Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

GAZDASÁG

1992. november 19., csütörtök

A pszichológus naplójából

A munkanélküli magányossága

A történet megdöbbentő, de sajnos ma már nem kuriózum: a családfenntartó 43 éves mérnök, két kamaszkom gyermek apja egy ideig viaskodott a munkanélküliség megpróbáltatásaival, de utóbb föladta a harcot: öngyilkos lett. A munka lételeme volt, enélkül nem tudta elképzelni az életét...

Valóban, hivatás, munka nélkül nemcsak anyagi, hanem pszichés szempontból is elképzelhetetlen az értelmes lét. Az élet eldobása azonban nem megoldás. A munka- nélküliség azonban váratlanul, felkészületlenül érte a társadalmat és az egyént. A mai aktív nemzedékeknek csak halvány emlékei vagy olvasmányélményei voltak róla. Érthető hát, hogy az állásta- lanság új helyzete sokakat a szó szoros értelmében sokkol. Olyan erős pszichikai hatást vált ki, hogy teljes lelki rövidzárlat következik be.

A gazdaságpszichológia

egyik elismert szaktekintélye, az amerikai Amitai Etzioni éppen a közelmúltban fejtette ki: a munkanélküliség problematikájával nem lehet úgy számolni, mint a múlt században, hogy „majd megoldja a piac”. Az akkor utcára kerültek többsége szakképzetlen volt, s bizonyos idő után úgy folytathatta, ahogy abbahagyta — nem lett szakképzetlenebb. Manapság a munkanélküliség tömegesen érinti a diplomásokat, a szakképzetteket és sajátos, a tudás, sőt a személyiség lebomlásával járó folyamatot indít el bennük. A professzor hasonlata szerint, ha a gyáros nagy mennyiségű kámfort állít elő, de csak egy év múlva lesz rá vevő, költséget nem kímélve gondoskodik az illékony áru tárolásáról, „karbantartásáról”. Ugyanezt a logikát kell alkalmazni a munkaerőre is, hiszen abban is rengeteg pénz és energia fekszik.

Egyelőre a munkanélküliség további növekedésével kell számolnunk, a későbbiekben pedig legalábbis állandó jelenlétével. S ez nem egyszerűen gazdasági és politikai, hanem szociológiai, pszichológiai és más területeket is érintő komplex problémakör. Művelőinek segíteniük kell abban, hogy a piacgazdaságnak ez a velejárója kezelhetővé váljék.

A végzetes tragédiák megelőzéséért azonban nagyon sokat tehet a közvetlen környezet: a család, a barátok, ismerősök köre. Meg kell értetni — hisz így igaz —, hogy nem az ember válhat napjainkban fölöslegessé, hanem a munkája. A türelem, a biztató szó, a fogyatkozó önbizalom erősítése, az életrend átalakítása, értelmes programok közös keresése, az önképzésre ösztönzés — mind-mind ellenszere lehet a testi-szellemi leépülésnek, a munkanélküli magányosságának. Takács Ilona

Ferenczy Europress

Pillanatkép a budapesti „Lordok Házából”, az otthontalan munkanélküliség szállásáról. Nem az ember, hanem a munkája vált fölöslegessé

Euromenedzser

VÍZSZINTES: 1. Kézilabdaedző (Sándor). 5. Barna bőrű nép. 9. ...-óráig. 14. Ruténium. 15. Keresztül. 17. Király szolgája. 19. Labdát jétékba hoz.

21. Francia sziget és szolmizá- ciós hang. 22. Nagy hanglemezcég. 23. Becézett Katalin.

25. Tengeri emlős. 30. Kutri- ca. 33. Aziz ... (török író). 36. Házas. 37. Font angol röv. 39. Termék. 44. Pettyes bundájú macskaféle. 46. Olasz, svéd, német autójel. 47. Század röv. 48. Fogadnak vele. 50. Kecskenév. 51. Útszakasz. 52. Indikáló. 53. Tagadószó. 54. ... ipso. 55. Kínai hosszmérték. 57. Japán küzdőművészetekben a védekező fél (UKE). 58. Új-Zéland autójele. 59. Oldal.

63. Létezik. 64. Kettőzve: édesség. 66. Iskolai, röv. 68. Pusztítva használó. 70. Ház épül rá. 71. Építési törmelék. 72. Hatásvadász, idegen szóval.

FÜGGŐLEGES: 1. Kicsinyítő képző. 3. Osztrák város a Thaya partján. 4. Palindrom férfinév. 5. AV. 6. Helyrag. 7. Épületszámy. 8. Dickens álneve volt. 9. Korjelző. 10. Ellenben. 11. Utó ellentéte. 12. A másik korjelző. 13. Csomópont. 14. Kikötő. 15. Tragikus sorsú festőnk (Imre). 16. Személyes névmás. 20. Válogatott labdarúgó volt (Ferenc).

26. Kukorica. 29. Svájci író (Claude). 31. Csendesülő. 34. Szkandium vegyjele. 35. Figyelő. 38. Bór és bárium. 40. Vés. 4L Közterület. 43. Tároló- és szállítóeszköz termények számára. 45. Barázdabillegető! 49. Színültig. 55. Szemmel érzékel. 56. Ezen a helyen. 58. Nyugat. 59. Daloló szócska. 60. Pascal, röv. 61. Földet forgat. 62. Mértékrendszer. 63. Teljes. 65. Európai szigetlakó. 67. Ételízesítő. 68. A szebbik nem. 69. Személyét.

Beküldendő az Euromenedzser személyiségfejlesztő tréningjének egyik fő gondolata: V.: 24. F.: 22., 32., 2. V.: 28. F.: 18., 27. V.: 42.

Beküldési határidő: 1992. november 28. Cím: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.

Piacosítható-e a vízszolgáltatás?

Mint ismeretes, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat átalakulás előtt áll. Az önkormányzati törvény ugyanis rendelkezik az állami tulajdonú vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról, s ebbe beletartozik többek között a volt megyei tanácsok által alapított vízművállalatok kezelésében lévő állami tulajdon is. S hogyan viszonyultak mindehhez az önkormányzatok, arról Hosszú Szi- lárdot, a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóját kérdeztük.

— A megyében csak Gyula városa nem tartozik működési területünkhöz. Az önkormányzatok véleményét már az elmúlt év végén megtudakolta a vagyonátadó bizottság, amelyek alapján az egyes vagyonelemeket vagy az egyes önkormányzatok vagy több önkormányzat közös tulajdonába adta a bizottság. Erről határozat született, amelyet nem fellebbeztek meg az önkormányzatok, s így jogerőre emelkedett.

—Mi a döntés lényege?

— A vállalatnál lévő, megközelítően 5 milliárd értékű vagyon tulajdonlása a 73 ön- kormányzat között nevesült. Ugyanakkor az önkormányzatoknak lehetőségük van köz- művagyonuk működtetésének formáján változtatni, ami gyakorlatilag azt jelenti: működtethetik saját szervezetükben, többségi tulajdonukban lévő társaság útján vagy koncessziós formában.

—A vállalat részvénytársasággá alakulását tárgyaló megyei közgyűlésen elhangzott, hogy néhány Dél-Békés megyei település önálló társulást kíván létrehozni.

— Valóban, ez a Dél-Békés megyei településcsoport közös üzemeltetési formát kíván

kialakítani, a többi település viszont a víz- és csatornamű vállalat átalakulásával az ön- kormányzati tulajdonban lévő részvénytársasággal — tehát a vállalat jogutódjával — kívánja működtetni közműveit. A vállalatnak az a dolga, hogy az átalakulást olyan formában csinálja jneg, hogy az új szervezet irányítási, ellenőrzési struktúrája a tulajdonos önkormányzatok érdekének feleljen meg. Ugyanis az önkormányzatok lesznek a vízszolgáltatásért a felelősek. A társasági és szindikátusi szerződésben éppen ezért kell hosszú távon biztosítani az önkormányzatok érdekeinek és jogos törekvéseinek érvényesülését. Itt nemcsak a tulajdoni arányok döntőek, hanem a jövőbeni viselkedési formák is. Garantálni kell az önkormányzatoknak, hogy közművagyonukat milyen szabályok szerint vihetik ki, illetve hozhatják be a társaságokba.

—Jogosnak tűnnek a kistelepülések kifogásai, miszerint miért ók nyeljék le néhány fizetésképtelen nagyüzem vagy a csabai fürdő veszteségéből származó többletet.

— Ebben a szindikátusi szerződésben éppen az van

benne, ha megszűnik az állam ármegállapító joga, akkor a társaság tagjai hozzájárulhatnak egy differenciált díjred- szer kialakításához. Ehhez viszont parlamenti döntés kell.

— Felmerül a kérdés: áruként működik-e a víz és a csatorna vagy szolgáltatásként, amit közegészségügyi szerepe és kiválthatatlansága miatt különleges kategóriába kell sorolni.

— Inkább úgy fogalmaznék, meddig terjedjen benne az állami részvétel. Mert jelenleg ő mondja meg, mennyi legyen a vízdíj, de a használók kifogásai az önkormányzatokon csapódnak le.

— Igen bonyolult kérdésről van szó, mert nemfizetés esetén nem lehet elzárni a csapot, ahogyan azt a gáznál vagy áramnál teszik. Egyszerűen közegészségügyi okokból sem.

— Ha a lakosságnál valaki csak úgy — mert ilyen is van — nem fizeti a vízdíjat, ott megvannak a jogi lehetőségek a behajtásra. De mit csináljunk azokkal, akik nem tudják fizetni? Hiszen a lakosság egy rétege úgy elszegényedett, hogy képtelen a teljesítésre. S ezzel bezárult a kör egy vállalat számára. Persze, ha az ön- kormányzat a tulajdonos, aki a szociális ügyeket is kezeli, talán megoldhatja ezt a helyzetet. Mindezt természetesen egy soktulajdonosú cégnél egységesen szükséges szabályozni, amihez viszont át kell alakulni a vállalatnak.

Más a helyzet a csődbe ment cégekkel. Ott elzárjuk a csapot, és sorba állunk a pénzünkért.

B. Sajti Emese

A kisvállalkozás helye az amerikai gazdaságban - 2.

Di Bacco professzorral Washingtonban sikerült interjút készítenem az amerikai gazdaság és a kisvállalkozás kapcsolatáról. Mi az amerikai vállalkozói gazdaság titka?

— A kisvállalkozások történelmi háttere valóban nagyon fontos, az 1800-as évek elejéig egy „antidemokratikus” rendszer alapján — melyet Anglia kény szeri tett Amerikára — csak az lehetett „vállalkozó”, aki képzésben vett részt, vizsgát tett, majd mesterlevelet szerzett gyakorlat útján. Ezután körülbelül 1900-ig egy, a gazdasági növekedés motorjául szolgáló, állami beavatkozás nélküli időszak következett, ami azonban erős tőkekoncentrációval (és a vállalkozások megritkulásával) járt együtt. Néhány példa talán meggyőzi az olvasókat.

Az acélipar körülbelül 1000 vállalkozásából mindössze 6 maradt tőkekoncentrációval az élen, míg az autógyártásban 200-ból 12, az olajiparban pedig 500-ból 2 maradt versenyben az 1900-as évek elejére. 1890-ben már komoly tröszt- ellenes törvényt hoztak, hogy a folyamat ne folytatódjék, illetve hogy megvédjék a kisvállalkozásokat.-—Milyen sikerrel jártak?

— Azt hiszem, az arányok mondanak erről a legtöbbet. Biztos vagyok abban, a magyar olvasók meglepődnek, hogy a jól ismert nevek által fémjelzett nagyvállalatok (Ford, McDonald’s, General Motors stb.) csak 8 százalékot,

míg a 100 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozások 92 százaléknyi részt képviselnek az USA gazdasági életében.

— Ez valóban imponáló, de hogy értékeli ezt?

— Két nagyon fontos, törvényekkel biztosított, a gazdaságot szabályozó elv betartásával: 1. A versenyellenes tevékenység betiltásával. 2. A kisvállalkozások erős ösztönzésével. Természetesen a kisvállalkozások egyrészt a nagy- vállalatokat szolgálják ki, másrészt a szolgáltatóiparban (éttermek, tisztítás, kiskereskedelem stb.) vannak jelen.

— Ez mesésen hangzik. Miután azonban elég jól ismerem a kisvállalkozások sorsát, kérem, erről beszéljen még az olvasóknak. Különösen az indulás körülményei lehetnek érdekesek.

— Biztosan furcsán hangzik majd, amit most mondok, de fontos ezzel kezdenem. Nehéz egy új kisvállalkozás indításához induló tőkét szerezni — még az USA-ban is! így már nem meglepő, hogy az induló kisvállalkozások kb. 60 százaléka megtakarított vagy a családtól kapott pénzre alapoz. Az is fontos, hogy kb. 50 százalékuk már meglévő, bejáratott vállalkozást vesz át, így nagyobb a túlélés valószínűsége, hisz van vendégkör, kialakított infrastruktúra stb. Nagyon kedvelt változat a frenchising, mely gyakorlatilag félúton van az új és a bejáratott üzlet között. Fontos tulajdonsága, hogy kötelező érvényű instrukciót kap az új vállalkozó a szolgáltatásról, a minőségről és az üzletvezetésről, ugyanakkor a „frenchise- név” már eleve segít a helyi piacra való betörésben.

— Már korábban is volt szó a sikerszázalékról, de most itt az ideje ezt nagyító alá venni.

— Igen. Emiatt támogatjuk kiemelten őket, mivel a statisztika azt mondja, az indulást követő 5 évben 80 százalé- kuk(!) tönkremegy. Vannak, akik ezt az értéket túlzottnak tartják, és valószínűsítik: ebből legalább 30 százalék úgy „szűnik meg”, hogy közben tovább él egy másik cégbe olvadva.

— Ez mindenképp magas arány, az okairól még lesz is szó sorozatunkban. Miért jók mégis a kisvállalkozások?

— Lehengerlő számok bizonyítják, hogy komoly szerepet töltenek be az amerikai gazdaságban, annak ellenére, hogy nagy a bukás veszélye, különösen az indulásnál. Az

1988-as évre vonatkozóan például az alábbi számok a jellemzőek: A kisvállalkozások a nemzeti össztermék 40 százalékát állították elő, az innovatív termékek 55 százalékát indították útjára, az új állások 49 százalékát hozták létre.

— Professzor úr, köszönöm az exkluzív interjút, és kívánok sok sikert az ön saját kisvállalkozásához is!

Szügyi György