Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-05 / 235. szám

O Sarkad, Aradi vértanúk em lékmű Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária A fotókat Fazekas Ferenc készítette Megemlékezés Sarkad.—Holnap, október 6- án 15 órától emlékezik a város az aradi vértanúkra a Bartók Béla Művelődési Központ előtt lévő emlékműnél. Ünne­pi köszöntőt dr. Sipos Lajos, Sarkad város jegyzője mond. Hangverseny Mezó'gyán. — Október 11-én délelőtt 10 órakor Béres Fe­renc Liszt-díjas énekművész hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők a község református templomában. Holland bálásruhák Sarkad. — Ma délelőtt 9 órá­tól délután 17 óráig holland bálásruh vásárt tartanak a Bar­tók Béla Művelődési és Szer­vező Központban. Szárba szökkent Sarkad. — Egy korábban el­vetett mag szárba szökkent — fogalmazott Tóth Imre sarkadi polgármester, amikor a Belügyminisztérium levelé­nek tartalmát ismertette a vá­ros képviselő-testületével. Eszerint a minisztérium októ­ber 1-jétől átrendezte a szeg­halmi és a gyulai rendőrkapi­tányságokat, s emellett az új, sarkadi kapitányság területét is meghatározta. Polgármester-találkozó Biharugra. — A Sarkad térsé­gi településvezetők legköze­lebb október 28-án Biharugrán találkoznak egymással. A megbeszélésükre meghívják a Békés Megyei Pedagógiai In­tézet vezetőjét, hogy az intéz­mény szolgáltatásairól tájéko­zódjanak. Ezentúl szó esik majd a közös belső ellenőr al­kalmazásának lehetőségéről, feltételeiről. A tervek szerint a találkozóra több országgyűlé­si képviselő is hivatalos lesz. Kisüstifőzés Geszt. — Ebben az évben sok gyümölcs termett a községben és a közeli településeken, így már szeptember közepe óta éj­jel-nappal főzik a híres geszti kisüsti pálinkát. Az előrejelzé­seket figyelembe véve kará­csonyig is eltart a főzési sze­zon. Pelikán kupáért Sarkad. — A városi szabad­idő lovasklub tegnap délután kettes fogathajtó versenyt ren­dezett a Pelikán-kupáért. Az eredményekről a holnapi lap­számunkban olvashatnak. Valamiből élni kell A Sweet Night-ban majdnem minden szombaton neves vendégek lépnek fel. Október 10-én például a Moho Sapiens, 17-én pedig a Digital Scream együttes „édesíti” az éjszakát Sarkad. — ...azaz „Édes Éj­szaka” — hirdeti stílusosan a felirat a Sarkadi Cukorgyár hajdani művelődési házának falán. Ez az elnevezés már ön­magában is jelzi, hogy itt vala­mi változás történt. Drimba Pétertől, az egykori művelő­dési ház vezetőjétől tudtuk meg'a részleteket: — Ebben az évben vált egy­értelművé, hogy a cukorgyár nem tudja tovább működtetni a korábban hozzá kapcsolódó nonprofit vállalkozásokat. Gondolok itt az óvodára, at konyhára, a sportpályára és a művelődési házra. így aztán magam is választás elé kerül­tem. Vagy bérbe veszem a há­zat és vállalkozó leszek, vagy az utcára kerülök. Hogy az előbbit választottam, annak két oka volt. Az egyik, hogy a cukorgyár rendkívül kedvező bérleti díjat szabott meg, a má­sik, hogy olyan két tapasztalt társam akadt, mint Rácz István és Széplaki Attila, akikkel bát­rabban léptem magam is a vál­lalkozók sorába. Mint aztán később Rácz Ist­vánnal együtt elmondták, a Sweet Night egyelőre egy presszót és (nem kis átalakítás­sal!) egy igen kultúrált, euró­pai színvonalú diszkóklubot takar harmadosztályú árakkal. Persze az épület ennél sokkal többet rejt magában — folytat­ták aztán —s így, ha ismét összegyűlik egy kis tőke, to­vább fejlesztik az „Édes Éj­szakát”. Terveik között szere­pel egy sörkert, egy tetőtéri mozipresszó és egy salátabár. S ha már annyira jól megy (nekik és a sarkadi állampol­gároknak is), egyre több ren­dezvényt fognak szervezni a közép- és az idősebb korosz­tály számára ís — tették hozzá végül. A hosszú beszélgetés után mindenkinek ugyanaz járt a fejé­ben: Mit kellene tenni, hogy jobb legyen!? Ám — mint mondták —, sajnos sok minden nem rajtuk múlik Mezőgyán. — Szabó Antal­nál, a Kisgazdapárt mezőgyá- ni szervezetének elnökénél éppen vendégek voltak érke­zésemkor, így aztán a szoká­sos portréinterjúnk ezúttal ke- rekasztal-beszélgetéssé ala­kult. Szabó Antal és vendégei, Czégény Mihály és Nagy Ist­ván egyéni gazdálkodók. Ez a közös vonás sok közös témát hozott a felszínre. Többek kö­zött például azt, hogy milyen nehéz helyzetben vannak azok, akik ma egyénileg vagy családi vállalkozás formájá­ban szeretnének földet művel­ni. Mint mondták, néhány an már rájuk bélyegezték a falu­ban, hogy ők csak hátramozdí- tói a gazdaságnak, mert a téesz egybenmaradása helyett an­nak fölbomlásán munkálkod­nak. A választások idején azt is megkapták, hogy ők azok, akik a cselédrendszer visszaál­lítását akarják. — Pedig csak azt szeret­nénk megkapni, ami sze­rintünk illet minket. Nekem például nagyapám vitt be vagyont a téeszbe. O már meghalt, én meg kívülálló vagyok, így nem kaphatom meg azt a vagyonrészt — panaszolta Nagy István. — A legnagyobb baj persze az — vette át a szót Czégény Mi­hály —, hogy a poli­tikusokat túlságosan leköti a torzsalkodás. Ehelyett inkább minél több nyugati gazdálkodási formával kelle­ne bennünket megismertet­niük, no és kedvezőbbé kelle­ne tenniük a hitelfeltételeket a termelők számára. Probléma az is, hogy itt a községben a mi meglátásunk szerint még min­dig nagyon sokan gondolkod­nak az elmúlt rendszer logiká­ja szerint. — Meg kellene szokni, hogy az ember saját magát irá­nyítja. Ha jól irányít, jól zár. Azt szeretnénk, ha bennünket, akik így gondolkozunk, nem akadályoznának — tette hozzá a Kisgazdapárt elnöke. A helyi termelők érdekvé­delmi szervezetének felállítá­sát Czégény Mihály hozta szó­ba, ám Szabó Antal véleménye szerint ezzel is az a baj, hogy az emberek egyre érdektele­nebbé válnak: — Nem nagyon érdekel itt már senkit, hol, mi történik, belefásultak az emberek a „so- sincsbe”. — Pedig milyen jó lenne összefogni mondjuk a helyi bűnügyek kérdésében is — emelte fel a hangját Czégény Mi­hály. — Lassan már mindennaposak a tyúklopások, a fólia- kiszakítások, hogy a kerékpárok biztonsá­gáról ne is szóljak. Nagyon kellene egy talpraesett, helybéli önvédel­mi csoport... S hogy mi minden még, azt napestig tudták volna sorolni, de mivel mindenki a munkája mellől jött el, sietniük kellett vissza, hiszen valamiből élni kell. Aranyigazság Amikor Szabó Antal kikísért, a benzin­árba épített útadóról beszélgettünk. Az ezzel kapcsolatos bölcs megállapítását tesszük most közkinccsé: — Az utakat nem azzal kellene javí­tani, hogy kiteszik a „Bukkanó” táblá­kat! SARKAD ÉS KÖRNYÉKE Diszkóklub a cukorgyárban 1992. október 5., hétfő' Ha nem akarunk anarchiát A legutóbbi sarkadi képviselő- testületi ülésen szót kért a cigányetni­kum szószólója. Egy közelmúltban megjelent démászos cikkel kapcso­latban tette ezt, amit — ha jól szűrtem le a hozzászólásából — többen is félreértettek. Mindenki megnyugta­tására még egyszer elmondom hát, az írás nem arról szólt, hogy az etnikum nem fizet áramdíjat, hanem arról, hogy Sarkadon 140 fogyasztónak (benne cigány és magyar családoknak is!) van rendszeresen kiegyenlítetlen szám­lájuk. Az érvényes jogszabályok értelmében a Démásznak ezeket a fogyasztókat ki kell kapcsolnia a fogyasztásból, csakhogy néhány háznál ezt nem tudták megtenni, mert az itt lakók megfenyegették a kikapcsolást végrehajtani aka­ró szerelőket. És ez a néhány fogyasztó a Démász nyilván­tartása szerint nem magyar család volt. Az áramszolgálta­tó és az újságíró itt nem cigányokat és magyarokat különböztetett meg, hanem áramdíjat fizetőket és áramdí­jat nem fizetőket, törvénytisztelőket és a jogszabályokat figyelmen kívül hagyókat. S hogy minderre miért volt szükség? Mert kellenek törvények, szabályok, ha nem akarunk anarchiát az or­szágban, de ha ezek nincsenek betartva, semmit sem érnek! '■ - tÁuUou Ady-névjegy A világnapon Sarkad. — A közelmúltban rendkívüli nevelői értekezle­tet tartottak az Ady Endre Kí­sérleti Középiskolában. Az egyetlen napirendi pont az el­ső kísérleti évfolyam érettségi tapasztalatainak megvitatása volt, Az iskola vezetése a négy érettségi elnököt is meghívta a megbeszélésre. Az érettségi elnökök és az iskolában tanító pedagógusok egyaránt úgy lát­ták, hogy bár a kísérlet egyes elemeit felül kell vizsgálni, ám az iskolát elvégző diákok sok olyan előnnyel is rendelkez­nek (épp a kísérlet révén!), ami áz eddigi út továbbvitelét in­dokolja. A matematikával vagy a helyesírással itt is gond van, mint a legtöbb középisko­lában, ezért ezekre a területek­re jobban oda kell figyelni. Jó lenne, ha a művészeteken belül nagyobb teret kapnának az irodalmi ismeretek —: véle­kedtek szinte egybehangzóan az érettségi elnökök. Pozitív viszont — mondták mindnyá­jan —, hogy az itt tanulók vi­selkedéskultúrája, munkához való hozzáállása még a leg­gyengébb eredményt elérők­nél is kifogástatalan. És ez olyan névjegy, aminek óriási az értéke manapság — vonták le a következtetést. Sarkad. — Október 1-jét, az Idősek Világnapját mind az országos, mind a megyei nyugdíjas szervezetek képvi­selői a sarkadi nyugdíjasok­kal ünnepelték. A nagysza­bású rendezvényen a két leg­idősebb sarkadi résztvevőt, a 95 éves Csizmadia Andrást és a képünkön látható 88 éves Kiss Zsuzsannát virággal kö­szöntötték a szerveződ Bútorkiállítás Sarkad. — Október 12-étől 16-áig egész napos bútorkiál­lítást és- vásárt tartanak a Bar­tók Béla Művelődési és Szer­vező Központban. Emberből vagyunk Geszt. — Mint már egyszer írtunk róla, „Emberből va­gyunk” című új sorozatunk lényege az, hogy egy-egy közismert Sarkad térségi személyiséget egyetlen tré­fás kérdésen keresztül em­berközelbe hozzunk. Vála­szaik szellemességükről, találékonyságukról, a hét­köznapi emberről tanús­kodnak majd. Sorozatunk második interjúalanyától, Hanzéros János geszti polgármestertől a következőt kérdeztük meg: — Mit tesz, mit mond a pincérnek, ha egy étteremben egy hosszú hajszálat talál a levesében? íme a válasza: — Megkérném a pincért, hogy kóstolja meg a levest, mert gyanúsnak találom az ízét. Gondolom, hogy ezen meglepődne, s gyorsan kivinné. A konyhában^ talán a szakáccsal kóstolgatni kezdenék, miközben feltehetően megtalálnák a hajszálat, kivennék belőle, én pedig ugyan­azt a levest kapnám meg ismét, mondván, hogy az előző leves valóban el volt sózva, és ezt egy másik tálból hozták. De komolyabbra fordítva: A valóságban nem tennék szemrehányást a pincérnek, és nem küldeném vissza a levest, mivel könnyen megeshet, hogy ugyanazt a levest hozná ki ismét, ezért félretolnám, gyorsan fizetnék és alaposan meggondolnám, hogy legközelebb betérjek-e ebbe a vendéglőbe.

Next

/
Thumbnails
Contents