Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-23 / 276. szám

1992. november 23., hétfő spo^v meuv.^ Kendőzetlenül a labdarúgó-játékvezetésről „Ha dobogón végzek, egy év múlva újra itt találkozzunk!” A Békés megyei labda­rúgó-bajnokságokban az idén is kirobbant né­hány botrányos jelenet a pályán, illetve a pályán kívül, amelyek beárnyékolják a sportág és a játékvezetés tisztaságát. Az elszabadult indulat lavinaként te­rebélyesedik fordulóról forduló­ra, amelynek igyekszik ugyan becsülettel elejét venni, megfé­kezni a Békés Megyei Labdarúgó Szövetség, s a játékvezetői testület, ám nyilvánvalóan ez csak közös összefogással érhető el. Az okokról, a játékvezetők ténykedéséről, a pályán történ­tekről önkritikus hangnemben beszélt Győri László, a Békés Me­gyei JT elnöke, az MLSZ oktatási bizottságának vezetője. „Mert növeli, ki elfódi a bajt!” Győri László, az egykori FIFA-bíró, ma a megyei JT elnöke. „Az utóbbi időben való­ban előfordultak botrányos, illetve botrány ízű mérkőzések...” — Az utóbbi időben valóban előfordultak botrányos, illetve botrány ízű mérkőzések, ame­lyekről írtak az újságok és be­szélnek az emberek. Ez tény! — szögezte le Győri László beszélgetésünk elején. — De nagyon sokan nem beszélnek a problémamentes, sportszerű mérkőzésekről. Hiszen a 90 percek nagy része rendben zaj­lik le. Mindig is mondom, hogy abban a társadalomban, amelyben benne van a feszült­ség, a kiút keresése, a problé­mák tömkelegé, az a labdarú­gásban látványosan érvé­nyesül. A csapatok, a szurko­lók többnyire a játékvezetők­ben keresik a hibát... Esernyővel beszakította az ajtót — Felelevenítene néhány ese­tet a „rázós” mérkőzések közül? ­—Mint már említettem, né­hány mérkőzés valóban szóbe­széd tárgya, amelyről kendő­zetlenül szeretnék szót ejteni! Erről Illyés Gyula „Bartók” című verse jut eszembe, amelynek egyik sora így szól: „Mert növeli, ki elfödi a bajt!” Egy-két mérkőzésről egész pontos információm van, né­hányon pedig személyesen is ott voltam. A Gyulavári— Elek összecsapás rengeteg szabálytalansággal és rekla­málásokkal tarkított volt, ami kihatott a játékvezető tényke­désére is. A dolog nem érde­melne említést, ha a hazai csa­pat szakosztályelnöke nem kezdeményezett volna bot­rányt az ellenfél többjátékosá­val szemben. A Battonya—Gyulavári mérkőzés után úgyszintén a vendégcsapat szakosztályel­nöke adott hangot bírálatának oly módon, hogy a játékveze­tői öltöző ajtaját az esernyőjé­vel beszakította! Incidens tör­tént az Elek—Battonya meccs végén is, amelyért az eleki csa­pat figyelmeztetésben ré­szesült. Megjegyzem, a néző­téren történő rendzavarásért, sportszerűtlen megnyilvánu­lásokért a rendező egyesület a felelős. Később azt mondta, mégsem gól :— A továbbképzésen megbe­széltük a Gyulavári—Békés 90 percének a történéseit is. A kö­vetkező történt: már 1—0-ra vezettek a vendégek, amikor a rohamozó gyulaváriak a hálóba juttatták a labdát Pintér játék­vezető gólt is ítélt, ám rossz helyezkedése folytán későn vet­te észre, hogy fenn van Fábián partbíró zászlója, aki jelezte a lest. Ezért — helyesen — ér­vénytelenítette a gólt. Azonban disszonáns jelenség, ha már a hálóban van a labda, s később azt mondják, hogy mégsem gól ! Egyébként az idevonatkozó szabály azt mondja ki, hogy a játékvezetőnek mindaddig le­hetősége van érvényteleníteni a gólt, amíg szabályosan meg nem történta gól utáni kezdés. — Orosházán félbeszakadt az OMTK-Rákóczi—Méhkerék megyei III. osztályú mérkőzés. Ott mi történt? — A méhkerékiek kapusa egy orosházival ütközött és megsérült. Az ápolás alatt a ha­zaiak játékosa, Nagy János üté­sért a kiállítás sorsára jutott. Azonban a partjelző jelezte Fe­jes játékvezetőnek. hogy a méh­keréki Tóth Sándor előzőleg megütötte Nagyot, ezért ő is hasonló sorsra jutott. Ezt köve­tően a vendégcsapat tiltakozá­sul levonult, annak ellenére, hogy Fejes játékra szólította fel az együttes tagjait. A szabályok értelmében öt perc várakozás után a mérkőzést lefújta. Vi­szont a mai napig is rejtély, hogy ki hívta le a csapatot a pályáról? ! Az említett esetek kapcsán sem mentem fel a játékvezető­ket. azonban úgy érzem, hogy nekik is meg kell(ene) adni a tévedéshez való jogot. Mint ahogy a labdarúgó is képes öt méterről fölé lőni, sőt szinte a gólvonalról is hibázni, még vá­logatott futballisták is! Termé­szetesen nem vagyok teljes mértékben elégedett a játékve­zetők működésével, éppen a fenti okok miatt. Nyilvánvalóan annak örülnénk, ha minél keve­sebbszer tévednének. Gyakran adnak meg lesgólt vagy nem adnak meg szabályosat, a bün­tetők esetében hasonlóképpen ez a helyzet Akinél gyakoriak a tévedések, illetve döntő hibát vét vagy etikai vétséget követ el, amellett nem megyünk el szó nélkül! Ilyenekért eltiltás jár, mint ahogyan eddig is volt rá példa több esetben is. Ám gon­dolom, hogy van hiba játékos­ban és edzőben is. De nem az én feladatom ezzel foglalkozni. Nem is teszem! Párbeszédre mi mindenkor nyitottak vagyunk. Edzőtáborainkba többször meghívtuk az edzőket, de nem tiszteltek meg jelenlétükkel. Feltűnt néhány tehetséges datai — Volt időszak, amikor az or­szágos keretben hét (!) Békés megyei — köztük két FIFA-já­tékvezető is—volt, mint éppen Ón is. Azonban jelenleg csak Németh Lajos és Hanyecz István találhatók a legjobbak között. Mi az oka a hirtelen megtorpa­násnak? — Sajnos egy játékvezetői generáció kimaradt, mert nem törődtünk kellően az utánpót­lással. Különböző okok miatt abbahagyta a játékvezetést Sza- szák. Szabó, Bácsik, Orodán és még jó néhány fiatal. Nagy saj­nálatomra Roxin György saját elhatározásából, egészségi megfontolásból visszalépett, s ugyancsak az utóbbi időben került ki az országos NB Il-es keretből Bogyó Imre. Nagyobb teret szeretnénk adni a fiatalok­nak. Az élvonalban Németh La­jos még a tőle megszokott szín­vonalon vezeti a mérkőzéseket, az NB II-ben Hanyecz István­nak ugyan volt esélye feljebb kerülni, de sajnos két balul si­került 90 perc keresztülhúzta ezt a számítását, számításunkat. Jelenleg az utánpótláskeretben működik Hrabovszki András, aki sokat javult tavaly óta. Az ő sorsa egyébként januárban végérvényesen el fog dőlni, ugyanis ha nem tud feljebb kerülni, úgy NB IH-as kerettag marad. Helyére tavasszal a nagyszénási Zábrák Ferencet jelöljük. Ebben a bajnokságban tűnt fel néhány tehetséges fiatal, így Megyebíró, Egeresi, Tóth P.. Bíró, Fejes, Benyovszki. Ab­ban bízhatunk, hogy néhány év után közöttük nagy verseny lesz az országos keretbe kerülésért. Ezen munkálkodunk! —fejezte ki reményét Győri László. Gyurkó Mihály Száguldás törött csigolyával Szász László az egyik legsikeresebb magyar reklámhordozó: a 25 éves székesfehérvári autóversenyző Opel-Lotus verseny­kocsiján többek között ott virít egyik szponzorának, a Video­ton Elektronik Kft. reklámja is, amelynek vendégeként a napokban Békéscsabára látogatott. A megyeszékhelyen, a Videoton márkabolt előtt találkozott az autósport, a szágul­dás híveivel, s a nagyközönség számára kiállította versenygé­pét is. Mi is elbeszélgettünk a legtehetségesebb magyar autó- versenyzővel, akit a szakemberek a tragikus körülmények között néhány esztendeje elhunyt Kesjár Csaba utódjának tartanak, s pillanatnyilag ő az egyetlen magyar versenyző, akinek esélye lehet a Forma—1-es szereplésre. — Eddigi eredményeim bizta­tóak. Csaba Forma-Ford 2000- ben nyerte az osztrák bajnoksá­got, én egy kategóriával felette, a Forma—3-ban bizonyultam a legjobbnak. Azt mondják, ez már a Forma—1 előszobája. — Akkor már közel van a célhoz... — Közel is, de távol is. A Forma—1-nek roppant nagy az anyagi vonzata, ahhoz pénz, sok pénz, nagyon sok pénz kell. S hogy pénz legyen, ahhoz eredmények kellenek, amiért nálunk is komolyan meg kell dolgozni. Ha az em­bernek vannak eredményei, ez lerövidítheti az utat a szponzo­rok pénztárcájához. — Az idén Önről igencsak keveset hallottunk, olvastunk. — Valóban. Ugyanis „kis­sé” összetörtem magam. —Edzésen vagy versenyen? — Egyiken sem: a közúton, a második versenyem után, a bmói viadal előtt. Útban haza­felé egy útkereszteződésnél későn vettem észre a jelzőtáb­lát, mert a faágak ráhajoltak, s eltakarták előlem. Fékeztem, de így is az útszegélynek üt­köztem, ami a BMW-met Szász László és a csodajármű megdobta, s összetört, én meg kiestem belőle. Nagyon fájt a derekam, nem tudtam felállni. Az egyik gerinccsigolyám összeroppant. Amikor meg­tudtam, nyomban átvillant raj­tam a gerinctörés minden bor­zalma... Három hónapig gipszpáncélban feküdtem, s volt időm gondolkodni. De mindig csak egy dolog lebe­gett a szemem előtt. Az, hogy sérülésemből épüljek fel, s azután vissza kell térnem a versenypályára.-—Ez úgy tűnik, jobban ,,si­került”, mint gondoltuk volna. — Igen, de köszönhetem annak, hogy szerencsés volt a sérülésem. Az ágyból kikelve három hét múlva Zeltwigben az utolsó futamon rajthoz áll­tam, s a 8. helyen végeztem. Nagyon örülök ennek az ered­ménynek, mert egy hosszú ki­hagyás után ültem újra kocsi­ba, s kicsit óvatosan verse­nyeztem a szezon végére csúcsformában lévők ellen. Végül is három futamban in­dultam az idén, van két 5. és egy 8. helyezésem. — Az egyik 5. hely értéke különösen nagy... — Igen, a második futamé. Edzéseredményem alapján a második sorból rajtolhattam volna, de egy milliméter miatt az utolsó kockából kellett star­tolnom. A verseny előtti utolsó ellenőrzésnél a kocsim legalsó pontja 39 és nem 40 millimé­terre volt a pályaszinttől. Az utolsó helyről küzdöttem fel magamat, s ha még van két kör, akkor akár dobogós he­lyen is végezhettem volna. —Térjünk vissza a Forma— 1-hez. Milyen esélyei vannak bekerülni az „utazó cirkusz­ba’’., s véleménye szerint meg tudná-e állni a helyét ott? — Vezetni kell, s mint mon­dottam, eredmények kellenek, oda kell, hogy érjek. Ott min­den lehet. Jó lenne kipróbálni. Fiatal vagyok, előttem a jövő, sa’93-as szezon. — Ha már szóba hozta: mi lesz jövőre? — Sérülésem, vagyis csi­golyatörésem teljesen rendbe jött, nyomát sem érzem. Ma­radok az Opel-Lotusnál, s minden bizonnyal az anyagi feltételekkel sem lesz különö­sebb gondunk, mert két-há- rom leendő szponzorral, olya­nokkal, akiknek az autózás létkérdés lehet, előrehaladott tárgyalásban vagyok. S miu­tán az anyagi dolgaink rende­ződnek, jövőre nyugodtan versenyezhetek, s a Forma— 3-ban szeretnék dobogón vé­gezni. Ha ez sikerülne, ak­kor... De erről most ne be­széljünk, ez egy év múlva le­gyen egy újabb riport — mondja búcsúzáskor. Szekeres András FAZEKAS FERENC Orosházi búvárúszó sikerek Kecskeméten rendez­ték meg az ifjúsági és gyermekkorosztályú- ak uszonyos és búvárúszó or­szágos bajnokságát. Míg a leg­több búvárklub sportolói heti 80—100 kilométeres „pen­zummal” készültek a bajnokságra, addig az oroshá­ziak a gyopárosi meleg vízben próbálták megtartani nyári formájukat. A 26 fős csapat­nak a szülők fizették a részvé­teli költséget. A bajnokságban 14 csapat vett részt, 135 ver­senyzővel. Az eredmények értékelésé­nél mindenekelőtt a gyermek fiú váltó bronzérmét kell meg­említeni. A Kovács Viktor, Tóth Nándor, Rajki László és Balázs János összetételű váltó tavaly ezüstérmet, az idén pe­dig bronzot nyert. Az ered­mény az orosházi lehetőségek­hez képest igazán nagyszerű­nek mondható, de a többi váltó is dicséretet érdemel. Az egyéni számokban all éves Kovács Viktor háromszor is egyéni csúcsot javított és szép helyezéseket ért el. A 8 éves Sticzker Nóra azért érde­mel külön dicséretet, mert ő volt a mezőny legfiatalabb versenyzője, jó néhány 2—3 évvel idősebb lányt megelő­zött és a középmezőnyben végzett. Az ifjúságiaknál a fiúk sze­repeltek jobban. Sándor Ta­más és Rózsa Nándor ért el említésre méltó eredményt, a többiek az orosházi hagyomá­nyokhoz híven a váltókat hoz­ták jó helyre. Az orosháziak eredmé­nyei. Bronzérmes a 4x100 m fiú gyermekváltó. Negyedik a 4x100 m ifjúsági A váltó. Ha­todik a 4x100 m ifjúsági B fiúváltó. Negyedik a 4x100 m leány gyermekváltó. Nyolca­dik a 4x100 m ifjúsági leány váltó. Egyéniben. Fiúk. Gyer­mekek. Uszonyos úszás. Ifjú­ságiak. 200 m: 6. Sándor. 400 m: 5. Sándor. Ugyancsak hír az orosházi­ak háza tájáról: 1993. június 25—27 között az orosházi bú­várklub Gyopárosfürdőn ren­dezheti meg az ifjúsági és juni­or uszonyos és búvárúszó baj­nokságot. 13 00.0 = 398 0.885= bl • 13 00.0 = zlsleL 689VS81 • - iqb OYS t - llolibiolleblo - 3IÍ3.0 t-SS-l t/:b:Í9lEC] • 03

Next

/
Thumbnails
Contents