Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

1992. december 15., kedd SPORT igÉKÉS MEGYEI HÍRLAP GÓLIÁT — NN Biztosító Rt. Kupa: Jelesre vizsgáztak a jövő reménységei! Minden szépet és jót fiatalember! Mihalek Zoltán fotó: kovács Erzsébet A hét végén Békés­csabán a tanítóképző főiskola tornacsarno­kában harmadszor rendezték meg a legkisebbek, azaz a „GÓLIÁT FC” békéscsabai sportcsoportjaiban szereplő játékosok számára a teremtor­nát. A rendező Békéscsabai Polgármesteri Hivatal Sport­iroda, a Békés Megyei Labda­rúgó Szövetség és a Békés me­gyei Diáksport Tanács kezde­ményezésére tudatos szakmai munka folyik a felkészítő ta­nárok, a szakedzők hozzáértő kezei alatt, s a cél egyértelmű­en az, hogy majdan Békéscsa­ba és Békés megye jó labdarú­góbázisát jelentsék a most még csak az alapokkal ismer­kedő futballpalánták. A kétnapos hét végi esemé­nyen nonstop jelleggel folytak a küzdelmek a teremben, a 24 helyi és körzeti csapat 48 mér­kőzésen át rúgta a pettyest élénk érdeklődés közepette. Már az eddigiekben felső fo­kon beszéltünk és írtunk a gye­rekek akarásáról, lelkesedésé­ről az ilyen és ehhez hasonló események során, s nem volt ez másként most sem. Több szakember egybehangzó véle­ménye az, hogy a jövő magyar labdarúgásának képzése folyik, s jó néhány Góliát va­lóban felcsillantott valamit ab­ból az erényből, amit tehetség­nek hívnak. . Néhány rövid vélemény az esemény kapcsán: Tóth Már­ton, a Békés Megyei LSZ főtit­kára, a versenybíróság elnöke: — Szakmai téren máris elő­relépés tapasztalható, ami a sok-sok megszállott testneve­lő és edző munkájának az eredménye. Nem látom re­ménytelennek a magyar lab­darúgás jövőjét! Tornay Gá­bor, a Nationale Nederlanden Magyarországi Biztosító Rt. Békéscsabai Igazgatóságának értékesítési igazgatója: — Nincs annál nagyobb öröm, mint valakit sikerre vezetni, megtanítani győzni. Ehhez szerettünk volna hozzájárulni támogatásunkkal. A kétnapos versengésben az 1—2-os korosztálynál a Szabó Pál Téri Általános Iskola csa­pata lett az első (edző Mrsán Zoltán) megelőzve a békés­csabai Madách utcai és a Szent László utcai iskolákat. A 3— 4. osztályosoknál a Békéscsa­bai 2. Számú Általános Iskola diadalmaskodott (edző Forc- zek Győző) a Békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Isko­la és a Békéscsabai 1. Számú Általános Iskola előtt. Külön­díjasok 1-2. Legkevesebb gólt kapta: Simon György (Madách utca). Gólkirály: Rusz László (Bcs. 2. Számú Ált. Isk.). Legtechnikásabb: Szenti Zoltán (Bcs. 2. Sz. Isk.) és Nagy Gábor (Szabó Pál Tér). 3-4. osztályosok: Leg­jobb kapus: Váradi György (Mezőberény). Legtechniká­sabb: Goldberger Péter (Bcs. 1. Sz. Isk.). Gólkirály: Kere- peczki Zsolt (Bcs. 2. Sz. Isk.) 9 góllal. Legszebb gól szerző­je: Pál Tamás (Szabó Pál Tér). (Gyurkó) Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a Totó 50. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz egy taláiatos szelvény 2 darab, nyereményük egyenként 5 millió 548 ezer 570 forint; 13 talála- tos szelvény 1 darab, nyereménye 2 millió 90 ezer 382 forint; 12 plusz egy taláiatos szelvény 84 darab, nyere­ményük egyenként 78 ezer 588 fo­rint; 12 taláiatos szelvény 51 darab, nyereményük egyenként 30 ezer 969 forint; 11 taláiatos szelvény 1662 da­rab, nyereményük egyenként 2515 forint; 10 taláiatos szelvény 12 ezer 406 darab, nyereményük egyenként 505 forint. A hétköznapi, általában kutyafuttában feltett kérdés Mihalek Zoltán 19 éves bé­késcsabai vívóhoz egyáltalán nem köznapi. A fiatalember életéért ugyanis négy hónap­pal ezelőtt—ahogy mondani szokás — egy fabatkát sem adtak volna. Zolit 1992. júli­us 25-én, azon a bizonyos sza- nazugi bulin egy vasdorong­gal leütötték. Az esetet an­nak idején megírtuk. Elkép­zelhető, hogy volt, aki nem olvasta. Az alábbiakból ki­derül, mi is történt. Mihalek Zoltán barátaival sá­tortábort vert azon a júliusi szanazugi bulin. Éjjel 23 óra körül a srácok arra kérték Zo­lit, tankoljon fel kólával a Vi­king kocsmában. Zoli segít­ségül hívta az egyik barátját, akivel nekiindultak az éjsza­kának. Sikeresnek indult a ren­dezvény, mert voltak vagy két­ezren a sátortáborban. Nem csoda, ha minden közelben lé­vő szórakozóhely zsúfolva volt. így volt ez a Vikingben is, ahova a két fiú egy tömegvere­kedés kellős közepébe érke­zett, ahol egy 12 fős csoport állta el az útjukat. A fiatalok­ból álló „banda” tagjai botok­kal felszerelkezve azt kérdez­ték a két sráctól, csabaiak-e? Az ártatlannak tűnő kérdésből nem derült ki, hogy az igen felelet végzetessé válhat. Zoli egy iszonyatos nagy ütést érzett hátul a fején. Le­esett a motorról, de nem vesz­tette el az eszméletét. A cso­port tagjai pedig, mint akik jól végezték dolgukat, elhagyták a terepet. — A barátomat is leütötték, de mindkettőnkben volt annyi erő, hogy felültünk a motorra és visszaindultunk — emléke­zik a zűrös történetre Zoli a „Gödörben”, a vívók főhadi­szállásán, ahol beszélgetünk. Hála Istennek, már alig látszik rajta, hogy az élete egy hajszá­lon függött. — Szerencsémre ismerősök vették észre, hogy rosszul vagyok, hívták a men­tőt. Saját lábamon sétáltam be a kocsiba. A mentősök azt hit­ték, agyrázkódásom van attól, hogy leestem a motorról. Csak később derült ki, hogy az agy beszédközpontja sérült, mert nem tudtam beszélni. Emlék­szem, hogy megröntgeneztek, aztán minden elsötétedett. Ar­ra eszméltem: tolnak a folyo­són, mentőbe tesznek és át­visznek Gyulára, hogy kom­putertomográffal vizsgáljnak meg. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a csont a fejemen szilánkosan tört, 11 millimé­terre fúródott a beszédköz­pontba... Szombaton műtöt­ték. Kedden délután tértem észhez. Az orvosok azt mond­ták a szüleimnek, hogy egy százalék az esély arra, hogy életben maradok... Zoli megáll egy percre, én meg kifújom az orrom, mert picit szégyellem, hogy könnyes lesz a szemem. A fi­am jut eszembe, vele is meg­történhetett volna ez a ször­nyűség. — Hála istennek bejött ez az egy százalék... — sóhajtok egy nagyot. — Nagyon szeretek élni... — sóhajt velem szinkronban Zoli. —Mi történt később? — Amikor eszmélni kezd­tem, attól féltem, nem tudok beszélni, hogy lebénultam. El­kezdtem mozgatni a kezem, lábam. Megnyugodtam. Moz­gott mindenem. Nem tudtam viszont összetett mondatokat kimondani. Voltak olyan sza­vak, amelyek csak németül ju­tottak eszembe. —Hogyhogy németül, miért nem például oroszul? — Azért, mert öt éve né­metül tanulok... Számolni kezdtem az ágyakat. Vissza­gondoltam arra, mit tanultam az iskolában az elmúlt évben? Lassan, lassan eszembe jutot­tak az események. — Meddig volt az intenzív osztályon? — Két hétig. Boldog vol­tam, hogy hazamehettem. Lel­kileg nagy segítség volt, hogy éppen abban az időben zajlot­tak az olimpiai események. Tetszik tudni, ott a képernyő előtt megfogadtam, ha meg­úszom ezt a rosszízű kalandot, mindent elkövetek, hogy ki­jussak Atalantába, az 1996-os olimpiára. —Mit például? — Kilenc éve vívok. Azt hiszem, ennek is köszönhe­tem, hogy életben maradtam, hogy azóta versenyt nyertem... —A baleset óta?. — Igen. Szeptemberben egy ideggyógyász főorvosnő azt mondta, nem javasolja még, hogy elkezdjem az edzé­seket. Attól félt, megterhelem magam. Szót fogadtam. De lassan-lassan elkezdtem az erőnléti edzéseket. November 10-én kezdtem el intenzíveb­ben dolgozni. A vidékbajnok­ság november 24-én zajlott. S ezt, az ifjúsági férfi párbajtőrt sikerült megnyernem... —Ez egészen hihetetlen... — De igaz. Elsősorban ma­gamnak akartam bebizonyíta­ni, hogy képes vagyok rá... Nem akartam, hogy leírjanak. Nagyon szeretnék kikerülni az olimpiára. Zoli zuhanyozni indul. Né­zem a járását, figyelem a mon­datformálásait. Nagy bravúrja az életnek, hogy ez a fiatalem­ber a maga akaraterejével, fe­gyelmével pár hónappal a sú­lyos agyműtét után versenyt nyert. Hiszek benne, hogy si­kerülni fog a terve, az olimpiát illetően... ♦ ♦♦ Hajtman János, Mihalek Zol­tán edzője lehuppan mellém: — Kissrác kora óta ismerem Zolit. Egyszerűen ledöbben­tem, amikor meghallottam, mi történt veje. Össze-vissza tele­fonáltam, mert a kórházban azt sem tudták, hol van. Aztán amikor sikerült megtalálnom, az orvosok azt mondták, fogal­muk sincs, túléli-e egyáltalán. Műtétje napján, délután beju­tottam hozzá. Amikor magá­hoz tért, alig lehetett érteni, mit mond. Másnap már a mon­datai felét értettem. Meglepett a rohamos javulása. Pénteken már teljesen értelmesen be­szélt. Már a kórházban az edzésekről faggatott, úgy kel­lett visszatartani, hogy lassab­ban a testtel... Az orvosok azt javasolták, legalább másfél, két hónap teljen el ahhoz, hogy egyáltalán az erőnléti edzése­ket elkezdje. —Hogyan dolgozott a műtét utáni első edzésen? — Látszott, hogy volt egy nagy kihagyása. Á lelassult mozgásán lehetett észrevenni. Még mostsem edz teljes inten­zitással. így aztán kellemes meglepetés volt, hogy nyerni tudott a vidékbajnokságon. De ezen nem csak én lepődtem meg, hanem a traumatológus orvosunk is. — Minden szépet és jót Zol­tán — köszönök el a fiatal vívótól, aki felöltözött, hogy elhagyja a vívótermet. Béla Vali Nagyszerű csatákat hozott a Góliát Kupa a békéscsabai tanítóképző tornacsarnokában. Felvételünkön a Békéscsa­bai Belvárosi Iskola fiataljai támadnak, a kondorosiak véde­keznek FOTÓ: FAZEKAS FERENC Változások a testületben Hrabovszki az NB Il-es keretben A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Testüle- tének december 9-ei elnökségi ülésén többek között a 'o keretek összeállítása szerepelt a napirendben. Az NB I- eseknél nem történt változás, míg az NB Il-es keretből két játékvezetőt alacsonyabb osztályba soroltak vissza, ugyanakkor helyükre hét sípmestert hoztak fel, köztük a békéscsabai Hra­bovszki Andrást. Az elnökség indoklásában jó elméleti és fizikai felkészültsége, valamint a mérkőzéseken mutatott határozott dirigensi ténykedése szerepelt. Az utánpótláskeretbe a nagyszé- nási Zábrák Ferencet jelölték. KAKAÓAKCIÓ A KISÁRUHÁZBANL (Békéscsabán, az autóbusz-pályaudvaron.) 10 dkg-os tasakos 31 Ft, dobozos 32 Ft, 25 dkg-os dobozos 77 Ft, 45 dkg-os fémdobozos 185 Ft. 1. Cesena—Spal 2. Modena—Bologna Név:. Cím: A múlt héten a főmérkőzést, az Atalanta— Brescia találkozót (1—1) tizenöten találták el, közülük a következő három olvasónknak kedvezett a szerencse: Horváthné Nagy Má­ria, Orosháza, Kölcsey u. 24., Nagy Károly, Kondoros, Vasvári u. 2., Sovány Györgyné, Tótkomlós, Kisfaludy u. 20. Valamennyien egy-egy 1000 forintos, három békéscsabai boltban beváltható vásárlási ajándékcsekket nyertek, amelyet postán kapnak meg. A héten is olasz labdarúgó-mérkőzés szere­pel fő- és pótmérkőzésként. Ezúttal is 1000 forintos vásárlási csekket nyerhetnek a helye­sen tippelők közül a legszerencsésebbek. Az e heti tippeknek december 18-áig, pénte­kig kell beérkezniük. Mindenki több tippel is részt vehet, amelyet postán vagy személyesen is eljuttathat címünkre: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Á játékban csak azok vehetnek részt, akik a lapunkból kivágott szelvénnyel tippelnek. A borítékra vagy a levelezőlapra kérjük ráírni: „Góltotó!” ÉKES MEGYEI HÍRLAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen ügyvezető igazgató és dr. Tóth Miklós kiadóvezető. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 327-844; főszerkesztő: (66) 326-057; telefax: (66) 321-401; kiadó: (66) 326-395. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 319 forint, egy évre 3388 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
Thumbnails
Contents