Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A. Telefon: Battonya, 310. A fotókat Fazekas Ferenc készítette. „Berlini fiatalok” A Mezőkovácsházi Rendőrka­pitányság lopás bűntettének kísérlete miatt folytat eljárást két berlini fiatalember ellen. Christian Stemel és Thomas Szahadai a mezőhegyesi No­nius Hotelből 1992. november 9-én 0 óra 45 perckor csaknem 500 ezer forint készpénzt akart ellopni. Christian Stenzel a WC-ablakon keresztül hatolt be a szállodába. Az álarcban és kesztyűben dolgozó fiatalem­bert a mezőhegyesi rendőrök tetten érték. A Battonyai Váro­si Bíróság őt is, és társát is előzetes letartóztatásba he­lyezte. Leendő farmereknek A Békés Megyei Munkaügyi Központ támogatásával a me­zőhegyesi szakmunkásképző intézetben tanfolyam indítását tervezik leendő farmereknek, illetve mezőgazdasági vállal­kozóknak. A tanfolyamon töb­bek között növénytermesztési, állattenyésztési, vállalkozás- indítási ismereteket oktatnak. A szervezők munkanélküliek jelentkezését várják nemcsak Mezőhegyesről, hanem a kör­nyező településekről is. Ér­deklődni lehet személyesen az iskolában, vagy a Mezőhegyes 6-os telefonszámon. Jövő évi költségvetés •November 24-én 16 órai kez­dettel tartja soron következő ülését Mezőhegyes képviselő­testülete. A napirenden a város jövő évi költségvetése szerepel (első forduló). Az ülésen körvo­nalazódó elképzelésekkel, az 1993-as év pénzügyi lehetősé­geivel a lakosság a december 1 - jei közmeghallgatáson ismer­kedhet meg. Erre az ÁMK-ban kerül sor. Van némettanár! November 1-jétől megoldó­dott a Mezőhegyesi Szakmun­kásképző és Szakközépiskola egyik nyomasztó gondja: né- metnyelv-tanárként az intéz­ménynek sikerült alkalmaznia egy középfokú nyelvvizsgával rendelkező oktatót. Szabó Mihály: Bagatell Idegek húrján a dallam csak vitustánc! Csitulj hát, szívem! Csípje a kánya, tábor, ha fogy! így is lesz épp elég hívem! MEZŐHEGYES 1992. november 19., csütörtök Erzsi néni kilenc gyermeket nevelt Ma is büszke a leánykori nevére Mezőhegyes legidősebb Er­zsébetének a nevét és a címét a számítógépes nyilvántartás­ból kerestük ki. — Törőcsik Erzsébet, haja­don, 6-os major, 4-es számú ház — kaptam meg az adato­kat. Akkor ért a meglepetés, amikor a helyszínen tudako­zódtam Erzsi néni felől. A megszólítottak tanácstala­nul visszakérdeztek: Törőcsik Erzsébet? Mígnem egyszer valaki a saját homlokára csa­pott: — Hát maga a Lóczinét ke­resi! Ott lakik azon a bokrok­kal, fákkal benőtt részen. A 92. évében járó Erzsi né­nit nagy munkában találtam: éppen fát vágott a fészerben. — Kilencszázegyben szü­lettem Hódmezővásárhelyen, onnan jó apámék Orosházára költöztek, én végül elkerül­tem ide. Öten voltunk testvé­rek: Pista, Gyuri, Bandi, a hú­gom meg én. Nekem kilenc gyermekem született, jöjjön, megmutatom a fényképüket. — Erzsi néni betessékel a szo­bába, rámutat a legnagyobb képre, s felzokog. — Ez a fiam olyan, de olyan szerencsét­lenül járt! Államvédelmista volt 56-ban az osztrákoknál a hármas határon. Hazahozták, Komlóson temettük el, de nem mutatták meg, hogy ki vagy mi van a koporsóban. Végignézzük a többi gyer­meknek, az unokáknak és a dédunokáknak a képeit is. — Ez én vagyok, itt meg az apjuk! — derül fel egy pilla­natra Erzsi néni arca, de el is komorodik rögtön.—Hatvan­ötben lett beteg, szenvedett hetvenhétig. Megváltás volt szegénynek a halál. Sohasem voltunk megesküdve, én azt mondtam neki, ha így kellek, jó, ha nem, hát nem. A gyer­mekek az ő nevét viselik, én ezt sem akartam, tudja, nem akárkik voltak Orosházán a Törőcsikek! Viszont jó ember volt az uram, én nem dolgoz­tam, csak ő. Megcsinált az mindent, amit csak mondtak neki. Aztán elment, hatezer- hatszáz nyugdíjat kapok utá­na. Sok mindent szerettem vol­na még kérdezni Törőcsik Er­zsébettől, de ő jó előre figyel­meztetett: nagyot hall egy ki­csit. Boldogságot, jó egészsé­get kívántam neki közelgő névnapja alkalmából, előhúz­va egy Hírlapot, mutatva, hogy ebben jelenik meg a róla szóló cikk. — Mi ezt olvassuk — emel­te fel a Népszabadság aznapi példányát az asztalról. Ezt még az uram jegyeztette elő. Azért ezt, mert ebből tudta meg, hogy nem történt semmi baj a gyerekekkel, akik — Is­ten tudja, miért? — elmentek Pécsre dolgozni a bányába. Nagyon szerette valamennyit, állandóan aggódott értük. Bi­zony, messzire kerültek, de azért hazajárnak. Tizenhárom unokám van, meg három déd­unokám — ismétli meg büsz­kén. — Imre fiam meg itt lakik velem, neki nincs csa­ládja. Boldog névnapot, Erzsi né­ni! Nem híve a gyors meggazdagodásnak Bérli a nyomdát Petrina László: „Nem gépkocsira, nem nyaralóra költők, hanem műszaki fejlesztésre” A mezőhegyesi nyomda bérlő­je Petrina László. — Budapesten a Kossuth Nyomdában tanultam nyom­daipari fényképészetet — mondja magáról. — 1972-ben fejeztem be az iskolát, ezután Békéscsabán, illetve az Oros­házi Üveggyár nyomdájában dolgoztam. Nyolc évvel ez­előtt kerültem a kombináthoz mint nyomdai csoportvezető. Tavaly történt meg nálunk a privatizáció, azóta bériem az épületet és a berendezések egy részét. Rajtam kívül még hár­man dolgoznak itt: egy férfi kolléga gépmesteri teendőket lát el, két hölgy pedig az egyéb munkálatokban, elsősorban a kötészetben segít. —Kik a megrendelőik? — Főleg a kombinát lát el bennünket munkával, az ottani nyomtatványigények kielégí­tése az elsődleges célunk. Ter­mészetesen kapcsolatban ál­lunk másokkal is, örömmel fo­gadunk minden megrendelőt. Készítünk ügyviteli nyomtat­ványokat, önmásolós tömbö­ket, bizonylatokat, prospektu­sokat, plakátokat, öntapadós matricákat és még helyi újsá­gokat is. így év vége felé pedig a kártya- és falinaptáraknak, továbbá a határidőnaplóknak van nagy keletjük. — A minőségről saját sze­memmel győződtem meg. De vajon az áraik is versenyképe­sek? — Mindig az volt a vélemé­nyem, hogy nem egy munkán kell meggazdagodni. Jó minő­séggel és a lehetséges legol­csóbb árakkal kívánjuk ma­gunkhoz édesgetni a megren­delőket. És még valami: nehéz év áll mögöttünk, de jövőre az eddiginél is több pénzt szeret­nénk műszaki fejlesztésre for­dítani. Három hónap alatt 32 jogosítványt vontak be Az ittas vezetésre nincs mentség Autóskörökben az a szóbe­széd járja Mezőhegyesen, hogy a helyi rendőrök „lista alapján dolgoznak”, azaz ko­rántsem a véletlenen múlik, hogy kinek mikor ugrik a „jogsija”. Hallva a képtelen­nek tűnő állítást, felkerestem Sápszki András századost, a városi rendőrőrs parancsno­kát. — Ilyen hangokat már én is hallottam — tér kertelés nélkül a tárgyra Sápszki úr. — Bosszant is, és bánt is a dolog. Természetesen szó sincs sem­miféle listáról. Rendőreink szúrópróbaszerűen végzik a gépjárművezetők ellenőrzé­sét a megyei főkapitány úr utasításának megfelelően. Célunk az ittas vezetők kiszű­rése a forgalomból. — Ezt a törekvésüket csak helyeselni lehet. Viszont más­ként vélekedik az, akinek be­vonták a vezetői engedélyét. Mire számíthatnak az ittas ve­zetők? — A vezetéstől való eltil­tásra, nem csekély összegű pénzbüntetésre és kötelező utánképzésre. A magam ré­széről ez utóbbit tartom a leg­súlyosabbnak. Az illetőknek be kell járniuk Békéscsabára, s a tanfolyam végén szigorú vizsgát kell tenniük. —Visszatartja mindez a po- harazgatástól az autósokat? — Ahogy vesszük. Mezőhe­gyesen augusztustól november 10-éig 32 vezetői engedélyt vontunk be, az elkövetők 90 százaléka helyi lakos. Közöttük szép számmal vannak ismerő­sök, sőt olyanok is, akik koráb­ban szívesen segítették a rend­őri munkát. Legyen szó bárki­ről, nekünk egyenlő mércével kell mérnünk: nem tekint­hetünk el a vezetői engedély elvételétől, az eljárás megindí­tásától . De—ismétlem ! — lista nincs. Viszont, ha valakinek órákon át a kocsma előtt parkol a gépjárműve, ne csodálkozzék rajta, ha járőreink megszondáz­tatják! Rajtuk kívül még azokat figyeljük fokozottabban, akiket a szabálysértési hatóság vagy a bíróság eltiltott a vezetéstől. Ez utóbbi körre az ORFK külön felhívta a figyelmünket: min­den esetben feljelentést kell tennünk, helyszíni bírság nem szabható ki az eltiltás hatálya alatt álló személyekre. Bunyikságok V. A napjainkban zajló különféle válto­zások legdühítőbb kísérőjelenségé­nek tartom a közrend és a közbizton­ság látványos romlását. Jártomban- keltemben nap mint nap találkozom a bűnnel. Aki elolvassa ezt az oldalt, talán joggal róhatjafel: túl sok rend­őrségi üggyel traktálom az olvasót. Mit csináljak, ilyen az élet — üthet­ném el tréfával a dolgot. Csakhogy éppen úgy nem vagyok tréfás kedvemben, mint például K. Gyuri bácsi, akinek a tanyájáról lelopták a tetőt. És sorolhatnám ismeretségi körömből a tolvajok, a betörők, a garázdák megannyi áldozatát. Ha csak ők adnának munkát a rendőröknek, mát­okkor is lenne éppen elég dolguk. Számomra viszont felfog­hatatlan, hogy (egyébként) becsületes emberek miért teté­zik a bajt mondjuk ittas vezetéssel. Vagy hogy az ugyancsak talpig becsületes szülők miért nem fordítanak egy csöppet több figyelmet gyermekeikre. Ha így haladunk, joggal mondhatják felnőtt korukban magukról ezek az ifjak: olyan áldozatok ők, akiket,,tolvajjá a tolvaj világ tett”. « A kft. hatékonyabb A közelmúltban hírül adtuk, hogy az Állami Vagyonügy­nökség jóváhagyta a Mezőhe­gyesi Cukorgyár részvénytár­sasággá való átalakulását. E döntést megelőzően (még szeptember 12-én) a gyár szál­lítási és rakodási üzeméből lét­rejött az Emel Kft. A kft. az üzemet teljes felszerelésével és a hozzá tartozó járműpark­kal együtt bérli a gyártól, illet­ve most már a részvénytársa­ságtól. Az éves bérleti díj mintegy 5 millió forint. Szűcs Sándort, a kft. vezetőjét az előzményekről kérdeztem. —A gyárvezetést régóta fog­lalkoztatta az a gondolat, hogy a cukorgyártás folyamatához szorosan nem kapcsolódó rész­legek teljesítményét is mérhe­tővé tegye — mondja. — Az átalakítást leggyorsabban a szállítás, rakodás, gépjavítás területén lehetett végrehajtani. Ehhez külső és belső szakembe­rek segítségét vettük igénybe. Az volt az alapelvünk, hogy az itt dolgozók közül senki sem kerülhet az utcára. Végrehajtot­tunk ugyan egy 20-25 százalé­kos létszámcsökkentést, de ezek a dolgozók el tudtak he­lyezkedni gyáron belül, illető­leg nyugdíjba mentek. — A korábbihoz, képest vál­tozott-e a részleg tevékenysé­ge? — Gyáron belül elvégzünk minden olyan munkát, ami ko­rábban is a mi feladatunk volt. Az alapítónkkal szerződéses viszonyban állunk, tarifarend­szer alapján számlázunk. A szabad kapacitásunkat értéke­sítjük, ebbe a gyár nem szól bele. — Tudomásom szerint szer­viztevékenységet is folytatnak. — Igen, vállaljuk a cukor­gyári és a magángépjárművek javítását is, bár ezt egyelőre behatárolja a kapacitásunk, a szakemberállományunk. Ter­Szűcs Sándor: „A kft. úgy jött létre, hogy senki sem került az utcára” vezzük személygépkocsik ja­vítását is a jövőben. Minden­képpen nyereséges vállalko­zássá kell válnunk, bár a jelen­legi helyzetben az sem kis do­log, ha egyáltalán talpon tu­dunk maradni. — Hogyan alakulnak a ke­resetek? — Mindenkinek teljesítenie kell egy alapnormát az alapfize­téséért. A plusz teljesítménye­ket külön honoráljuk. Amíg tart a kampány, addig van, illetve lesz munkánk bőven. A legna­gyobb feladat az, hogy a feldol­gozási idény után is tudjuk nap mint nap foglalkoztatni az em­bereket. A szolgáltatáson kívül kereskedelmi tevékenységet is szeretnénk folytami. Dolgozó­ink általában több szakmával rendelkeznek, így gyorsan tu­dunk átállni, váltani. Semmi­képpen sem szeretnénk elkülde­ni senkit. Munkatársaim, ha szorongva is, de elfogadták, hogy megváltozott körülöttük a világ. Úgy érezzük, megvan az esély munkahelyeink megőrzé­sére. Közös felelősségünk, hogy ne csalatkozzunk remé­nyeinkben! Lövések dördültek Az 57-es majorból elloptak egy T-088 típusú trágyaszóró pótkocsit, melynek alvázszá­ma 912-3327. A pótkocsi különös ismertetőjele, hogy egyik oldala sérült. Az ügy fel­derítése érdekében a rendőr­ség kéri a lakosság segítségét. Ugyancsak számít a rendőr­ség a lakosság támogatására az orvvadászok megfékezésé­ben. Legutóbb a 20-as majori erdőből hallottak lövéseket a közelben lakók. Gépkocsival a helyszínre siettek, de mire odaértek, a tettesek vagy elrej­tőztek, vagy kereket oldottak. Az eset a kora esti órákban történt, a rendőrség másnap egy lelőtt dámszarvast talált a helyszínen. Az állattal egy 7 mm-es (golyós fegyvertől származó!) lövedék végzett. A rendőrök az elsődleges adat­gyűjtés során megállapították: az elkövetők lelőttek egy má­sik dámszarvast is, ezt gépko­csival sikerült elszállítaniuk a helyszínről. (Az újságíró megjegyzése: mivel az orvvadászok kezében fegyver van, olykor nem is akár­milyen, tartózkodjék mindenki az „elfogásuktól”. Ilyenkor egyetlen dolgot tehetünk: érte­sítsük a rendőrséget!)

Next

/
Thumbnails
Contents