Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07-08 / 263. szám
1992. november 7-8., szombat-vasárnap Q L_ Jelinek Lajos tusrajza Halló, beszélgessünk! Mondták... Az a képviselő, aki három éve teli szájjal kiabálta, hogy a régi rendszer urai mekkora fizetéseket vettek föl munka nélkül, az miféle erkölcsi alapon hivatkozhat ma arra, hogy neki a plenáris ülések idején is akad fontosabb dolga a törvényhozó munkánál? És vajon mennyire hiteles az a politikai magatartás, ha valaki a frakciófegyelem szükségességét bizonygatja, miközben nem is olyan rég még lebólógatójáno- sozta elődeit? Lobbyzhat-e nyugodt lélekkel az a képviselő, aki az elődjét bolsevista kijáróembemek titulálta? És helyezheti-e pártja érdekét választóinak érdeke elé az, akit ezért vissza sem lehet hívni, miközben ő a bukott rendszer parlamenti képviselőjének visszahívását követelte, mondván, hogy az nem képviselte elég jól a választói érdekeit? (Tanács István újságíró —Népszabadság) Én nem akarok olyan országban élni, ahol bárkik fasiszta jelvényeket hordhatnak magukon. Semmilyen kisebbséghez nem tartozom, de mégis mindegyik én vagyok. Mindig az vagyok, akit éppen bántanak. Olyan országban sem akarok élni, ahol akár Antall Józsefet, akár Göncz Árpádot kifütyülik. Van néhány millió normális ember és száz hülye. Azért fog azoknak az akarata érvényesülni, mert hangosabbak? Milyen ország ez? (Kondor Katalin televíziós újságíró) Jómagam hetvenegy évesen államelnök vagyok. Ám életkorom korábbi szakaszát jó, ha kétszázalékos hatásfokkal éltem le. Vagyis még egy gőzgép hatásfokát sem értem el. Ma sok ember számára ez a hatásfok nem nőtt meg jelentősen. (Göncz Árpád köztársasági elnök) Békési tallózó A zsíros földű Békésben van egy falu, Dombiratos, ahol olcsó húsboltért, disznókörömért és csirkenyakért tüntettek emberek. Alig kilencszá- zan, ha laknak ezen a csendesnek mondható helyen, a kerítésen túlra hallatszik a disznórö- fögés meg a sok kotkodálás, a helybeli notabilitások pedig egymásnak kurjongatnak a kö- vesúton balra. (Pikó András újságíró) Fürkésző Brassai Sámuelt a történetírás a múlt század legnagyobb polihisztorának tartja. Erkel Ferenccel való kolozsvári megismerkedése így élt a család emlékezetében: „Egyszer, szokott sétája közben, szép zongoraszót hallott Brassai, kicsiszolt, virtuóz játékot. Bekémlelt a földszinti ablakon és egy ismeretlen, zömök, szakállas- bajuszos fiatalembert látott, elmélyülve saját játékában. Brassai beszólt az ablakon: »ki vagy öcsém?« — és meg is történt az életre szóló ismerkedés.” — Halló, 323-072? — Igen, Erdélyi György vagyok. — A megyei Hírlaptól Lovász Sándor vagyok és a szombati Halló, beszélgessünk! sorozathoz keresek partnert Kinyitottam a telefonkönyvet és az Ön nevére böktem rá. — Ezt az emberek nem fogják elhinni! __9? — Én vagyok az a postás, aki a Hírlap reklámjában népszerűsíti a lapot — Ilyenek a véletlenek. De ha már itt tartunk, hozott valami változást az életében a Hírlapreklám? — Nem sokat, de néhányan azt hiszik, hogy rengeteg pénzt vettem fel. Nem így van. — Az olvasók visszafizettetik velem a lap árát, ha most nem a hobbijáról fogom faggatni. —Akkor beszélgessünk a vízisízésről. —Hol szokott vízisielni? — A Körösökön vagy Csongrádon. Éppen most csinálunk a szomszéddal egy csónaktestet, üvegszálból, műanyaggyantából. — Mennyibe kerül a csodamasina? — A csónaktest 100 ezer forintba, de tavasz óta szinte minden szabadidőmet leköti a készítése. — Ha elkészül, mennyivel hasítja a vizet a járgány? — Csak orosz motort tudok szerezni, az legfeljebb 40—50- nel megy. Egy nyugati gyártmány azonban óránként 70 kilométeres sebességre is képes. — Soha nem félt még, hogy vízisízés közben egyszer csak hipsz-hopsz levágja egy fiirdő- ző fejét? — Ez kizárt A csónak kormányosa mindig előre figyel. Ha fürdőzőket vesz észre, akkor megállunk. — A tévében mellbevágó dolgokat láthat az ember, amikor a vízisízők pörögnek, huppannak, ugranak. Nézni is rossz. — Nem vagyok profi, csak úgy kényelmesen szoktam síelni. — A vizek szerelmesei a pe- cát szintén Kedveim szokták. Sót! Hirtelen elgondoltam, ahogy a vízisíelést kombinálja a pecázással... — Nem, ezt nem lehet. Különben, ha nincs hal az nagyon idegesít, ezért ritkán pecá- zok. Ha tehetem, a kertben vagyok. Nagyon szépek a virágaink. — A feleségének szokott virágot adni? — Természetesen. De inkább virágboltban vásárolok, mert a kertünkben lévő növények ott szépek, ahol élnek. — Végül mi mást kérdezhetnék egy postástól: ha lehetne mit kézbesítene legszívesebben? — Legtöbben a nyugdíjak emelését kívánják, tehát legszívesebben nagyon felemelt nyugdíjakat kézbesítenék. Jólesik újra megtalálni a honban a hazát és benne a változni akaró embert. Egy messziről jött ember A KOZMIKUS ÚTON járva hívással és kihívással fordul mindenkihez és mindenütt. Tudom, hogy lélekben egyek vagyunk, és ez lesz majd az erősségünk ebben a történelmi sodródásban. Barátsággal mindenkihez. PetőFerenc” E sorok írója: Pető Ferenc, Amerikában élő filozófus, pszichológus KíNáLó „— Úgy vettem észre, hogy a Madáchban mostanában már alig-alig van szükség korombeli színésznőre. A nagyszínház jórészt a zenés játékoké, a próza a kamarába szorult — ott pedig nélkülem is vannak elegen. A Nemzeti pedig hívott, s mindjárt két szerepajánlattal »súlyosbítva«...” — — meséli a szép színésznő, aki a Madáchban a Bolond lányban játszik. E szerepét megtartotta ugyan, de a Ma- dáchból „visszaigazolt” a Nemzeti Színházhoz, mert... Miért és kiről is szól a történet? Lapozzanak egyet, a 6. oldalon láthatják, olvashatják őt. „Az egykori növendékek közül volt, aki az USA-ból, Norvégiából, de legtöbben a fővárosból érkeztek a tárlatra, hogy a különös megnyitó kapcsán néhány gondolatot elmondjanak...” Hol és milyen képzőművészeti tárlatot láthatott a közönség? Erről ír a 7. oldalon Cs. Tóth János. „A szavazást az olvasóra bízzuk. Akinek megnyeri tetszését valamelyik pár, az vágja ki a fiatalok fotóját, ragassza fel egy levelezőlapra vagy tegye borítékba és küldje be szerkesztőségünk címére... A jeligét se feledjék: Nyári pár”. Igen, a 8. odalon ismét közreadunk, ezúttal a rengeteg nevezés miatt a hat helyett tíz esküvői fotót. c fi «rar ■ s ■ % ■ s rí ■% ■% ■ s ■ \ ■% ■% ■ % \ \\ \\ ■% ■> ■% ■% ■% ■ y.% ■% ■ n r. >*ik V ; - - • Áruházak, üzletek, viszonteladók figyelem! Karácsonyi nyomott mintás reklámszatyor szalagfüles kivitelben 40 x 45 cm-es méretben megrendelhető nagy tételben (500 db felett). Ára: 10 Ft + áfa. Békéscsabai Előre Agro-Stop Torna Club, Kórház u. 6. Telefon: 323-763. iViV-V»ViV«V-V«/»V»V fehéren A tangóharmonika Az öreg sehogy se találta helyét Hetek teltek el már azóta, hogy az elnök megalázását látta a televízióban. Méltatlannak és elfogadhatatlannak tartotta, hogy épp október huszonhar- madikán és épp az elnökkel szemben, aki akkor, ővele ott, ’56-ban... A felelősség egymáshoz tologatása csak tovább zaklatta, a tehetetlen düh pedig a lelkét mardosta. Náluk a kisváros ünnepre készült. Közadakozásból emeltek háborús emlékművet, s a minisztert várták avatni. O is hivatalos volt, külön meghívót küldtek neki, még a fogadásra is. Háborgó lélekkel az ember ne menjen sehova — győzködte magát az öreg, amikor hirtelen agyába villant, hogyan szerez elégtételt az elnöknek. Felemelte a telefont és tárcsázott. A rendőrség ügyeletese azonnal felvette a telefont. — Kérem szépen, érdeklődnék, hol lehet bejelenteni tüntetést?—kérdezte tőle remegő hangon. Az ügyeletes rutinosan visszakérdezett: —Mikor akar tüntetni? — Holnap, kérem szépen, holnap, a nyugdíjas munkásőrökkel akarunk herflizni a szoboravatáson, a miniszter beszéde alatt. Dermedt csend lett a telefonban. Kis idő után végre megszólalt az ügyeletes: „Jaj nekem! Várjon, azonnal odakapcsolom a feljebbvalómhoz.” Az osztályvezetőnek szépen elismételt mindent, majd az őrnagy visszakérdezett, hogy ugyan mondja már el, hogy kivel beszél, meg miért akarnak tangóharmonikázni. Az öreg egyik kérdésre se válaszolt, de megígérte, másnap bemegy a kapitányságra. Ha eddig nem volt nyugtalan éjszakája, most aztán lett. Csak forgolódott, nem bírt aludni. Már bánta az egészet, dehogy is akart ő harmonikázni, inkább csak a gondolattal játszott el: mi lenne, ha... Hajnalra elfogta a félelem: azóta már a minisztert is értesíthették, sőt lehet, hogy miatta lemondja a jövetelét Reggel hamar indult a kapitányságra. Felkereste az őrnagyot és töredelmesen bevallott mindent. Szinte hallotta a rendőr szívéről leszakadó kő dübbenését. „Na, jól van tata—veregette vállon megbocsátóan az őrnagy — menjen haza nyugodtan.” Délután az öreg kiment az avatásra. Szép ünnepség volt, csak a szónok a szokásosnál gyakrabban nézegetett jobbra is, balrais. : . „ . Arpasi Zoltán Békési úti házak
