Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24-27 / 303. szám
KARÁCSONY „Aki a nemzeti ereklyét készítő mesterek nyomdokaiba lép, az igényesen dolgozzon vagy sehogy” 1992. december 24-27., csütörtök-vasárnap Ab 2-4° A szent koronát vizsgálta a gyulai aranyműves ki nem végzett aranyműves szakmai vizsgálatot.) Sokáig úgy tűnt, ezután sem fog. Csömör Lajos egy esztendei várakozás után azonban megismételte kérését. Ekkor csoda történt: egyszeri vizsgálatot engedélyeztek neki. Ebből később három hónapig tartó — Ha jól tüdőm, a művészettörténészek megállapítása szerint a magyar szent koronának csak egyes részei Szent István korabeliek. — A mi elemzéseink viszont azt igazolták, hogy az egész korona államalapító királyunk idejében készült. A mai Kárpátmedencében már a VII-VIII. században használatosak voltak azok a szerszámok és ismertek voltak olyan aranyműves-technológiák, amelyekkel a koronát el lehetett készíteni. Emellett a részletek elemzésekor is bizonyságot nyertünk arról, hogy a korona első királyunk idejéből való. Ugyanakkor tény, hogy nemzeti ereklyénk magán viseli viharos történelmünk nyomát. Ki hinné, hogy január 6-án lesz immár tizenöt éve annak, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából Cyrus Vance akkori külügyminiszter ünnepélyes keretek között visszaadta a magyar népnek a szent koronát és a koronázási jelvényeket. Az 1945-ben elhurcolt, majd átmenetileg amerikai tulajdonba került nemzeti ereklyék „hazatérése” nagy eseménye volt az akkori Magyarországnak. Nem csak az újbóli — és remélhetőleg végleges — magyar birtokbavétel miatt, hanem mert ezzel lehetőség nyílt e páratlan nemzeti ereklye szakmai értékelésére is. A szent koronához ugyanis 1945-ös elhurcolása óta sem amerikai, sem magyar kutatók nem férhettek hozzá. Nem csoda hát, ha művészettörténészeink azonnal „górcső” alá vették. Alig telt el két esztendő, és máris kezébe vehette az érdeklődő közönség a magyar koronázási jelvényekről írott könyvet. Ebben a szerzők művészettörténeti szempontból elemezték az értékes ereklyéket. A korona eredetére vonatkozó megállapításuk — miszerint a királyi dísz két részből áll, a keresztpántja önálló korona, illetve a keleti egyházakban használatos csillagnak nevezett tárgy volt, továbbá, hogy az egyes részek két különböző történelmi korból származnak — megmozgatták a nem szakmabeliek fantáziáját is. Vitatható persze, hogy ki számít valójában szakmabelinek és ki nem? Ez a fő kérdés, mert egy aranyműves, bizonyos Csömör Lajos, aki az idő tájt éppen munkanélküli volt, úgy gondolta, nemcsak a művészettörténészeknek lehet mondanivalójuk Szent István koronájáról. Mondani sem kell, lett nagy ribillió az országban, de Csömör Lajost ez nem igen zavarta. Ehelyett leFent: Keresztpánt — önmagában nem használható tárgy Lent: A kereszt metszete velet írt az akkori kultuszminiszternek. Ebben azt kérte, tekinthessék meg a koronát és végezhessenek rajta elemzéseket aranyműves szemmel. (Különös, de a magyar szent koronán Ferenc József óta senelemzés lett egy aranyműves csapat élén. Mert amíg a kérelem a hivatalban feküdt, Csömör nem tétlenkedett, aranyművesekből csapatot szedett össze, amelybe műszakiak is „befértek”, akik előzetes maa koronát el lehetett készíteni. Emellett persze sok részlet- kérdésre is kíváncsiak voltunk, hogy csak egyet említsek ezek közül: mikor és mitől, milyen erő hatására ferdült el a kereszt a korona tetején? Három hónapon át elemezték a koronát (A kép bal oldalán az interjúalany: Veér Magdolna aranyműves) Az egész korona államalapító István királyunk idejében készült — állítják az aranyművesek tematikai számításokkal készültek a nagy feladatra. Nos ennek a csapatnak egyik tagja, Veér Magdolna (lánykori nevén: Poór Magdolna), a gyulai Aranyforrás ékszerüzlet tulajdonosa itt él a megyében. Csömör Lajos a koronavizsgálatról később könyvet írt. Ennek egy példányát ezzel dedikálta Veér Magdolnának: „a koronavizsgáló csoport jószemű tagjának, szeretettel és tisztelettel”. — Tényleg olyan jószemű volt? — tettük fel a kérdést a fiatalasszonynak. • — Megszállottak voltunk. Gondoljon bele, huszonöt évesen azt mondják az embernek: gyere, kezedbe veheted a koronát. Van aranyműves vagy művészettörténész, akinek egy egész élet alatt nem adatik meg ez a lehetőség. Fiatalok voltunk és lelkesek. Bújtuk a szakirodalmat, felfrissítettük a tanultakat, megkerestünk idős mestereket, hogy ne tudatlanul üljünk a vizsgálathoz. — Mégis, hogy láttak munkához? Ha belegondolok, hogy manapság példátlanul erős őrizet mellett lehet csak megtekinteni a koronát, hát nem lehetett könnyű. — Először is felszerelkeztünk mikrométerrel, tolómércével és szemfenékvizsgá- lóval, ez utóbbival azért, mert segítségével a rejtett zugokba is be lehetett látni. Erős őrizet akkor is volt, de az csak kezdetben zavart bennünket. Összesen három hónapig elemeztük a koronát, hétfőnként öt-hat óra hosszát. — Milyen hipotézissel, fel- tételezéssel láttak munkához? — Nekünk nem voltak hipotéziseink. Bennünket az érdekelt, mikor volt olyan aranyműves-technika, amellyel ezt keletkezett. A törések peremein húzódó sorják alakjából, a pánton lévő apostolképek törésvonalainak elhelyezkedéséből és a kereszt dőléséből csoportunk mérnök tagja, Gyergyai Csaba matematikai számításokkal egyértelműen bebizonyította, hogy a koronát bal felső része felől olyan nyomás érte, hogy attól a kupola berogyott, a kereszt pedig elferdült. A történelem ezt a feltevést is igazolja. Amikor 1439-ben meghalt Albert király, a várandós özvegy, hogy leendő gyermekének, a későbbi V. Lászlónak biztosítsa a trónt, a koronát udvarhölgyével, Kottanner Jánosnéval Vi- segrádról ellopatta. Az így megszerzett koronát Székes- fehérváron tették a három hónapos csecsemő fejére. Amikor onnan tovább utaztak Győrbe, az udvarhölgy a koronát a kis László bölcsőjébe rejtette kendőbe bugyoláltan, szalma közé és ráfektette a másfél—négy kilós csecsemőt. Mérnök kollégánk számítása szerint a ládabölcső sarkába tett koronát ekkor érte az a nyomás, amely többek között a kereszt elferdülésé- hez vezetett. — Látta azóta a Nemzeti Múzeum golyóálló üvege alatt őrzött koronát? — Nem, és ha a körülmények nem kényszerítenek rá, nem is akarom újra megnézni. Azt szeretném, ha úgy maradna meg bennem, ahogy közelről láttam, a részleteivel együtt. — Akkor az egész történet egy emlék-marad csupán? — Több annál. Először is egy talán soha meg nem ismételhető nagy lehetőség és élmény. Máig ható tudat, hogy talán valami keveset én is hozzátehettem a magyar történelem vitatott pontjainak tisztázásához. Végül alázatra tanított, a szakma iránti alázatra. Arra, hogy aki a Szent István koronáját készítő mesterek nyomdokaiba lép, az vagy igényesen dolgozzon, vagy sehogy. Tekintetem az ékszerüzlet falán lévő színes felvételre esik. Közepén a korona, körben az aranyművesek csapata. Magda asszony elkapja tekintetemet. Csendesen megjegyzi: igaza van, emlék is... Árpási Zoltán Csak a legutóbbi beavatkozások egyikét említem: Ferenc Józsefet úgy tudták megkoronázni, hogy előtte a „szétesett” koronát meg kellett cinezni. Csakhogy a cinezés igen durva beavatkozás, mert a cin amalgámot képez az arannyal és idővel szitává teszi azt. — Említette a korona csúcsán lévő keresztet. A történészek állítása szerint a kereszt 1307-ben ferdült el, amikor Ottó bajor herceg a lemondott Vencel László cseh királytól átvett koronát hazahoztában útközben leejtette a lóról. — Megtörtént esetről van szó, de a koronát egy esztergált csobolyóban szállították, s kizártnak tekinthető, hogy eséskor abban annyira megsérüljön, hogy a keresztje elferdüljön és kupolája teljesen összerogyjon. Márpedig a súlyosabb sérülést a kupola szenvedte, hiszen a keresztpánton öt nyílt törés és egy repedés
