Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-22 / 301. szám

1992. DECEMBER 22., KEDD Ára: 13,80 forint XLVII. ÉVFOLYAM 301. SZÁM Telefonfantomok Nem furcsa például az a kép, amikor a település egyetlen távhívó utcai telefonfülkéje előtt hosszú sor kígyózik, le­bonyolítandó a távol élő gyer­mekkel, rokonnal, családta­gokkal egy-egy sürgős beszél­getést. (3. oldal) Kinek kevesebb... — Mondja uram, önt most mi foglalkoztatja? — Viccel, vagy komolyan kérdezi? Mert ha komolyan, akkor meg­mondhatom, hogy tegnap vá­lasztott el a bíróság a felesé­gemtől, s ma az a legnagyobb gondom, hogy az új barátnő­met mivel vendégeljem meg, ha megérkezik hozzám vacso­rára, hogy ünnepeljünk... (5. oldal) Zavartalan a személyforgalom A személyautók tegnap a megszokott rendben hagyhatták el a gyulai határállomást. A teherautóknak viszont továbbra is 30 órát kell várakozniuk. (írásunk a 3. oldalon) FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Srí Lanka-iak a vagonban A Békés Megyei Rendőr-főka­pitányság tájékoztatása sze­rint december 19-én, szomba­ton reggel 5 óra 50 perckor a békéscsabai MÁV-állomás területén Romániából érkezett leplombált vasúti tehervagont találtak a vasutasok, amelyben hét Srí Lanka-i állampolgárt fedeztek föl. Kikérdezésük so­rán a hét ázsiai elmondta, hogy útlevelük nincs és egy nyugat­európai országba munkaválla­lás végett akarnak továbbutaz­ni. A Srí Lanka-i állampolgá­rokkal szemben még aznap idegenrendészeti intézkedést alkalmazott a rendőrség, ami azt jelenti, hogy visszaküldték őket Romániába. (MTI) Kék fény és bakterológia Razzián a gyulai rendőrökkel Lehet-e saját tücskük a gyulai rendőröknek? Le­het. Amikor félórás eligazítás után, este 11-kor a Dorogi János rendőr őrnagyra bízott akciócsoport nekiindult a gyulai éjszakának, még javában han­goskodott a pincében. Visszatértünkkor, éjfél után egykor már az igazak álmát aludhatta, mert meg se pisszent. Inkább a pillangók világa az éjszaka, nem a tücsköké... Bökfí János vállalkozna Néhány évvel ezelőtt még arra biztattak: végezzem el az edzőit, s ha egyszer abbaha­gyom, edzősködhetek az egyesületben. El is végeztem. S azt is el tudom képzelni, hogy az edzősködés mellett még tovább versenyeznék... (16. oldal) Másképp hívjanak! Az új, digitális telefonközpont üzembe állításával szerkesztő­ségünk és kiadónk számai is megváltoztak. Kérjük olvasó­inkat, hogy ezentúl a követke­ző telefonszámokon hívjanak bennünket: A szerkesztőség központi tele­fonszáma: (66) 450-450. Főszerkesztő: (66) 446-242. Telefax: (66) 441-020. Kiadó: (66) 441-545. Hírügyelet: (66) 441-704. Hirdetés: (66) 441-311. Sísapkás, formaöltönyös, lezserre vett rendőrfigurák. Akár egy akciófilmben. Per­sze kellenek az egyenruhások is. Máris tekintélyt parancsoló rendőrkocsi-konvoj zúg az Oázishoz. A pincében tanyáz­na az alvilág? Ott is... A Tiamo bár előtt húzunk el. A portál előtt lebzselők leesett állal bámulnak, majd meg­könnyebbülnek: az Oázisnál fékezünk. Nagy hiba az ilyen messzemenő következtetés. — Kérjük a személyi iga­zolványokat előkészíteni! — mondja Dorogi őrnagy. Mo­raj. Az ilyesmit errefelé nem szeretik. Néhányan szedelőz- ködnek is. A rendőrök szíves szóval marasztalják őket. A bárszéken egy hosszú és csu­pasz combú lány meg egy opá- los tekintetű úr mélyed el egy­másban. Mindenütt ismerő­sök. Mármint a rendőrök szá­mára. Az asztalokon sör, bor, pá­linka, ahogy kell. Üdítő nincs? De van. A pultnál a hideg ellen rendszeresített bé­léssel látják el a kólát, a naran­csot. Dorogi őrnagy az időseb­beket figyeli. „Vannak itt néhányan, akik már megjárták a hadak útját” — állapítja meg. Egy fekete hajú, fehér öltönyös, alacsony úr szinte észrevétlenül holló­szín télikabátot ölt. „Maradj még!” — hangzik a sármos javaslat. Nocsak, egy titkos­rendőr?! Csalódjunk együtt: a kis fekete Orosházáról ruccant át, 11 év van a háta mögött. Börtönév. Annyi máris lát­szik: ezen az estén itt piheni ki fáradalmait a sarkad i és az ele- ki „vonal”. A kemény. A Tiamóban kevesebb a fény, még sincs olyan sötét. A ház falán emléktábla hirdeti: 1849-ben itt szállt meg egy honvédtábornok. Ifjú magya­roknak való hely. De vannak itt hasonkorú románok is. Fő­ként útlevél nélkül. A rend- (Folytatás a 3. oldalon ) Káosz Már régen észrevettem, az ember egyre gyakrabban vetkő­zik ki magából, éppen azt veszítve el, ami megkülönböz­tetné az állatvilágtól. Az eszét. Néhány napja kénytelen voltam kolléganőmmel átugrani Temesvárra, hogy az ottani forradalmi megemlékezésről tudósítsunk. Az első fejbekólintás akkor ért bennünket, amikor közölték: Te­mesvárról nincs telefonkapcsolat Budapesttel. Folytató­dott azzal, hogy késő este, orrig érő ködben csak lépésben cammoghattunk a határ felé. Titkon abban remény­kedtünk, ilyenkor a fenének sincs kedve útra kelni. Csalódásunk kétoldali volt. Először is a román oldalon próbálták rádió adó-vevő segítségével normális közleke­désre, pardon, araszolásra rávenni a feldühödött gépjár­művezetőket, némi sikerrel. Mikor már majdnem felléle­geztünk, a senki földjén kitört a krach. A Magyarországról Romániába igyekvők az eltorlaszolt úttest miatt nem tudtak kilépni az országból, emezek meg nyilván előre nem haladtak, mert saját dugójukba szorultak. Kezdett halálfélelmünk lenni. Vagy harminc autóbusz okádta a füstöt, mert a motort járatni kell a hidegben, ott vesztegeltek a kamionok is, mígnem egy megpróbált kitörni, láthatóan felkészülve a frontális ütközésre is. Mindenki idege pattanásig feszült, az emberi méltóság a gátoldal sarában fetrengett. Nem hiszem, hogy ennek így kell lenni Európa keleti kapujában. Mindenesetre azt tanácsolom, aki teheti, ne induljon útnak. Egyszer csak rájönnek az illetékesek, hogyan lehet itt rendet teremteni kulturált eszközökkel, kölcsönösségi alapon. B. S. E. Nyugdíjasok ünnepe A békéscsabai nyugdíjas egyesület tegnap karácsonyi ünnepséget rendezett. A mű­sorban fellépett a mezőme­gyeri asszonykórus és a szlo­vák klub pávaköre. A támoga­tók — a városi önkormányzat részéről Dobóvári Ildikó kép­viselő, a Népújság Kft., a Va­sas Szakszervezet, a Kner Nyomda, az Unicon, a gabona- és malomipari vállalat, az Elektroház és a helyi pártok — segítségével 500 ajándékcso­magot is átadtak a nyugdíja­soknak. Felvételünkön a szlovák klub pávaköre köszönti a nyug­díjasokat FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Karácsonyi kínáló Lapunk december 24-ei számában olvashatják A Meghajló Fánál Betlehemben Betlehemben nincsenek fenyőfák, a Mindenki Karácsonyfája egy furcsa alakú Meghajló Fa a Születés Bazilikájánál. (4. oldal) A szent koronát vizsgálta a gyulai aranyműves A tizenöt évvel ezelőtt visszaadott szent korona elemzésében aranyművesek egy csoportja is részt vett. Egyik tagjuk ma Gyulán él, ott van ékszerüzlete. Veér Magdolna aranyműves 25 évesen vehette kezébe a koronát. Akkori élményeit, megállapítá­sait osztja meg az olvasókkal. (5. oldal) A legszebb ajándék Kétegyházán Az elmúlt hónapokban sok vihart átélt település most megmutat­ja a szebbik arcát. Riportunk a karácsony éjszakáján színre kerülő misztériumjáték próbájáról szól. (7. oldal) A befogadó, az átadó és a megtartó karácsony Balázs László unitárius lelkész — aki feleségével és három gyermekével Erdélyből települt át — füzesgyarmati otthonában eleveníti fel a szárnám legemlékezetesebb karácsonyokat. (9. oldal) Nyakkendő nélkül Göncz Árpád köztársasági elnök szóvivője Faragó András köz­gazdász, újságíró. Az elnök közelében él és látja azt is, amit mások nem. Ezekből is elmond néhányat. (17. oldal) Mit jelent Kudlik Júlia számára az ünnep? Kudlik Júlia igazi televíziós személyiség. Hogy mitől lett az, maga sem tudja. Tény, hogy milliók szeretik, figyelnek rá. Számára a karácsony az ízek, illatok és érzelmek szoros ölelke­zése. (18. oldal) Zsuzsanna és az élet Alakját általános tisztelet övezi és ugyanakkor valami titok lengi körül. Pedig nincs titka—vagy ha van, csak annyi, hogy őszinte, teljes életre vágyott mindig... A szép vonásait ma is őrző szőke asszony, akit az orosháziak öregebbje még ma is „Bertáné”-nak hív: dr. Bodicsi Zsuzsanna (19. oldal) Laci „kirándulni” ment Egyszer csak jött a távirat a Jókai Színházból : Sánta László VI/A osztályos tanuló megkapta a Légy jó mindhalálig főszerepét. így lett Laciból Misi, ám hogy ezt miként élte meg, arról szól a riportunk. (21. oldal) Karácsony művész szemmel A Gyulai Várszínház művészeti vezetője, Sík Ferenc, valamint Agárdy Gábor, Götz Anna és Kállai Ferenc arról mesél, mit jelent nekik a karácsony, az ünnep, no és a Várszínház. (22. oldal) Mennyből az angyal Speter Erzsébet neve néhány év óta ismerősen cseng széles e hazában. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de egyet nem lehet: nem észrevenni. Életéről, szerelmeiről, no és a színházról vall fanyar humorral, cseppnyi pikantériával. (23. oldal) A gróf és a falu ugyanazt az Istent imádta A legtöbb geszti ember ma is szeretettel gondol vissza a falu utolsó földesurára, Tisza Kálmánra. Az idősebbek legendává szépült történeteket mesélnek a Tisza-családról. A földesúri önkénynek nyoma sincs ezekben a mesékben. (24. oldal) Az Ecserin Ki ne hallott volna a híres-hírhedt Ecseri-piacról, ami a főváros egyik „ékessége”. Megfordul itt jó és rossz szándékú ember, szerencsevadász, no és újságíró, aki mindezeket észreveszi és leírja. (28. oldal) itite d's-if Kellemes ^ karácsonyi ünnepeket kíván minden ügyfelének » ¥ P % f P W HARGITA PLUSZ KFT. |PLl HARGITA IPLUSZ is jw r » ¥ » ¥

Next

/
Thumbnails
Contents