Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HÁLÓ 1992. november 19., csütörtök Munkatár(s) Az alábbiakban közöljük a Bé­kés Megyei Munkaügyi Köz­pont állásajánlatait kirendelt­ségenként: Békéscsaba: mérlegképes könyvelő 1 fő, számviteli fő­előadó (férfi, 1 fő), pénzügyi csoportvezető (férfi, 1 fő), in­tézményi gazdaságvezető 1 fő, vámügyintéző I fő, kötő­hurkoló 4 fő, szabász 4 fő, varrónő 6 fő, ács 8 fő, hegesz­tő (CO,, 3 fő), költöztető­takarító munkára 3 fő, gép­mester 1 fő, könyvkötő, montírozó 1 fő. Békés: védőnő (Tarhos, 1 fő), óvónő (Tarhos, 1 fő), gaz­daságvezető 1 fő, kontírozó könyvelő 1 fő, szabni tudó gé­pi varró 1 fő. Gyula: parkgondozó (fű­részkezelői vizsgával, 2 fő), gépi varró 8 fő, varrodai sza­lagvezető 1 fő, szobafestő-má- zoló 3 fő, asztalos 7 fő, kazán­fűtő (12 ó/t, 1 fő), autóbuszve­zető 2 fő, gépkocsivezető (E kát. + targoncavezető, 2 fő), üzletkötő 10 fő, betanított női dolgozó 5 fő, burkoló 1 fő, gyors- és gépíró 2 fő, titkárnő érettségivel 1 fő, titkárnő (kö­zépfokú német nyelvvizsgá­val, 1 fő), kertész 1 fő, valuta­pénztáros (középfokú német nyelvvizsgával, 1 fő), kötő­gépmester 2 fő, bedolgozó varró 10 fő. Orosháza: varrónő 54 fő, mintakészítő asztalos 1 fő, ci­pőkészítő 4 fő, cipőfelsőrész­készítő 3 fő, közegészségügyi felügyelő 1 fő, főkönyvelő 1 fő, ofesztgépmester 1 fő. Szarvas: asztalos 10 fő, ba­bafestő 6 fő, tehergépkocsi­vezető 1 fő, felszolgáló 1 fő, üzletkötő 3 fő, műszaki boltba eladó 1 fő. Mezőkovácsháza: varró­nő, betanított varrónő 55 fő, igazgatási, jogi munkakörre (államigazgatási főiskolai végzettség, 1 fő), üzletkötő (biztosítási ügynöknek, 2 fő), bútorasztalos 10 fő, ének sza­kos általános iskolai tanár 1 fő. Szeghalom: vegyész szak­munkás (férfi, 1 fő), csomago­lótechnikus 1 fő, minősített hegesztő 1 fő, Prága darukeze­lő 1 fő. Támogatókat vár a Szentkereszty Alapítvány A fiatalon, 45 évesen elhunyt békéscsabai kórházigazgató, belgyógyász, dr. Szentke­reszty András emlékére létesí­tett alapítvány most már saját bankszámlával rendelkezik. Az alapítvány célja, hogy összefogja a közlekedési bal­esetek megelőzéséért a megye orvosait, gyógyszerészeit pszichológusait, egészségügyi dolgozóit és mindenkit, aki a koncepcióval egyetért. A köz­lekedési balesetet szenvedett egészségügyi dolgozókat és hozzátartozóikat szeretnék majd támogatni. Az alapítókhoz csatlakozott a megyei önkormányzat kép- viselő-testülete, az egészség- ügyi szakszervezetek alap­szervezeteinek Békés megyei Szövetsége és Békéscsaba vá­ros önkormányzata is. A néva­dó halálának első évfordulóján emléktáblát helyeznek el a Réthy Pál Kórházban, tervezik tudományos ülés tartását is. A Budapest Bank Rt.-nél van számlája az alapítvány­nak, a 261 —13164-es számon vagy csekk kérhető a békés­csabai kórházban. Mi lesz veletek szakmunkások? Harmadik hete, hogy a szakmunkás pályakezdő fiatalok munkalehetőségével foglalkozunk. Tudja mindenki, hogy a legnehezebb sors azokra vár, akik kikerülve az iskolából nem kapnak azonnal állást. A kép változatos, a szolgáltatásban sokkal jobb a helyzet, mint az iparban, de vajon mire számít­hatnak azok a többszörösen hátrányos helyzetű tanulók, akik a békéscsabai Speciális Szakiskolába járnak? Ahoï a képzés csak két évig tart. Az iskola összlétszáma 140, Ebből elsős 54 fiú és 37 leány, a második osztályba pedig 20 fiú és 29 leány készül az életre. — Én parókakészítést tanulok — mondja a békési Szilágyi Jenő —, nagy kézügyesség kell hozzá, s úgy látsztik ne­kem van, mert a leghamarabb én tudok egyet-egyet megcsi­nálni. Ez jó, mert mi nem ösztöndíjasok vagyunk, ha­nem darab után kapunk pénzt. De ha végzek, mégis tovább akarok tanulni a 9 hónapos pincértanfolyamon Békésen. Petrovszki Angéla kondo- rosi. Segédápolónőnek készül és a Csaba utcai szociális ott­honban gyakorlatozik. Szíve­sen, türelemmel csinálja az etetést, mosdatást, fürdetést, végzi a bevásárlást és amit még kell. Megvallja azonban, hogy igazából óvodában dada szeretne lenni. — Műköves akartam lenni — mondja a békéscsabai Kasznár Pál —, de nem si­került. Most már nem is bá­nom, jó szakma a szobafestés is és ami fő, mindig szükség van rá. Nagyon szeretek dol­gozni, s tudom, lesz is mun­kám. Az iskolában a diákön­kormányzat vezetője vagyok, negyedszer választottak meg polgármesternek a többiek, s én igyekszem eleget tenni a bizalomnak. —A megye 31 tekepüléséről jöttek a tanulóink — tájékoztat Nagy István igazgatóhelyet­tes —, a városokból és a kicsiny falvakból is. A választható szakmák: segédápoló, paróka­készítő, kőműves, szobafestő, tejtermékfeldolgozó, zöldség- termesztő, virág- és koszorúkö­tő, parkgondozó. Ezek kevésbé elméletigényes szakmák, in­kább gyakorlatcentrikusak. A gyakorlati képzés zöme is az iskolában folyik, kialakítottuk hozzá a megfelelő szaktanári gárdát. A szükség hozta magá­val, hogy vállalkozók legyünk, mert a cégek már nem tudták fogadni a tanulókat. Az idén végzett növendéke­ink 30 százaléka tudott elhe­lyezkedni, s ez a mai világban inkább jónak, mint rossznak mondható. Már csak azért is, mert ők kétéves képzést kapnak és nem hármat. Sokat köszön­hetünk a Békéscsabai Egyesí­tett Szociális Intézményeknek, mivel nemcsak a gyakorlati ta­nulást segítik, hanem az elhe­lyezkedést is. Az esélyeket nö­velendő a közeli jövőben a szol­gáltatással és kézműiparral is szeretnénk foglalkozni. Vass Márta Az oldalakat szerkesztette: Bede Zsóka Önálló tantárgy: az egészségnevelés Ez a kislány New Yorkban már olyan babával játszhat, amelynek levehető pocakja van. Az egyedülálló játékban megtekinthető a „születendő” kisbaba A művelődésügy és egész­ségügy között régóta zajló egymásra mutogatás az elkö­vetkező hetekben véget érni látszik. A magzatvédő törvény elfogadása esetén, annak egyik bekezdése a diákok egészséges életmódra nevelé­sét az iskolák feladatává teszi, amint azt a Népjóléti Minisz­tériumban alakult munkacso­port egyik tagjától megtudtuk. Elképzelésük szerint az önálló tantárgyként javasolt anya­gok, útmutatók minél előbb az érintettek rendelkezésére fog­nak állni. A tervezetet örömmel üdvö­zölte az Országos Dohányfüst­mentes Egyesület országos ve­zetősége, akik szombaton az Országos Nemdohányzó Nap központi rendezvényén, Győr­ben hallhatták a fentieket. Az egyesület főtitkára felszólalásá­ban hosszan ecsetelte a jelenlegi hivatalos egészségnevelésért felelős szervek munkáját, an­nak problémáit sem elhallgat­va. A központi rendezvényen a népjóléti tárca képviseletében megjelent Andréka Bertalan helyettes államtitkár és a Nem­zeti Egészségvédelmi Intézet képviselői egyetértésével nyílt levelet juttattak el az illetéke­sekhez, jelezve ezzel a dohány­zás és az egészségre nevelés eddig nem szűnő problémáit, kérve a művelődési és a népjólé­ti miniszter jövőbeni hathatós támogatását ezen a téren. Békés megyei vonatkozású a hír, mely szerint az Országos Dohányfüstmentes Egyesület országos vezetőségébe me­gyei illetőségű tag is bekerült, ezzel is erősítve a 110 000 tagú egyesület jelenlétét Békés me­gyében. Dr. Gion Gábor Hárommillió dohányos, 2500 cigaretta DOBJA EL A QiQARET i AT ~ 1992. november 19-ét a „Do­hányzás vagy egészség” Euró­pai Orvosi Társaság do­hányfüstmentes nappá nyilvá­nította. Természetesen tudatában va­gyunk annak, hogy a legkülön­félébb „napok” az elmúlt évti­zedekben súlyos elértéktelene­désen mentek keresztül, hiszen a kampányszerű fellángolások figyelemfelkeltő ereje jó, ha egy napig érvényesül a társada­lom tudatában. Pedig legtöbb ilyen „napnak” egész életre szó­ló mondanivalója van, amit mindennapjainkban nem volna jó szem elől téveszteni. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy no­vember 19-én is csaknem pon­tosan ugyanannyi cigaretta fogy el a senkivel és semmivel nem törődő dohányos lakosság „jó­voltából”, mint máskor. Ez a mennyiség óriási. Az európai átlag 1800 cigaretta/év/fő he­lyett Magyarország körülbelül 3 millió dohányosa 2500/év/fő cigarettát füstöl el. Nem kell tehát azon csodál­koznunk, hogy a születéskor várható élettartam szempontjá­ból Európában sereghajtók va­gyunk, hiszen a dohányzás ön­magában is óriási kockázati té­nyezőt jelent. A dohányfüstből eddig izolált 4000 különféle vegyület közül 43-ról biztosan tudjuk, hogy az egészséget sú­lyosan veszélyezteti. Noha a dohányzás a legkönnyebben kiküszöbölhető környezeti árta­lom, Európában több mint fél­millió halálesetnél lehet a do­hányzással való összefüggést bizonyítani. A tüdőrák halálo­zás 90 százalékában, az idült hörgőhurut és egyéb nem speci­fikus tüdőmegbetegedések 75 százalékában a dohányzás a ki­váltó ok. Nincs az emberi szer­vezetnek olyan részecskéje, amely nem károsodna a már említett kémiai összetevőktől, elsősorban a szén-monoxid, a nikotin, a kátrány, a cián­vegyületek mérgező hatásától. A felső légutak megbetege­dései, a szájüreg, nyelv, garat, légcső éppoly érzékenyek, mint a nyelőcső, a húgyutak, a has­nyálmirigy, vese és méhnyak. Mindezek mellett kontinensün­kön, így hazánkban is vezető helyen álló szív- és keringési betegségek fő kockázati ténye­zője szintén a dohányzás. Fon­tos megjegyezni, hogy a dohá­nyos ember nemcsak önmagá­nak árt, hanem környezetének is, hiszen közismert, hogy a passzív dohányzás, a mel­lékfüst beszívására kényszerülő ártatlan nemdohányzók, főként gyermekek egészségét is súlyo­san veszélyezteti. Az úgynevezett környezeti dohányfüst bizonyítottan rák­keltő hatású, beszívása követ­keztében évente több ezren hal­nak meg tüdőrákban és további ezrek — köztük gyermekek — kapnak olyan betegségeket, amelyeket legtöbbünknek nem is jutna eszébe összefüggésbe hozni a dohányzással. Tudjuk, hogy a már dohányos embert nagyon nehéz rábeszélni észér­vek hangoztatásával arra, hogy hagyjon fel káros szenvedélyé­vel. Nem is beszélünk dohány­zásleszoktatásról, csak annak segítéséről, aki maga határozza el, hogy le akar szokni. Előbb- utóbb minden dohányos eljut addig a döntésig, hogy leszokik. Ezt az elhatározást kell minden orvosi és társadalmi segítséggel is erősíteni, hogy az esetleg többször nekirugaszkodó „le- szokót” sikerüljön egyszer a nemdohányzók táborában üd­vözölni. Közös (társadalmi) erőfeszí­téssel, ha kell szankciókat is igénybe véve el kell jussunk oda, ahová a skandináv orszá­gok, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada már eljutott, hogy a nemdohányzás számítson nor­mális társadalmi viselkedési formának a dohányzással szem­ben. Végül a legfontosabb, hogy gyermekeinket óvjuk meg a rá- szokástól, neveljük őket egész­ségesen, elsősorban saját pél­dánkkal, orvosok, pedagógu­sok, szülők, egészségnevelők összefogásával nemcsak ma, de életünk minden napján. Dr. Kási Gyula November 20-án és 27-én a Gyulai Városi Tévében beszél­getnek a különböző orvosszak­mák képviselői a dohányzás ár­talmairól.

Next

/
Thumbnails
Contents