Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-06 / 236. szám

1992. október 6., kedd HAZAI TŰKOR jflÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ismét kiépül a tanyavilág? A battonyai önkormányzat tár­gyalásokat folytat a Csongrád Megyei Tervező Vállalattal a külterületi rendezési terv kidol­gozásáról. A felmerülő költsé­gekhez valószínűleg hozzájárul a területfejlesztésért felelős mi­nisztérium is. De miért van szükség erre a tervre? A kérdés­re Takács Dezső polgármester így válaszolt: A földprivatizáci­óval öszszefüggésben egyre többen jelentik be, hogy tanyát szeretnének építeni. Nyilván­való, hogy rendezési terv nélkül ehhez nem szabad hozzákezde­ni. Még a folyamat kezdetén tartunk, s ez azért jó, mert így Battonya talán biztosabban szá­míthat központi támogatásra, mint azok a települések, ame­lyek csak ezután szembesülnek ezzel az új fejleménnyel. Pándy-emléknap Október 8-án 10 órától rendezi meg idei emléknapját a Békés Megyei Képviselő-testület Pándy Kálmán Kórháza. A délelőtti programra a mosodai tanácsteremben, a díjak átadá­sára, a tudományos előadások­ra pedig 14.30-tól a kórházi ebédlőben kerül sor. Bay Zoltán emlékére Életének 92. évében elhunyt dr. Bay Zoltán magyar származású neves amerikai fizikus, az első holdradar megalkotója. 1930-tól előbb a szegedi, majd a Budapesti Műszaki Egyetemnek vojt a professzora. 1948 óta élt az Egyesült Államokban, ahol úttörő munkát végzett az elektronsokszoro­sítóval történő részecskeszámlálásban. A gyulai születésű Bay Zoltánra a vári templomról írott soraival emlékezünk. <sil» -vD efí cJSj „De van e toronyról maradandóbb emlékem is: mert a mi udvarunkból nézve ott sétált el mö­götte a Hold. Olyan közel látszott a toronyhoz, hogy azt kérdeztem a nagyoktól: ha felmásznék a toronyra, meg tudnám-é tapogatni a Holdat? A felnőttek mosolyogtak rajtam, de nem leki­csinylőén, és az nagy tanulság volt nekem, mert jóindulatúan nézték el a naivságomat. Később, mikor csakugyan megtapogattuk a Holdat mik­rohullámokkal Újpestről, sokszor eszembe ju­tott a régi kép: a Hold a torony mögött. Gyulavárinak és a Nagyalföldnek tiszta ege különben elindította az én csillagászati érdeklő­désemet is. Északon a Sarkcsillag, a Göncölök, a Cassiopia korai barátaim lettek. Na, meg azután az üstökösök; kettő is volt 1910-ben; a második a híres Halléy-üstökös, melynek farka egy májusi hajnalban átérte a fél eget. 76 évvel később itt, Washingtonban a csillagdába kellett elmennem, hogy újra lássam (nem sok em­bernek adatik meg), de most siralmas képet nyújtott. Milyen szerencsénk volt akkor, 1910- ben!” Emléktábla a szülőházon Gyulaváriban A Békés Megyei Főügyészség tájékoztatója a mezőgazdasági szövetkezetek átalakulási folyamatait érintő vizsgálatának tapasztalatairól A Békés Megyéi Főügyészség országgyűlési képviselők és mezőgazdasági szövetkezeti tagok közérdekű bejelentései, törvényességi kérelmei, vala­mint a sajtóban megjelenő in­formációk alapján az elmúlt két hónapban alkotmányos felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálta a mezőgazdasági szövetkezetek átalakulási fo­lyamatainak törvényességét. A vizsgálat több hiányossá­got, illetve a felek között vitára okot adó körülményt tárt fel, amelyek előfordulási gyakori­ságukkal lényegében három fő témakörben jelentkeztek: 1. A kiválási nyilatkozat megtételére nyitva álló 60 na­pos határidő számításának szabályai. 2. A kívülállók vagyonne­vesítésével megjelenő üzlet­rész természetbeni javakra váltásának igénye és annak el­bírálása. " 3. A kiválni szándékozók részére üzletrészük ellenében természetben — gépekben, eszközökben, ingatlanokban — kiadandó javakról az egyezség hiánya, részben a ké­relmező számára azok alkal­matlansága, eltérő értékszá­mítása, s a kiadásra kerülő ja­vakon meglévő hitelterhek nagysága, vállalása tárgyá­ban. A feltárt hiányosságok nagyságrendje nem olyan mértékű és gyakoriságú, hogy az az 1992. évi II. törvény sze­rint kívánatos átalakulási fo­lyamatokat akadályozta vol­na. Erre az általános következ­tetésre kell jutnunk, ha figye­lembe vesszük, hogy a megye területén működő 82 mező- gazdasági termelőszövetkezet közül csupán hat szövetkezet­nél — összesen 46 panaszost érintően — merültek fel olyan jogviták, amelyekben ügyé­szi, illetve a továbbiakban majd bírói intézkedések szük­ségessége merült fel. A városi ügyészségek és a megyei fő­ügyészség hat mezőgazdasági termelőszövetkezet felé összesen egy óvást, egy felszó­lalást és négy jelzést nyújtott be a törvény rendelkezéseinek megfelelő betartása, az egyes tagi panaszok orvoslása érde­kében. Kedvező jelenségként értékelhető, hogy az ügyészi intézkedésekkel érintett szö­vetkezetek vezetése az ügyé­szi álláspontot magáévá téve önkéntes jogkövetés kereté­ben orvosolta az alappal bíró sérelmeket. Ennek eredmé­nyeként a panaszok többségét sikerült orvosolni. Ebbe a kör­be döntően a kiválási határ­idők számításával kapcsolatos szabályok szövetkezetek álta­li, de esetenként a tagok által is sajátosan téves értelmezése adott alapot az intézkedésre. A szövetkezetek egy része a ki­válási határidők kezdetének számítását már a vagyonfel­osztás elvi szabályainak meg­állapítása tárgyában megho­zott határozat napjától számí­tották, holott helyesen e határ­időt attól a naptól kell számíta­ni, amikor a tag üzletrészének tényleges forintösszegét a közgyűlésen jelenlétében vagy távollétében írásban kö­zölték. Ezt az álláspontunkat erősítette meg az Országgyű­lés 1/1992. szám alatti — a Magyar Közlöny 98. számá­ban 1992. szeptember 26. nap­ján közzétett — határozata is. A tagság körében elterjedt egy olyan nézet is, miszerint 1992. december 31-éig minden kor­látozás nélkül ki lehet válni. Ez nem felel meg az átalakulá­si törvény rendelkezéseinek, ezért az erre a felfogásra alapí­tott kérelmeket el kell utasíta­ni. A kívülálló üzletrész-tulaj­donosok vagyontárgyak ter­mészetbeni kiadása iránti vi­szonylag kisebb számú kérel­mét is el kellett utasítani, mi­vel az átlakulási törvény ter­mészetbeni javak kiadására a kívülállók felé nem kötelezi a szövetkezeteket. A kiváló tagok és a szövetke­zetek között az esetek túlnyomó többségében a kiadandó va­gyontárgyakra vonatkozóan a jogalkotó által is kívánatosnak tartott egyezség jött létre. Az egyezséghiányos ügyekben saját hatáskörünkben nem volt módunk intézkedni, csupán az tgyezség létrejöttének elősegí­tését biztosítottuk sok esetben azzal, hogy az érdekeltek felé jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó felvilágosítást, az átalakulási törvény ide vonat­kozó rendelkezéseinek megfe­lelő értelmezését biztosítottuk. Ebben a körben az érdekképvi­seleti szövetség, az egyes szö­vetkezetek vezetőségei és el­lenőrző bizottságai felé megke­resésükre írásban is állásfogla­lásokat adtunk ki négy esetben. Az egyezséghiányos ügyek­ben felvilágosítottuk a panaszo­sokat, hogy igényeikkel a területileg illetékes polgári bí­rósághoz fordulhatnak. Ezzel párhuzamosan 19.308/1992. szám alatt valamennyi városi ügyészség vezetőjét utasítot­tuk, hogy a kiváló tagok által az egyezség hiánya miatt indított perekben lépjenek fel a törvé­nyesség, a kiegyenlítő igazság érvényesülésének előmozdítá­sa érdekében, kezdeményezzék az eljárások soron kívüli lefoly­tatását, előmozdítva tevékeny­ségükkel a konfliktusok minél rövidebb idő alatti megoldását, az ágazat működőképességéhez szükséges stabilitás elősegíté­sét. Az adott tárgykörben tudo­másunk szerint eddig hat per indult és a bíróságok ezeket a pereket soron kívül tárgyalásra tűzték ki. Az ügyészi szervek továbbra is figyelemmel kísérik az átala­kulási folyamatok törvényessé­gét, ami annál is inkább köteles­ségük, mivel az ügyészi szerve­zet az egyetlen, amelyik törvé­nyi felhatalmazással bír arra vo­natkozóan, hogy alkotmányos felügyeleti jogkörében eljárva működés-felügyeleti folyama­tokba szervezetten figyelem­mel kísérje a törvények hatályo- sulását, intézkedéseivel segítse a jogalkalmazókat a jogszabá­lyok helyes alkalmazásában. Jogszabálysértések esetén fel­ügyeleti eszközeivel azok idő­beni elhárítása, sőt kialakulásuk megelőzése érdekében intéz­kedjen. Vizsgálataink körébe kíván­juk vonni a továbbiakban az ipa­ri és fogyasztási szövetkezetek átalakulási folyamatait is, mivel egyre több olyan bejelentés ér­kezik, amelyekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a nem megfe­lelő jogalkalmazás következté­ben ezeken a területeken egyéni és közösségi érdekek súlyos sé­relmével, a jogalkotói akarattól eltérő gyakorlattal lehet szá­molni. Békés Megyei Főügyészség Balog István: Az aradi tizenhárom Nincs már virág, nincs selyemfű a réten. Nem délibáb, lomha köd a vidéken; Nem dalol már dalos madár, mint nyáron, Őszi szél sír a letarolt határon A zaj elhalt, tusa nincsen, Börtönben ül rabbilincsen Az aradi tizenhárom. Hej, Világos, Világosnak határa! Golgota te szabadságunk harczára, Ha nem volnál történetünk könyvébe, Annyi vér most nem kiáltana az égre; Annyi könny ma nem omolna S rabbilincsen nem lett volna Az aradi tizenhárom. Zúgott a harcz, a népjognak szent harcza, S mindig akadt ki a zászlót fenntartsa. Agyúdörej, kartácszápor hiába. Ha egy esett, száz állott a nyomába. S hol a veszély legnagyobb volt, Karral, karddal mindig ott volt Az aradi tizenhárom. Százszor néztek szemébe a halálnak, Mind a százszor sziklamódra megálltak. Százszor ígért aranyhegyet cselvetés, Nekik drágább volt jogért a szenvedés. Mert élni csak honnal akart S vele halni, ha az meghalt, Az aradi tizenhárom. Oroszlán volt a csatán a közlegény, Vérből volt a harczi rózsa süvegén; ' A vezér meg ellentsöprő utában, Nem azt mondta előre, de utánam. S vitte seregét jobbra-balra, Diadalról diadalra Az aradi tizenhárom. Nem volt ott félsz, nem sápadtság az arczon, ' Még halni is dicsőség volt a harczon. S mintha csupán vidám násznép lett volna, Úgy rohantak énekelve dalolva. Mint hegyomlás, mint zuhatag Sodorta, mi elé akadt Az aradi tizenhárom. Küzdöttek ők vérök osztva eleget, S mégsem tudták engesztelni az eget, Pedig olyan nagy tengere a vérnek Nem kettőnek — elég lenne száz évnek. Már a zászló csupa foszlány, Vasra verve az oroszlán; Az aradi tizenhárom. Maros mellől szomorú szél fújdogál, Benn a várban dúsan arat a halál; Még a bakó durva szíve is dobban, Soha nem volt ilyen drága dologban. Soha, soha ilyen óra! ' Ma kerül a rút bitóra Az aradi tizenhárom. Szomorú nap, még szomorúbb órája, Lesz-e idő, hogy emléked ne fájna? Hány század év adja vissza minekünk, Mit e napon egy csapásra vesztettünk? Ha szükség lesz vészben, hadban, Vissza tér-e új alakban Az aradi tizenhárom? ■ Ne sírj ének, zokogásod hiába, Nyugszik már a tizenhárom sírjába. De múlhatnak napok, évek, századok, Nem lesz abból egyetlen egy sem halott. Felkölti a sírból a dal, ■ S él örökké és meg- nem hal Az aradi tizenhárom. (Beküldte Ponyiczki Pálné szarvasi olvasónk egy 1896-ban Kner Izidor által kiadott kötetből.) Újra indul a Református Tanítóképző A Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola épületé­nek tulajdonjoga 1993. január 1-jétől visszaszáll a Tiszántúli Református Egyházkerületre. A működési költségeket az ál­lam vállalja a jelenlegi szin­ten, tekintettel arra, hogy a fő­iskola állami, regionális fela­datokat lát el, és a Debreceni Universitas keretében mint a Református Kollégium társin­tézménye működik majd. A már felvett hallgatók az eddigi feltételek mellett fejez­hetik be tanulmányaikat. Az 1993—94-es tanévre azonban a felvételi feltételeket már a református egyház hirdeti meg.

Next

/
Thumbnails
Contents