugodtan hirdethetem, hogy velünk az Isten. Ma még Emmánuel.” Az áhitat után a kistemplom kertjében a Családsegítő Szolgálat által adományozott ingyen fenyőfákat adtak át azoknak, akiknek nem tellett az ünnep egyik legszebb szimbólumának beszerzésére. L. M. Sarakba szarfíva Karácsony, másként Gyakran elkoptatott jelző, hogy „életem egyik nagy élménye” . Én magam is félve írom le, de nem találokjobb jelzőt. A karácsonyt megelőzően egy szociális otthon ünnepségén vettem részt, s ez mély nyomokat hagyott bennem. Ebben az otthonban felnőtt, de gyermeki lelkű gondozottak élnek, súlyos értelmi fogyatékosok. Döbbenetes élmény volt látni, ahogy birkóztak az ünnepségen a vers vagy a karácsonyi dal előadásával és azt az örömet, amikor sikerült a produkció. A kapott ajándékoknak gyerekek módjára örültek, a kis rádió még könnyet is kicsalt egy ősz hajú „gyerek” szeméből. Ok, akik egész életüket az otthon falai között élik le, igazán tudják értékelni a szeretetet, a velük való foglalkozást. Úgy éreztem, az ajándék számukra azt jelentette, fontosak valakiknek, valaki szereti őket. Akkor és ott boldogok voltak, s ezt túláradó szeretetükkel is visszajelezték a nővérek felé, akik ezt az egész embert kívánó hivatást választották életpályájuknak. Sokszor nem könnyű a dolguk, gyakran még a gondozottjaikkal szembeni előítélettel is meg kell küzdeniük. Most sikerélményük volt, az otthon falai közé igazi karácsonyt varázsoltak. Gila Károly
