Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám

1992. november 16., hétfő ©­SPO^T Íeuv-ékv.et-m Élvonalban a csabai párbajtőrözők V» Az elmúlt hétvégén Budapesten bonyolí- tották le a másodosz­tályú vívó csapatbajnokságot. A viadalon két együttessel képviseltette magát a Békés­csabai Előre Vívó Egyesület. A kék-fehérek a hét csapatot felvonultató férfipárbajtőrő- zők mezőnyében a csoport- mérkőzések során először a szekszárdiakat győzték le 9:1- re, majd a több, volt első osztá­lyú idősebb fővárosi verseny­zővel megerősített Gödöllő el­len nyertek nagy csatában 9:5- re. A legjobb négy között régi riválisukkal, a Szegeddel ta­lálkoztak a békéscsabaiak. En­nek a mérkőzésnek már az OB I-be jutás volt a tétje, mivel az első két helyezett került fel a legjobbak közé. Izgalmasan alakult az összecsapás, hiszen az utolsó asszóban 8:7-es csa­bai vezetésnél Técsy Zoltán­nak mindenképpen nyernie kellett ahhoz, hogy az előrések jussanak a magasabb osztály­ba, mivel rosszabb volt a tus­arányuk. Nos a döntő csörte rosszul kezdődött, hiszen a szegedi fiú 3:1-re elhúzott, ám a kötélidegzetű Técsy fordíta­ni tudott, s 5:4-es győzelmével 9:7-re alakult a találkozó. Mindez azt jelentette, hogy a kék-fehérek párbajtőrcsapata bejutott az élvonalba. A döntő­ben a kissé leeresztett csabaiak az öttusázókból álló —junior világbajnok Katona Ferenc nevével fémjelzett — Álba Volántól 9:1-re kaptak ki. A minden dicséretet megérdem­lő együttes tagjai: Técsy Zol­tán, Tóth Antal, Mihalek Zol­A sikercsapat (balról): Tóth A., Mihalek, dr. Bordás, Pusztai, Hajtman fotó: kovács Erzsébet tán, Hajtman Zoltán, Pusztai Péter, dr. Bordás Róbert. A női párbajtőrözők OB Il­es bajnokságán négy csapat lé­pett pástra. A Tóth Hajnalka nélkül induló előrések szerep­lését nem kísérte szerencse. Az első találkozón az OSC-től 9:5-ös vereséget szenvedtek, majd nagy csatában 8:7-re kaptak ki a Tatabányától úgy, hogy ha az utolsó asszót a csa­baiak nyerik, tusaránnyal győznek, s az OB I-be jutnak. Ám az utolsó csörte kettős ve­reséggel zárult, így a tatabá­nyaiak kerültek a legjobbak közé. Az együttesben Hanczár Tímea, Bognár Mariann, Arany Rita, Márton Katalin, Arvay Beáta lépett pástra. (verasztó) A vendégek remekeltek A vendégcsapatok si- W kerét hozta a megyei sakk-csapatbajnokság második fordulója. Egy mérkőzéstől eltekintve igen szoros eredmények alakul­tak ki valamennyi találkozón. Az eddigiek alapján arra lehet következtetni, várhatóan fej-fej melletti küzdelemben fog el­dőlni a bajnoki cím sorsa. Az összecsapások egészét tekintve azonban a fények mellett árnyé­kok is mutatkoznak. Jogosan sé­relmezhető, hogy egyes csapa­tok semmibe veszik a verseny- szabályokban előírtakat (játék- engedély, erősorrend ív, erősor­rend betartása stb.). Félő, hogy a bajnokság ezáltal komolytalan­ná válik. A második forduló eredményei. Gyulai SE II.—Mezoberény 5:7. A mezőberényi csapat várakozáson felül szerepelt. Békéscsabai Építők—Szarvas 5,5:6,5. A szarvasiaknak idegtépő, nagy küzdelemben, ha némi szerencsé­vel is, sikerült felülkerekedniük a tarta­lékosán felálló, két FIDE-listás élver­senyzőt nélkülöző építők ellen. Békés—Orosházi MTK II. 6:6. Mindvégig szoros küzdelemben a két csapat nem bírt egymással. Sarkad—Csabai SK 1,5:10,5. A hazaiaknak — mint a mezőny újoncá­nak — még szokatlan volt a verseny légköre. A vendégek megerőltetés nélkül, könnyedén szerezték pontjai­kat. A bajnokság állása a második for­duló után: 1. Csabai SK 18,5,2. Oros­házi MTK ff. 16, 3—4.. Mezoberény, Szarvas 15—15,5. Békés 10. 6. Gyulai SE II. 8,5,7. Békéscsabai Építők 5,5,8. Battonya 4, 9. Nagyszénás 2, 10. Sar­kad 1,5, 11. Mezőhegyes 0 ponttal. A csapat gerince évek óta együtt van Az élmezőnyben az újonc Mezőkovácsháza Beszélgetés Sári Ferenc edzővel Az NB III Alföld csoportjában remekül szerepelnek az újonc együttesek. Mindez azért is meglepő, mert a megyei bajnokok ^ mellett két volt NB Il-es csapat, a Miske és a Kecskeméti SC is itt gyűjtögeti a pontokat. A békés megyei bajnoknak, a Mezűkovács- házi TE-nek nincs mit szégyenkeznie, hiszen, hiszen igen előkelő helyen áll a tabellán az együttes. A napok­ban a mezőkovácsháziak edzőjével, az egykori kiváló NB I-es játékossal, Sári Ferenccel beszélgettünk az őszi szereplésről, a tervekről. — Milyen célkitűzéssel vágtak neki az NB Ill-as bajnokság­nak és hogyan sikerült a nyári felkészülés? — Nem voltak nagy terve­ink, vágyaink. Ennek megfe­lelően a középmezőnyben az 1 —10. hely valamelyikére vártuk és várjuk az együttest. Jó középcsapat szeretnénk lenni és számításaink között szerepelt saját közönségünk eredményes és szórakoztató kiszolgálása. így az alapozást viszonylag korán kezdtük, a megyei I. osztályú bajnokság megnyerése után már két hét­tel. Sok edzéssel és kevesebb edzőmérkőzéssel vágtunk ne­ki a bajnokságnak a magasabb osztályban. — Kik és mekkora támoga­tást nyújtanak a csapatnak? —Fő szponzorunk a Natura Kft., amely nélkül szinte nem is léteznénk. A másik „na­gyobb adományozónk” a pol­gármesteri hivatal, vagyis az önkormányzat. Összeget nem említenék, de költségve­tésünk a minipiálisnál valami­vel jobb. Ezt úgy is fogalmaz­hatnám, hogy a középmezőny vége felé sorolhatnám szak­osztályunkat. Azt azért meg szeretném említeni, hogy a fi­úk meccsprémiumát egyéni vállalkozók, kisiparosok vál­lalták magukra, ami minden­képpen azt bizonyítja, hogy Mezőkovácsházán rangja van a labdarúgásnak, szeretik ezt a sportágat az emberek. — Most. hogy a tervezettnél jobban szerepel a gárda, ez anyagiakban is megmutatko­zik? — Nem mondhatnám. Ugyanannyi pénzből kell gaz­dálkodnunk, mint amennyivel indultunk, sőt év közben még problémák is adódnak, ame­lyeknek nem volna szabad előjönniük egy NB III-as csa­patnál. Ilyen eset az, hogy a pályán nem mindig tudnak meleg vízben fürödni a fiúk. Ennek ellenére minden kapott forintot nagyon meg kell becsülni. — Minek tulajdonítja az újonc eddigi nagyon jó sze­replését az NB III-ban? — A sikeres bemutatkozás több láncszemből adódott össze. Ide sorolható a 80 szá­zalékos edzéslátogatottság, az újonnan érkezett játékosok megfelelő beépítése, a csapat nagy becsvágya, győzni aka­rása. A szerencsére sem pa­naszkodhatunk és nem utolsó sorban a csapat 90 százaléka évek óta együtt van, tehát jól ismerik egymás mozgását és gondolatait a fiúk. Igaz, hogy a közelmúltban súlyos veresé­get szenvedtünk idegenben Sári Ferenc FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET egy jó Orosházától, de ez még belefért a kalapba. Kicsit fél­tem a csapatot az utolsó fordu­lóktól, mert igen nehéz mér­kőzéseink lesznek még, rá­adásul szerdán fogadtuk az NB I-es Nyíregyházát Magyar Kupa mérkőzésen. Minden erőtartalékunkat mozgósítani kell, sőt a sárga lapok is fenye­getik a csapat tagjainak zö­mét. Itt meg kell jegyeznem, hogy túlzott arányban büntet­nek minket a játékvezetők a színes kártyák tekintetében. — Kiket emelne ki az együtesből eddigi tejesítmé- nye alapján? — Név szerint senkit sem említenék. De maradéktala­nul meg vagyok elégedve mindenkivel, mert maximáli­san betartották utasításaimat. A játékosok hozzáállása példa értékű. Hajtja őket a siker­vágy, a győzni akarás, amiért képesek mindent megtenni. Remélem, hogy ez a jó sorozat nem üti fejbe őket, és ezután se próbálnak nagy dolgokat művelni a pályán, csak annyit, amennyi a képességükből elő­jön — fejezte be a mezőko­vácsházi szakember. Ifj. Hovorka György A repüló'sök új titkára Bánszki György: „Itt nem szerepelni, hanem dolgozni kell!” X Bánszki György életét immár 33 esztendeje köti össze a repülő- és ejtőernyőssport, amelyet 1982-ig aktívan űzött. Ezalatt az idő alatt 1350 ejtőernyős ugrást hajtott végre. Ugyan sportágában versenyzőként jelentős eredményt nem ért el — „csupán” egy országos bajnoki 2. helyezéssel büszkélkedhet —, de annál sikeresebb és tekinté­lyesebb az edzői tevékenysége, hiszen olyan kiváló ejtőernyő­söket nevelt, mint a világbajnoki negyedik helyezett, többszö­rös magyar bajnok Tímár Vincét, Ondrejcsik Mihályt, Kiss Istvánt, Beraczka Mihályt, Mengyán Pált, Bodó Istvánt és még sorolhatnánk jó néhányuk nevét. Október óta ő a Békéscsabai Kvasz András Repülő- és Ejtő­ernyős Klub titkára. Ebből az alkalomból beszélgettünk a ta­pasztalt sportemberrel. — A klub pályázatot írt ki a titkári munkakör betöltésére —- kezdte a beszélgetést Bánszki György, majd így folytatta: — A pályázat krité­riumainak megfeleltem, ille­tőleg bátorítottak a régi egyesületi tagok, az egykor velem együtt sportolók, akik ismerték, ismerik az én koráb­bi munkámat, hogy vállaljam el a klub titkári teendőit. Árra is ígéretet kaptam tőlük, hogy ebben az esetben támogatnak a jövőben. A klub szeptember 30-ai rendkívüli közgyűlésen több pályázó közül végered­ményben én nyertem meg a pályázatot. — Milyen célokkal, tervek­kelfogott hozzá a munkához? — Hadd kezdjem azzal, hogy itt nem szerepelni, ha­nem dolgozni kell! A legna­gyobb és legrázósabb felada­tom a repülési fegyelmet meg­szilárdítani és tovább fokozni, mert a repülés olyan, ha fe­gyelmezetlenül csináljuk, ab­ba — a szó szoros értelmében — bele lehet halni! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy pil­lanatnyilag nem kielégítő a fe­gyelem, de ezt állandóan napi­renden kell tartani! Fontos, Bánszki György FOTÓ: FAZEKAS FERENC hogy nap mint nap beszéljünk róla, foglalkozzunk vele és ál­landóan foglalkoztassuk az embereket. Tehát a biztonsá­got a lehető legnagyobbra kell növelni, mert ennek a sportnak a jellege ezt kívánja meg! A második számú feladatom, az, hogy ehhez az anyagi feltéte­leket előteremtsem, s hogy a működési feltételek biztosítva legyenek. Az én törekvéseim találkoznak a tagság céljaival, amelynek folytán dolgozni szeretnénk, s annak a hasznát pedig a repülésre fordítani. Nem arra várunk, hogy majd valaki támogat, szponzorál bennünket — természetesen azt is nagyon szépen megkö­szönjük, de még egyszer mon­dom, mi dolgozni akarunk, s bármilyen munkát elválla­lunk, hiszen a 120 fős taglét­számunk szakértelme és ambí­ciója ehhez adott. — A klub tárgyi felszerelt­sége, technikája mennyire fe­lel meg az elvárt biztonsági és versenyzési feltételeknek? Mi az, amit ezzel kapcsolatban a közeljövőben feltétlenül meg szeretne valósítani? — Az alapképzéshez és az alapszintű sportoláshoz min­den technikai eszközünk adott. Ám hogy utolérjük a vi­lágszínvonalat, illetve hogy lépést tudjunk tartani vele, ah­hoz ezt még javítani kell. Esz­közeink és pénzügyi fedezete­ink nem engedik meg, hogy ez állandósuljon. Arra is lénye­gesen kevesebb az esély, hogy világraszóló eredményt érjünk el, éppen ezért nekünk sokkal többet kell dolgoznunk, sok­kal több áldozatot kell vállal­nunk azért, hogy a világszín­vonal közelében ott legyünk. Azt már említettem, hogy a repülés biztonsága a legfonto­sabb. A vitorlázórepülőktől is megköveteljük, hogy tavaszra olyan színvonalon tudjanak rádión beszélni, kapcsolatot tartani egymással, illetőleg a külföldről hozzánk érkező repülőgép-vezetőkkel, hogy mindenkor biztonságosan tud­ják végrehajtani ők is, s az idegenek is a repülési feladata­ikat. Gazdasági szakemberek­kel a fedélzetükön egyre több külföldi gép érkezik a repülő­terünkre, ami csak szaporodni fog a jövőben. Tehát nem lehet ezután olyan szabadon repül- getni, mint korábban, s ez bi­zony nem minden sportrepülő­nek és ejtőernyősnek tetszik az egyesület tagjai közül! De al­kalmazkodnunk kell a kiala­kult körülményekhez, s szeret­nénk a nemzetközi repülőgép­forgalmat a városi, a békési, a gyulai, a szarvasi önkormány­zattal karöltve úgy fejleszteni, hogy minél magasabb színvo­nalon tudjuk kiszolgálni az üz­letembereket, akiknek közre­működése nyomán Békés me­gye gazdasága profitálhat, mert a jelenlétük milliókat ér! Pénzt, munkaalkalmat, meg­élhetést! A sportrepülés is csak akkor tud megélni a megyé­ben, ha a gazdasági élet meg tudja ennek a feltételeit terem­teni. A magunk részéről mi így kívánunk ehhez hozzájárulni! — Megbízatását valami­lyen feltételhez, elváráshoz kötőt te-e? —Kívánságom a tagság felé az volt, hogy amit előttük fel­vázoltam, a terveket, a felada­tokat illetően, abban támogas­sanak, s ne tegyenek kereszt­be, még ha esetenként nem is értenek véle egyet — mondta végezetül Bánszki György. Gyurkó Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents