Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-30 / 282. szám
O tBÉKÉS MEGYEI HÍRLAPSzeghalom új „nevezetessége”, a pisai torony mintájára megalkotott ferde villany- oszlop Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66) 371-139 Kis hírek / Uj mikrobusz Ecsegfalva. Megérett a cserére az önkormányzat régi kisbusza. Kihasználva a lehetőséget, árengedménnyel sikerült vásárolniuk egy vadonatúj, nyolcszemélyes Ford mikro- buszt, mellyel többek között hetente két alkalommal a betegeket szállítják a karcagi kórházba. Itt a Szivárvány! Dévaványa. Megjelent a „Sárréti Szivárvány” című hetilap bemutatkozó száma. A szerkesztők elképzelése szerint a lap az egész Sárrét újságja lesz, Körösnagyharsánytól Kisújszállásig. Sok sikert kívánunk! Napirenden a jövő Körösújfalu. Az elmúlt héten tartotta testületi ülését a helyi önkormányzat. Napirenden szerepelt a jövő évi költségvetési koncepció, az idei költség- vetési rendelet módosítása és más témák. Kulturális ajánlat Szeghalom. A helyi művelődési házban december 3-án a Békés Megyei Jókai Színház vendégszerepei az Imádok férjhez menni című darabbal. Vésztő. A Sinka István Művelődési Ház programjai közül kiemelkedik a december 4-ei Megjött a Télapó című gyerekműsor Janicsák István fellépésével. Pezsgős vacsora a Pákásztanyán A legutóbbi városoldalon egy keresztrejtvényt adtunk fel, melynek a helyes megfejtése: Pákásztanya, Szeghalom. Összesen 191 megfejtés érkezett be, melyből 190 helyes volt. Közülük sorsoltuk ki a nyertest, aki Kurucz Jánosné, Mezőberény, Madarász u 80. sz. alatti kedves olvasónk. A nyereménye egy kétszemélyes pezsgős vacsora Szeghalmon, a Pákásztanyán. Gratulálunk! Az oldal fotóit Kovács Erzsébet készítette I SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Önállóan könnyebb lesz Füzesgyarmaton október elején pont került egy régóta vajúdó ügyre, kivált a Vörös Csillag Tsz építőipari ágazata. A történtekről, az előzményekről beszélgetünk Csató Józseffel, a Gazdálkodó és Építőszövetkezet első emberével. — Már évek óta harcoltam a tsz-en belül azért, hogy a különféle ágazatok eredményét ne mossák egybe, ne legyen azonos a megítélése annak, aki éveken keresztül Csak veszteséget hoz és aki, mint az építőrészleg, 1975 óta mindig nyereséges. Később már kaptunk bizonyos önállóságot, de épp a kritikus ügyben, a pénzkérdésben nem voltunk igazán önállóak. A kiválásunk nem ment könnyen, voltak komoly vitáink a tsz vezetésével. Végül októberben sikerült önállósulnia a 83 embernek. — Csak építőipari tevékenységgel foglalkozik az új cég? — Nem, van egy tízfős növénytermesztő részlegünk is, akik a tsz-ből kihozott földjeinket megművelik majd. Foglalkozunk fafeldolgozással is, de vállalunk lapostető-beépí- tést is. Jelenleg Füzesgyarmaton két nagy munkánk van folyamatban, a piac és a sport- csarnok építése. — Milyenek a jövő évi kilátásaik? — Építőkapacitásunk közel ötven százaléka már le van kötve és vannak esélyeink további munkákra is. Mindenesetre nemcsak hagyományos építésben gondolkodunk, szeretnénk menedzselni is ezt a tevékenységet. ''1 ..Jii Amíg az idő engedi, építik az új piacot A mostoha sorsú szobor A vándorló Petőfi-szobor Azt mindenki tudja, hogy nagy költőnk, Petőfi Sándor meglehetősen nyugtalan életet élt. Úgy tűnik, a szobrának is megvan a sorsa. Minderre akkor jöttem rá, amikor kezembe nyomták a magyarországi Petőfi-szobrokról szóló könyvet és ott elhűlve láttam meg a mi szobrunkat, máshol. A szövegből kiderült, hogy Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrász alkotását 1949-ben avatták fel Csepelen. Azt is megtudtam, hogy 1982-ben vandál rongálások miatt a helyéről eltávolították. Némi utánjárás után a további történetre is fény derült. A szobrot restaurálták, majd a Képzőművészeti Lektorátus az immár helyreállított szobrot Szeghalomnak ajándékozta. A szobor vándorútja még nem ért véget, hiszen jelenlegi helyéről a jövő év tavaszán kerül remélhetőleg valóban végleges helyére. Ismeretlen nagyjaink Dr. Asztalos Miklós A székely származású Asztalos Miklós 1899. július 28-án Budapesten született, gyermekkorát Erdélyben töltötte. Középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte, majd a kolozsvári egyetem hallgatója lett. A világháború kitörése miatt doktorátusát Pécsett, az Erzsébet Tudományegyetemen szerezte. Itt kezdte pályáját, majd a fővárosba került. A Nemzeti Múzeum tisztviselője, később a Miniszterelnökségen dolgozott, mint kisebbségi nemzeti szakértő. Korán jelentkezett tudományos munkáival. Ezen művei alapozták meg tekintélyét a fiatal értelmiség körében szerveződő diák- és ifjúsági mozgalmakban. 1925-ben a korának leghaladóbb szellemi irányvonalát képező Barta Miklós Társaság elnökének választotta. Történetíró munkássága elsősorban Erdély történetét ölelte fel. A Húszas évek közepétől mintegy két évtizeden át tartott szépirodalmi tevékenysége. Színdarabjait az ország vezető színházai játszották, 9 bemutatott darabja közül a legnagyobb sikert az „Alteregó” című történelmi vígjáték aratta, ezt Európában 1939—1949 között több mint 2500 alkalommal mutatták be. Regényei közül 14-et filmesí- tettek meg. Legjelentősebb közülük az Alteregóból készült „Egy éjszaka Erdélyben”, „A kegyelmes úr rokona”, az „Estélyi ruha kötelező” és az „Ördöglovas”. Színdarabjaiban és filmjeiben a kor legünnepeltebb színészei szerepeltek Jávor Páltól Berky Liliig. A második világháború után B-listára került, majd 1951-ben feleségével együtt kitelepítették Körösladányba. Ezzel szépen ívelő pályafutása megtört, 1953 után sem tért vissza a fővárosba, az önkéntes száműzetést választotta. Körösladány népe nem fogadta ellenségesen és ő is elfogadta sorsát. Élete utolsó évtizedei is szorgalmas munkával teltek, emlékiratait írta, élénk levelezést folytatott megmaradt barátaival. A hatvanas években a helyi amatőr színjátszók munkáját irányította, közel 20 darabot rendezett. Kitelepítésétől 1986. február 23-án bekövetkezett haláláig Körösladányban élt és itt is nyugszik. Halála ötödik évfordulóján a helyi művelődési ház a nevét vette fel. Sípos Imre, A MŰVELŐDÉSI HÁZ igazgatója, Körösladány 1992. november 30., hétfő Az egyetértés hiánya Történelmünkben kevés a példa arra, hogy magyar és magyar között akkora lett volna az egyenetlenség, mint napjainkban. Nem élünk az akarat szabadságával, hanem visszaélünk vele. Pedig az emberi léleknek egyik legbecsesebb kincse, legtündöklőbb ékszere a szabad akarat. Ennek ereje és életképessége határozza meg az emberi nagyság mértékét, másoknak rólunk való ítéletét... Legyünk hát erősek és egyek az akaratban, hogy mielőbb megszabaduljunk azoktól a kellemetlenségektől, azoktól a nagy károktól, amelyeket jelenlegi egyenetlenségünk okoz. Ugye mennyire igazak ezek a kissé pátoszos mondatok! Igen, az 1914. március 15-ei Szeghalomvidéki Hírlap vezércikkét idéztem és mégis, mintha a máról szólna. Az eltelt közel nyolcvan év alatt a helyzet nem sokat változott. Az egyetértés hiánya napjaink jellemzője is, minden szinten. A parlamenti pártok szinte semmiben sem képesek egymással együttműködni, de a települések önkormányzatainál sem jobb a helyzet. A választott képviselők ma már nem feltétlenül pártszínekben acsarkodnak egymásra, sok esetben az egyéni érdek motiválja cselekedeteiket. Nemegyszer tetten lehet érni az egyetértés helyén a „csakazértis”-t és a „csakazért- sem" -et. Dicső elődöm, valamiért mégis irigyellek. Te ezelőtt 78 évvel még optimista tudtál lenni a cikk végén. Mai utódod pedig csak azt tudja, hogy akkori gondjaid ma is igazak, gondolataid most is időszerűek. Hát akkor én most hogyan legyek bizakodó? Mégis, a végére kellene valami optimista kicsengés, hogy nyolcvan év múlva egy akkori újságíró — remélhetőleg lesz újság és újságíró is—az én reménykedéseAndrás-napi gondolatok 1992-ben, Szeghalmon imen tűnődhessen. A hagyományok őrzése, tisztelete nemcsak a nemzet életében, hanem a kis közösségekében is alapvető fontossággal bír. Jelzi az összetartozást, emlékeztet az elődök áldozatos munkájára, erőt ad a jövőbeli feladatok vállalásához. Kevés közösség mondhatja el azt, amit mi, szeghalmi diákok, hogy vannak példaképeink, s általuk olyan örökségünk, melyre büszkén tekinthet a közel hét évtizede tudást, emberséget, becsületet, népünk iránti hűséget itt tanuló sok ezer sárréti diák. Az András-nap is ilyen hagyományra emlékeztet bennünket. Emlékezünk az iskolaalapító Péter Andrásra, aki 85 évvel ezelőtt végrendeletével lehetővé tette gimnázium alapítását a Sárrét parasztságának. E nemeslelkű alapító ragyogó példája ragadta magával Nagy Miklóst, akinek iskolánk tényleges megszervezését köszönhetjük. Mintha ezen tetteket jelképezné iskolánk régi jelvénye, a kézben feltartott, lángban égő szív. Ezt a lángot őrizték, s adták tovább a nagy elődök az alma mater igazgatóinak, tanárainak, diákjainak, s nem eredménytelenül. Péter András szellemét, hagyományát őrizzük az András-napi megemlékezéssel. Dr. Juhász László öregdiák A Tini Sramli Hollandiában Magyar gyerekek, holland fapapucsok A szeghalmi Tini Sramli együttes októberben Hollandiában járt. A két éve alakult zenekarnak ez volt az ötvenedik, egyben első külföldi fellépése. 11 fiúból és egy lányból áll a kis csapat, melynek karmestere Kiss Tamás karnagy. Megérkezésünkkor, pénteken nagy szeretettel és Örömmel fogadtak bennünket a holland vendéglátók. Családoknál laktunk, ahol jobban bepillanthattunk a holland hétköznapokba. Szombaton egy nemzetközi versenyen vettünk részt, ahol sikerült elnyerni a vándordíját. Vasárnap következett a fesztivál, amelyet a mi fellépésünk zárt. Hétfőn Szeghalom testvérvárosában, Neerijnenben koncerteztünk. Nagyon örültünk a sikernek. A fellépéseken kívül szórakozásban is volt részünk. Elvittek bennünket egy fürdőbe, ahol egy hatalmas medencén belül volt kétféle csúszda, és bizonyos időközönként hullámzás és pezsgés váltogatta egymást. Eftelingben is jártunk, ami egy óriási és gyönyörű vidámpark. Itt egy egész napot töltöttünk. Csütörtökön a búcsúvacsorán még egyszer közösen zenéltünk holland barátainkkal. Másnap reggel indultunk hazafelé. Nehéz volt a búcsúzás. Mindenki szívesen gondol vissza arra a pár napra, amit Hollandiában töltöttünk. Számtalan csodálatos élménnyel érkeztünk meg a mi kis városunkba. Ezúton is szeretném megköszönni a támogatást szüléinknek és a szponzoroknak, akik lehetővé tették számunkra a hollandiai utat. Horváth Csilla Dalma
