Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-02 / 284. szám
Nyugdíjas a nyugdíjasház előtt Az oldal anyagait Vass Márta írta, a fotókat Fazekas Ferenc készítette. Szerkesztő: Béla Vali Csatlakozás A FORCON több mint száz helybeli nyugdíjasa a minap értekezletet tartott a békéscsabai nyugdíjasházban. A napirend szerint megbeszélték, majd döntöttek, hogy ezután a vasasszakszervezet tagozataként fognak működni, s egyben bejelentették csatlakozásukat a városi szövetséghez. Ennek munkáját és az ottani lehetőségeket Baukó Mihály elnök ismertette. A megjelentek 40 százaléka szelvénnyel igazolta, hogy 9 ezer forint alatti összeget kap havonta, s vannak köztük olyanok, akiknek nem több a nyugdíja 6—7 ezer forintnál. Ok lesznek az elsők, ha anyagi segítségre kerülhet sor. Az értekezlet résztvevői végezetül kérték a vasasszakszervezetet és a szövetséget, járjanak el, hogy a Békés megyei cégek tb-járulék tartozásai az újságban név szerint nyilvánosságra kerüljenek. Egyévesek lettünk Az Orosházi Idősek Klubja 24 tagjával novemberben ünnepelte egyéves fennállásának évfordulóját. Kedves, meleg kis otthon ez, ahol valamennyien megtaláljuk a közös szórakozást és a pihenést. Kicsi ez a csoport, de öszetartó, figyelmes, vigasztaljuk betegeinket, ünnepeljük a névnapokat. így történt november 4-én is, szinte meglepetésként. Böbike és Editke, ők ketten szeretettel, türelemmel vesznek körül bennünket, s nagyban hozzájárulnak, hogy ilyen meghitt, barátságos ez a klub. Ahol mindnyájan jól érezzük magunkat. Baranyai Dezsőné, Orosháza, Dózsa György út 4. A stressz Nem új már az az elmélet, hogy a beteg emberek mintegy fele idegi eredetű bajban szenved. A gyomor- és szívpanaszok egy része, valamint a kínzó fejfájások a legismertebbek, de hosszú még a lelki okokra visszavezethető betegségek sora. Pár éve pedig egyre inkább teret nyer az az elgondolás, hogy a daganatos betegségek keletkezését is okozhatja az idegrendszer állandó terhelése, feszültsége. Persze nem kizárólagosan, hiszen a rák bármely fajtájának több oka van, ezért sem lehet egysíkú a gyógyítása, hanem összetett. Nemrég lehetett olvasni az amerikai Simonton házaspár gyógymódjáról, amellyel néhány évtized óta sikerrel kezelnek rákbetegeket. Figyelemmel arra, hogy a daganat NYUGDÍJASOKNAK 1992. december 2., szerda Orosháza bemutatkozik A több mint 8 ezer nyugdíjast számláló városban 1989 őszén alakult meg a Városi Érdekvédelmi Szövetség. Tudjuk, hogy a lakosság 22 százaíéka nyugdíjas, s jelenleg a szövetséghez 4104-en tartoznak. A 9 ezer forint alatti kategóriába esik az összlétszám 70 százaléka, 77 százalék egyedül él, s csak 33 százalék számíthat családi segítségre betegség, baj idején. Sok a tennivalónk, mert a nagy többség keveset tud a mostani támogatási és egyéb szociális lehetőségekről. Ugyanakkor az igényük megnőtt az emberi kapcsolatokra, s ez mind nehezebben valósítható meg, mert a korábban üzemi és vállalati segítséggel működő kluboknak ma már csak 40 százaléka támogatott. Ennek ellenére jelentős létszámnövekedésről számolhatunk be, mivel egy év alatt több mint 500-an csatlakoztak hozzánk. Sajnos a városi képviselő- testület nem igényli részvételünket, segítő készségünket a minket érintő bizottságokban; nem támogatja egy állandó helyen központi klub létrehozását, noha a berendezését és működtetését a nyugdíjasok vállalják. Vannak viszont, akikkel a kapcsolatteremtésben egymásra találtunk, mégpedig a vasasszakszervezet, a mozgáskorlátozottak és a nagyothallók helyi csoportjaival. Tagszervezésben meg a vonzáskörzet legtöbb községével, Rákóczitelep és a határőrség nyugdíjasaival. S jól egymásra találtunk a nyugdíjasok napja november elejei szervezésében a Szuperinfó és a Petőfi Művelődési Központ vezetőivel, valamint azzal a 26 szponzorral, akik támogatták a felejthetetlen élményt nyújtó nap megvalósítását. Reméljük, hogy mindennek a jó együttműködésnek hagyományteremtő ereje lesz. Plenter Lajos alelnök Ha esik, ha fúj: torna! S. L.-né, Magdika csak egy éve nyugdíjas, s ebben semmi különös nincs, de abban már igen, hogy évtizedek óta minden áldott nap tornászik. — Mindig szerettem sportolni, annak idején NB I-es nagypályás kézilabdacsapatban játszottam. Meg az igazat megvallva én olyan futós- mozgós alkat vagyok, s futásban, tornában az unokáim is követnek. — Naponta hányszor tornászik? — Egyszer. Minden este úgy 15 percet szánok rá, télen- nyáron nyitott ablak mellett, — Több mint harminc évig dolgoztam, három gyermeket neveltem, két éve vagyok nyugdíjas — mutatkozik be a békési Balogh Jánosné. — Most a beteg férjemet ápolom, és sűrűn ránézek a két kilencven körüli szomszédasszonyomra. Legutóbb a tarhosi nevelőotthonos iskolában voltam majd másfél évtizedig gyermekfelügyelő. Nem volt könnyű élet a munka mellett a három fiút is nevelni, de korán önállóságra szoktatta őket, s hamar megtanulták a házi munkát, hogy segíteni tudjanak. — Szeretet és szigor volt a jelszavam, s ez bevált, mert a tanulásban is élen jártak. S az sem ártott, hogy idejében megismerték az életet. nem számít, hogy milyen az idő, vagy esetleg valahonnan későn jöttünk haza. Jólesik, és a gerincemnek nagy szüksége van rá. — Akkor hát lássuk, miből is áll ez a torna? — Fentről lefele haladva mozgatom meg magamat, minden gyakorlatot tízszer csinálok, csak a pocimixest huszonötször. Mindkét irányú fejkörzéssel kezdem, aztán a jobb és bal váll következik, behajlított, majd nyújtott karral, s a karok keresztbe mozgatása a fej fölött, s csuklóból kézkörzés. Inkább ő élt álomvilágban, amikor azt hitte, hogy a becsülettel ledolgozott évek és a három jó gyermek fölnevelése után a nyugdíja is tisztességes lesz. Terpeszállásból folytatom: tenyérrel a talajt kell érinteni és felemelkedve jó mélyen hátrahajolni, továbbá a felső testet jobbra és balra dönteni, természetesen mindezt kinyújtott karral. Ezután jön a pocimixezés: ülésből a hátrahajlás egészen földig. Aztán lefekvés a földre, a felülés következik, utána a lábak több irányú mozgatása. Befejezésül: tíz fekvőtámasz, levezetésül harminc szökdelés, majd tíz mélylégzés az ablaknál. Mindenkinek ajánlom, de kezdetnek csak öt percre alakítva. — De bizony nem az lett. Keresni kellene hozzá, de mivel, hogy, amikor csak szaporodik a munkanélküliek száma? így hát beléptem a nyugdíjas-egyesületbe, hátha tudok segíteni valamit, hisz legtöbbünknek nagyon kicsi a nyugdíja. S ha mást nem,'legalább jó szót nyújtsunk egymásnak. Nagyon vágynak rá az emberek, hisz ebben a rohanó életben sokszor még a családban sem akad idő az öregek számára. Békésen 3200 nyugdíjas él. A szövetség először a városházán kapott helyet, aztán a té- esznél jöttek havonta egyszer össze, most éppen sehol sincsenek. — Azért talán mégis akad megoldás, és egy pár szponzort is találunk. És akkor lesz egy jó helyünk, jó helyen, a város központjában. Csak nem akarom eíkiabálni. Kell a jó szó! és a rák kifejlődésében az is szerepet játszott, hogy a beteg sok felizgató stresszhelyzetet nem tudott feloldani. Az állandó készenléti állapot, amelyben él, sok energiát elvon a szervezettől, vagyis megbontja a testilelki folyamatok összhangját. „Ami a hormonegyensúly, az anyagcsere-folyamatok megváltozását jelenti, s végül is azt a környezetet érinti, amelyben az érzékeny sejtjeink élnek.” Gyógymódjuk egy része a lelki gondozás, a másik meg az étrend megváltoztatása aszerint, hogy melyik étel milyen hatást gyakorol a szervezetre. De legalább ilyen fontos az életmód-változtatás is, például ha kell, a lakhely vagy az állás cseréje, esetleg a válás vagy az újraházasodás. Kinek mi tesz jót, már ha módja is van hozzá. Hát nem jó?! — Mit gondolsz Manci, mit láttam ? — Nem találgatok Jucikám, úgyis megmondod. — Hát persze, csak előbb rendeljük meg a kávét, s majd ha kihozták. —Közben is beszélhetsz. — Na, szóval megyek az utcán, és pont a faáru meg háztartási boltnál a kirakatba nézek. Azt hittem elájulok: egy kis kotyogó 720forintért volt kitéve! A kétadagos. Mit szólsz hozzá? — Azt, hogy tényleg mellbevágó. Micsoda idők! Az enyém még százba sem került. — Az nem is most volt! Nade folytatom azzal, hogy ha már így van, bemegyek széjjelnézni. És mit gondolsz, mibe kerül a négyszemélyes kotyogó? — Mondd már és ne kérdezgess! — Tíz forint híján egy ezres! Megáll az ész, az enyém még a tizedébe került. És egy csöppnyi műanyag sámli 560 Ft. Hat pici tortavilla egy kicsi lapáttal, babajátéknak való silány anyagból: 500! Hát nem jó?! Sírni tudtam volna... — Inkább nevess, Juci ! — Megbolondultál? — Most jött meg az eszem. Gondolkozz te is egy kicsit. Neked is, nekem is két-két kávéfőzőnk van, s olyan alpakka evőeszközünk, amilyet mostanában még látni sem lehet. Hát nem jó? Ne hagyjuk (el) magunkat! Idősek vagyunk és kifáradok már, elrepültek az évek, s az élet megviselt mindnyájunkat, és talán most van az erőre legnagyobb szükségünk. Arra a lelkierőre, amelyet a nyugdíjasok jól ismernek, hisz az átélt történelmi események sodrában nemegyszer támaszuk volt. Valóban sokszor gyűjtöttük magunkban az erőt, hogy legyűrjük a tornyosuló nehézségeket. És sikerült. Talpon maradtunk, családot alapítottunk, gyermekeket neveltünk föl és bocsátottunk szárnyra. S miközben becsülettel dolgoztunk, munkálkodtunk magunkért és a közért, szeretetet adtunk és kaptunk. S ha elfáradtunk, újrakezdtük. Ma nyugdíjas létünkben is meg keli harcolni a fennmaradásért és ehhez erő kell, vagyis akarat, hogy nem hagyjuk magunkat. Nem hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk a csügge- dés, mert az úgysem old meg semmit, attól egy fillérrel sem lesz több a pénztárcánkban. Csak kedvünket szegi. A bizakodás és a remény viszont könnyít az életen, mert jobbá teszi a közérzetet. De elfeledni se hagyjuk magunkat, kedves nyugdíjas olvasók, sem mint egyének, sem mint szervezetek. Adjanak életjelt magukról, a megye minden részéből írják meg a szövetségek, klubok mit tesznek, hogyan munkálkodnak. S bárki személy szerint, hogy mivel foglalkozzunk leginkább ezen az oldalon, vagyis mire kíváncsiak. Most először közlünk UNO- KAFOTO-kat, s ezt sorozatosan folytatni fogjuk. Ezért arra kérjük a nyugdíjas nagyszülőket, hogy továbbra is küldjenek képeket unokáikról szerkesztőségünkbe. Leveleiket és a képeket szeretettel várjuk. Vass Márta Nagymamik és unokák Bakancsos Edit, 3. osztályos A kétéves Bódi Vivike, Bé- tanuló, Békéscsaba késről Szűcs Editke és Melinda a Vlcskó nagymamával, Békéscsabáról A békéscsabai Drienyovszki Palcsika az Ősi és Anna mamival
