Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-23 / 302. szám
Mezőberény város címere Az oldalt szerkesztette: Szekeres András Telefon: 66/450-450 Hírek Közmeghallgatás Mezőberény. —.A város ön- kormányzati t képviselőtestülete december 30-án, szerdán délután két órakor tartja közmeghallgatását, melynek helye a Petőfi Művelődési Központ. Tisztújító közgyűlés Mezőberény. — A Baráti Egylet Mezőberényért egyesület január 7-én, délután öt órakor a művelődési házban tartja tisztújító közgyűlését. A szervezők a rendezvényre a tagokon kívül váiják mindazokat, akik támogatják a helyi hagyományok ápolását, a hagyományteremtést, s önálló kezdeményezői is lennének a köz javát szolgáló eseményeknek. Szuperdiszkó Mezőberény. — Karácsony mindkét napján este nyolc órától hajnali fél kettőig szuperdiszkó lesz a művelődési központban. December 25-én Hevesi Imre, 26-án pedig Hevesi Tamás — korábban mindketten a Névtelen Nulla együttes tagjai voltak — lesz az est sztárvendége. Közkifolyók megszüntetése Mezőberény. — A városban 108 utcai közkifolyó volt, melyek vízfogyasztását az önkormányzat fizetett. A megnövekedett vízdíjak miatt, ami a városnak számottevő többlet- kiadásokat okozott, 30 közkifolyót megszüntettek. Sporttámogatás Mezőberény. — A helyi képviselő-testület döntött a jövő évi sporttámogatásokról. A versenysport, az, utánpótlás és diáksport, valamint a szabadidősport támogatására együttesen egy millió 300 ezer forintot szavazott meg a testület. Ezzel együtt — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — az önkormányzat továbbra is üzemelteti, fönntartja és díjmentesen a szakosztályoknak biztosítja, rendelkezésére bocsátja a*a városi sportpályákat, illetve a sportcsarnokot. Minigaléria Mezőberény. — A művelődési házban, minigaléria keretében, december 31 -éig láthatók Papp Zoltán herényi művésztanár akvarelljei és grafikái. A Mezőberényi 2. Számú Általános Iskola rajztanárának alkotásai lírai gondolatokat tükröznek, finom ecsetkezelésről tanúskodnak, a kiállított képek színharmóniája emberi léptékű világot ábrázolnak. MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1992. december 23., szerda A „fások” az idén is jó évet zárnak Napjainkban kevés olyan cég büszkélkedhet hazánkban, mely ne küszködne kisebb-na- gyobb anyagi vagy piaci gondokkal. Azon kevés gyártók közé tartozik a Mezőberényi Faipari Szövetkezet, melynek termékeiért mind nyugaton, mind a hazai piacon versenyeznek a vásárlók, a kereskedők. Hogy milyen volt az 1992- es év a herényi „fásoknál”? Azt hiszem elmondható róla: nehéz, színes, de jó, a termelés december 19-én befejezte az esztendőt. A szövetkezet vezetői elmondták, hogy tavaly ilyenkor már meg volt erre az évre a szerződésük, termékeiknek 90 százaléka nyugati exoortra, főként Németországba, Svájcba, Svédországba, Franciaországba,. Norvégiába és Ausztriába kerültek. Némi izgalmat az év elején az okozott, hogy a német piacon 1 -2 hónapra a kereslet némileg- visszaesett, melyet a nyártól egy igencsak élénk forgalom váltott fel. Továbbra is népszerűek a rusztikus étkező asztalok, ez évben ebből több mint 18 ezret gyártottak. Ugyancsak keresettek a szövetkezet kárpitos garnitúrái, elsősorban az ülőgarnitúrái és franciaágyai. Az idén, egy két éves fejlesztési folyamat részeként sikerrel próbálkoztak az igényes és esztétikus cseresznye- fa bútorok gyártásával. A különféle kiállításokon e termékeik sikeresen debütáltak mind szakmai, mind vásárlói körökben. No és továbbra is változatlanul keresettek, népszerűek a herényi koloniálbú- torok. Mindezeket egybevéve ez évben 304 millió forintos termelési értéket produkált a szövetkezet, növekvő lét-' számmal. Ami a jövő esztendőt illeti, arról megtudtuk: gyártókapacitásuk jelentős része szerződéssel lekötött, a német piacokon keresettek koloniáltermékeik és cseresznyefa bútoraik. A szövetkezet átalakuló közgyűlése a napokban volt, ahol a tagság megerősítette tisztségében a korábbi elnököt, megválasztotta a kilenc tagú igazgatóságot, az ötöt tagú felügyelő és egyeztető bizottságot. A szövetkezetben a jövőben jobban szétválik a tulajdonosi és a munkaviszony, a nagyobb érdekeltség kerül előtérbe. A precíz munka lehet csak a belépő... Plavecz István gépjárműtechnikus, Mezőberényben gyakorló autószerelő mester, az AJAKSZ — Autójavítók, Kereskedők Szövetsége — megyei elnöke a közel múltban tért haza tíz napos, Németországban tett tanulmányútjáról. — Az IPOSZ és az AJAKSZ közös szervezésében a Baden- Württenbergi Tartomány kézműves kamarájának meghívására az ország külömböző részéből tizennégyen vettünk részt ezen a programon, olyanok, akik több alkalmazottat foglalkoztatnak, részt vesznek a szakember képzésben, s több éves elismert gyakorlati múlt van mögöttük. Á megyébeből én kaptam meghívást —- kezdi az AJAKSZ megyei elnöke. — Milyen programot szerveztek vendéglátóik? — Tübbingenben egy oktatóközpont volt a főhadiszállásunk, ahol nem csak tanulók képzése, hanem mesterképzés, mester tovább képzés és technikus képzés is folyik. A korszerű autómechanikai, elektronikai és diagnosztikai ismeretek átadására hívtak meg. Bemutatták a legújabb műszereket, majd a tantemű foglalkozások után a gyakorlati alkalmazásukkal ismer-, kedtünk. Bepillanthattunk a német autójavító vállalkozás mindennapjaiba, megnéztük a kis és közepes szérvizek munkáját, szervezettségét. A csúcspont a stuttgarti Merce- des-gyárban tett látogatás .volt: nyomon követhettük a teljes gyártási folyamatot, az első fázistól, a lemezbeviteltől a próbapályáig. Megfogott mindenkit a rendezettség, a szervezettség, a pontosság, a magaszsintű műszaki kultúra, ami nálunk ma még csak álom. — A látottak mennyire voltak hasznosak?-— Sajnos hazánkban az oktatás, a technika elmaradt a nyugati színvonaltól. A célszerszámozottság, a műszerezettség tizedére csökkentheti a szervizekben a munkát. Számomra érdekes volt még, hogy minden szerviz foglalkozik autókereskedelemmel, s rendelkezik egy bemutatóteremmel. Úgy gondolom, ez lehet nálunk is a jövő útja. Ehhez viszont az emberek igényszintjét is növelni kellene, ami nem kerül pénzbe. Egyre inkább meggyőződésem: a precíz munka lehet csak a „belépő” Európába. Bárcsak mindig karácsony lenne... Nagy csalában való felnövekedésem után, egy néhányszáz lelkes kisfaluban, ifjú házasként éreztem ezt először. Hazafelé menet minden kéményünk füstölt; konyhában, szobában, a gyülekezet termében szentestére való előkészület folyt — és aztán az estét együtt töltöttük a falu magányosaival. Igazi kará- csonyunkvan—így sóhajtottunk együtt ünnepelve. Gondolom sokan sóhajtanak hasonló módon. Mert a szenteste békessége, családi vacsorája, az ajándékozás öröme, szeretteink viszontlátása valami igazi jót jelent mindannyiónknak. Nemcsak agyerekeknek,felnőtteknek is. De valójában csak sóhajtunk érte. Mert tudjuk: a legmeghit- tebb csendben is elhangozhat hangos szó; a legünnepibb pillanatban is történhet valami „illetlen”; a legáhítottabb békességet is kettétörheti valaki... Zaklatott korunkban sokszor érezzük mindennek a bizonytalanságát, s féléim van a szívünkben: lesz-e csak félórára, csak egy estére, csak az ünnep idejére valami hasonló szép érzésünk, mint hajdanán, felejthetetlen gyermekkori karácsonyainkban. Nem ünneprontásként, de eszembe jut az is: a hajdani kará- _ csony elmúltát hányán siratják, s visszajöttét hányán könnyezve várják, mialatt mi ünnepelünk. Magányos szobákban egyedül karácsonyozók szívében, nélkülözéssel „ünneplők” sóhajtásában, búcsúlevelet író öngyilkosjelöltek utolsó perceiben, utcára kergetettek és otthonaikból elűzöttek riadtságá- ban megfogalmazódik: bárcsak valóban karácsony lenne..., bárcsakigazi karácsony volna. Mert nincs. T alán már senki szívében nincs. De miért ünnep akkormais? Hogyan maradhatott meg 1992-ig? Úgy gondolom, hogy sokan legalábbis sejtik a szívük mélyén, mások hiszik és ajkukkal vallják: a karácsonynak titka van. A Bibliában ószövetségi jövendölésben és újszövetségi be teljesedésben olvassuk: velünk azIsten.EljöttaJézus Krisztus a sötétségben világosságot gyújtani, az üldöztétésében oltalmat nyújtani, a szenvedésben fájdalmat enyhíteni, a békétlenségben békességet szerezni, a szomorúságban vigasztalást adni,’az egyedüllétben társsá válni, a szegénységben szükséget elégíteni, a félelemben bátorságot munkálni, a betegségben reménységet kelteni, a halálban megnyugtatni; a szeretet- ben megerősíteni, a jóban készségessé tenni, a békességben hosszú tűréssel áldani, azörömben kitartóvátenni... Nem érzed? Nem így tapasztalod? Dehogynem: a karácsony a család ünnepre ! S azért van, hogy a síró könnye letöröltessék, £z elesett felemeltessék, a gyönge támaszra találjon, az elveszett megtaláltassék—veled és általad—mert Veleés Általa karácsonykor, és minden nap KARÁCSONY MINDIG LEHET. Vers, matematika, filozófia ■ Egy köröstarcsai diáklány, Sas Éva évekkel ezelőtt versírásra adta a fejét. Gondolatait, érzéseit rímekbe szedve (is) közli a világgal. így vall önmagáról: „Évának hívnak, 17 és fél éves gimnazista vagyok, a Békési Szegedi Kis István Református Gimnázium végzős tanulója. Szeretem az irodalmat, a matematikát és a filozófiát, de be kell vallanom, hogy a biológiához semmi érzékem. Szívesen olvasom George Orwellt, költőként predig Kosztolányit és Kovács Ákost is, akit a példaké- premnek tartok. Kedvenc időtöltésem — a verseken kívül — a haverok, a telefon, a zene. Bo- nanzás vagyok, ezt minden ismerősöm tudja rólam. Sokat gondolkodom, néha talán túl sokat is, de nagyon fontosnak tartom az őszinteséget. Ez az életem követelménye. Szeretném, ha elfogadnának és befogadnának és várom, „igen, várom, hogy véget érjen az álom, hogy végződjön a kezdet, kezdődjön a vég”. Érettségi után szeretnék továbbtanulni Békéscsabán a tanítóképző főiskolán.” / Sas Éva: Nincs változás Hiába minden, ha a szél se fúj. Hiába várlak, nem segít az Úr. Hiába van éj, nincsenek könnyeim. Hiába félek, te eltűnsz könnyedén. Tél van újra, a múlt megidéz. Fény bravúrja hívlak vissza én. Felejtesz mindent, de nincs vége még. Még mindig együtt láthat a tény. A függöny felgördült, a játék mit sem ér. Visszaáll minden, mint őszre tél. Nincs emlék még, nem kell nekem. Nem dobom el a szeretetem. Bővül a térségi vízvezeték-hálózat Köröstarcsa.—A reginális vízműrendszer részeként 500 milliméteres gerincvezeték épül Köröstarcsa és Mezőberény között. A 78 millió forintos beruházás elkészültével minden bizonnyal számottevően javul majd a térségben az ivóvíz minősége. Totó-lottó kirendeltség Mezőberény.—A Szerencsjá- ték Rt. 3. Számú Területi Igazgatósága december 28-án 11 órakor, Mezőberényben, a Győri János utca 1—3. szám alatt ünnepélyesen megnyitja és átadja a nagyközönségnek az új totó—lottó kirendeltségét. Ünnepi istentiszteletek, szentmisék Mezőberényben December 24. 14 óra: Házi áhitat (szociális otthon) 17 óra: Karácsonyi istentisztelet (Kossuth téri és Luther téri evangélikus templom) 18 óra: Istentisztelet (református ifjúsági terem) Éjfélkor: Szentmise (római katolikus templom) December 25. 8.30, 10.30 és 18.30: Szentmise (római kát. t.) 9 óra: Szlovák nyelvű istentisztelet, 10 óra: Magyar nyelvű istentisztelet (Luther téri t.) Nagyünnepi istentisztelet úrvacsoraosztással (Kossuth téri t.) Karácsonyi istentisztelet úrvacsoraosztással (Református templom) December 26. 8.30, 10.30 és 18.30-kor: Szentmise (római kát. t.) 10 óra: Összevont (magyar és szlovák nyelvű) istentisztelet (Luther téri t.) Úrvacsorái istentisztelet (Kossuth téri t.) Istentisztelet (református t.) 17 óra: Karácsonyi ünnep az erdélyi gyermekeknek (Luther téri t.) 18 óra: Istentisztelet (Református ifj. t.) December 27. 8.30, 10.30 és 18.30-kor: Szentmise (római kát. t.) 9 óra: Szlovák nyelvű istentisztelet (Luther téri t.) 10 óra: Istentisztelet (református Ifj. t.) Istentisztelet (Kossuth téri t.) 10.30: Magyar nyelvű istentisztelet (Luther téri t.) 14 óra: Karácsonyi ünnepség gyermekek szolgálatával (Kossuth téri t.) 18 óra: Istentisztelet (református ifj. t.) December 31. 17 óra: Összevont istentisztelet (Luther téri t.) Istentisztelet (Kossuth téri t.) 18 óra: Istentisztelet (református ifj. t.) Január 1. 8,30-kor: Szlovák nyelvű isten- tisztelet (Luther téri t.) 8.30, 10.30 és 18.30- kor: Szentmise (római kát. t.) 10 óra: Istentisztelet (Kossuth téri t.) Istentisztelet (református templom) 10.30- kor: Magyar nyelvű istentisztelet (Luther téri t.) 18 óra: Istentisztelet (református Ifj. t.) Üzemi konyha - vállalkozásban A Hidasháti Állami Gazdaság megszűnőfélben lévő mezőberényi, vagy ahogyan jobban ismerik, blankai kerületében napjainkban csupán az üzemi konyha üzemel — ez évtől vállalkozásban. Kopárdi Imre, aki üzemelteti a konyhát Békésen lakik, korábban a kerületben gépmű- helyvezetőkéni dolgozott. —Az elmúlt év utolsó hónapjaiban a változások szele érezhető volt. Tudtam, ha élni akarok, akkor lépnem kell. A családdal megvitattuk a konyha bérbevételének lehetőségét. Úgy voltunk vele: enni mindenkor és mindenkinek kell. Jómagam évtizedeken át üzemi konyhán étkeztem, tudom, hogy az emberek olcsón és jót sze- ■« retnének ebédelni. A pályázatomban szerepelt az is, hogy a konyhai dolgozókat tovább alkalmazom, s tulajdonképpen ezzel nyertem el az épület bérleti jogát, míg a berendezését megvásároltuk. Első intézkedésem az volt, hogy az étrendből száműztem a füle-farka pörköltet...- emlékszik beszélgetőpartnerem. — Hogyan sikerült elképzeléseit megvalósítani? —Az állami gazdaságnál szereplő 75 forintos árat 68 forintra csökkentettük, a nyersanyag- normát pedig 43—45 forintra emeltük fel. Naponta — most ünnepek előtt is — 210—230 személyre főzünk, a nyári csúcsban nap, mint nap 400 adag ebédet szállítottunk ki. Az árat úgy sikerül tartanunk, hogy mindig ott vásárolunk, ahol nekünk a legkedvezőbb, ezzel együtt rengeteg saját tartósítású nyersanyagot használunk fel — hallom Kopárdi Imrétől. Még elmondta: úgy tervezik, nyugdíjasoknak, kismamáknak, olyan személyeknek, akik csak egykét adag ebédet igényelnek — először Békésen, de ha igény lenne rá, akkor ésszerű határokon belül — egy elosztóhelyre szállítanának ki előfizetéses ebédet. Kopárdi Imre: „Enni mindenkor és mindenkinek kell”
