Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10-11 / 240. szám

1992. október 10-11., szombat-vasárnap HAZAI TŰKOR 1ÉKÉSMEGYEI HÍRLAP Házias feleséget keresők figyelmébe! Gazdaasszonyképzés Kétegyházán Szüreti bál Sarkadon Ma 15 órától Sarkadon a Bar­tók Béla Művelődési és Szer­vező Központ előtti téren szüreti felvonulást tartanak, amelyet este 7 órától a Pelikán Étteremben (belépődíjas!) műsoros est, vacsora és bál kö­vet majd. Tajki es Tarsa Battonyán A polgármesteri hivatal meg­állapodást kötött a Mezőko- vácsházán működő Tajki és Társa Betéti Társasággal a te­metkezéssel összefüggő szol­gáltatások végzésére. A társa­ság battonyai telephelyét a Molnár-C. Pál-lakótelep egyik garázsában rendezi be. Itt a gyászolók megtekinthetik és megvásárolhatják a külön­böző (I—IV.) minőségi osz­tályba tartozó kegyeleti tár­gyakat. A válalkozók battonyai mű­ködése várhatóan hozzájárul a temetkezési költségek csökke­néséhez, az utóbbi időben ta­pasztalható visszásságok megszűnéséhez. A „miértre” adott válasz min­dig érdekesebb, bár a hír sem mindennapi: dr. Elek Sándor Földművelésügyi Miniszté­riumi államtitkár-helyettes je­lenlétében az elmúlt héten átadták a Kétegyházi Mező- gazdasági Középfokú Szakok­tatási, Továbbképző Intézet hatszáz adagos konyháját, két­száz személyes éttermét, vala­mint —s innen kezdve érdekes igazán a dolog — tankonyhá­ját és tanéttermét — A gazdaaszonyképzést most szeptemberben indítot­tuk be. Harminchárom nyolca­dikos kislány tanul e szakon két évig — mondta Brandt Szilveszter, az intézet igazga­tója. —A tankonyha és a tanét­terem kialakítása mellett pél­dául a varrás, a betegápolás és a csecsemőgondozás oktatási helyiségeit is létre kellett hoz­Katona Tamás politikai állam­titkár még előző tisztségében március 9-én Győrött — a Du­na és a Duna mentén élő népek sorsát taglaló, nagy jelentősé­gű tanácskozáson — a hozzá­szólását egy helyreigazítással kezdte. A köztiszteletben álló politikus felhívta a figyelmet: Dunacsun van és nem Duna- csuny — olvashatjuk a Körös Vidéki Hírlevélben, a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság lapjában. nunk. A lányok olyan szolgá­lati lakásokban élnek, melyek­ben a családi otthon körülmé­nyeire találnak. —Miért vállalkoztak a gaz- daaszonyképzésre ? — Az alapvető háztartási ismereteket a lányok eddig az édesanyáktól tanulhatták meg. Itt sem a végzettség megszer­zése a legfontosabb, hanem a gyakorlat elsajátítása, amely akár a családi harmónia meg­alapozója is lehet. Más intéz­mények is foglalkoznak gaz­daasszonyképzéssel, így mi az iskolaszerkezetünk átalakítá­sa során igyekeztünk egyedi képzési programot összeállíta­ni. Kialakítottunk például egy kisállattenyésztő telepet és egy kertészetet is. így a ház körüli teendőket is elsajátít­hatják a lányok. —Ha híre megy mindennek. A hírlevél a továbbiakban ezt íija: saját házunk táján kör­benézve, több helytelen név- használattal találkoztunk. Tenke helyesen Tenkefürdő (ez még megbocsátható), de Tamásda az a valóságban Ta- máshida. Körös-Kisjenő egy­szerűen és helyesen Kisjenő. Ennek a zavarnak viszont érdekes oka van. Románul azért tették a Körös (Cris) jel­zőt a Fehér-Körös menti kisvá­ros neve elé, mert az I. világhá­• ugrásszerűen megnőhet az ér­deklődés e képzés iránt. — A kollégiumi kapacitás sajnos határt szab a felvételi lehetőségeknek. Ezért jövőre nem is tudunk újabb osztályt indítani. Később viszont kö­zépiskolát végzetteknek egy­éves gazdaasszonyképzést szervezünk. —Az anyaságot Magyaror­szágon még nem tekintik hiva­tásnak. Mire jó akkor az itt szerzett képesítés? — A családi életben történő ismerethasznosítás mellett a lányok így könnyebben kap­hatnak munkát az egész- ségügyben, a vendéglátásban. De segíthet elhelyezkedésük­ben az is, hogy gépírást, nyel­vet tanulnak, mégpedig a tu­dást jól megalapozó feszített tempóban. K. A.J. ború után Nagy-Romániának volt egy másik Kisjenője is a Bik (Bük?) patak partján Besszarábiában, amit az átlag olvasó korábban a moldová- nok fővárosaként Kisinyov- nak, újabban Chisinau-nak is­mer. Az ellenkező irányba, de egy tengerbe folyó vizek és a történelem évezredes forgata­ga így köt össze bennünket egy nemzetállamban gondolkodó Európában. Idegenbe szakadt helyneveink Olvasóink írják Szót kér a képviselő-testület Nem volt szándékunkban reagálni a Békés Megyei Hírlap októ­ber 3-án megjelent községünkről szóló cikkére, de miután a képvise­lő-testületet is érintette a cikk, szükségesnek tartjuk, hc?gy a nyilvá­nosság előtt nyilatkozzunk. A cikk a valóságnak megfelel korrekt módon úgy, ahogy az valójában megtörtént. Kaptunk benne egy javaslatot mi, Dombiratos község képviselői, hogy mondjunk le egy­havi jutalmunkról vagy tiszteletdíjunkról és ebből a pénzből alakít­suk át az üzletet húsbolttá. Első olvasásra nem rossz az ötlet. De: mindig vannak ,szerepelni vágyó", magukat „villogtatni" akaró személyek a faluban, és ami a legszomorúbb, önkritika nélkül. A törvény nem ismer el képviselő-testületi tagnak sem jutalmat, sem tiszteletdíjat, csupán költségtérítést. Ez az összeg az elmúlt évben 333forint volt. Az alpolgármester juttatása sem több egy fillérrel sem. Ebben az évben szeptember 30-áig átlagosan egy képviselő- testületi tag havonta nettó 350forintot vett fel, személyi jövedelem- adótól függően. Ez tehát azt jelenti, hogy hét testületi tag egy hónapban összesen 2450forintot kap, ez az összeg pedig nagyon kevés ahhoz, hogy belőle felújítsunk egy üzletet. Nekünk is van egy javaslatunk a dombiratosi ,kedves” képviselőknek: ajánlják fel azok a személyek (ha vannak) bérüket vagy juttatásaikat e nemes cél érdekében, akik a társadalombiztosításhoz8000forintos alapbérrel vannak bejelentve, és a borítékban talán ennél többel visznek haza, és azok a munkanélküli-járadékban részesülő egyének, akik a munkanélküli-járadék mellett rendszeresen eljárnak dolgozni. Ajánlják fel ők, de csak azt az összeget, ami az adóhivatalt és a társadalombiztosítást illetné meg, így talán összejönne a szükséges pénz. Hogy hogyan képviseljük a falu érdekeit? Ezt döntse el minden tisztelt dombiratosi lakos. Azt azért megjegyeznénk, hogy nem mind a 911 lakosnak azonos a véleménye a cikkben nyilatkozó 5-6 személyével. Örülnek az emberek az útépítésnek, a járdaépítésnek, örülnek, hogy ebben az évben emlékművet avattunk, hetente két alkalommal olcsó tejet szállítunk 18 forintos literenkénti áron. Örülnek az apróságoknak, amit anyagi lehetőségeinktől függően teszünk—és ami a leglényegesebb—a helyi adó bevezetése nélkül. Kötelességünk a falu lakosságának érdekeit képviselni, hisz minket választottak erre a tisztségre, igaz, hogy a választás eredmé­nye nem mindenkinek a szája íze szerint alakult. Felmerült a kérdés, hogy ilyen ellenségeskedés és ilyen kritikák mellett vállalja-e az új bérlő a bolt üzemeltetését, hiszen a vállalkozó azt nyilatkozta, hogy nem tart igényt az épület bérlésére. Miazon sem lepődnénk meg, ha a gyülekezők közül lenne olyan személy, aki elsőnek veregetné meg az új bérlőnek a vállát. A mezőkovácsházi rendőrkapitányság készséggel ajánlotta fel segítségét, biztosította községünket a nyu­galomról. Dombiratos Község Önkormányzatának Képviselő-testülete Zsila Edit, a Tevan jelöltje „Javasolnám az ifjúságot fenyegető szenve­délybetegségek kialakulásának propagandával, felvilágosító anyagokkal való megelőzését. Az egyre növekvő munkanélküliség; az oktatás katasztrofális pénzügyi helyzete; a közbizton­ság, köztisztaság és a közvilágítás rendezetlen­sége súlyos gondokat okoznak a városban.” Nagy Gábor, a Rózsa jelöltje „Programomban szerepel a sportolás színvona­lának növelése az utánpótlás biztosítása érdeké­ben, Békéscsaba izoláltságának megszünteté­se. Ezért elsőrendű feladat a felsőfokú iskolát végzett fiatalok ösztönzése arra, hogy a diplo­ma megszerzése után visszatérjenek a város­ba.” „Polgármester-választás” A békéscsabai ifjúsági ház által szer­vezett Garabonciás Napok legizgalma­sabb eseményének ígérkezik a diákpol- gármester-választás. Az előzetes jelent­kezések alapján 7-en pályáznak a polgár- mesteri pálcára. A választási kampány, a kortesbeszéd, valamint a szellemi és ügyességi vetélkedő eredménye alapján dönt a zsűri arról, ki a legrátermettebb a város ideiglenes vezetésére. Pap János polgármester, aki egyébként a Garabon­ciás Napok védnöke, egy egész napra ajánlotta fel hivatalát a nyertesnek. Az alábbiakban röviden bemutatkoz­nak a jelöltek, lehetőséget adva arra, hogy mindenki megismerhesse őket és programjukat, szurkolhasson sikeréért. Minden iskola nagygyűlést szervez, aho­vá szeretettel várja az érdeklődőket. „Célom a fiatalok kulturális lehetőségeinek széles körű bővítése és a város felrázása az érdektelenségből, közönyösségből. Munkámat tíztagú stáb segíti, ők hisznek bennem és én hiszek bennük.” „A középiskolásoknak ösztöndíjalapot hoznék létre, a pályakezdő munkanélküli fiataloknak eg olyan klubot, amely a szórakozáson túl mun­kalehetőséget is szervezne. Fontos feladatnak tartom az emberbarát környezet kialakítását a városon belül.” Krizsán Attila, a gépészeti jelöltje „Elhanyagolhatatlan dolognak tartom egy kor­szerű városi műútrendszer és kerékpárút kiépí­tését. Szükséges lenne egy felmenő rendszerű, városi szintű diákönkormányzat létrehozása, mely érdekképviseleti szervként működne.” Tóth Árpád, a vízmű jelöltje „Legfontosabb programpontom a zöldövezet megtartása és tovább bővítése, hangulatos par­kok létrehozása. Céljaim között szerepel még egy komplett kulturális és sportközpont létesí­tése a fiatalok számára. A többit meglepetésnek szánom.” Őrödén Zsuzsa, a ruhaipari jelöltje „1974 novemberben lettem eme hely gyermeke, melynek neve Gerle (Gerla). Eszem tette nevem e helyre, mely eleve megérdemelte személyemet. Legyen elvem veleje, melyet fejetekbe verhetek, ez: szellemem vezessen benneteket!” Miklya György, a kereskedelmi jelöltje Tóth László, a Kemény jelöltje

Next

/
Thumbnails
Contents