Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-22 / 301. szám
A békéscsabai idegenlégiósok karácsonya Mi kerül a légiósok fenyőfája alá? Ebben az évben kitűnően szerepelt a Békéscsabai Előre FC labdarúgócsapata. A szépszámú viharsarki szurkolótábornak igazán szép karácsonyi ajándékot nyújtott át az együttes. Tavasszal listavezetőként megnyerte az NB II Keleti csoportjának bajnokságát, majd újoncként 16 ponttal a hatodik helyen zárta az őszi idényt az első osztályban az egykori játékmester, Pásztor József legénysége. Ebben a remek sikerben nagy szerepet vállaltak az idegenlégiósok, a román — Vasile Io- nut, Viorel Vancea, Kulcsár Sándor — és a két ukrajnai vendégmunkás, Anatolij Gricajuk és Jurij Usmajev. Velük beszélgettünk a minap régebbi karácsonyokról és a mostaniról. Természetesen nem maradhatott el a foci értékelése sem ebből a kis csevegésből. Kulcsár: „Kántálni jártunk a faluban...” A nyáron Nagyváradról érkezett 27 éves csatár, Kulcsár Sándor a következőképpen vallott az egykori karácsonyokról. — A gyermekkoromat egy Várad melletti kis faluban töltöttem. A szentestén kis csoportokba verődtünk és elindultunk házról házra kántálni. A házigazdák mindenütt megvendégeltek bennünket a kis műsor után, ilyenkor előkerült a hagyományos fonott kalács és a bor. Természetesem mi gyerekek üdítőt kaptunk, míg az idősebbek alkoholt. Nálunk nagy ünnep a karácsony, hiszen ilyenkor otthon a szülői házban találkozik a hét testvér. Mindenki izgalommal várja, hogy milyen ajándékot kap. A feleségemmel Csabáról visszük majd az ajándékokat a hozzátartozóinknak. A legjobb barátaim is ott lesznek a kis házi ünnepségen. Éjfélkor elmegyünk majd a nagy tömeget vonzó misére a gyönyörű nagyváradi templomba. — Alig féléve vagy Békéscsabán. Hogy érzed magad itt? — Jó közösségbe kerültem, tudunk egymásért küzdeni a pályán. Szeretek itt lakni, jól érzem magam ebben a városban. — Hogyan értékeled a csapat és a saját teljesítményed az őszi szezonban? — Az együttes véleményem szerint sikeres őszt zárt. A hatodik helyezés egy újonctól mindenképpen dicséretes. Sajnos én sok helyzetet kihagytam, nem vagyok teljesen elégedett az eddigi teljesítményemmel. Remélem, az új esztendőben többször betalálok majd a kapuba, mint a most befejeződött idényben, s ezzel örömet szerzek lelkes szurkolóinknak. Viorel Vancea több magyar klubban — Videoton, Budapesti Honvéd, Szeged SC — is szerepelt már, mielőtt Békéscsabára igazolt. A 30 éves irányító Romániában szintén Nagyváradon rúgta a labdát, miként Kulcsár is. O így emlékezett a régi karácsonyokra: — Én is egy faluban nőttem fel, nem messze laktunk Sa- nyiéktól, így előfordult, hogy együtt köszöntöttük a szeretet ünnepén a családokat. Mi is többen vagyunk testvérek, s a mai rohanó világban csak ilyenkor adódik, hogy összejön az egész család. Most innen megyünk haza a gyerekekkel és az ajándékokkal Romániába. Sajnos nem a legjobbkor jött számunkra a benzinilleték bevezetése, de nem tudunk ellene tenni semmit. —Miként látod a Békéscsaba eddigi szereplését? Elégedett vagy a teljesítményeddel? — Véleményem szerint erőn felül nyújtott az együttes a most befejeződött szezonban. Ebben az is benne van, hogy néhányan lebecsültek bennünket a vetélytársak közül. Az igazi megméretés azonban tavasszal jön, amikor már jobban figyelnek majd ránk az ellenfelek. Lehetett volna jobb félévem is, de úgy érzem, segítettem a csapatot a cél elérésében. A három gólom mellett továbbiakat lőhettem volna, de sajnos több helyzetet kihagytam. Úgy gondolom nem számított senki ilyen jó szereplésre egy újonctól az első félévben. Ionut: „Még játszani szeretnék!” Vasile Ionut, a lila-fehérek hatalmas termetű, 35 éves védője a legidősebb játékosa a békéscsabai klubnak. Arra a kérdésre, hogy mi jut eszébe karácsonyról, így felelt: — Az édesanyám Tordán lakik. Csak ritkán jutunk el hozzá, leginkább csak így karácsony táján. így volt ez régebben is, amikor különböző román csapatokban szerepeltem. Ezért érthető, hogy most is nagy izgalommal készülünk az ünnepre, sokféle ajándékkal felpakolva megyünk Békéscsabáról haza. Ami a focit illeti még játszani szeretnék néhány évig, hiszen úgy érzem, bírom a versenyt ^ fiatalokkal. Igaz már Romániában is tanácsolták korábban, hogy fejezzem be, de szerencsére nem hallgattam a tanácsadókra. — Milyen produkciót nyújtottál az ősszel a védelemben? A fehér mezes Kulcsár—aki a nyáron Nagyváradról érkezett a Viharsarokba — látványosan húzza kapura a labdát Jenei mellett a Siófok elleni összecsapáson. A találkozót meglepetésre a vendégek nyerték, 2—1-re. Az őszi szezon tizenöt mérkőzésén az apró termetű idegenlégiós háromszor talált a vetélytársak hálójába fotó: lehoczky péter A csíkos mezes ukrán idegenlégiós, Gricajuk kapura tör a budafokiak elleni találkozón még az NB II-ben az utolsó hazai összecsapáson. A Rovnóból érkezett fiatal csatárt két hónapos sérülése akadályozta abban, hogy több alkalommal pályára lépjen az első osztályban az ősz folyamán — Néhány mérkőzéstől eltekintve elégedett vagyok a saját teljesítményemmel. Nagyon jól érzem magam a fiúk között és Békéscsabán.. Talán ez a kialakult egység, a jó öltözői hangulat az egyik záloga a sikereinknek. Gricajuk: „Mi nem ilyenkor ünnepelünk...” Anatolij Gricajuk, a lila-fehérek 23 éves Rovnóból érkezett csatára kevesebb alkalommal lépett csak pályára, mint a többi idegenlégiós. Amikor a karácsonyról kérdezem, először nehezen érti az invitálás okát, majd így kezdte a beszélgetést: — Mi nem ilyenkor, decemberben ünnepelünk, hanem nálunk januárban van a karácsony. Természetesen most a szünetben hazamegyek a szüléimhez, s ott töltjük majd az ünnepet együtt. Bár valószínű, nekem már elkezdődik az alapozás, amikor a mi karácsonyunk van. — Miképpen sikerült ez az esztendő számodra ? — Sajnos nem a legjobban, mivel az alapozáskor megsérültem, emiatt két hónapot kihagytam. Mire rendbe jöttem, kialakult a csapat, így nem tudtam bekerülni az együttesbe. Remélem, jövőre nem jön közbe semmi, segy jó felkészülés után visszakerülök a kezdőcsapatba. Még valamit hozzáteszek: nagyon megszerettem ezt a várost, az itt élő embereket az elmúlt egy év alatt. Jurij Usmajev, a 27 esztendős védő a következőket mondta: — A karácsony nagyon szép ünnep nálunk is. Sajnos én ebben az évben elvesztettem az édesanyámat, mindez nagyon fáj nekem. Ezért baráti körben töltöm majd az idei karácsonyt. —Mi maradt meg számodra ebből az őszből emlékezetesként leginkább? — Úgy érzem megfeleltem az elvárásoknak. Sajnos a kiállítás után nehezen tudtam megtalálni a helyemet az együttesben. Nagyon örülök a hatodik helynek, bár a neheze még hátra van. Ez a város számomra otthont ad, így boldog vagyok, hogy a sikereink biztatást adnak az itt élő embereknek ezekben a megélhetés szempontjából nehéz hónapokban — mondta befejezésül az idegenlégiós védő. Verasztó Lajos Cigan, Muzsnay és társaik A magyar NB I-ben, 1985-ben jelent meg a Csepel együttesében az első idegenlégiós labdarúgó a hazánkban tanuló egyetemista, a nigériai utánpótlás-válogatott, színes bőrű Patrick Bemard Umoh személyében. Később a jelenleg a Vasasban játszó, s napjainkban már a magyar állampolgársággal is rendelkező kongói válogatott Claude mutatkozott be a legjobbak között. Aztán a rendszerváltást követően sorra jelentek meg hazánkban a környező országokból érkező focisták. Elsősorban Romániából, a volt Szovjetunióból és a volt Jugoszláviából érkeztek idegenlégiósok. Kezdetben megjelenésük nagy feltűnést keltett. Emlékszem, Győrben az amerikai válogatott, magyar származású Vermes volt az egyik kedvenc, még akkor is, ha bizony produkciójával nem mindig bizonyította leigazolásának szükségességét. A keletről érkezett labdarúgók egy része csak ugródeszkának tekintette a magyarországi szereplést egy jó nyugati szerződés reményében. Nos ez nemigen valósult meg, hiszen még a legjobbak sem mindig tudtak beilleszkedni a profik közé. így például a volt román válogatott Muzsnay is visszajött az ősszel a Videotonhoz, mivel egy év alatt nem tudott beépülni a belga Antverpenbe. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az idegennek mindig többet kell nyújtania nyugaton, mint a helyieknek, mert ellenkező esetben a gyenge szereplésért a külföldit teszik felelőssé. Az első osztályú Békéscsabai Előréhez 1990-ben érkezett az aradi Nagy István személyében az első légiós. Az eltávozott csatárt azóta többen követték. A határ közelsége miatt Békés megyében rendkívül nagy a „forgalom”. Szinte nincs olyan megyei együttes, amelyben ne kergetné a labdát külföldi játékos. Azzal együtt is, hogy megjelenésük színt jelent a csapatokban, ők nem oldhatják meg a magyar labdarúgás súlyos gondjait. Az igazi segítség csak az utánpótlás szakszerű, következetes nevelése lehet. Ezen az úton indult el a megye labdarúgása a közelmúltban, s reméljük, a gyümölcsöt néhány év múlva már élvezhetjük. A sötét mezes, 30 éves Vancea csatázik a labdáért az újpestiek elleni bajnoki mérkőzésen Tomkával. A két lila-fehér együttes augusztusi összecsapását jó játékkal a békéscsabaiak nyerték, 2—0-ra. Az őszi idényben a román irányító, Vancea három alkalommal vette be az ellenfelek hálóját FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET
