Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24-27 / 303. szám
IpÉS MEGYEI HÍRUPKARÁCSONY 1992. december 24-27., csütörtök-vasárnap Mennyből az angyal peter Erzsébet pasaréti háza némi csalódást okozott. Se nem nagy, se nem kacsalábon forgó, kívülről inkább olyan átlag budai kislakás, de ami benne van!... No nem drágakő, meg színarany, hanem valami olyan puha melegség, amit csak az tud maga köré varázsolni, aki igazán szereti az életet, az embereket. Csodaszép függönyök, drapériák, szőnyegek, az embernek kedve támadna leheve- redni rájuk... De félre a pajzán gondolatokkal, bár a ház lakójától ez sem áll távol, ám erről majd később. Erzsébet asszony tulajdonképpen háronj helyen éli az életét. Itt a pasaréti házban, Amerikában, közelebbről a floridai Miami-Beachben és New York- ban. Ez utóbbi két lakása — mint Peterdi Pál, a jeles humorista és dr. Lőkös Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, Erzsébet asszony jó ismerősei, egyikük alapítványának zsűritagja, másikuk a kuratóriumé— elmondták — hasonló a budapestihez, csak hát a floridai napfény és a tenger az más díszlet. Egyelőre azonban itt vagyunk. — Szerencséje, hogy itt talált — mondja jellegzetes búgó hangján — ha egy nappal később keres, már a tengerparton napozok. —Hogyan...? — Hogyan, hát meztelenül, ahogy szoktam. — Bocsánat, nem erre gondoltam, azt akartam kérdezni, hogyan érzi magát? — Jól, mint mindig, bár most egy kicsit szomorú vagyok. —Miért? Mi történt? — Tudja, egyik babonám, hogy mielőtt elutazom Miami- Beachből, mindig megcsókolom a jachtomat, amit szegény Henry férjemtől kaptam. Ez az ő halála óta ott áll a kikötőben és most is illően elköszöntem Anyám szigorú volt hozzám, a tanulás mellett naponta több órát kellett hímeznem a kelengyéimet. A gyönyörű Kolozsvárott jártam iskolába, sportoltam, úsztam, teniszeztem, de sokáig nem tudtam eldönteni, melyiket is csináljam. Aztán szerelmes lettem a tenisztrénerbe és eldőlt a dolog. —O lett az első férje? — Ó, dehogy. Egy napon meglátott a teniszpályán Sucu, román herceg és ahogy mondják, meglátnia és megszeretnie egyetlen pillanat műve volt. 17 évesen elvett feleségül és mondhatom, fejedelmi körökbe kerültem. Onassissal és hasonlókkal voltam egy társaságban, Sucu mindenre megtanított, ami ilyen körökben illett. O volt olyan tapintatos ember, hogy időben meg is halt... No de félre a tréfával. Ezután új világ tárult fel előttem. Budapestre kerültem, ahol voltam mixemő egy bárban és mert nyelveket beszéltem, no meg butácska sem voltam, az IBUSZ irodaveztője lettem Bécsben. Emlékszem, egy amerikai milliomosmak megtetszett Budán egy várbeli palota erkélye, el akartam adni neki, hű, mekkora botrány lett belőle! Második férjem ügyvéd volt, ugyanakkor gyerekkori barátom, mert arra azért vigyáztam, hogy idegenhez soha ne menjek férjhez. Tőle hamar elváltam, azután újra összeházasodtunk. Kérdezték is, miért mentem hozzá másodszor? Azt mondtam, azért, mert ez olyan rossz házasság volt, hogy kevés volt tőle egyszer elválni... leszek, megbosszulom, és jól... rúgom ezért a tapintatlanságáért. * Mielőtt bárki követ vetne rá, jó tudni, hogy ezek a megjegyzései sajátos humorából fakadnak. Henry iránti érzelmei ma is igen mélyek. Minden évben megemlékezik születésnapjáról és házassági évfordulójukról. Az előbbi Miami-Beachben az utóbbi Budapesten van, már csak azért is, mert itthon volt az esküvőjük. Saját költségén hívja meg Floridába azokat a magyar művészeket, akik az ottani magyarokkal és hivatalos emberekkel adnak színvonalas műsort. A humort itt sem nélkülözik, alapelv, hogy mindenkinek produkálnia kell magát. Miami-Beach polgármestere szaval, a seriff táncol, a pap énekel. (Erzsébet asszony tekintélyét jelzi, hogy tavaly — a két ország barátságának erősítéséért—megkapta nagy Miami megye Jószolgálati, az idén pedig Tiszteletbeli nagyköveti címét.) * — Fanyar humorral tud szólni a szerelméről. Emögé Erzsébet-díjat. Melyikre emlékszik a legszívesebben? — Mindig az utolsóra. Persze nem felejtem el a többit sem. Gyönyörű volt az első, 1987-ben, a Pesti Vigadóban, ’88-ban és ’89-ben a Fővárosi Operettszínházban, egy évre rá Szegeden, a két utóbbi díjkiosztó gálaest pedig az Operaházban. Mint az alapító okirat előírja, valamennyi színvonalas gálaműsor keretében zajlott november 18-án, és kétórás műsorban sugározta a televízió. # A díjazottak száma már több tucatra tehető, hiszen évente 12-13-14 kategóriában adják át azoknak, akiket a szakértő zsűri jelöltjei közül a közönség választ szavazataival. így kapta Péchy Blanka, Turay ída, Lukács Margit, Gábor Miklós, Lőrincze Lajos, Vogel Erik, a különösen megtisztelő életműdíjat. Az idei díjazottak pedig Psota Irén, Eszenyi Enikő, Rudolf Péter, Esztergályos Cecília, Zempléni Mária, Kováts Kolos, Zen- the Ferenc, Mensáros László, Antal Imre és Gyurkovits Ti„Meggyőződésem, hogy jót alkottam, ebben hiszek” ...a harmadik házasság, az volt az igazi nagy szerelem Henry Speterrel, akivel másodunokatestvérek voltunk. O üzletember volt, és nem szegény. Az esküvő után megkérdezte tólem, hová szeretnék menni, mit akarok látni a nászúton? Sok-sok plafont, drága Henry, mondtam vágyakozva... Szóval ő egy csodálatos ember volt, hős, hogy elvett, és angyal, hogy kibírt engem. Úgy mutatott be, itt van a mennyből az angyalom, vagy úgy, hogy íme, Erdély boszorkánya. „Valamennyi díjátadás színvonalas gálaműsor keretében zajlott, amelyeket kétórás műsorban sugárzott a televízió” tőle, mielőtt a nyár végén Magyarországra indultam. Aztán jött az Andrew hurrikán, ami nagy pusztítást okozott a floridai partokon, de az én hajómat megvédte a csókom. Semmi baja nem esett. A gonosz emberektől azonban nem tudta megvédeni, betörők jártak benne, és most úgy érzem, megbecstelenítették. Ezért vagyok szomorú. — Akkor beszéljünk vidámabb dolgokról. Először meséljen olvasóinknak egy kicsit az életéről. — Erdélyben születtem, polgári családból származom. — Ó is tapintatos ember volt? — Nem, ő egy nagy tapintatlanságot követett el. Az egyik reggel elment dolgozni, néhány óra múlva telefonáltak, hogy az íróasztal mellett meghalt. Ennek már nyolc éve. Házasságunk alatt sokat tréfálkoztunk, ugrattuk egymást, de ezt a hülye viccet soha nem bocsátom meg neki... Ha a mennyországban van akkor Szent Péterrel, ha a pokolban, akkor Luciferrel paktál, hogy én minél később érjek oda, mert tudja, ha ott rejti elvesztése fölötti szomorúságát? — Én a szerelmet a legnagyobb dolognak tartom, amit ápolni, művelni kell. A szerelem olyan, mint egy gyönyörű selyem, akármilyen finom is, ha összehajtják és szekrénybe dugják, szétmállik. Ha ruha lesz belőle és hordják, örökre megmarad a szépsége. És nem kell hozzá mindig jegygyűrű... Ért engem, ugye? — Azt hiszem igen, de most beszéljünk a másik nagy szerelméről, a művészetről, illetve a színházról. — Boldogan. Életemben igazán minden megadatott nekem, de egyetlen dolog nem, nincs gyerekem. Azzá fogadtam tehát a művészetet, a művészeket, akiket édes gyermekeimként szeretek. Magyarországon nagy társasági életet éltünk. Jó barátságban voltam földimmel, Tamási Arankával, Turay Idával, Kellér Dezsővel, Keleti Mártonnal, Fényes Szabolccsal és másokkal összejártunk, ilyenkor én főztem, ők pedig mindig valami kedves történetet adtak elő. ★ Nem ma kezdődött tehát a művészetek iránti vonzalma, mint ahogyan egyesek igyekeznek ezt beállítani az Erzsé- bet-díj ürügyén. A minta egyébként az Oscar-díj volt, amelynek népszerűségét ma már senki nem vitatja. Mindkettő célja ugyanaz, elismerni, honorálni a kiemelkedő művészi produkciót — az utóbbi esetben saját zsebből. —Az idén hatodik alkalommal adták át az Ön által alapított bor. A díj összege személyenként a kamatok révén 150 ezer forint és 950 dollár, amelynek kifizetését a Pénzügyminisztérium a jövőben is garantálja. * — Nem szegte kedvét a sok értetlenség, gáncsoskodás, hiszen volt benne része bőven? — Volt idő, amikor azt gondoltam, még nemrégen is, hogy elviszem a díjat Amerikába. Ám meggyőződésem, hogy jót alkottam, ebben hiszek, és nem hagyom abba. Olyan ez mint az életfa, bárhová ültetik, egyszer kikel. Ezért is bővítettem ki a Silvánia-díjjal, amellyel a határon túli magyar művészeket jutalmazzák. Elsőként erdélyi, aztán szlovákiai, most pedig kárpátaljai magyar művész kapta ezt a díjat. Azt azért még elmondom, a díj alapításánál az vezetett, hogy legyen valaki, aki elismeri ennek a csodálatosan tehetséges magyar népnek az érdemeit, mert tudja meg, amit ez a nép a kultúrában, a tudományban és a sportban produkál, az a lélekszámához képest világcsúcs. És ha valakinek módjában áll ezt hirdetni, elismerni, az tegye meg. Ezért alapítottam a díjat, nem másért. Kis szünetet tart, s aztán megkérdezi: — Remélem, mindenki érti? — Remélem igen, és köszönöm a beszélgetést az olvasók nevében. Ha nem zavarom,felhívom Miami-Beachben, hogy az interjút beolvassam. — Dehogy zavar — vált újra pajkosra —, akár az ágyban is hívhat, addig majd abbahagyjuk. — No de Erzsébet asz- szonyl... — Mit csodálkozik! Ha ugyanis magyar idő szerint déltájban hív, még az ágyban talál, de ha nem erre gondolt, jegyezze meg, ha valamit nem használnak, az tönkremegy. Mint a selyem a szekrényben. Egyébként azt mondják az orvosok, a szervezetnek a normális adrenalintermeléshez szüksége van a szerelemre. Élő tanú vagyok rá, és vállalom is. * Pár nap múlva hívtam Miami- Beachben. Végighallgatta az interjút, azután megszólalt: — Ebben benne van az egész életem, szebb mint egy nekrológ, most már akár meg is halhatnék — mondta, s hirtelen nem tudtam hová tenni a dolgot. Azután kiderült, csak a humoránál van. — Igen, akár meghalhatnék, de ne számoljon vele, azt mondom magának is, amit a Friderikusznak, úgyis túlélem... Végül komolyra váltott. — írja le kérem, hogy minden Békés megyeinek gyönyörűséges karácsonyt és nagyon boldog új évet kívánok! —Köszönjük, viszont! Seleszt Ferenc „A művészetet, a művészeket édes gyermekeimként szeretem.’ díjátadón Esztergályos Cecíliával a
