Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-24 / 277. szám
1992. november 24., kedd EXKLUZÍV £ EKÉS MEGYEI HÍRLAP Balassagyarmat után Esztergom is visszakéri megyeszékhelyi rangját A sértett városok lázadni készülnek? Sértett városok. Lehetnek vagy tucatnyian. Csupán a legavatottabb történészek tudják megmondani, hogy tulajdonképpen hányán is vannak, mert csak az utóbbi évszázadban több hullámban „söpört végig” rajtuk a történelem sértése. Egy dologban azonban közösek: valamennyien megyeszékhelyek voltak. Melyikük így, melyikük úgy élte túl a történelmi arculcsapást. A megyeszékhely cím elvesztését legkevésbé azok a városok heverték ki, amelyektől a közigazgatás „szocialista átszervezése idején”, 1050-ben vették el a rangot. Állampolgáraik szívét máig sajdítja az igazságtalannak tartott döntés. Balassagyarmat már korábban, Esztergom pedig a múlt héten döntött úgy, hogy visszaperli megyeszékhelyi rangját. A katolicizmus hazai fellegvárának honatyái elhatározták: még idén kérik a kormánytól, hogy állítsa vissza az 1950 előtti állapotot. Az esztergomi képviselők indoklásában hangsúlyos érvként szerepel, hogy az ősi királyi várost István király tette megyeközponttá. Nem nehéz megjósolni, hogy egy Esztergom számára kedvező döntés a sértett városok körében lavinát indíthat el. A hír kapcsán megnéztük, miként gondolkodnak sértett városaink egy részében az egykori megyeszékhelyi rang felől, s közöljük a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkárhelyettesének véleményét a történelmi rehabilitáció esélyeiről. Balassagyarmat — a felújított vármegyeháza készen áll a régi-új szerepre Esztergom „vesszőfutása” Baja kivár Esztergom — két patinás épület: balról a 18. század eleji, jobbról az 1747 és 1952 közötti vármegyeháza Az állammá szerveződést követő első vármegyék egyike Esztergom volt, természetesen Esztergom székhellyel. A XX. században, a trianoni átalakulás nyomán Esztergom vármegye jelentős része Szlovákia területére került. A gazdaságföldrajzi tényezők (Esztergom kiesik a megye földrajzi centrumából), de elsősorban politikai megfontolások alapján született 1949- ben a döntés, s ezt 1952-ben hajtották végre: miszerint Esztergomot megfosztották a megyeszékhelyi rangtól. Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkára és Zöld Sándor, az MKP Központi Vezetőségének tagja — korábban belügyi államtitkár, később tragikus sorsú belügyminiszter (családjával együtt öngyilkos lett) — Tatabányát tette Komárom megye székhelyévé. Mindezt azért, mert az 1945 utáni választásokon a tatabányai munkásság az MKP iránti hűségről tett tanúbizonyságot. Es ma? Az emberek titkolt és kevésbé titkolt vágyaiban még él a kívánság: Esztergomnak ismét rangot kell adni. Ezért is harcolt a város vezetése, hogy az Alkotmánybíróság hivatalos székhelye Esztergom legyen. A város vezetőit zavarbaejtő dilemma elé állította viszont most az a körülmény, hogy Esztergom elővárosa, Kertváros mintegy 5 ezer lakóval tavaly levált az anyavárostól. Az erősen megcsappant lakosságszám ismét megkérdőjelezi a rég áhított, anyagi előnyöket is jelentő megyei jogú város cím megszerzését, amiről — amint a helyi önkormányzat mostani döntése is tanúsítja — nem mondtak le végérvényesen.----CSOLNOKI — Balas sagyarmat kontra Salgótarján Az önkormányzati választások idején alakult balassagyarmati polgári kör — a választáson nem állított jelöltet —, a Civitas Fortissimo (legbátrabb város) már akkor felvetette: a régi Nógrád vármegye székhelyét, az 1950—51- ben politikai hatalmi jogtalansággal rangjától megfosztott Balassagyarmatot helyezzék vissza jogaiba! Komoly fordulatot az ügyben egy kettőzött nyilatkozat hozott még 1990 őszén. A történelmi, egykori megyeszékhely (a vármegyeháza felújított állapotban tulajdonképpen készen áll!), Balassagyarmat polgármestere dr. Németh György és az akkor még szabaddemokrata országgyűlési képviselő, az ugyancsak balassagyarmati dr. Bilecz Endre mondott, véleményt az Új Nógrád hasábjain. Ebben kifejtették sokoldalúan a székhelyi jog visszaszerzésének érveit: nem revans vezeti a várost, nem akar egyeduralmat, más megyei városok, Pásztó, Rétság, Szécsény bevonásával és egyes, odaillő hivatalok elhelyezésével — decentralizáltan képzeli el a székhely (vissza)váltását. Ezenfelül Salgótarján nehézipari központként válsággóc és nem alkalmas a székhely szerepére, hiszen a megyei közgyűlésben olyan erők kaptak helyet amúgy is, amelyek a válság leküzdésére, a központi segítségeket igényelve, újra csak a megye más térségei elől vennék el a lehetőséget. Korilla Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke másként vélekedett. ,/íbban a kérdésben, hogy hol legyen a megyeszékhely, egyetlen illetékest tudok elképzelni — nyilatkozta a gyarmati városi lapban is —, mégpedig a megye lakosságát." O tehát megyéi népszavazást akar. Időközben azonban a régi székhely önkormányzata határozatba foglalta követelését és a kormányhoz, a parlamenthez is fordult. Támogatja ebben a megye hat városa közül Pásztó, Rétság és Szécsény önkormányzata is.-PATAz elmúlt évek demokratikus változásai hatására Baján is felerődöstek újra azok az igények, amelyek a megyeközpont elhelyezésének kérdésében városunkat is figyelembe kívánják venni. Bonyolítja a helyzetet, hogy egyes megyei székhelyek megyeijogú várossá váltak, hogy a székhelyváros a megyei közgyűlésben nem képviseltetheti magát, hogy a megyei közgyűlési tagok választása nem oldható meg kiegyenlített képviseleti rendszerrel. Indokolja-e valami, hogy Bács-Kiskun megye székhelye ne Kecskeméten legyen? Az itt felsorolható érvek közül csak egyet említenék. A többihez képest aránytalanul nagy területű megyének egy szélső helyzetben lévő pontja a székhely. Ez azt jelenti, hogy van olyan település, amitől Kecskemét 160 km távolságban van. Az is erősen vitatható, hogy ha történelmi, földrajzi, kulturális és gazdasági szempontból a megye nem összeillő tájegységeket fed lé, szükséges-e ragaszkodni ahhoz, hogy ezt egy megyének tekintsük. Magyarország megyerendszerének megtartása feltehetően a történelmi hagyományok miatt indokolt. így azonban szükségszerűen felvetődik a történelmi vármegyék eredeti helyzetének, központjának revíziója. A kérdést három szepontból tartom vizsgálandónak: 1. történeti; 2. közigazgatás-szervezési; 3. gazdasági. Meggyőződésem, hogy napjainkban kényszerűségből a harmadiknak van primátusa. Kérdés az, hogy a második pontban foglalt vizsgálat ellentmondásai nem indokolják-e a gazdasági érvrendszer háttérbe szorítását. Előbb-utóbb—talán már a ’94-es választásokat megelőzően — felül kell vizsgálni a közigazgatási szervezetet. Ha az új változatban a történelmi hagyományok és nem a működőképesség szempontjai dominálnak, akkor a könzervatizmus vádja érhet bennünket. Baja város intézményrendszere, kereskedelmi és gazdasági centrum jellege alkalmas és képes—egy zömében bácskainak tartott települések központjaként — megyei szerepet ellátni. Illő azonban a mértéktartás és az önkorlátozás, ezt a folyamatot ne súlyos gazdasági helyzetünk időszakában akarjuk megvalósítani. Bizakodva várom a kormány bölcs előterjesztését a középszint problémájának megoldására és a megyei szerepkör átdolgozására. Ha a parlament döntése alapján egy logikus közigazgatási rendszer alakul ki, amely szükségszerűen nem csak a területek csoportosításával, hanem a tájegységek érdekrendszerének figyelembevételével építi fel a települések, esetleg megyék, illetve régiók hierarchiáját, akkor feltétlenül kezdeményezni fogjuk városunk e rendszerbe való méltó beilleszkedését. Éber András POLGÁRMESTER Szentes — az egykori megyeháza naponta emlékezteti a városlakókat a hagyományokra FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN megyeszékhely lesz? Szentes Megjelenésében Szentes legtekintélyesebb és egyik legszebb középülete a volt megyeháza. A múlt és a jelen kiemelkedő szimbóluma, naponta emlékezteti a városlakókat a hagyományokra, és ezek továbbfejlesztésére. A megye- székhelyi státuszért az elmúlt századokban is mindig heves közéleti küzdelmet vívtak Csongrád megye települései. A küzdelem Szentes győzelmével végződött: 1878-ban a belügyminiszter kijelölte megyeszékhelynek, 1883-ban felépült az új vármegyeháza, és ebben a minőségében funkcionált 1950-ig. Ezt követően Hódmezővásárhely lett a megyeszékhely, majd 1962-ben Szeged vette át ezt a szerepet. Ez a változás meg is látszott Szentes arculatán, mert hosszú évtizedekig háttérbe szorult több meghatározó ágazatban, illetőleg a kommunális és civilizációs előrehaladásban. A szentesiek véleménye az, hogy Szeged ugyanúgy elszívta az energiát, az anyagi forrásokat Szentestől, mint ahogyan Budapest
