Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-23 / 302. szám

Mezőberény város címere Az oldalt szerkesztette: Szekeres András Telefon: 66/450-450 Hírek Közmeghallgatás Mezőberény. —.A város ön- kormányzati t képviselő­testülete december 30-án, szerdán délután két órakor tartja közmeghallgatását, melynek helye a Petőfi Műve­lődési Központ. Tisztújító közgyűlés Mezőberény. — A Baráti Egy­let Mezőberényért egyesület ja­nuár 7-én, délután öt órakor a művelődési házban tartja tiszt­újító közgyűlését. A szervezők a rendezvényre a tagokon kívül váiják mindazokat, akik támo­gatják a helyi hagyományok ápolását, a hagyományterem­tést, s önálló kezdeményezői is lennének a köz javát szolgáló eseményeknek. Szuperdiszkó Mezőberény. — Karácsony mindkét napján este nyolc órá­tól hajnali fél kettőig szuper­diszkó lesz a művelődési köz­pontban. December 25-én He­vesi Imre, 26-án pedig Hevesi Tamás — korábban mindketten a Névtelen Nulla együttes tagjai voltak — lesz az est sztárvendé­ge. Közkifolyók megszüntetése Mezőberény. — A városban 108 utcai közkifolyó volt, me­lyek vízfogyasztását az önkor­mányzat fizetett. A megnöve­kedett vízdíjak miatt, ami a városnak számottevő többlet- kiadásokat okozott, 30 közki­folyót megszüntettek. Sporttámogatás Mezőberény. — A helyi kép­viselő-testület döntött a jövő évi sporttámogatásokról. A versenysport, az, utánpótlás és diáksport, valamint a szabad­idősport támogatására együt­tesen egy millió 300 ezer fo­rintot szavazott meg a testület. Ezzel együtt — a korábbi gya­korlatnak megfelelően — az önkormányzat továbbra is üzemelteti, fönntartja és díj­mentesen a szakosztályoknak biztosítja, rendelkezésére bo­csátja a*a városi sportpályákat, illetve a sportcsarnokot. Minigaléria Mezőberény. — A művelődé­si házban, minigaléria kereté­ben, december 31 -éig láthatók Papp Zoltán herényi művész­tanár akvarelljei és grafikái. A Mezőberényi 2. Számú Általá­nos Iskola rajztanárának alko­tásai lírai gondolatokat tük­röznek, finom ecsetkezelésről tanúskodnak, a kiállított képek színharmóniája emberi lépté­kű világot ábrázolnak. MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1992. december 23., szerda A „fások” az idén is jó évet zárnak Napjainkban kevés olyan cég büszkélkedhet hazánkban, mely ne küszködne kisebb-na- gyobb anyagi vagy piaci gon­dokkal. Azon kevés gyártók kö­zé tartozik a Mezőberényi Fa­ipari Szövetkezet, melynek ter­mékeiért mind nyugaton, mind a hazai piacon versenyeznek a vásárlók, a kereskedők. Hogy milyen volt az 1992- es év a herényi „fásoknál”? Azt hiszem elmondható róla: nehéz, színes, de jó, a termelés december 19-én befejezte az esztendőt. A szövetkezet ve­zetői elmondták, hogy tavaly ilyenkor már meg volt erre az évre a szerződésük, terméke­iknek 90 százaléka nyugati exoortra, főként Németor­szágba, Svájcba, Svédország­ba, Franciaországba,. Norvé­giába és Ausztriába kerültek. Némi izgalmat az év elején az okozott, hogy a német piacon 1 -2 hónapra a kereslet némileg- visszaesett, melyet a nyártól egy igencsak élénk forgalom váltott fel. Továbbra is népsze­rűek a rusztikus étkező aszta­lok, ez évben ebből több mint 18 ezret gyártottak. Ugyan­csak keresettek a szövetkezet kárpitos garnitúrái, elsősorban az ülőgarnitúrái és francia­ágyai. Az idén, egy két éves fejlesztési folyamat részeként sikerrel próbálkoztak az igé­nyes és esztétikus cseresznye- fa bútorok gyártásával. A különféle kiállításokon e ter­mékeik sikeresen debütáltak mind szakmai, mind vásárlói körökben. No és továbbra is változatlanul keresettek, nép­szerűek a herényi koloniálbú- torok. Mindezeket egybevéve ez évben 304 millió forintos termelési értéket produkált a szövetkezet, növekvő lét-' számmal. Ami a jövő esztendőt illeti, arról megtudtuk: gyártókapaci­tásuk jelentős része szerződés­sel lekötött, a német piacokon keresettek koloniáltermékeik és cseresznyefa bútoraik. A szö­vetkezet átalakuló közgyűlése a napokban volt, ahol a tagság megerősítette tisztségében a ko­rábbi elnököt, megválasztotta a kilenc tagú igazgatóságot, az öt­öt tagú felügyelő és egyeztető bizottságot. A szövetkezetben a jövőben jobban szétválik a tu­lajdonosi és a munkaviszony, a nagyobb érdekeltség kerül elő­térbe. A precíz munka lehet csak a belépő... Plavecz István gépjárműtech­nikus, Mezőberényben gya­korló autószerelő mester, az AJAKSZ — Autójavítók, Ke­reskedők Szövetsége — me­gyei elnöke a közel múltban tért haza tíz napos, Németor­szágban tett tanulmányútjáról. — Az IPOSZ és az AJAKSZ közös szervezésében a Baden- Württenbergi Tartomány kéz­műves kamarájának meghívá­sára az ország külömböző ré­széből tizennégyen vettünk részt ezen a programon, olya­nok, akik több alkalmazottat foglalkoztatnak, részt vesznek a szakember képzésben, s több éves elismert gyakorlati múlt van mögöttük. Á megyébeből én kaptam meghívást —- kezdi az AJAKSZ megyei elnöke. — Milyen programot szer­veztek vendéglátóik? — Tübbingenben egy okta­tóközpont volt a főhadiszállá­sunk, ahol nem csak tanulók képzése, hanem mesterkép­zés, mester tovább képzés és technikus képzés is folyik. A korszerű autómechanikai, elektronikai és diagnosztikai ismeretek átadására hívtak meg. Bemutatták a legújabb műszereket, majd a tantemű foglalkozások után a gyakor­lati alkalmazásukkal ismer-, kedtünk. Bepillanthattunk a német autójavító vállalkozás mindennapjaiba, megnéztük a kis és közepes szérvizek mun­káját, szervezettségét. A csúcspont a stuttgarti Merce- des-gyárban tett látogatás .volt: nyomon követhettük a teljes gyártási folyamatot, az első fázistól, a lemezbeviteltől a próbapályáig. Megfogott mindenkit a rendezettség, a szervezettség, a pontosság, a magaszsintű műszaki kultúra, ami nálunk ma még csak álom. — A látottak mennyire vol­tak hasznosak?-— Sajnos hazánkban az ok­tatás, a technika elmaradt a nyugati színvonaltól. A cél­szerszámozottság, a műszere­zettség tizedére csökkentheti a szervizekben a munkát. Szá­momra érdekes volt még, hogy minden szerviz foglalkozik autókereskedelemmel, s ren­delkezik egy bemutatóterem­mel. Úgy gondolom, ez lehet nálunk is a jövő útja. Ehhez viszont az emberek igény­szintjét is növelni kellene, ami nem kerül pénzbe. Egyre in­kább meggyőződésem: a pre­cíz munka lehet csak a „belé­pő” Európába. Bárcsak mindig karácsony lenne... Nagy csalában való felnövekedésem után, egy néhányszáz lelkes kisfaluban, ifjú há­zasként éreztem ezt először. Hazafelé me­net minden kéményünk füstölt; konyhában, szobában, a gyülekezet termében szentestére való előkészület folyt — és aztán az estét együtt töltöttük a falu magányosaival. Igazi kará- csonyunkvan—így sóhajtottunk együtt ünnepelve. Gondolom sokan sóhajtanak hasonló módon. Mert a szenteste békessége, családi vacsorája, az ajándékozás öröme, szerette­ink viszontlátása valami igazi jót jelent mindannyiónknak. Nemcsak agyerekeknek,felnőtteknek is. De valójában csak sóhajtunk érte. Mert tudjuk: a legmeghit- tebb csendben is elhangozhat hangos szó; a legünnepibb pilla­natban is történhet valami „illetlen”; a legáhítottabb békessé­get is kettétörheti valaki... Zaklatott korunkban sokszor érezzük mindennek a bizonytalanságát, s féléim van a szívünkben: lesz-e csak félórára, csak egy estére, csak az ün­nep idejére valami hasonló szép érzésünk, mint hajdanán, fe­lejthetetlen gyermekkori karácsonyainkban. Nem ünneprontásként, de eszembe jut az is: a hajdani kará- _ csony elmúltát hányán siratják, s visszajöttét hányán könnyez­ve várják, mialatt mi ünnepelünk. Magányos szobákban egyedül karácsonyozók szívében, nélkülözéssel „ünneplők” sóhajtásában, búcsúlevelet író öngyilkosjelöltek utolsó per­ceiben, utcára kergetettek és otthonaikból elűzöttek riadtságá- ban megfogalmazódik: bárcsak valóban karácsony lenne..., bárcsakigazi karácsony volna. Mert nincs. T alán már senki szívében nincs. De miért ünnep akkormais? Hogyan maradhatott meg 1992-ig? Úgy gondolom, hogy sokan legalábbis sejtik a szívük mé­lyén, mások hiszik és ajkukkal vallják: a karácsonynak titka van. A Bibliában ószövetségi jövendölésben és újszövetségi be teljesedésben olvassuk: velünk azIsten.EljöttaJézus Krisz­tus a sötétségben világosságot gyújtani, az üldöztétésében ol­talmat nyújtani, a szenvedésben fájdalmat enyhíteni, a békét­lenségben békességet szerezni, a szomorúságban vigasztalást adni,’az egyedüllétben társsá válni, a szegénységben szüksé­get elégíteni, a félelemben bátorságot munkálni, a betegség­ben reménységet kelteni, a halálban megnyugtatni; a szeretet- ben megerősíteni, a jóban készségessé tenni, a békességben hosszú tűréssel áldani, azörömben kitartóvátenni... Nem érzed? Nem így tapasztalod? Dehogynem: a kará­csony a család ünnepre ! S azért van, hogy a síró könnye letöröl­tessék, £z elesett felemeltessék, a gyönge támaszra találjon, az elveszett megtaláltassék—veled és általad—mert Veleés Ál­tala karácsonykor, és minden nap KARÁCSONY MINDIG LEHET. Vers, matematika, filozófia ■ Egy köröstarcsai diáklány, Sas Éva évekkel ezelőtt versírásra adta a fe­jét. Gondolatait, érzéseit rímekbe szedve (is) közli a világgal. így vall önmagáról: „Évának hívnak, 17 és fél éves gimnazista vagyok, a Bé­kési Szegedi Kis István Refor­mátus Gimnázium végzős tanu­lója. Szeretem az irodalmat, a matematikát és a filozófiát, de be kell vallanom, hogy a bioló­giához semmi érzékem. Szíve­sen olvasom George Orwellt, költőként predig Kosztolányit és Kovács Ákost is, akit a példaké- premnek tartok. Kedvenc időtöl­tésem — a verseken kívül — a haverok, a telefon, a zene. Bo- nanzás vagyok, ezt minden is­merősöm tudja rólam. Sokat gondolkodom, néha talán túl so­kat is, de nagyon fontosnak tar­tom az őszinteséget. Ez az éle­tem követelménye. Szeretném, ha elfogadnának és befogadná­nak és várom, „igen, várom, hogy véget érjen az álom, hogy végződjön a kezdet, kezdődjön a vég”. Érettségi után szeretnék továbbtanulni Békéscsabán a tanítóképző főiskolán.” / Sas Éva: Nincs változás Hiába minden, ha a szél se fúj. Hiába várlak, nem segít az Úr. Hiába van éj, nincsenek könnyeim. Hiába félek, te eltűnsz könnyedén. Tél van újra, a múlt megidéz. Fény bravúrja hívlak vissza én. Felejtesz mindent, de nincs vége még. Még mindig együtt láthat a tény. A függöny felgördült, a játék mit sem ér. Visszaáll minden, mint őszre tél. Nincs emlék még, nem kell nekem. Nem dobom el a szeretetem. Bővül a térségi vízvezeték-hálózat Köröstarcsa.—A reginális víz­műrendszer részeként 500 milli­méteres gerincvezeték épül Kö­röstarcsa és Mezőberény között. A 78 millió forintos beruházás elkészültével minden bizonnyal számottevően javul majd a tér­ségben az ivóvíz minősége. Totó-lottó kirendeltség Mezőberény.—A Szerencsjá- ték Rt. 3. Számú Területi Igaz­gatósága december 28-án 11 órakor, Mezőberényben, a Győri János utca 1—3. szám alatt ünnepélyesen megnyitja és átadja a nagyközönségnek az új totó—lottó kirendeltségét. Ünnepi istentiszteletek, szentmisék Mezőberényben December 24. 14 óra: Házi áhitat (szociális otthon) 17 óra: Karácsonyi istentisztelet (Kos­suth téri és Luther téri evangélikus templom) 18 óra: Istentisztelet (refor­mátus ifjúsági terem) Éjfélkor: Szent­mise (római katolikus templom) December 25. 8.30, 10.30 és 18.30: Szentmise (római kát. t.) 9 óra: Szlovák nyelvű istentisztelet, 10 óra: Magyar nyel­vű istentisztelet (Luther téri t.) Nagyünnepi istentisztelet úrvacso­raosztással (Kossuth téri t.) Kará­csonyi istentisztelet úrvacsoraosz­tással (Református templom) December 26. 8.30, 10.30 és 18.30-kor: Szent­mise (római kát. t.) 10 óra: Összevont (magyar és szlovák nyelvű) istentisztelet (Lut­her téri t.) Úrvacsorái istentisztelet (Kossuth téri t.) Istentisztelet (refor­mátus t.) 17 óra: Karácsonyi ünnep az er­délyi gyermekeknek (Luther téri t.) 18 óra: Istentisztelet (Református ifj. t.) December 27. 8.30, 10.30 és 18.30-kor: Szent­mise (római kát. t.) 9 óra: Szlovák nyelvű istentisztelet (Luther téri t.) 10 óra: Istentisztelet (református Ifj. t.) Istentisztelet (Kossuth téri t.) 10.30: Magyar nyelvű istentisztelet (Luther téri t.) 14 óra: Karácsonyi ünnepség gyermekek szolgálatával (Kossuth téri t.) 18 óra: Istentiszte­let (református ifj. t.) December 31. 17 óra: Összevont istentisztelet (Luther téri t.) Istentisztelet (Kos­suth téri t.) 18 óra: Istentisztelet (re­formátus ifj. t.) Január 1. 8,30-kor: Szlovák nyelvű isten- tisztelet (Luther téri t.) 8.30, 10.30 és 18.30- kor: Szentmise (római kát. t.) 10 óra: Istentisztelet (Kossuth téri t.) Istentisztelet (református templom) 10.30- kor: Magyar nyelvű istentisz­telet (Luther téri t.) 18 óra: Istentisz­telet (református Ifj. t.) Üzemi konyha - vállalkozásban A Hidasháti Állami Gazdaság megszűnőfélben lévő mezőbe­rényi, vagy ahogyan jobban is­merik, blankai kerületében nap­jainkban csupán az üzemi kony­ha üzemel — ez évtől vállalko­zásban. Kopárdi Imre, aki üze­melteti a konyhát Békésen lakik, korábban a kerületben gépmű- helyvezetőkéni dolgozott. —Az elmúlt év utolsó hónap­jaiban a változások szele érezhe­tő volt. Tudtam, ha élni akarok, akkor lépnem kell. A családdal megvitattuk a konyha bérbevé­telének lehetősé­gét. Úgy voltunk vele: enni minden­kor és mindenki­nek kell. Jómagam évtizedeken át üzemi konyhán ét­keztem, tudom, hogy az emberek olcsón és jót sze- ■« retnének ebédelni. A pályázatomban szerepelt az is, hogy a konyhai dolgozókat to­vább alkalmazom, s tulajdonképpen ezzel nyertem el az épület bérleti jo­gát, míg a berendezését megvá­sároltuk. Első intézkedésem az volt, hogy az étrendből száműz­tem a füle-farka pörköltet...- em­lékszik beszélgetőpartnerem. — Hogyan sikerült elképzelé­seit megvalósítani? —Az állami gazdaságnál sze­replő 75 forintos árat 68 forintra csökkentettük, a nyersanyag- normát pedig 43—45 forintra emeltük fel. Naponta — most ünnepek előtt is — 210—230 személyre főzünk, a nyári csúcs­ban nap, mint nap 400 adag ebé­det szállítottunk ki. Az árat úgy sikerül tartanunk, hogy mindig ott vásárolunk, ahol nekünk a legkedvezőbb, ezzel együtt ren­geteg saját tartósítású nyers­anyagot használunk fel — hal­lom Kopárdi Imrétől. Még el­mondta: úgy tervezik, nyugdíja­soknak, kismamáknak, olyan személyeknek, akik csak egy­két adag ebédet igényelnek — először Békésen, de ha igény lenne rá, akkor ésszerű határo­kon belül — egy elosztóhelyre szállítanának ki előfizetéses ebé­det. Kopárdi Imre: „Enni mindenkor és min­denkinek kell”

Next

/
Thumbnails
Contents