Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

1992. november 18., szerda TÉNY-KÉPEK Kenyértörés Kunágotán? „Kunágotán megszüntetik az üzleteket, a ke­nyérért sorba kell állni, tejet és tejterméket délután nem lehet kapni. Van néhány ember, aki azt csinál a községben, amit akar. Tessenek kijönni, nézzék meg, mi folyik itt. A nevem ne írják le, mert itt is divat a megtorlás” — kaptuk a hírt Kunágotáról. Hogy valójában miról is van szó és milyen az alapellátás, arról találomra megkérdeztünk az utcán néhány embert, illetve az érintetteket. Hárman az abortuszról .Az apának nincs beleszólása... A Parlament folyamatosan tárgyalja, s minden jel szerint még az idén elfo­gadja a magzati élet védelméről szóló törvényt. Egyes honatyák már a tör­vény címét is elvetik, hiszen szerintük a javaslat kétharmada nem a magzat védelméről, hanem elpusztításáról szól... A témáról megyénk két képvi­selőnője, az MDF-es dr. Remport Ka­talin és az SZDSZ frakciójában he­lyet foglaló dr. Sarkadiné dr. Luko- vics Éva mondta el — három kérdés­re válaszolva — a véleményét. Ezen kívül lehetőségünk nyílt dr. Paskai László bíboros prímás, esztergomi ér­sek álláspontját is közölni. A két képviselőnek a következő kérdéseket tettük fel: 1. A 385 tagú Magyar Országgyűlésben mindössze 27 nő foglal helyet. Helyesli-e, hogy az abortusztörvényről (is) túlnyomó- részt férfiak döntenek? 2. Szerencsésebbnek tartaná-e, ha népsza­vazást írtak volna ki e kérdésről, mint tették azt sok helyütt külföldön? 3. Sem az A, sem a B variáns nem enged semmiféle jogi értelemben vett beleszólást az apának leendő gyermeke sorsába. Mi erről a véleménye? —A község lakosainak jó része a főutcai nagy ABC-be jár vá­sárolni, most ezt is bezárják. A fájós lábammal én nem tudok legyalogolni a falu másik végé­re a maszekhoz. Jön a tél, a hidegben megfagyunk, ha sor­ba kell állni — sorolja két feke­tébe öltözött néni, akiket a bi- cikliút mellett állítottam meg. — Korábban a pékség mel­letti kis boltban mindent lehe­tett kapni, de az áfész betiltotta. Úgy hallottuk, a péket is el akarják üldözni a faluból. Ru­háért, cipőfűzőért be kell utazni Békéscsabára vagy máshová. Itt még vasút sincs, ki bírja a sok utazási költséget fizetni? A va­lóságról egyszerűen semmit se tudunk — hallgatom a keserű panaszokat. Mint később kiderül, való­ban az áfész-üzletekben folyik a kiárusítás és magam is tapasz­talhattam, hogy üresek a pol­cok. Árut nem rendelnek, után­pótlás nincs, de amikor rákér­dezek az okokra, az eladó is elzárkózik. Nem tud semmit, nem nyilatkozik — húzódik vissza gyorsan a raktárba. Ta­lán fél? További érdeklődé­semre elmondják, hogy se falu­gyűlés, se szövetkezeti köz­gyűlés nem volt. Az emberek találgatnak, reggelente pedig bosszankodva állnak sorfalat a téesz boltja előtt. — Mindenki fél a vezetőktől — szól közbe egy idős hölgy —, mert azok maguknak akar­nak mindent. A betéti társaság is felmondott azoknak, akik a boltokat üzemeltették. Hogy miért? Csak sejtjük. Hallgattassák meg a másik fél is — gondolom, hát először elindulok a téesz üzletébe. A zárt ajtón tábla hirdeti: nyitás holnap, azaz szombaton. Átug- rom a pékségbe, de ott sincs szerencsém. Vagy mégis? Né­mi útbaigazítással eljutok Bán- fiékhoz, akiket a saját vállalko- zású ABC-jükben találok meg. Mit mondjak, alig győzöm jegyzetelni a hallottakat: — Annak idején a mezőko­vácsházi áfésszel kötött szerző­dést a férjem, de az önállóso­dott kunágotai áfész ezt felrúg­ta. Azóta állandóan problémát találnak. Hol a bolti készletün­ket tiltották be a péküzemnél, hol a bérleti díjat emelik meg. Igaz, kértek kenyeret, tejet az áfész-boltokba, de mi nem tu­dunk szállítóeszközt biztosíta­ni. Az ígéreteket soha nem tart­ják be. A kenyeret, amit sütünk magunk áruljuk, illetve Domb­egyháza és Almáskamarás vi­szi el jó részét. Odáig jutottunk, hogy el kellett adni a házunkat, banki hitelt vettünk fel és bele­fogtunk egy saját péküzem épí­tésébe, mellette pedig megnyi­tottuk ezt a kis boltot. Januártól egyébként is felmondtak a nagy pékségben. Eladják? Felértéke­lik? Nem tudni. Velünk nem beszéltek meg semmit, csak jól kitoltak — sorolják egymás szavába vágva, majd azzal feje­zik be: a történtek ellenére sem akarunk haragot, hát megold­juk a kérdést családon belül magánvállalkozásban. Ennyi panasz hallatán ki sem hagyhatnám az áfész-irodát, de pechemre zárva, viszont szem­ben az üzletek eddigi ellátásá­val foglalkozó betéti társaság székel. Végre feltehetem az el­ső kérdést: — Miért zárják be a bolto­kat? — Az áfész és a betéti társa­ság a mezőkovácsházi kiválás óta nem jutott egyezségre. A társaság kültagjáé, azaz az áfé- szé minden ingatlan, mi csak üzletkezelők vagyunk — mondja Kovács Lajos, a bt. megbízottja. A valóság az, hogy az áfész megszünteti tag­sági viszonyát és visszakéri az ingatlanokat. Mit lehet tenni? Az október 15-ei taggyűlés ki­mondta a bt. megszűnését. Ezért mindent kiárusítunk, hogy rendezni tudjuk pénz­ügyeinket, el kell adnunk az árukészletet. Hogy meddig tart? Szeretnénk ez évben befe­jezni, de nincs rá garancia. Megértem az embereket, de ez most kényszerhelyzet. Másnap telefonon sikerül az áfészt is elérni. Nem titok, hisz tények bizonyítják, hogy fele­más a helyzet. A szövetkezet vezetésének véleményét Ba­lázs Zoltán Igazgatósági tag tolmácsolja: — Annak idején a mezőko­vácsházi áfész a boltokat keze­lésbe adta a betéti társaságnak, a vagyonmegosztáskor a tulaj­donjog azonban hozzánk került. Az üzletmenetbe nem tudunk beleszólni. De amennyiben visszakerülnek az épületek, igenis működtetni akarja az áfész. A jogi utakat pedig be kell tartani. Hogy meddig húzódik a dolog, nem elsősorban rajtunk múlik. Biz­tosíthatom, hogy megvan a pénzeszközünk az újraindítás­hoz. A lakosságnak is meg kell érteni: gazdaságtalan üzletek fenntartására nem kényszerít- hetnek. Véleményünk szerint igenis számoljon el a bt. a pénzzel, a tartozásaival. A vezetőkkel- szembeni vádak pedig nem iga­zak, mert egyik vezető sem kí­vánja az üzletek bevezetését önmagának. Amennyiben nem sikerül visszaszerezni, úgy a meghirdetésük várható — mondja, majd rátérünk arra a bizonyos kenyértörésre.-— Hogy mi elüldöztük volna a péket? Ez nevetséges. Rosszul tudják az emberek, hisz már kétharmados részben kész a saját sütödéje. Felszólí­tottuk, hogy lássa el a boltjain­kat is, de nem tudta. A boltban pedig — véltük — mindenki­nek jobb, ha arra fordítja az energiáját, amire az engedélyt kapta, vagyis kenyérsütésre. A pékségben nem szerencsés ve­gyi árut vagy más hasonlót árul­ni. Egyébként a lakosság nem károsodott, hisz a közelben több bolt található. Mi elkép­zelhetőnek tartjuk, hogy végül is két pékség legyen a faluban. ♦ ♦♦ Meghallgatva pro és kontra az érveket, kinek-kinek a ma­ga oldalán az igazsága. Hogy a lakosság ebből mit és milyen mélységben észlel, nyilvánva­ló: az ellátás hiányos, a légkör pedig feszült. Előbb vagy utóbb rend lesz — ígérik, a kérdés csak az: meddig tart a türelem? Halasi Mária DR. REMPORT KATA­LIN: 1. Törvényt csak a Parla­ment hozhat, a Parlamentbe pedig a nép választott képvise­lőket, ha úgy tetszik, a válasz­tópolgárok javasoltak ilyen arányt nők és férfiak között. Más kérdés, helyes volt-e, hogy a listákon kevés nőt sze­repeltettek a pártok, de egyéni körzetben mindössze öt nő győzött. „A népszavazás nem lenne megoldás” 2. Azt hiszem, hogy nem sok helyen tették ezt külföl­dön. Nem gondolom, hogy a parlament többségének más a véleménye, mint a lakosságé általában. Abortuszellenesek az országházban és a társada­lomban is vannak. Nem lenne megoldás, ha erről most nép­szavazás döntene. Mi lenne, ha minden kérdést népszava­zás elé vinnénk... Az emberek megunnák, s elfordulnának a politikától, a törvényhozástól. Legjobb, ha ez a kérdés a tör­vényhozás keretén belül ma­rad és a parlament dönt. 3. Hát igen! Ami ellen az ellenzék nagyon sok esetben tiltakozik az, hogy az abortusz csak a nő joga. Nemcsak a nő joga, hiszen az a gyerek egy Ezek után nem hagyhattuk ki a kérdést: mi lehet a kiút a párt szemszögéből nézve? — Ha megkérdezhetnénk Veres Pétert, hogyan törjük meg a vidék felett lebegő foj­togató csendet, azt mondaná: ecsém, ti az évszázados pa­rasztfelkelő, mezei hadak élén érjétek el, a megvert sereget a bocskorosokat szedjétek had­rendbe és állítsátok meg a hári­másik személytől is szárma­zik, annak is van joga tudni arról, lesz gyermeke vagy nem, akarja vagy sem. Ez egyébként nagyon összetett probléma, szerintem társadal­mi, gazdasági okai is vannak annak, hogy valaki vállal-e gyereket vagy sem. Visszatér­ve az apára, nem véletlen, hogy a németek például sok esetben a férfival is elbeszél­getnek egy-egy abortusz kap­csán. Nem meggyőzni akar­ják, hanem tudatni veié, mi is ez voltaképpen. Legalább egy kicsit elgondolkodik rajta. DR. SARKADINÉ DR. LU- KOVICSÉVA: 1. Meggyőződésem, hogy az abortuszkérdés a férfiak és a nők közös ügye, egyik nem sem hivatott erről önmagában dönteni. Ugyanakkor látni kell: a parlamenti demokráci­ákban lehetlen megvalósítani azt, hogy a férfiak és a nők hajszálpontosan egyenlő arányban képviseltessék ma­gukat. Az Országgyűlés össze­tétele adott, sokkal több a férfi, mégis bízom abban, hogy olyan megoldás születik majd, amely kedvező férfinak és nő­nek egyaránt. Azt sem szabad persze elfelejteni, hogy a nők­nek sokkal nagyobb szerep jut a gyermekáldás vállalásában, remélem, férfi képviselőtársa­im a szavazáskor erre tekintet­tel lesznek. 2. Elvileg helyesebb lenne, ha népszavazás döntene e kér­désben, de mivel Magyaror­szág költségvetése olyan, ami­lyen, s ismerjük a gazdasági helyzetet is, én ezt pillanatnyi­lag túl drága megoldásnak tar­tom. Egyébként a képviselő szavazata nem a saját, hanem választói többségének véle­ményét kell tükrözze. Márpe­dig köztudott — hiszen a sajtó is erről beszél —, hogy a lakos­jánosokat, lakkcipősöket, hogy nélkületek-rólatok soha többé ne hozzanak törvényt. Konkrétan pedig a harmadik út hozhat megoldást, ami semmi egyeduralmat, hatalmi fö­lényt, vezető szerepet, kivált­ságos helyzetet nem fogad el. Fő elemei az önkormányzat és a szabad szövetkezés, a szoci­ális igazságtalanságok felszá­molása, a demokratikus sza­ság többsége nem örül, ha egy születendő gyermek esetében nemmel kénytelen dönteni, ám a döntés szabadságát fenn kívánja tartani magának. „Az ügy »ura« a hölgy, jogi eszközökkel nem lehet meg­akadályozni, hogy akár egyedül is dönthessen” 3. Ha föltesszük a kérdést: joga van-e az államnak bele­szólni abba, hogy az egyes em­ber életviszonyai hogyan ala­kulnak, akkor erre igennel vá­laszolok, hiszen az ember a szabadságát csak addig a hatá­rig gyakorlhatja, amíg a mási­két ezzel nem sérti. Az állam­nak tehát szabályoznia kell ezt a társadalmi viszonyt is, még­pedig úgy, hogy a közakarat tiszteletben tartsa. Éppen ezért ez az Országgyűlés csak olyan törvényt hozhat, amely bizto­sítja az egyén valamiféle dön­tési jogát is. Amennyiben a kormány javaslata törvény­erőre emelkedik, az apa és az anya közösen jelennének meg ezen az úgynevezett tanács­adáson, tehát egy közös be­szélgetés lesz a döntés alapja. Mivel azonban itt az ügy „ura” a hölgy, jogi eszközökkel nem lehet megakadályozni, hogy akár egyedül is dönthessen. badságjogok legteljesebb biz­tosítása. — A gyakorlatban most mindenekelőtt az lenne a leg­fontosabb, hogy a föld ne ma­radjon műveletlenül. — Ehhez pedig biztosítani kell a szövetkezetekben fel­halmozott termelési eszközö­ket, hogy rendszeres hozadéka legyen, s adjon megélhetést a falun élőknek. A föld tulajdo­nosai azok legyenek, akik azt megművelik. Olyan földha­szonbérleti rendszerre van szükség, hogy a bővített újra­termeléshez szükséges tőke az ágazatban maradjon. Nem el­hanyagolható, hogy az új szö­vetkezeti tulajdonosok, pa­rasztpolgárok a piaci körülmé­„A jogokhoz kötelességek is kapcsolódnak” DR. PASKAI LÁSZLÓ: — Amikor az egyház elítéli a művi beavatkozás minden formáját, magasabb rendű mo­tivációt is ad, mint a materia­lista beállítottság: az Isten előtti felelősség tényét. Az abortusz gyakorlata az etikai érzék hiányának mély fokmé­rője. A háború életáldozatait, az emberi élet megsértőit a közvélemény mélységesen elítéli. Ugyanez hiányzik a meg nem született életek kiol­tása esetében. Az igazi megol­dást az emberek etikai érzéké­nek megalapozása szolgálja. Az abortusz véldemezői tet­szetős színezetbe öltöztetett féligazságokat mondanak, amely rosszabb a teljes hazug­ságnál, mert így az igazság lát­szatával a hazugságot elfogad­hatóvá teszik. Az ellentmon­dás is megmutatkozik. Egy­részt a felelős apaságra és anyaságra hivatkoznak, hogy csak a kívánt gyermek szüles­sen meg. Ugyanakkor a korlát­lan, fegyelmezetlen szexuali­tást megengedettnek, sőt kívá­natosnak tartják. Van jogos családtervezés, de ennek sem­miképpen sem lehet elfogad­ható módja az abortusz. Sok­szor szó esik az alapvető em­beri jogokról, így például az anya döntésjogáról. Arról vi­szont még nemigen hallottam, hogy említették volna az alap­vető emberi kötelességeket. A jogokhoz kötelességek is kap­csolódnak. Megalapozottan, komolyan beszélni erről a kér­désről akkor lehet, ha szólunk az alapvető szülői, anyai köte­lességekről is. Társadalmi szempontból hozzátartozik, hogy a családokat, főleg a nagy családokat az állam se­gítse. A parlamentre az a köte­lezettség hárul, hogy egyrészt védje a megfogant életet min­den látszólagos és etikailag meg nem alapozott érvekkel szemben, másrészt lelkiisme­retesen gondoskodjék a csalá­dokról, főleg a sokgyermekes családokról. Az igazi etikai megújulás csak a családi élet közösségének a biztosításá­val, az emberi élet teljes védel­mével lehetséges. nyék garantálása mellett mű­ködtethessék a tőkéjüket. Saj­nálatos módon a kormány átütő gazdasági sikerekről szá­mol be, amikor pedig az agrár­ágazatokat tömeges csőd és az elbocsájtás jellemzi. Termé­szetes kincsünk a termőföld, ám a körülötte zajló pártcsatá­rozások miatt olyan művelési és tápanyagtőke-veszteséget szenved el, ami sok évre le­rontja a termőképességet. Elegünk volt a sztálini hazug „szocializmusból”, de nem kí­vánunk helyette rabló kapita­lizmust! A hazai valóságra alapozott „harmadik út” hívei vagyunk, s valljuk: csak ez jár­ható tisztességgel. L. E. A föld: gátlástalan, cinikus erők vadászterülete? „Nem védi sem Isten, sem király” Nem kertelt a minap Ballai Pál, a Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt Békés megyei elnöke, amikor a magyar mező­gazdaság helyzetét egyszerűen tragikusnak nevezte. Sőt, mint hozzátette, a hatalom — nemcsak a valóságos, hanem a névleges is — azt tesz vele és a terhére, amit akar. így e valamikori hazai húzóágazat elveszítette gazdaságpolitikai önállóságát, az ország belső gyarmatává, gátlástalan, cinikus erők vadászterületévé vált.

Next

/
Thumbnails
Contents