Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

© 1992. november 26., csütörtök LEVELEKBŐL A gyulai iskolaügyról - nem etikátlanul Ma, amikor demokratizmusról beszélünk, nem a fejbólintások korát éljük. „Fejbólintásokból” eleget volt részünk. Ha ezt valljuk, akkor egy beszámolónak is — amely a gyulai önkormány­zat ülésén hangzott el — lehet kritikusan meg­fogalmazott része, és véleményét mindenki büntetlenül leírhatja. Ezt tettem! A képviselő asszonyok és urak 90%-a ezt természetesnek tartotta, hiszen ők ezt sokkal inkább gyakorol­ják, mint jómagam. A napokban egyik idősebb és általam nagyon tisztelt kollégámat megkértem, hogy legyen szíves az eddigi munkámról kíméletlenül kriti­kát mondani, mert biztosan vannak hibák a munkámban és szükségem van kritikus véle­ményre. Előre közöltem, hogy nagyon megkö­szönöm neki ezt, és meg is tettem! A kritikusban nem az ellenséget kell keresni, hanem a segítőkészséget kell meglátni. Társa­dalmunknak az ellenségei azok, akik az elköve­tett hibákra nem mutatnak rá, akik nem mernek kritikával élni. Az általam leírtakról lehet vitat­kozni és biztosan lesz megoldás a felvetett problémákra is. Cikkem írására azok a jelzők késztettek, amelyekkel az újságírók „tiszteltek” meg. A testületi ülésen az „etikátlan” jelző egyet­len képviselő szájából sem hangzott el (bárki végighallgathatja magnóról az ülésen elhang­zottakat a polgármesteri hivatal titkárságán — én megtettem). Az sem hangzott el, hogy „mi­nősítés nélkül”. A testületi ülésen a beszámoló­kat a képviselők amúgy sem szokták minősíte­ni. A „szubjektív elemeket” illetően pedig csak annyit, hogy a Semmelweis Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium, Ápolóképző tantestületének többsége az általam leírtakkal egyetért. A „tárgyszerűség” kifejezését illetően kérném a beszámoló elolvasását. Elvárnám az újságíró uraktól, hogy akik az általam sérelmezett szöveget írták, legyenek szívesek a felvételről ismételten meghallgatni az elhangzottakat és helyesbíteni kijelentései­ket. A jelenlévő 24 képviselő közül mindössze kettőnek volt kifogása a beszámoló utolsó ré­szével kapcsolatban, és a beszámoló a követke­zőjegyzőkönyvi bejegyzéssel került elfogadás­ra: 197/1992. XI. 16. sz. határozat: „Gyula város képviselő-testülete a Semmelweis Egész­ségügyi Szakközépiskola és Gimnázium, Ápo­lóképző tevékenységéről készült beszámolót az intézmény saját tevékenységének tekintetében elfogadja és tudomásul veszi.” (18 igen szava­zattal, 3 nemmel és 3 tartózkodással.) Miért készült a kifogásolt rész a beszámoló­ba? Az iskolák a jövő nemzedékét nevelik. Nem­csak a napi teendőkkel, a múlt értékelésével, hanem a jövőbeli elképzelésekkel is foglalko­zunk nap mint nap. Munkánk a jövőben való gondolkodás nélkül nemcsak elképzelhetetlen, de felelőtlen is volna. Ezért foglalkozott a be­számolóm a jövőbeli elképzelésekkel úgy az oktatást, mint annak feltételeit illetően. Egy város oktatási rendszeréhez tartozunk, egy olyan együtteshez, amely közös gondok elé néz. Éppen ezért a más iskolákkal való együttér­zés miatt vetettem fel azt az alternatívát, amely a helyén hagyhatna mindenkit. Dr. Kereskényi Miklós képviselő ezt a részét kifogásolta a beszámolónak, és annak e nélküli elfogadását kérte. Ebből lett vita, amibe nem kapcsolódtam bele, mivel az újságírók által említett jelzők ott nem hangzottak el! Mivel az előzmények nem mindenki számára ismertek, az alábbi idézetekhez hozzáteszem: a Karácsonyi János Katolikus Gimnázium 1948- ig az egyetlen gimnáziuma volt a városnak. Elvették tőle, állami lett Erkel Ferenc Gimnázi­um néven. Kárpótlást az egyház nem kapott. Most visszakérte az egyház — igény van rá, sőt igen nagy szükség is —, és az elvett két osztály indításának a lehetőségével vissza is kapta az önkormányzattól (Erkeltől). A maradék két osztály az Erkel Ferenc Gimnáziumé, amelyhez megfelelő nagyságú az általuk elfoglalt épület. A harmadik osztály indítása az, ami elhelyezési gondokat jelent, és ez az egyik épületgond a város oktatási rendszerében. Á másikról részle­tesebben írtam a beszámolómban. Befejezésül álljon itt a vitát kiváltó rész teljes terjedelmé­ben: „...Ha a főiskola beindul, úgy teljes oktatási területünk megszűnik, és összesen 6439 négy­zetméternyi területtől esünk el. Ennek kiváltá­sát igen nehéz lesz megoldani. Fentiek miatt a jövőbeli elképzelésekről csak igen kemény kritikával tudok nyilatkozni. Egy főiskola indítása nem kis feladat, vannak feltételei, amelyeket előre meg kellett volna teremteni. Ezek a feltételek az említett ingatla­nok elvételével sem lesznek megoldottak. Arról nem is szólva, hogy a városunkban ennek indí­tása miatt több intézményben is pánikhangulat lett úrrá az ott dolgozókon. Megszűnik az 1-es vagy a 2-es, netalán az 5- ös iskola? A kertészeti költözik ki a megszokott épületéből vagy az egészségügyit próbáják a szakmunkásképzőbe bevinni? Ki tudja, mi lesz?! Most még senki! Az nem lehet a kétsé­gekre elfogadható válasz, hogy majd szeptem­berig megoldódik! Hangsúlyozom, hogy a főiskolának híve va­gyok. Legyen Gyulának, de csak úgy, hogy azt nem sínyli meg a város már megszokott oktatási rendje. Az említett kétségek között működő iskolák azok, amelyek a városunk fiatalságának és a közvetlen vonzáskörzetünknek jelentik a megnyugvást, adják a tanulási lehetőséget. Ha ez nem szenved csorbát, akkor nagyon jó a főiskola. Dr. Bán Mária (Népjóléti Minisztérium) itt­létekor elmondta, hogy a főiskolák megindulá­sával évente 220 diplomás ápolónő képzése válik lehetővé országunkban 1997-től nappali tagozaton. A végzettek vezető állásokat fognak betölteni, illetve szakoktatók lesznek. Vegyük figyelembe az ország népességeloszlását, és akkor egy kis egyszerű számítás alapján ki­derül, hogy a főiskoláról kikerülők közül évente megyénkben 8—10 (maximum) fog elhelyez­kedni. (Gyulán évente 50—60-at képeznek.) Ugyancsak dr. Bán Mária mondotta el, hogy az érettségire épülő képzésből kikerülőkre az országos igény 2500—3000 fő. Iskolánkból jövőre kb. már 50 fő kerül ki. A megyei igény az előbbihez viszonyítva az ő esetükben évi 100— 120 fő lesz. Ókét képezzük a betegágy mellé. Egyértelmű, hogy ez a képzés, ami a tömeget adja az egészségügynek, elengedhetetlenül fontos. Ez középfokú képzés, és egy egészség- ügyi orientáltságú gimnáziumhoz kapcsolódik. Az Egészségügyi Főiskola idehozatala is szük­ségessé teszi a középfokú képzésnek a már új úton elindult formában való megtartását. A magam részéről nagyon sajnálom, hogy a kapkodás és a nem átgondolt cselekedetek soro­zata ide vezetett. Sajnálom azokat, akik most idegesen tanítanak. Egy ilyen bizonytalan gaz­dasági hátterű időszakban nem lett volna szabad ilyen idegesítő helyzetbe hozni azokat a peda­gógusokat, akiktől egy nagyobb tudású, jobban nevelt, és az elkövetkező évtizedek kihívásai­val szemben felvértezett nemzedék kinevelését várjuk. Nélkülük nincs jövő! Nagyon jól látom az önkormányzati tisztségviselők arcán is a gondokat a főiskola miatt. Megértem, hogy szeretnék és akarják, mert akarom én is, de miért nem lehet valamit jól megtervezni? Ebből a nehéz helyzetből én csak egyetlen kiutat látok, és ez olyan kiút, amely nyugalmat teremthetne a sok érintett iskola esetében. Nçkünk a Szent István út 17—19. alatti épület állami céltámogtással épült meg. Ez 40 millió volt (kerekített érték). Az egészségügyi szakközépiskolának volt egy épülete és egy kollégiuma, amit az Erkel Ferenc Gimnázium foglalt el. Az Erkel három részre szakadt. Kará­csonyi János Katolikus Gimnázium 2 osztállyal évfolyamonként és az Egészségügyi Szakközé­piskola 2 osztállyal évfolyamonként elvált tőle. A maradék 2 osztállyal évfolyamonként az Er­kel is beérhetné. Az ilyen iskolák előnyéről már említést tettem. Az egyháznak átadott ingatlanért az önkor­mányzat kártérítést kap. Azt úgy használhatja fel, ahogy kívánja. A logikai ábra igen egyszerű! Az Erkel meg­kapta az Egészségügyi Szakközépiskola koráb­bi épületét és kollégiumát (kárpótlás tehát meg­történt), az Egészségügyi Szakközépiskolának és Gimnáziumnak épült egy új épülét, ahova átköltözött (ez, és az igen rossz állagú, Béke sgt. 14. alatti kollégium a kárpótlása). így, ami pénzt az önkormányzat megkap az egyházi ingatlan kárpótlásaként, az felahasználható len­ne a második ütem megépítésére a főiskola kívánalmai szerint. (Céltámogatásként újabb nagyobb összeget kapna ezáltal a város is.) És ekkor egy kisebb átmeneti zavar mellett — ami lehet, hogy a főiskolát érintené — mindenki nyugodtan dolgozhatna tovább a helyén. Ezt már júliusban is javasoltam, és kértem, hogy a második ütemnek legalább a tervezése kezdőd­jön él a főiskola elvárásainak megfelelően. Avt a7nnhnn r»pm «7nhdH plfplpitpni hnov GUMIABRONCS­VISZONTELADOK ES NAGYFELHASZNÁLÓK FIGYELMÉBE! AZ UNIVERZAL KÉR. RT. BÉKÉSCSABAI GUMIBOLTJA mint a Taurus teherabroncsok márkakereskedője ----------------MEGKEZDTE a kisteherautók, tehergépkocsik, különleges tehergépjárművek------------------------- GUMIABRONCSAINAK-------------------------NAGYKERESKEDELMI ÁRAS------------------------- ÉRTÉKESÍTÉSÉT. A viszonteladói és nagyfelhasználói árengedmény a vásárlás nagyságától függően változik. Kérje árajánlatunkat! CÍMÜNK: BÉKÉSCSABA, ANDRÁSSY ÚT 21. TELEFON: (66) 327-407, FAX: (66) 323-856. UMVE^ZÁL KERESKEDELMI reszvsnytarsabAoj ebben az esetben a főiskolának még mindig vannak kollégiumi gondjai is, nekünk meg a munka melletti képzés elhelyezése gondként így is megmarad. Ez azonban még mindig keve­sebb, mint a most meglévő — az önkormány­zatnak is! Szeretnék segíteni abban, hogy a kiutat meg­találjuk ebből a nehéz helyzetből. Ne vegye senki rossz néven, amiket leírtam, de már meg­kerestek más érintettek, és sajnálom őket, mert tudom, mit érezhetnek. Nem mernek szólni! Megdöbbentett. Ma ebben az országban félni kellene attól, hogy valaki vitába szálljon elha­markodott, nem átgondolt döntésekkel? Szo­morú lenne! Sajnálom, hogy a beszámolómat ezekkel a sorokkal kell lezárnom. Ha valaki azt hinné, hogy a mi iskolánk miatt kell ezt megten­nem, akkor kérem, erre ne gondoljon. Tudom, hogy arra a képzésre, amit a mi iskolánkban valósítunk meg nagy szüksége van az egész­ségügynek, tudom, hogy azt nem lehet felszá­molni. Éppen ez alapozza meg azt a lehetősé­get, hogy a város főiskolához jusson. A két intézmény egymásra lesz utalva, de nem mind­egy, hogy hogyan és milyen áron!” Márki-Zay Lajos ■& Az igazgató úr nyúlfarknyi tudósításomra válaszoló írásának terjedelme számomra valóságos gát(lás)szakadásnak tűnik. Bár a válaszok természete sajtószerte az, hogy nem haladja meg az eredeti írás terjedelmét, gondolom, több is veszett Mohácsnál. Ha két tudósító is ugyanazt hallja ki egy szituációból, akkor abban vagy lennie kell valaminek, vagy a sajtó összeesküvése áll a háttérben. Talán nem érdemes egy testületi ülésen kimondott vagy el nem hangzott véle­ményeket matematikai alapon ütköztetni. Ami a „minősítés” és az „etikátlan” kifejezés létjogosultságát illeti, idézzük fel az ülésen elhangzottakat. Dr. Kereskényi Miklós a be­számoló vitatott részéről: „Elképzelések, fel- tételezések, ötletek, amelyek vitára gerjesz­tenek másokat.” Helm Lászlóné, miután ki­jelentette, hogy megérti Kereskényi Miklós aggályát, s maga is kifogásolta azt a monda­tot, hogy: „A maradék két osztállyal évfolya­monként az Erkel is beérhetné.” Hozzátette: „A beszámoló e része az iskola tevékenységé­től teljesen független és olyan mondatok van­nak benne, amelyek nem helyén valók.” Danes László: „Nyilvánvalóan, aki leírja eze­ket a dolgokat, felelősséggel írja le... Egysze­rűen arról van szó, hogy tudomásul vesszük azt a jelentést, amit az igazgató úr mondott. Amikor ezt tudomásul vesszük, nem azt vesszük tudomásul, hogy annak minden mondatát elfogadjuk. Egyszerűen meghall­gattuk: ez az ő álláspontjuk... Ha azt most kikötjük, hogy ezek a dolgok maradjanak ki — véleményem szerint sem tartozik a tárgy­hoz —, de akkor ugyanolyan tüzetesen és alaposan kellene átvizsgálni más intézmé­nyek beszámolóit. Egyszerűen az igazgatók­nak kell azt megérteniük, hogy egy ilyen beszámolóba mi fér bele és mi nem...” Dr. Lipták András: „Valóban nem szerencsés, hogy ha bárki egy intézményi beszámoló kapcsán saját intézményén túl terjeszkedik, s más intézményekkel kapcsolatban tesz olyan megjegyzést, mely adott esetben más intéz­ményi érdeket sérthet... Nem fogadunk el határozati javaslatként semmit, hanem ezt egyszerűen tudomásul vesszük. Azt azonban, hogy bárkinek a véleményét — ami lehet természetesen kritika tárgya, hiszen el is hangzottak itt álláspontom szerint is jogos kritikák — negligáljuk, cenzúrázzuk... ugyanolyan sérelemnek tartom, mondjuk ta­lán etikai, személyiségi jogi szempontból is, mint azt, hogy ha más egy saját intézményé­ről szóló beszámoló kapcsán túlterjeszkedve más intézmények autonómiáját sérti meg.” Miután a hozzászólók más-más megközelí­tésben, de vélhetően a többi testületi tag állás­pontját is megfogalmazták, nem maradt más hátra, mint a szavazás. A határozat idézett szövege és a jegyző által megfogalmazott határozati javaslat tulajdonképpen egybe­esik azzal a csekély kivétellel, hogy az „érté­kelése” kifejezés úgy tűnik, időközben elkal­lódott. Nyilvánvaló, hogy a tudósítás az ülés, az álláspontok lényegét képes csak terjedel­mével átfogni, ennek a követelménynek talán eleget is tett. Ha az említett két kifejezés viszont akaratlanul is sértően hatott az el­hangzottak igazgató úr által történt értékelé­se során, úgy készséggel kijelentem: nem volt szándékom személyében megbántani. Kiss A. János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents