Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-09 / 290. szám
& 1992. december 9., szerda TENY-KEPEK Kádár Péter kormánypárti lett / Átállás átüléssel? Kádár Péter református lelkész, Gyula országgyűlési képviselője november 30-án — meglepve mindazokat, akik még képesek bármin is meglepődni — az SZDSZ padsoraiból átült a parlamenti ülésterem jobb oldalára, a kereszténydemokratákhoz. Annyi itt a miért, hogy a legilletékesebbhez fordultunk magyarázatért. — Milyen érzés kormányfiSRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Kádár Péter: Konstruktív bírálattal folytatom majd a munkámat fotó: kovács Erzsébet pártinak lenni? — Átlépésem óta megkönnyebbültnek érzem magam — válaszolta Kádár Péter. — A korábbi időszak belső feszültségei megszűntek. A kormánypártiság természetesen nem azt jelenti, hogy az ember mindent elfogad. Egy kritikai alapállás is belefér: ami jó, azt elfogadom, ami nem, elvetem. Az SZDSZ baloldali lett? — A csillagok állása szerint nem kizárt, hogy másfél év múlva más úton-módon is kormánypártivá lehetett volna. — Nem mindegy, hogy az ember milyen politikai közösségben folytatja tevékenységét. Az SZDSZ irányvonala már oly mértékben eltért az 1990-es irányvonaltók, hogy én ezt már nem vállalhattam. A jelenre és a közeljövőre vonatkozó döntést hoztam. Távlati céljaimról egyelőre nem tudok beszámolni. Még magam sem döntöttem el, hogy 1994 után folytatom-e a politizálást. —Ha jól tudom, egy éven át az SZDSZ ügyvívó'i testületének tagja volt. Önön is állt, hogy mivé lesz a párt. — Az ügyvivőséget már akkor is azért vállaltam, hogy vagy én változtatok a párton, vagy engem változtatnak meg. Tölgyessy Péter és a mögötte álló kör nem képviselt olyan erőt, hogy sikerült volna megváltoztatni az SZDSZ arculatát. — Miért nem ugyanaz az SZDSZ, mint két éve volt? — A ’90-es választásokon az SZDSZ középpárt, centrumpárt volt, most bal középpárt. Ezt önmagában nem tartom bajnak, hozzá tartozik az politikai struktúra átrendeződéséhez. De személy szerint ezt nem tudom vállalni. Danes László, az utolsó csepp —A legbaloldalihh pártnak is van jobb oldala, meg a legjobboldalibbnak is bal oldala. Önnek már az SZDSZ jobb oldala is nagyon baloldali volt? — Igen. Az SZDSZ jobb oldala a konzervetív liberális unió nem mutatta meg önálló arcát, soha nem tért el a párt irányvonalától. Én a polgári demokrata kört szerveztem meg. Későn alakultunk, s már nem tudtunk olyan erővé szerveződni, hogy az SZDSZ politikájába beleszólhassunk. —E kör szóvivője panaszolta, hogy fogalmuk sem volt átülési szándékáról. —E döntést magamnak kellett meghozni. — Hát igen. A közvélemény ennél gorombábban ítél, s azt mondja: mintha a könnyebb utat választotta volna, hiszen így nem kellett szemtől szembe ütköznie. — Fölmértem a reális lehetőségeket: úgy láttam, hogy a kör — mint önálló politikai alakulat — lehetőségei nem adottak. Az ember pedig nem szívesen folytat szélmalomharcot. — A körrel tehát nem, az SZDSZ vezetőivel viszont megbeszélte előre elhatározását? — Nem. A kör néhány, közeli barátomnak számító tagja sejthette. Célzásokat tettem, jeleztem, hogy fontolgatom e lépésemet. Az utolsó csepp a pohárban Danes László kirúgása volt. Ez tette számomra világossá, hogy az SZDSZ- ben a másfajta véleménynek nincs helye tovább. Futaki Gézával és Pelcsinszki Bole szláv- val levelet írtunk, majd beszélgetési lehetőséget kértünk Pető Ivántól. Ennek hatására jelentettem be átlépésemet a kereszténydemokrata frakcióba. „Feszültséget keltett a lépésem” — A négy Békés megyei szabaddemokrata képviselő közül csak Lukovics Éva nem emelt szót Danes Lászlóért. Danes úr viszont azt mondja, hogy a képviselőnő közelmúltbeli megválasztásában jelentős szerepet játszott. — Danes László egyike volt a siker kovácsainak. Lukovics Éva fiatal képviselő, megértem, ha ilyen pártügyben nem foglalt állást. Nem ismerhette még a párt belső működését. — Ön miben látja Danes László elbocsátásának okát? — Nem akarok elébe vágni a munkaügyi perben hozandó döntésnek, de erős a gyanúm: politikai indítékok játszottak közre. — Ön tagja volt a helyi SZDSZ-nek. Velük hogyan tudatta a hírt? — Természetesen feszültséget keltett a lépésem. Lesz még egy megbeszélésünk. Remélem, jó részük megérti majd a döntésemet. — Ha igazán megértenék, követniük kellene... Legalábbis a,,kijáratig". — Senkitől sem várhatom el. Kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy milyen politikát vállal. —A választásokon—a személyes erényein túl — az SZDSZ programjával, szellemiségével indult. A szavazók azon részének legnagyobb hányada, akik hajlandók voltak urna elé állni, e programra voksolt. A választóival sem beszélte meg ezt a fordulatot? — A választóimmal való konzultáció folyamatos. Egy ilyen lépéshez nem kell közvélemény-kutatást tartanom. Ismert, hogy ez a választói bázis harmadára zsugorodott. Ha egy párttal ilyesmi történik, minden képviselőjének át kell gondolnia, jó helyen ül-e. — Olyan rendezvényen, ahol a választók jelentős része megjelent, még a legbőszebb kormánypártiaktól sem hallottam: Kádár úr lépjen át egy kormányzó pártba! Önt a közvélemény — tevékenysége alapján—az utolsó pillanatig ellenzéki politikusnak tartotta. — Az ellenzékiség bizonyos korlátok között továbbra is folytatható. A KDNP kijelentette, hogy a kormány belső ellenzéke kíván lenni. Konstruktív bírálattal folytatom majd a munkámat. A független képviselő': zsákbamacska — Van itt egy kis áthallás: a korábbi MSZMP is valami olyasmit állított: ő egyben saját belső ellenzéke is. — Ennek a koalíciónak a ’94-ig való munkálkodása össznemzeti érdek. Nem azért, mert a kormány teljesítménye olyan kiváló lenne, hanem az ország politikai stabilitásához és jó nemzetközi megítéléséhez szükséges. A KDNP-nek is meg kell őriznie saját arculatát, s adott esetben más véleményt kell mondania, mint a kormánytöbbség. — Nem gondolja, hogy egy ilyen átüléssel nincs sok esélye valakinek a következő választásokon? Magas labda ez a vetély társaknak. — Ezt az esélyt nem latolgattam igazán. Amíg a mandátumom le nem jár, továbbra is saját elveim szerint politizálok. Ennek kereteit leginkább a KDNP-ben látom biztosítva. — Ahogy mondani szokás, most egy kicsit ,, kimegyek az utcára”. Ha a függetlenekhez ül, a közvélemény könnyebben napirendre tér fölötte: istenem, kisétált a vészkijáraton. Ön viszont egy másik „helyiségbe” vezető ajtón ment ki. — A függetlenségnek kétségtelenül vannak előnyei. De ahhoz, hogy valaki eredményesen végezze parlamenti munkáját, segítő társakra van szüksége. A független képviselő: zsákbamacska. Én szeretném egyértelművé tenni, hogy milyen elveket vallók. — Átütésének módja rendben lévő-e jogi szempontból? — Igen. A képviselői mandátum kötetlen. A képviselő szuverén módon rendelkezik a mandátumával. —Politikai szempontból? — Rendben van. Akik rám szavaztak, vagy már most, vagy a későbbiekben igazolódni látják e döntést. —Morális szempontból? — Úgy érzem, hogy nem én változtam, hanem az SZDSZ. — Lelkiismereti szempontból is minden rendben? — Szinte lelkiismereti kényszerből kellett felülvizsgálnom eddigi tevékenységemet. Megnyugodtam, s energiáim nagyobb részét tudom a tényleges munkára fordítani. Volt-e alku? — Térjünk még lejjebb, egy „sáros utcába”. Mini közvélemény-kutatásom szerint politikai ellenfelei azt mondták: na, ugye. Egyes politikai barátai azt: na, ne. A hallgatag többség: nana. Sokan úgy gondolják, hogy politikai alku köttetett a KDNP és ön között: kellett nekik a jó káder. — Én ilyen alkuról nem tudok. Az ember ott kíván politizálni, ahol szükség van a munkájára. S nem ott, ahol többször kinyilvánítják: nem kell az a politika, amit én képviselek. — A lakosság gyanúval figyeli azt, hogy a képviselők jól fizető igazgatótanácsi tagságokat vállalnak újabban. Azt senki sem hiszi, hogy lelkészi hivatását feladva állami tisztséget vállalna. De egy vezető politikai szerepkört vagy egyházi méltóságot... —Aki ilyet feltételez, sem a politika, sem az egyházak belső működését nem ismeri. Nekem nincsenek sem egyházi, sem politikai ambícióim. Tény az, hogy átülésekkor felvetődhet a megvásárlás vagy az ígérgetés gyanúja. Az én esetemben ez teljesen kizárt. Átlépésem előtt a KDNP semmilyen hivatalos személyével nem vettem fel a kapcsolatot. Még egyházi személyekkel sem. Csak a közvetlen baráti, munkatársi körömmel konzultáltam. —Hogyan valósul meg fizikailag egy ilyen „átigazolás” ? — Megkérdeztem azokat a kereszténydemokrata képviselőket, akik korábban az SZDSZ-ből ültek át: mutassák be a KDNP-frakciót. Ők jelezték szándékomat. Utána a frakció meghívott az irodájába, ahol a párt elnöke és a frakció meghallgatta indokaimat. Bemutatkozást kértek tőlem, majd zárt körben, távollétemben döntöttek a felvételemről. — Mi lett volna, ha nemmel válaszolnak? — Más utat kellett volna választanom. —Mi lett volna az? — Fölvetődött a függetlenség, még a Fidesz is, de róluk egyelőre nem tudni, merre tartanak majd. A hat parlamenti párt közül a KDNP-t látom legstabilabbnak. Konzervatív pártra nagy szükség lesz — A KDNP „ellenzékiségéből” a vak nem látja, hogy itt már a következő választás munkál. A KDNP talán egy kicsit „túlnyerte” magát, s korántsem biztos, hogy ez megismétlődik. Ezért kellenének a biztos szavazathozók, például ön is? — Ha arra gondol, hogy rám, mint eszközre van szüksége a KDNP-nek, csak megismételhetem: az ember megpróbál a szuverenitására vigyázni. A KDNP-ben minden olyan politikusra szükség van, aki el tudja fogadni az európai liberális értékeket és a keresztény eszméket. Tény, hogy a magyar politikában egy konszolidált polgári, konzervatív pártra nagy szükség lesz a jövőben. — Milyen bázisa van Gyulán a KDNP-nek? — A pártok közül viszonylag későn alakult. Üzemszerűen működik, a helyi képviselőivel már fölvettem a kapcsolatot. — Gyulán a kormánnyal nagyjából azonos színezetű testületi többség működik. Egy ellenzéki országgyűlési képviselő ilyen helyzetben „őrlángot” jelent a „tisztítótűzhöz”. A városi ellenzéknek ön súlyt adott, ellenőrző szerepe volt. Ez most már ugye nem így lesz... — Az a képviselő, akit egyéni kerületben választottak meg, az adott területe érintően ellenzéki szerepet tölt be. A város és térsége ügyeiben ezen túl is úgy emelek szót, hogy az független a kormánypártiságtól. — Ellenzékiként egy sor szociális hatású kérdésben eddig kisemberpárti felfogással lépett fel. — Fönntartom eddigi föl- szólalásaimat, indítványaimat. Két SZDSZ-es képviselővel benn van egy közös indítványunk a lakáshitelkamatok csökkentése érdekében. Természetesen változatlanul fönntartom ezt az indítványomat. —Ez városi ügyekben is így lesz? — Igen. — Van-e a választások végéig tartó programja ? — Azon fáradozom, hogy Gyulának minél több szerep jusson ebben a térségben. Például a tájvédelmi körzetközponti státus megszerzéséért harcolok. A román kulturális centrum megalapozása ügyében már eddig is együttműködtem a város vezetésével. — Tagja valamely parlamenti bizottságnak? — Nem. Korábbi pártfeladataim időigényessége szinte lehetetlenné tette ezt. Az utolsók között —Ezek szerint az átlagos képviselői javadalmazásnál szerényebbel kell beérnie? — Az utolsók között vagyok. Valamennyi emeléskor nemmel szavaztam, így teszek a jövőben is. — Kavarog-e önben olyan gondolat, amelyet döntése kapcsán megosztana velünk? — A magyar pártszerkezet átrendeződése a közeljövőben várható. Nemcsak az SZDSZ belső vitáira gondolok, hanem az MDF-ére is. Ennek előzményei 1989—90-ben keresendők. A pártokban akkor még nemcsak valós társadalmi igények, hanem ideológiai, szimbólumszerű hívójelek jelentek meg. Remélem, ez az átrendeződés azzal jár: valódi, konszolidált polgári és konszolidált szociális, szociáldemokrata pártok jelennek majd meg. Ha ehhez egy homokszemnyit hozzájárul az átülé- sem, akkor talán nem volt hiábavaló. Kiss A. János
