Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-06 / 236. szám
1992. október 6., kedd HAZAI TŰKOR jflÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ismét kiépül a tanyavilág? A battonyai önkormányzat tárgyalásokat folytat a Csongrád Megyei Tervező Vállalattal a külterületi rendezési terv kidolgozásáról. A felmerülő költségekhez valószínűleg hozzájárul a területfejlesztésért felelős minisztérium is. De miért van szükség erre a tervre? A kérdésre Takács Dezső polgármester így válaszolt: A földprivatizációval öszszefüggésben egyre többen jelentik be, hogy tanyát szeretnének építeni. Nyilvánvaló, hogy rendezési terv nélkül ehhez nem szabad hozzákezdeni. Még a folyamat kezdetén tartunk, s ez azért jó, mert így Battonya talán biztosabban számíthat központi támogatásra, mint azok a települések, amelyek csak ezután szembesülnek ezzel az új fejleménnyel. Pándy-emléknap Október 8-án 10 órától rendezi meg idei emléknapját a Békés Megyei Képviselő-testület Pándy Kálmán Kórháza. A délelőtti programra a mosodai tanácsteremben, a díjak átadására, a tudományos előadásokra pedig 14.30-tól a kórházi ebédlőben kerül sor. Bay Zoltán emlékére Életének 92. évében elhunyt dr. Bay Zoltán magyar származású neves amerikai fizikus, az első holdradar megalkotója. 1930-tól előbb a szegedi, majd a Budapesti Műszaki Egyetemnek vojt a professzora. 1948 óta élt az Egyesült Államokban, ahol úttörő munkát végzett az elektronsokszorosítóval történő részecskeszámlálásban. A gyulai születésű Bay Zoltánra a vári templomról írott soraival emlékezünk. <sil» -vD efí cJSj „De van e toronyról maradandóbb emlékem is: mert a mi udvarunkból nézve ott sétált el mögötte a Hold. Olyan közel látszott a toronyhoz, hogy azt kérdeztem a nagyoktól: ha felmásznék a toronyra, meg tudnám-é tapogatni a Holdat? A felnőttek mosolyogtak rajtam, de nem lekicsinylőén, és az nagy tanulság volt nekem, mert jóindulatúan nézték el a naivságomat. Később, mikor csakugyan megtapogattuk a Holdat mikrohullámokkal Újpestről, sokszor eszembe jutott a régi kép: a Hold a torony mögött. Gyulavárinak és a Nagyalföldnek tiszta ege különben elindította az én csillagászati érdeklődésemet is. Északon a Sarkcsillag, a Göncölök, a Cassiopia korai barátaim lettek. Na, meg azután az üstökösök; kettő is volt 1910-ben; a második a híres Halléy-üstökös, melynek farka egy májusi hajnalban átérte a fél eget. 76 évvel később itt, Washingtonban a csillagdába kellett elmennem, hogy újra lássam (nem sok embernek adatik meg), de most siralmas képet nyújtott. Milyen szerencsénk volt akkor, 1910- ben!” Emléktábla a szülőházon Gyulaváriban A Békés Megyei Főügyészség tájékoztatója a mezőgazdasági szövetkezetek átalakulási folyamatait érintő vizsgálatának tapasztalatairól A Békés Megyéi Főügyészség országgyűlési képviselők és mezőgazdasági szövetkezeti tagok közérdekű bejelentései, törvényességi kérelmei, valamint a sajtóban megjelenő információk alapján az elmúlt két hónapban alkotmányos felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálta a mezőgazdasági szövetkezetek átalakulási folyamatainak törvényességét. A vizsgálat több hiányosságot, illetve a felek között vitára okot adó körülményt tárt fel, amelyek előfordulási gyakoriságukkal lényegében három fő témakörben jelentkeztek: 1. A kiválási nyilatkozat megtételére nyitva álló 60 napos határidő számításának szabályai. 2. A kívülállók vagyonnevesítésével megjelenő üzletrész természetbeni javakra váltásának igénye és annak elbírálása. " 3. A kiválni szándékozók részére üzletrészük ellenében természetben — gépekben, eszközökben, ingatlanokban — kiadandó javakról az egyezség hiánya, részben a kérelmező számára azok alkalmatlansága, eltérő értékszámítása, s a kiadásra kerülő javakon meglévő hitelterhek nagysága, vállalása tárgyában. A feltárt hiányosságok nagyságrendje nem olyan mértékű és gyakoriságú, hogy az az 1992. évi II. törvény szerint kívánatos átalakulási folyamatokat akadályozta volna. Erre az általános következtetésre kell jutnunk, ha figyelembe vesszük, hogy a megye területén működő 82 mező- gazdasági termelőszövetkezet közül csupán hat szövetkezetnél — összesen 46 panaszost érintően — merültek fel olyan jogviták, amelyekben ügyészi, illetve a továbbiakban majd bírói intézkedések szükségessége merült fel. A városi ügyészségek és a megyei főügyészség hat mezőgazdasági termelőszövetkezet felé összesen egy óvást, egy felszólalást és négy jelzést nyújtott be a törvény rendelkezéseinek megfelelő betartása, az egyes tagi panaszok orvoslása érdekében. Kedvező jelenségként értékelhető, hogy az ügyészi intézkedésekkel érintett szövetkezetek vezetése az ügyészi álláspontot magáévá téve önkéntes jogkövetés keretében orvosolta az alappal bíró sérelmeket. Ennek eredményeként a panaszok többségét sikerült orvosolni. Ebbe a körbe döntően a kiválási határidők számításával kapcsolatos szabályok szövetkezetek általi, de esetenként a tagok által is sajátosan téves értelmezése adott alapot az intézkedésre. A szövetkezetek egy része a kiválási határidők kezdetének számítását már a vagyonfelosztás elvi szabályainak megállapítása tárgyában meghozott határozat napjától számították, holott helyesen e határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a tag üzletrészének tényleges forintösszegét a közgyűlésen jelenlétében vagy távollétében írásban közölték. Ezt az álláspontunkat erősítette meg az Országgyűlés 1/1992. szám alatti — a Magyar Közlöny 98. számában 1992. szeptember 26. napján közzétett — határozata is. A tagság körében elterjedt egy olyan nézet is, miszerint 1992. december 31-éig minden korlátozás nélkül ki lehet válni. Ez nem felel meg az átalakulási törvény rendelkezéseinek, ezért az erre a felfogásra alapított kérelmeket el kell utasítani. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok vagyontárgyak természetbeni kiadása iránti viszonylag kisebb számú kérelmét is el kellett utasítani, mivel az átlakulási törvény természetbeni javak kiadására a kívülállók felé nem kötelezi a szövetkezeteket. A kiváló tagok és a szövetkezetek között az esetek túlnyomó többségében a kiadandó vagyontárgyakra vonatkozóan a jogalkotó által is kívánatosnak tartott egyezség jött létre. Az egyezséghiányos ügyekben saját hatáskörünkben nem volt módunk intézkedni, csupán az tgyezség létrejöttének elősegítését biztosítottuk sok esetben azzal, hogy az érdekeltek felé jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó felvilágosítást, az átalakulási törvény ide vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő értelmezését biztosítottuk. Ebben a körben az érdekképviseleti szövetség, az egyes szövetkezetek vezetőségei és ellenőrző bizottságai felé megkeresésükre írásban is állásfoglalásokat adtunk ki négy esetben. Az egyezséghiányos ügyekben felvilágosítottuk a panaszosokat, hogy igényeikkel a területileg illetékes polgári bírósághoz fordulhatnak. Ezzel párhuzamosan 19.308/1992. szám alatt valamennyi városi ügyészség vezetőjét utasítottuk, hogy a kiváló tagok által az egyezség hiánya miatt indított perekben lépjenek fel a törvényesség, a kiegyenlítő igazság érvényesülésének előmozdítása érdekében, kezdeményezzék az eljárások soron kívüli lefolytatását, előmozdítva tevékenységükkel a konfliktusok minél rövidebb idő alatti megoldását, az ágazat működőképességéhez szükséges stabilitás elősegítését. Az adott tárgykörben tudomásunk szerint eddig hat per indult és a bíróságok ezeket a pereket soron kívül tárgyalásra tűzték ki. Az ügyészi szervek továbbra is figyelemmel kísérik az átalakulási folyamatok törvényességét, ami annál is inkább kötelességük, mivel az ügyészi szervezet az egyetlen, amelyik törvényi felhatalmazással bír arra vonatkozóan, hogy alkotmányos felügyeleti jogkörében eljárva működés-felügyeleti folyamatokba szervezetten figyelemmel kísérje a törvények hatályo- sulását, intézkedéseivel segítse a jogalkalmazókat a jogszabályok helyes alkalmazásában. Jogszabálysértések esetén felügyeleti eszközeivel azok időbeni elhárítása, sőt kialakulásuk megelőzése érdekében intézkedjen. Vizsgálataink körébe kívánjuk vonni a továbbiakban az ipari és fogyasztási szövetkezetek átalakulási folyamatait is, mivel egyre több olyan bejelentés érkezik, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a nem megfelelő jogalkalmazás következtében ezeken a területeken egyéni és közösségi érdekek súlyos sérelmével, a jogalkotói akarattól eltérő gyakorlattal lehet számolni. Békés Megyei Főügyészség Balog István: Az aradi tizenhárom Nincs már virág, nincs selyemfű a réten. Nem délibáb, lomha köd a vidéken; Nem dalol már dalos madár, mint nyáron, Őszi szél sír a letarolt határon A zaj elhalt, tusa nincsen, Börtönben ül rabbilincsen Az aradi tizenhárom. Hej, Világos, Világosnak határa! Golgota te szabadságunk harczára, Ha nem volnál történetünk könyvébe, Annyi vér most nem kiáltana az égre; Annyi könny ma nem omolna S rabbilincsen nem lett volna Az aradi tizenhárom. Zúgott a harcz, a népjognak szent harcza, S mindig akadt ki a zászlót fenntartsa. Agyúdörej, kartácszápor hiába. Ha egy esett, száz állott a nyomába. S hol a veszély legnagyobb volt, Karral, karddal mindig ott volt Az aradi tizenhárom. Százszor néztek szemébe a halálnak, Mind a százszor sziklamódra megálltak. Százszor ígért aranyhegyet cselvetés, Nekik drágább volt jogért a szenvedés. Mert élni csak honnal akart S vele halni, ha az meghalt, Az aradi tizenhárom. Oroszlán volt a csatán a közlegény, Vérből volt a harczi rózsa süvegén; ' A vezér meg ellentsöprő utában, Nem azt mondta előre, de utánam. S vitte seregét jobbra-balra, Diadalról diadalra Az aradi tizenhárom. Nem volt ott félsz, nem sápadtság az arczon, ' Még halni is dicsőség volt a harczon. S mintha csupán vidám násznép lett volna, Úgy rohantak énekelve dalolva. Mint hegyomlás, mint zuhatag Sodorta, mi elé akadt Az aradi tizenhárom. Küzdöttek ők vérök osztva eleget, S mégsem tudták engesztelni az eget, Pedig olyan nagy tengere a vérnek Nem kettőnek — elég lenne száz évnek. Már a zászló csupa foszlány, Vasra verve az oroszlán; Az aradi tizenhárom. Maros mellől szomorú szél fújdogál, Benn a várban dúsan arat a halál; Még a bakó durva szíve is dobban, Soha nem volt ilyen drága dologban. Soha, soha ilyen óra! ' Ma kerül a rút bitóra Az aradi tizenhárom. Szomorú nap, még szomorúbb órája, Lesz-e idő, hogy emléked ne fájna? Hány század év adja vissza minekünk, Mit e napon egy csapásra vesztettünk? Ha szükség lesz vészben, hadban, Vissza tér-e új alakban Az aradi tizenhárom? ■ Ne sírj ének, zokogásod hiába, Nyugszik már a tizenhárom sírjába. De múlhatnak napok, évek, századok, Nem lesz abból egyetlen egy sem halott. Felkölti a sírból a dal, ■ S él örökké és meg- nem hal Az aradi tizenhárom. (Beküldte Ponyiczki Pálné szarvasi olvasónk egy 1896-ban Kner Izidor által kiadott kötetből.) Újra indul a Református Tanítóképző A Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola épületének tulajdonjoga 1993. január 1-jétől visszaszáll a Tiszántúli Református Egyházkerületre. A működési költségeket az állam vállalja a jelenlegi szinten, tekintettel arra, hogy a főiskola állami, regionális feladatokat lát el, és a Debreceni Universitas keretében mint a Református Kollégium társintézménye működik majd. A már felvett hallgatók az eddigi feltételek mellett fejezhetik be tanulmányaikat. Az 1993—94-es tanévre azonban a felvételi feltételeket már a református egyház hirdeti meg.
