Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-19 / 273. szám
Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A. Telefon: Battonya, 310. A fotókat Fazekas Ferenc készítette. „Berlini fiatalok” A Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság lopás bűntettének kísérlete miatt folytat eljárást két berlini fiatalember ellen. Christian Stemel és Thomas Szahadai a mezőhegyesi Nonius Hotelből 1992. november 9-én 0 óra 45 perckor csaknem 500 ezer forint készpénzt akart ellopni. Christian Stenzel a WC-ablakon keresztül hatolt be a szállodába. Az álarcban és kesztyűben dolgozó fiatalembert a mezőhegyesi rendőrök tetten érték. A Battonyai Városi Bíróság őt is, és társát is előzetes letartóztatásba helyezte. Leendő farmereknek A Békés Megyei Munkaügyi Központ támogatásával a mezőhegyesi szakmunkásképző intézetben tanfolyam indítását tervezik leendő farmereknek, illetve mezőgazdasági vállalkozóknak. A tanfolyamon többek között növénytermesztési, állattenyésztési, vállalkozás- indítási ismereteket oktatnak. A szervezők munkanélküliek jelentkezését várják nemcsak Mezőhegyesről, hanem a környező településekről is. Érdeklődni lehet személyesen az iskolában, vagy a Mezőhegyes 6-os telefonszámon. Jövő évi költségvetés •November 24-én 16 órai kezdettel tartja soron következő ülését Mezőhegyes képviselőtestülete. A napirenden a város jövő évi költségvetése szerepel (első forduló). Az ülésen körvonalazódó elképzelésekkel, az 1993-as év pénzügyi lehetőségeivel a lakosság a december 1 - jei közmeghallgatáson ismerkedhet meg. Erre az ÁMK-ban kerül sor. Van némettanár! November 1-jétől megoldódott a Mezőhegyesi Szakmunkásképző és Szakközépiskola egyik nyomasztó gondja: né- metnyelv-tanárként az intézménynek sikerült alkalmaznia egy középfokú nyelvvizsgával rendelkező oktatót. Szabó Mihály: Bagatell Idegek húrján a dallam csak vitustánc! Csitulj hát, szívem! Csípje a kánya, tábor, ha fogy! így is lesz épp elég hívem! MEZŐHEGYES 1992. november 19., csütörtök Erzsi néni kilenc gyermeket nevelt Ma is büszke a leánykori nevére Mezőhegyes legidősebb Erzsébetének a nevét és a címét a számítógépes nyilvántartásból kerestük ki. — Törőcsik Erzsébet, hajadon, 6-os major, 4-es számú ház — kaptam meg az adatokat. Akkor ért a meglepetés, amikor a helyszínen tudakozódtam Erzsi néni felől. A megszólítottak tanácstalanul visszakérdeztek: Törőcsik Erzsébet? Mígnem egyszer valaki a saját homlokára csapott: — Hát maga a Lóczinét keresi! Ott lakik azon a bokrokkal, fákkal benőtt részen. A 92. évében járó Erzsi nénit nagy munkában találtam: éppen fát vágott a fészerben. — Kilencszázegyben születtem Hódmezővásárhelyen, onnan jó apámék Orosházára költöztek, én végül elkerültem ide. Öten voltunk testvérek: Pista, Gyuri, Bandi, a húgom meg én. Nekem kilenc gyermekem született, jöjjön, megmutatom a fényképüket. — Erzsi néni betessékel a szobába, rámutat a legnagyobb képre, s felzokog. — Ez a fiam olyan, de olyan szerencsétlenül járt! Államvédelmista volt 56-ban az osztrákoknál a hármas határon. Hazahozták, Komlóson temettük el, de nem mutatták meg, hogy ki vagy mi van a koporsóban. Végignézzük a többi gyermeknek, az unokáknak és a dédunokáknak a képeit is. — Ez én vagyok, itt meg az apjuk! — derül fel egy pillanatra Erzsi néni arca, de el is komorodik rögtön.—Hatvanötben lett beteg, szenvedett hetvenhétig. Megváltás volt szegénynek a halál. Sohasem voltunk megesküdve, én azt mondtam neki, ha így kellek, jó, ha nem, hát nem. A gyermekek az ő nevét viselik, én ezt sem akartam, tudja, nem akárkik voltak Orosházán a Törőcsikek! Viszont jó ember volt az uram, én nem dolgoztam, csak ő. Megcsinált az mindent, amit csak mondtak neki. Aztán elment, hatezer- hatszáz nyugdíjat kapok utána. Sok mindent szerettem volna még kérdezni Törőcsik Erzsébettől, de ő jó előre figyelmeztetett: nagyot hall egy kicsit. Boldogságot, jó egészséget kívántam neki közelgő névnapja alkalmából, előhúzva egy Hírlapot, mutatva, hogy ebben jelenik meg a róla szóló cikk. — Mi ezt olvassuk — emelte fel a Népszabadság aznapi példányát az asztalról. Ezt még az uram jegyeztette elő. Azért ezt, mert ebből tudta meg, hogy nem történt semmi baj a gyerekekkel, akik — Isten tudja, miért? — elmentek Pécsre dolgozni a bányába. Nagyon szerette valamennyit, állandóan aggódott értük. Bizony, messzire kerültek, de azért hazajárnak. Tizenhárom unokám van, meg három dédunokám — ismétli meg büszkén. — Imre fiam meg itt lakik velem, neki nincs családja. Boldog névnapot, Erzsi néni! Nem híve a gyors meggazdagodásnak Bérli a nyomdát Petrina László: „Nem gépkocsira, nem nyaralóra költők, hanem műszaki fejlesztésre” A mezőhegyesi nyomda bérlője Petrina László. — Budapesten a Kossuth Nyomdában tanultam nyomdaipari fényképészetet — mondja magáról. — 1972-ben fejeztem be az iskolát, ezután Békéscsabán, illetve az Orosházi Üveggyár nyomdájában dolgoztam. Nyolc évvel ezelőtt kerültem a kombináthoz mint nyomdai csoportvezető. Tavaly történt meg nálunk a privatizáció, azóta bériem az épületet és a berendezések egy részét. Rajtam kívül még hárman dolgoznak itt: egy férfi kolléga gépmesteri teendőket lát el, két hölgy pedig az egyéb munkálatokban, elsősorban a kötészetben segít. —Kik a megrendelőik? — Főleg a kombinát lát el bennünket munkával, az ottani nyomtatványigények kielégítése az elsődleges célunk. Természetesen kapcsolatban állunk másokkal is, örömmel fogadunk minden megrendelőt. Készítünk ügyviteli nyomtatványokat, önmásolós tömböket, bizonylatokat, prospektusokat, plakátokat, öntapadós matricákat és még helyi újságokat is. így év vége felé pedig a kártya- és falinaptáraknak, továbbá a határidőnaplóknak van nagy keletjük. — A minőségről saját szememmel győződtem meg. De vajon az áraik is versenyképesek? — Mindig az volt a véleményem, hogy nem egy munkán kell meggazdagodni. Jó minőséggel és a lehetséges legolcsóbb árakkal kívánjuk magunkhoz édesgetni a megrendelőket. És még valami: nehéz év áll mögöttünk, de jövőre az eddiginél is több pénzt szeretnénk műszaki fejlesztésre fordítani. Három hónap alatt 32 jogosítványt vontak be Az ittas vezetésre nincs mentség Autóskörökben az a szóbeszéd járja Mezőhegyesen, hogy a helyi rendőrök „lista alapján dolgoznak”, azaz korántsem a véletlenen múlik, hogy kinek mikor ugrik a „jogsija”. Hallva a képtelennek tűnő állítást, felkerestem Sápszki András századost, a városi rendőrőrs parancsnokát. — Ilyen hangokat már én is hallottam — tér kertelés nélkül a tárgyra Sápszki úr. — Bosszant is, és bánt is a dolog. Természetesen szó sincs semmiféle listáról. Rendőreink szúrópróbaszerűen végzik a gépjárművezetők ellenőrzését a megyei főkapitány úr utasításának megfelelően. Célunk az ittas vezetők kiszűrése a forgalomból. — Ezt a törekvésüket csak helyeselni lehet. Viszont másként vélekedik az, akinek bevonták a vezetői engedélyét. Mire számíthatnak az ittas vezetők? — A vezetéstől való eltiltásra, nem csekély összegű pénzbüntetésre és kötelező utánképzésre. A magam részéről ez utóbbit tartom a legsúlyosabbnak. Az illetőknek be kell járniuk Békéscsabára, s a tanfolyam végén szigorú vizsgát kell tenniük. —Visszatartja mindez a po- harazgatástól az autósokat? — Ahogy vesszük. Mezőhegyesen augusztustól november 10-éig 32 vezetői engedélyt vontunk be, az elkövetők 90 százaléka helyi lakos. Közöttük szép számmal vannak ismerősök, sőt olyanok is, akik korábban szívesen segítették a rendőri munkát. Legyen szó bárkiről, nekünk egyenlő mércével kell mérnünk: nem tekinthetünk el a vezetői engedély elvételétől, az eljárás megindításától . De—ismétlem ! — lista nincs. Viszont, ha valakinek órákon át a kocsma előtt parkol a gépjárműve, ne csodálkozzék rajta, ha járőreink megszondáztatják! Rajtuk kívül még azokat figyeljük fokozottabban, akiket a szabálysértési hatóság vagy a bíróság eltiltott a vezetéstől. Ez utóbbi körre az ORFK külön felhívta a figyelmünket: minden esetben feljelentést kell tennünk, helyszíni bírság nem szabható ki az eltiltás hatálya alatt álló személyekre. Bunyikságok V. A napjainkban zajló különféle változások legdühítőbb kísérőjelenségének tartom a közrend és a közbiztonság látványos romlását. Jártomban- keltemben nap mint nap találkozom a bűnnel. Aki elolvassa ezt az oldalt, talán joggal róhatjafel: túl sok rendőrségi üggyel traktálom az olvasót. Mit csináljak, ilyen az élet — üthetném el tréfával a dolgot. Csakhogy éppen úgy nem vagyok tréfás kedvemben, mint például K. Gyuri bácsi, akinek a tanyájáról lelopták a tetőt. És sorolhatnám ismeretségi körömből a tolvajok, a betörők, a garázdák megannyi áldozatát. Ha csak ők adnának munkát a rendőröknek, mátokkor is lenne éppen elég dolguk. Számomra viszont felfoghatatlan, hogy (egyébként) becsületes emberek miért tetézik a bajt mondjuk ittas vezetéssel. Vagy hogy az ugyancsak talpig becsületes szülők miért nem fordítanak egy csöppet több figyelmet gyermekeikre. Ha így haladunk, joggal mondhatják felnőtt korukban magukról ezek az ifjak: olyan áldozatok ők, akiket,,tolvajjá a tolvaj világ tett”. « A kft. hatékonyabb A közelmúltban hírül adtuk, hogy az Állami Vagyonügynökség jóváhagyta a Mezőhegyesi Cukorgyár részvénytársasággá való átalakulását. E döntést megelőzően (még szeptember 12-én) a gyár szállítási és rakodási üzeméből létrejött az Emel Kft. A kft. az üzemet teljes felszerelésével és a hozzá tartozó járműparkkal együtt bérli a gyártól, illetve most már a részvénytársaságtól. Az éves bérleti díj mintegy 5 millió forint. Szűcs Sándort, a kft. vezetőjét az előzményekről kérdeztem. —A gyárvezetést régóta foglalkoztatta az a gondolat, hogy a cukorgyártás folyamatához szorosan nem kapcsolódó részlegek teljesítményét is mérhetővé tegye — mondja. — Az átalakítást leggyorsabban a szállítás, rakodás, gépjavítás területén lehetett végrehajtani. Ehhez külső és belső szakemberek segítségét vettük igénybe. Az volt az alapelvünk, hogy az itt dolgozók közül senki sem kerülhet az utcára. Végrehajtottunk ugyan egy 20-25 százalékos létszámcsökkentést, de ezek a dolgozók el tudtak helyezkedni gyáron belül, illetőleg nyugdíjba mentek. — A korábbihoz, képest változott-e a részleg tevékenysége? — Gyáron belül elvégzünk minden olyan munkát, ami korábban is a mi feladatunk volt. Az alapítónkkal szerződéses viszonyban állunk, tarifarendszer alapján számlázunk. A szabad kapacitásunkat értékesítjük, ebbe a gyár nem szól bele. — Tudomásom szerint szerviztevékenységet is folytatnak. — Igen, vállaljuk a cukorgyári és a magángépjárművek javítását is, bár ezt egyelőre behatárolja a kapacitásunk, a szakemberállományunk. TerSzűcs Sándor: „A kft. úgy jött létre, hogy senki sem került az utcára” vezzük személygépkocsik javítását is a jövőben. Mindenképpen nyereséges vállalkozássá kell válnunk, bár a jelenlegi helyzetben az sem kis dolog, ha egyáltalán talpon tudunk maradni. — Hogyan alakulnak a keresetek? — Mindenkinek teljesítenie kell egy alapnormát az alapfizetéséért. A plusz teljesítményeket külön honoráljuk. Amíg tart a kampány, addig van, illetve lesz munkánk bőven. A legnagyobb feladat az, hogy a feldolgozási idény után is tudjuk nap mint nap foglalkoztatni az embereket. A szolgáltatáson kívül kereskedelmi tevékenységet is szeretnénk folytami. Dolgozóink általában több szakmával rendelkeznek, így gyorsan tudunk átállni, váltani. Semmiképpen sem szeretnénk elküldeni senkit. Munkatársaim, ha szorongva is, de elfogadták, hogy megváltozott körülöttük a világ. Úgy érezzük, megvan az esély munkahelyeink megőrzésére. Közös felelősségünk, hogy ne csalatkozzunk reményeinkben! Lövések dördültek Az 57-es majorból elloptak egy T-088 típusú trágyaszóró pótkocsit, melynek alvázszáma 912-3327. A pótkocsi különös ismertetőjele, hogy egyik oldala sérült. Az ügy felderítése érdekében a rendőrség kéri a lakosság segítségét. Ugyancsak számít a rendőrség a lakosság támogatására az orvvadászok megfékezésében. Legutóbb a 20-as majori erdőből hallottak lövéseket a közelben lakók. Gépkocsival a helyszínre siettek, de mire odaértek, a tettesek vagy elrejtőztek, vagy kereket oldottak. Az eset a kora esti órákban történt, a rendőrség másnap egy lelőtt dámszarvast talált a helyszínen. Az állattal egy 7 mm-es (golyós fegyvertől származó!) lövedék végzett. A rendőrök az elsődleges adatgyűjtés során megállapították: az elkövetők lelőttek egy másik dámszarvast is, ezt gépkocsival sikerült elszállítaniuk a helyszínről. (Az újságíró megjegyzése: mivel az orvvadászok kezében fegyver van, olykor nem is akármilyen, tartózkodjék mindenki az „elfogásuktól”. Ilyenkor egyetlen dolgot tehetünk: értesítsük a rendőrséget!)
