Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

Petőfi és Ady Kürti Papp László előadómű­vész Tornai Péter gitárművész közreműködésével rendhagyó órákat tart november 11-én Békéscsabán, a Békés Mégyei Könyvtár játszótermében. Da­laim címmel Petőfiről ötödik ostályosoknak 10.45-kor, A magyar ugaron címmel Ady- ról hetedikeseknek 12 órakor. Az osztályok jelentkezését no­vember 6-áig várja a könyvtár. Sarkadi támogatások Sarkadon a polgármester pénzügyi alapjából a közel­múltban a következő szerve­zeteket támogatták: A Biha­rért Alapítvány 30 ezer forin­tot kapott, a sarkadi nyugdíjas egyesület október 1-jei orszá­gos rendezvényét 8000 forint­tal, a Pofosz helyi szervezetét emléktábla alapítása címén 5000 forinttal segítették. Tíz­ezer forintot kapott a Szabad­idő Sarkadi Lovasklub a ren­dezvényei támogatásához, 5-5 ezer forintot pedig a vakok és a mozgáskorlátozottak megyei szervezeteinek ajánlottak fel. Világháborús kiállítás Szeghalmon, a Sárréti Múze­um Kossuth téri kiállítótermé­ben vasárnap nyílt meg a má­sodik világháborús emlékkiál­lítás. A világégés dokumentu­mai mellett az előtérben a szeghalmi elesettek fotói lát­hatók. Távirat Bicskére A Pedagógusok Városi Érdek­egyeztető Fóruma a Létmini­mum Alatt Élők Társaságának bicskei központjába táviratot küldött. A táviratban együttér­zéséről biztosította mindazo­kat, akik ténylegesen fellép­nek a milliók elnyomorodása ellen. A november 3-án elkül­dött táviratot Szilágyi Róza, Kalászné Gelencsér Ilona, dr. Hudák Györgyné, Papp Iza­bella, Nagy Gyuláné, Bosics Tibor és dr. Virág László írta alá. „Finom” só A mezőkovácsházi Egyensúly Kft. külföldi kapcsolatait ka­matoztatva különféle árucik­kek behozatalával, s azok ked­vezményes árusításával igyekszik szolgálni a lakosság vékonyabb pénztárcájú réte­gét. Mint megtudtuk, legutóbb egy kamionnyi sószállítmány érkezett a kft. raktárába, ame­lyet telepi áron kínálnak a ma­gánszemélyek, valamint kis- és nagykereskedők részére a helyszínen. Napirenden a közbiztonság Kedden tartotta testületi ülését Körösladány önkormányzata. Napirenden szerepelt a köz­rend, közbiztonság kérdése, valamint a foglalkoztatottság helyzete is. Az ülésre később még visszatérünk. csütörtök HAZAI TÜKÖR Több ezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik az elmúlt, valamivel több mint‘30 évben versenytáncot tanultak a békéscsabai Társastánc Klubban. A megyei művelő­dési központban működő klub december 5-én jublieumi ta­lálkozóra készül a békéscsabai főiskola sportcsarnokában, melyet nemzetközi csapatver­pest után másodikként. Nyíri Lajos táncpedagógus az akko­ri tánctanfolyam tehetséges résztvevőit agitálta, alakítsa­nak klubot. A párosok egy év múltán már országos verse­nyen indultak, Kecskemét mellett a másik vidéki résztve­vőként Békéscsaba szerepelt. S Nyíri Lajos volt az első tánc­pedagógus, aki a táncművész táncosok irányítását édesapjá­tól, néhány év közös munka után. — Színvonalas, szép ha­gyománnyal és eredmények­kel rendelkező klub volt az örökségem — mondta. — Édesapám a versenytáncokon kívül sokat foglalkozott az úgynevezett formációs tán­cokkal, koreográfiákat készí­A Békéscsabai Társastánc Klub az Építők Művelődési Otthonában alakult. Nyolc pár alapította, hét páros sokáig együtt dolgozott sennyel szeretnének még em- lékeztesebbé tenni. — Reméljük, a régi tánco­sok felelevenítik tudásukat, baráti házi versenyre készülünk — mondta el leg­utóbb Felczánné Nyíri Mária, a klub vezetője. — Szeretnénk azt is, ha a legrégebbi táncosok nyitnák meg az esti bálát bécsi keringővei... Jó lenne, ha mi­nél többen köztünk lehetné­nek, együtt ünnepelnénk és néznénk meg a mai tehetsége­ket. Kérjük egykori klubtagja­inkat, jelentkezzenek, juttas­sák el címünket hozzánk, hisz a 30 év alatt annyi változás történt... A békéscsabai klub az elsők között alakult meg az ország­ban, egészen pontosan Buda­szövetség nívódíját kapta 1982-ben. Felczánné Nyíri Mária 1981-ben vette át a verseny­tett. Jónéhány ma is repertoá­runkon van. Munkámban so­kat segít a férjem, Felczán Bé­la tánctanár, akivel ezt a páros műfajt együtt tudjuk megmu­tatni a növendékeknek. — Milyen manapság az ér­deklődés a versenytánc iránt? — Országos mércével is na­gyon jó. Mintegy 60 igazolt versenyzőnk van. —Mire a legbüszkébbek? — Az őszi klubközi társas­táncversenyek után készülünk a báli szezonra bemutatókkal, nyitótánccal. Sokfele járunk megyeszerte, talán ennek is köszönhető, hogy Békés me­gyében működik a legtöbb táncklub. Szőke Margit Kevés ismeret — kis haszon Az információ gazdasági jelentő­ségével jelenleg hazánkban még sok vezető nincs tisztában — mondta az MTI-nek Trethon Fe­renc, a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság elnöke teg­nap annak kapcsán, hogy kétna­pos informatikai szeminárium kezdődött fővárosunkban. Az SZVT elnöke kifejtette: je­lenleg a magyar gazdaság még nem felkészült a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenetre. Az okok között a legfontosabb­nak említette a tőkehiányt, vala­mint az ismeretek nem megfelelő voltát. Ez utóbbinál kitért arra, hogy a vállalati vezetők a rendel­kezésükre álló adatokat és más ismereteket nem képesek jelenleg információként hasznosítani, azo­kat döntéseiknél alkotó módon felhasználni. Azért, hogy e hely­zet megváltozzon, rendezték azt a kétnapos nemzetközi szemináriu­mot, amely a Mérnökszervezetek Világszövetsége információs mérnökök bizottságának buda­pesti üléséhez kapcsolódik. Azt tartják, hogy az első nemzedék alapoz, a második megtart és gyarapít, a harmadik elkótyavetyél mindent. Hogyan is van ez? „Varga Ferenc cipészm.” —ez állt a meg­kopott táblán, amely a városszéli házikó ajta­ja felett lógott. A tábla még az apa után maradt ott, mert aki most kalapálta a kis sötét műhelyben a pe­riféria lakóinak ócs­ka lábbelijeit, fiatal ember, új cégtábla il­lenék hozzá. Csakhogy a temetés után még nem telt erre se. A fiú szorgalma, ügyessége és takarékos­sága azonban hamar fellendítette a kis mű­helyt, amelyben már segédek is szorgoskod­tak. A műhely, immár a város magjában kitágult, üzlethelyiséggel is bővült, tulajdo­nosának pedig emelkedett az ázsiója, lassan- lassan a tehetős iparosemberek között találta magát. Amikor megözvegyült, igyekezett egy szem fiát keményebben fogni, hogy belőle igazi úriembert neveljen. De nemcsak a maga fá­radtsága veszett kárba, hanem az a sok szép cipő is, amit a tanároknak, házitanítóknak készített, mert a fiatal Feri nem jutott túl a VI. gimnáziumon. Inasnak mégsem küldhette el, hát befogad­ta segítőtársul az üzletbe. A fiúnak azonban ehhez egyre kevésbé fűlt a foga; ahogy koro­sodott, úgy szégyellte mind jobban az üzleti munkát. Dehogyis hajolt volna valami pa­raszt izzadt lába fölé! Kimaradozott, lumpolt, nőzött — és csinálta az adóssá­got. Váratlanul érte apja halála; felnőtt ember létére sem volt felkészülve az életre. Az üzlet eleinte még ment, szinte magától vagy inkább a régi alkalmazottak jószántá­ból, de a fiú jószerével már csak a kasszát kiüríteni járt be a boltba, ami aztán így hamarosan tönkre is ment. Osszeroskadva ült az apai házban, éppen apja kedvelt karosszékében. Tekintetét végig­járatta a falakon függő festményeken, amikre az öreg olyan büszke volt. Hallotta emlegetni, hogy a szomszéd özvegy, a tisztes matróna évtizedek óta képeinek eladogatásából él, hát erre gondolt most ő is: pénzzé teszi a szobák díszeit. Érdeklődő akadt, de kiderült, hogy a képeknem érnek semmit. Nem habozott előven­ni a pisztolyt. Leadott néhány lövést az ártatlan festményekre—aztán főbe lőtte magát. (R) Láng Miklós Három nemzedék Olvasóink írják Zavarosban jó halászni Szeretek hálóval halászni és némiképpen értek is hozzá. Átlátszó vízben, verőfényben legfeljebb egy-két buta keszeget lehet fogni. Bezzeg zavaros vízben, éjszaka vagy kiszáradófélben lévő ártéri holtágban van ám Zsákmány. Az ügyes halász mindig figyeli a vízállásjelentéseket és felderítőutakat is tesz. Kiszáradófélben levő ártéri holtágban olyan halakat is meg lehet fogni, amelyek egyébként észreveszik a hálót és elkerülik. Csak dübbenteni kell egyet, s a halak közt zűrzavar támad, és a víz zavarossá válik. Micsoda termés! Ponty, csuka, harcsa. Vannak szép kis színes halacskák is, amelyek kiválóan alkalmasak vala­melyik vendéglátóipari egység akváriumába, vendégek szóra­koztatására. A növendék nemeshalak is kifogásra kerülnek, s egy tartály tiszta vízben örülnek megmenekülésüknek. Ha tudták volna szegények, hogy egy maszek halastóban lesznek elhelyezve, későbbi visszafogás és hasznosítás céljából, akkor inkább iszap­ba bújva várták volna meg az árhullámot. Hová tűntél szép vízinövényekkel tarkított vízivilág? A pos­ványbán csak szemét és gyomhal marad, s az is a sirályok és gémek zsákmánya lesz. A világon sok halász van az élet más területein is: politikai bajkeverők, helyi háborúk provokátorai, fegyverkereskedők, hírszerzők, gazdasági kémek, szép nőket csapdába csalogatok, szakembercsalogatók, Távol-Keletről rabszolgagyereket vásár­lók, nyomor vámszedői, hazaárulók, féligazsággal hazudozók, politikai kalandorok és sötétben gazdagodó sumákok. Amíg valamely ország honatyái veszekszenek, lényegtelen dologról beszélgetnek vagy szereplésüktől távol maradnak, ad­dig a külső és belső ellenségek jegyzetelnek és szervezkednek. Később bejelentik, hogy mikor alkalmas a politikai vízállás nagy lehalászásra. Ahol a legbutább halak vannak, ott a legkönnyebb ködösíteni és zavart kelteni. Ifj. Salamon György, Békéscsaba Közterület Örülnöm kellene. Kis falumban közművesítenek. Arokrendszert ásnak a csapadék, a telefonvezeték számára. Közterület, ugyan kinek mi köze hozzá?... De talán Mikulásra befejezik. Ennek örömére már a hét végén sövényt telepítettem kipofozott árkom partjára... a közterületen. Rövidesen jön a telefon, illetve először az árok. Egy másik. Hol? Hát ott az egyik mellett! De ott a sövény! Közterület. Miért ültettem oda? Tudhattam volna, hogy ott vezetik a telefont. Mi közöm nekem a közterülethez ? Ugyan miért nem jó az a közterület úgy, ahogy van? Miért szeretném, hogy az az istenverte köz­terület is szebb legyen? Ha ne adj'Isten az a botor gondolat jutna eszembe, hogy befüvesítsem a kocsibejárót, előtte részletesen és több forrásból megtudakolom, hogy nem terveznek-e esetleg oda a jövő héten helikopter-leszállópályát vagy — kihasználva a csapadékos őszt—vízi erőművet... az árokba. Végül is közterület. ifj. Kiss Károly Körösladány Türelmetlen nagyszénási ugar Szemerkélő eső permetezi a tájat. Még most sem vethetünk, dohogja a gép, mögötte várakozva áll a vetőgép. Friss lélegzetet vesz sok ifjú és idősebb földtulajdonos. Izgalommal teli a várako­zás. Jó lesz-e, elég-e a vetőmag? Megéri-e? Saját tulajdonuk már a föld, mi keményen megköveteli a verejtékes emberi munkát ma is. Hálás lesz, ha megkapja, ami neki jár, de szégyenbe hozza gazdáját, ha elhanyagolja. A nagyszénási 3-as tábla tulajdono­sai már szeretnék búzájukat földben tudni, de sajnos a hivatal mindig megálljt parancsol. Tulajdonuk ugyan a föld, de csak 60 (?) napon belül mér a földhivatal. De kinek jó ez? Köszönet a szövetkezet (Október 6. Mgtsz) eddigi megértő együttműködéséért, remélve a további „zöld utakat”. Örülünk, hogy azok az emberek is dolgozhatna^hattok) már a határban, akik még nem kapták meg kárpótlási jegyüket, hiszen egy éves használatra bevethettek(nek) közel 435 hektárt. Ez reményt ad a jövőhöz a nehéz jelenben. Melegh Istvánné Nagyszénás Falatkák az egészségért Orosházán, a művelődési köz­pont előcsarnokában ínycsik­landozó illatok terjengtek a minap. A diáklányok tanáraik segítségével állították össze a „menüt” és díszítették a tála­kat jobbnál jobb ötleteikkel. Az alapanyagokat viszont a legkisebbek gyűjtötték össze, így a 3. Számú Általános Isko­la minden diákja és dolgozója kivette részét az előkészületek­ből. S hogy milyen apropóból? Az alsós munkaközösség felvállalta az egészségnevelés programját, azon belül is a he­lyes táplálkozásra nevelést, így született az ötlet, hogy szervezzenek egészségnapot, ahol kicsik és nagyok hallhat­nak, láthatnak jó példákat. Sajnos az iskolás gyerekek rendszertelenül esznek (ha egyáltalán esznek!). Ebéd­jüket elintézik egy Mars cso­kival. A táplákozási „mellé­fogások” és a leterheltség kö­vetkezménye a fáradékony­ság, a kimerültség. Ez ellen és erre hívták fel a gyerekek fi­gyelmét az előadók (dr. Csá- nyi Ágnes és dr. Soós Tibomé) is. A program végén nem kel­lett ellenállni a csábító falat­káknak. Az iskola minden ta­nulója megkóstolhatta a re­formkonyha remekeit. Csete Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents