Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-26 / 279. szám
© 1992. november 26., csütörtök LEVELEKBŐL A gyulai iskolaügyról - nem etikátlanul Ma, amikor demokratizmusról beszélünk, nem a fejbólintások korát éljük. „Fejbólintásokból” eleget volt részünk. Ha ezt valljuk, akkor egy beszámolónak is — amely a gyulai önkormányzat ülésén hangzott el — lehet kritikusan megfogalmazott része, és véleményét mindenki büntetlenül leírhatja. Ezt tettem! A képviselő asszonyok és urak 90%-a ezt természetesnek tartotta, hiszen ők ezt sokkal inkább gyakorolják, mint jómagam. A napokban egyik idősebb és általam nagyon tisztelt kollégámat megkértem, hogy legyen szíves az eddigi munkámról kíméletlenül kritikát mondani, mert biztosan vannak hibák a munkámban és szükségem van kritikus véleményre. Előre közöltem, hogy nagyon megköszönöm neki ezt, és meg is tettem! A kritikusban nem az ellenséget kell keresni, hanem a segítőkészséget kell meglátni. Társadalmunknak az ellenségei azok, akik az elkövetett hibákra nem mutatnak rá, akik nem mernek kritikával élni. Az általam leírtakról lehet vitatkozni és biztosan lesz megoldás a felvetett problémákra is. Cikkem írására azok a jelzők késztettek, amelyekkel az újságírók „tiszteltek” meg. A testületi ülésen az „etikátlan” jelző egyetlen képviselő szájából sem hangzott el (bárki végighallgathatja magnóról az ülésen elhangzottakat a polgármesteri hivatal titkárságán — én megtettem). Az sem hangzott el, hogy „minősítés nélkül”. A testületi ülésen a beszámolókat a képviselők amúgy sem szokták minősíteni. A „szubjektív elemeket” illetően pedig csak annyit, hogy a Semmelweis Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium, Ápolóképző tantestületének többsége az általam leírtakkal egyetért. A „tárgyszerűség” kifejezését illetően kérném a beszámoló elolvasását. Elvárnám az újságíró uraktól, hogy akik az általam sérelmezett szöveget írták, legyenek szívesek a felvételről ismételten meghallgatni az elhangzottakat és helyesbíteni kijelentéseiket. A jelenlévő 24 képviselő közül mindössze kettőnek volt kifogása a beszámoló utolsó részével kapcsolatban, és a beszámoló a következőjegyzőkönyvi bejegyzéssel került elfogadásra: 197/1992. XI. 16. sz. határozat: „Gyula város képviselő-testülete a Semmelweis Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium, Ápolóképző tevékenységéről készült beszámolót az intézmény saját tevékenységének tekintetében elfogadja és tudomásul veszi.” (18 igen szavazattal, 3 nemmel és 3 tartózkodással.) Miért készült a kifogásolt rész a beszámolóba? Az iskolák a jövő nemzedékét nevelik. Nemcsak a napi teendőkkel, a múlt értékelésével, hanem a jövőbeli elképzelésekkel is foglalkozunk nap mint nap. Munkánk a jövőben való gondolkodás nélkül nemcsak elképzelhetetlen, de felelőtlen is volna. Ezért foglalkozott a beszámolóm a jövőbeli elképzelésekkel úgy az oktatást, mint annak feltételeit illetően. Egy város oktatási rendszeréhez tartozunk, egy olyan együtteshez, amely közös gondok elé néz. Éppen ezért a más iskolákkal való együttérzés miatt vetettem fel azt az alternatívát, amely a helyén hagyhatna mindenkit. Dr. Kereskényi Miklós képviselő ezt a részét kifogásolta a beszámolónak, és annak e nélküli elfogadását kérte. Ebből lett vita, amibe nem kapcsolódtam bele, mivel az újságírók által említett jelzők ott nem hangzottak el! Mivel az előzmények nem mindenki számára ismertek, az alábbi idézetekhez hozzáteszem: a Karácsonyi János Katolikus Gimnázium 1948- ig az egyetlen gimnáziuma volt a városnak. Elvették tőle, állami lett Erkel Ferenc Gimnázium néven. Kárpótlást az egyház nem kapott. Most visszakérte az egyház — igény van rá, sőt igen nagy szükség is —, és az elvett két osztály indításának a lehetőségével vissza is kapta az önkormányzattól (Erkeltől). A maradék két osztály az Erkel Ferenc Gimnáziumé, amelyhez megfelelő nagyságú az általuk elfoglalt épület. A harmadik osztály indítása az, ami elhelyezési gondokat jelent, és ez az egyik épületgond a város oktatási rendszerében. Á másikról részletesebben írtam a beszámolómban. Befejezésül álljon itt a vitát kiváltó rész teljes terjedelmében: „...Ha a főiskola beindul, úgy teljes oktatási területünk megszűnik, és összesen 6439 négyzetméternyi területtől esünk el. Ennek kiváltását igen nehéz lesz megoldani. Fentiek miatt a jövőbeli elképzelésekről csak igen kemény kritikával tudok nyilatkozni. Egy főiskola indítása nem kis feladat, vannak feltételei, amelyeket előre meg kellett volna teremteni. Ezek a feltételek az említett ingatlanok elvételével sem lesznek megoldottak. Arról nem is szólva, hogy a városunkban ennek indítása miatt több intézményben is pánikhangulat lett úrrá az ott dolgozókon. Megszűnik az 1-es vagy a 2-es, netalán az 5- ös iskola? A kertészeti költözik ki a megszokott épületéből vagy az egészségügyit próbáják a szakmunkásképzőbe bevinni? Ki tudja, mi lesz?! Most még senki! Az nem lehet a kétségekre elfogadható válasz, hogy majd szeptemberig megoldódik! Hangsúlyozom, hogy a főiskolának híve vagyok. Legyen Gyulának, de csak úgy, hogy azt nem sínyli meg a város már megszokott oktatási rendje. Az említett kétségek között működő iskolák azok, amelyek a városunk fiatalságának és a közvetlen vonzáskörzetünknek jelentik a megnyugvást, adják a tanulási lehetőséget. Ha ez nem szenved csorbát, akkor nagyon jó a főiskola. Dr. Bán Mária (Népjóléti Minisztérium) ittlétekor elmondta, hogy a főiskolák megindulásával évente 220 diplomás ápolónő képzése válik lehetővé országunkban 1997-től nappali tagozaton. A végzettek vezető állásokat fognak betölteni, illetve szakoktatók lesznek. Vegyük figyelembe az ország népességeloszlását, és akkor egy kis egyszerű számítás alapján kiderül, hogy a főiskoláról kikerülők közül évente megyénkben 8—10 (maximum) fog elhelyezkedni. (Gyulán évente 50—60-at képeznek.) Ugyancsak dr. Bán Mária mondotta el, hogy az érettségire épülő képzésből kikerülőkre az országos igény 2500—3000 fő. Iskolánkból jövőre kb. már 50 fő kerül ki. A megyei igény az előbbihez viszonyítva az ő esetükben évi 100— 120 fő lesz. Ókét képezzük a betegágy mellé. Egyértelmű, hogy ez a képzés, ami a tömeget adja az egészségügynek, elengedhetetlenül fontos. Ez középfokú képzés, és egy egészség- ügyi orientáltságú gimnáziumhoz kapcsolódik. Az Egészségügyi Főiskola idehozatala is szükségessé teszi a középfokú képzésnek a már új úton elindult formában való megtartását. A magam részéről nagyon sajnálom, hogy a kapkodás és a nem átgondolt cselekedetek sorozata ide vezetett. Sajnálom azokat, akik most idegesen tanítanak. Egy ilyen bizonytalan gazdasági hátterű időszakban nem lett volna szabad ilyen idegesítő helyzetbe hozni azokat a pedagógusokat, akiktől egy nagyobb tudású, jobban nevelt, és az elkövetkező évtizedek kihívásaival szemben felvértezett nemzedék kinevelését várjuk. Nélkülük nincs jövő! Nagyon jól látom az önkormányzati tisztségviselők arcán is a gondokat a főiskola miatt. Megértem, hogy szeretnék és akarják, mert akarom én is, de miért nem lehet valamit jól megtervezni? Ebből a nehéz helyzetből én csak egyetlen kiutat látok, és ez olyan kiút, amely nyugalmat teremthetne a sok érintett iskola esetében. Nçkünk a Szent István út 17—19. alatti épület állami céltámogtással épült meg. Ez 40 millió volt (kerekített érték). Az egészségügyi szakközépiskolának volt egy épülete és egy kollégiuma, amit az Erkel Ferenc Gimnázium foglalt el. Az Erkel három részre szakadt. Karácsonyi János Katolikus Gimnázium 2 osztállyal évfolyamonként és az Egészségügyi Szakközépiskola 2 osztállyal évfolyamonként elvált tőle. A maradék 2 osztállyal évfolyamonként az Erkel is beérhetné. Az ilyen iskolák előnyéről már említést tettem. Az egyháznak átadott ingatlanért az önkormányzat kártérítést kap. Azt úgy használhatja fel, ahogy kívánja. A logikai ábra igen egyszerű! Az Erkel megkapta az Egészségügyi Szakközépiskola korábbi épületét és kollégiumát (kárpótlás tehát megtörtént), az Egészségügyi Szakközépiskolának és Gimnáziumnak épült egy új épülét, ahova átköltözött (ez, és az igen rossz állagú, Béke sgt. 14. alatti kollégium a kárpótlása). így, ami pénzt az önkormányzat megkap az egyházi ingatlan kárpótlásaként, az felahasználható lenne a második ütem megépítésére a főiskola kívánalmai szerint. (Céltámogatásként újabb nagyobb összeget kapna ezáltal a város is.) És ekkor egy kisebb átmeneti zavar mellett — ami lehet, hogy a főiskolát érintené — mindenki nyugodtan dolgozhatna tovább a helyén. Ezt már júliusban is javasoltam, és kértem, hogy a második ütemnek legalább a tervezése kezdődjön él a főiskola elvárásainak megfelelően. Avt a7nnhnn r»pm «7nhdH plfplpitpni hnov GUMIABRONCSVISZONTELADOK ES NAGYFELHASZNÁLÓK FIGYELMÉBE! AZ UNIVERZAL KÉR. RT. BÉKÉSCSABAI GUMIBOLTJA mint a Taurus teherabroncsok márkakereskedője ----------------MEGKEZDTE a kisteherautók, tehergépkocsik, különleges tehergépjárművek------------------------- GUMIABRONCSAINAK-------------------------NAGYKERESKEDELMI ÁRAS------------------------- ÉRTÉKESÍTÉSÉT. A viszonteladói és nagyfelhasználói árengedmény a vásárlás nagyságától függően változik. Kérje árajánlatunkat! CÍMÜNK: BÉKÉSCSABA, ANDRÁSSY ÚT 21. TELEFON: (66) 327-407, FAX: (66) 323-856. UMVE^ZÁL KERESKEDELMI reszvsnytarsabAoj ebben az esetben a főiskolának még mindig vannak kollégiumi gondjai is, nekünk meg a munka melletti képzés elhelyezése gondként így is megmarad. Ez azonban még mindig kevesebb, mint a most meglévő — az önkormányzatnak is! Szeretnék segíteni abban, hogy a kiutat megtaláljuk ebből a nehéz helyzetből. Ne vegye senki rossz néven, amiket leírtam, de már megkerestek más érintettek, és sajnálom őket, mert tudom, mit érezhetnek. Nem mernek szólni! Megdöbbentett. Ma ebben az országban félni kellene attól, hogy valaki vitába szálljon elhamarkodott, nem átgondolt döntésekkel? Szomorú lenne! Sajnálom, hogy a beszámolómat ezekkel a sorokkal kell lezárnom. Ha valaki azt hinné, hogy a mi iskolánk miatt kell ezt megtennem, akkor kérem, erre ne gondoljon. Tudom, hogy arra a képzésre, amit a mi iskolánkban valósítunk meg nagy szüksége van az egészségügynek, tudom, hogy azt nem lehet felszámolni. Éppen ez alapozza meg azt a lehetőséget, hogy a város főiskolához jusson. A két intézmény egymásra lesz utalva, de nem mindegy, hogy hogyan és milyen áron!” Márki-Zay Lajos ■& Az igazgató úr nyúlfarknyi tudósításomra válaszoló írásának terjedelme számomra valóságos gát(lás)szakadásnak tűnik. Bár a válaszok természete sajtószerte az, hogy nem haladja meg az eredeti írás terjedelmét, gondolom, több is veszett Mohácsnál. Ha két tudósító is ugyanazt hallja ki egy szituációból, akkor abban vagy lennie kell valaminek, vagy a sajtó összeesküvése áll a háttérben. Talán nem érdemes egy testületi ülésen kimondott vagy el nem hangzott véleményeket matematikai alapon ütköztetni. Ami a „minősítés” és az „etikátlan” kifejezés létjogosultságát illeti, idézzük fel az ülésen elhangzottakat. Dr. Kereskényi Miklós a beszámoló vitatott részéről: „Elképzelések, fel- tételezések, ötletek, amelyek vitára gerjesztenek másokat.” Helm Lászlóné, miután kijelentette, hogy megérti Kereskényi Miklós aggályát, s maga is kifogásolta azt a mondatot, hogy: „A maradék két osztállyal évfolyamonként az Erkel is beérhetné.” Hozzátette: „A beszámoló e része az iskola tevékenységétől teljesen független és olyan mondatok vannak benne, amelyek nem helyén valók.” Danes László: „Nyilvánvalóan, aki leírja ezeket a dolgokat, felelősséggel írja le... Egyszerűen arról van szó, hogy tudomásul vesszük azt a jelentést, amit az igazgató úr mondott. Amikor ezt tudomásul vesszük, nem azt vesszük tudomásul, hogy annak minden mondatát elfogadjuk. Egyszerűen meghallgattuk: ez az ő álláspontjuk... Ha azt most kikötjük, hogy ezek a dolgok maradjanak ki — véleményem szerint sem tartozik a tárgyhoz —, de akkor ugyanolyan tüzetesen és alaposan kellene átvizsgálni más intézmények beszámolóit. Egyszerűen az igazgatóknak kell azt megérteniük, hogy egy ilyen beszámolóba mi fér bele és mi nem...” Dr. Lipták András: „Valóban nem szerencsés, hogy ha bárki egy intézményi beszámoló kapcsán saját intézményén túl terjeszkedik, s más intézményekkel kapcsolatban tesz olyan megjegyzést, mely adott esetben más intézményi érdeket sérthet... Nem fogadunk el határozati javaslatként semmit, hanem ezt egyszerűen tudomásul vesszük. Azt azonban, hogy bárkinek a véleményét — ami lehet természetesen kritika tárgya, hiszen el is hangzottak itt álláspontom szerint is jogos kritikák — negligáljuk, cenzúrázzuk... ugyanolyan sérelemnek tartom, mondjuk talán etikai, személyiségi jogi szempontból is, mint azt, hogy ha más egy saját intézményéről szóló beszámoló kapcsán túlterjeszkedve más intézmények autonómiáját sérti meg.” Miután a hozzászólók más-más megközelítésben, de vélhetően a többi testületi tag álláspontját is megfogalmazták, nem maradt más hátra, mint a szavazás. A határozat idézett szövege és a jegyző által megfogalmazott határozati javaslat tulajdonképpen egybeesik azzal a csekély kivétellel, hogy az „értékelése” kifejezés úgy tűnik, időközben elkallódott. Nyilvánvaló, hogy a tudósítás az ülés, az álláspontok lényegét képes csak terjedelmével átfogni, ennek a követelménynek talán eleget is tett. Ha az említett két kifejezés viszont akaratlanul is sértően hatott az elhangzottak igazgató úr által történt értékelése során, úgy készséggel kijelentem: nem volt szándékom személyében megbántani. Kiss A. János