Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-28 / 254. szám

gBEMMEI HIRLAp­(Hazárd)játék a játékgyárban & BOTRÁNYKÖVEK 1992. október 28., szerda „Felnéztünk rád, mint egy istenre...” Szarvason a Plastolus Ipari Szövetkezet és néhány szövetkezeti tag, illetve üzletrész-tulajdonos a Szarvas és Vidéke Hetilap hasábjain már hetek óta levelezik, mert mint a tagok mondják: az elnöknek, Brachna Mihálynak és társainak maga felé hajlott a keze, amikor a vagyont felosztották. E hírnek jártunk utána, s próbáltuk kideríteni, hogy az április 23-án megtartott vagyonnevesítű közgyűlé­sen milyen határozatot hoztak. Egy tény: ekkor 161 millió 359 ezer forint értékű vagyont osztottak szét. Cserbenhagyott dolgozók Beszélgetőtársaim Brachna Mihály, a Plastolus volt elnöke, Kohut Pálné, aki ma is a szövet­kezet dolgozója éppen 30 éve, Lestyán János, munkanélküli szövetkezeti tag, korábban részlegvezető és Kohut Jánosné (nem rokona a másik Kohutné- nak) leszázalékolt nyugdíjas, több levélíró nevében. — A legutóbbi nyílt levél — kezdi Brachna Mihály — már több a soknál. Itt egyenesen en­gem támadnak és ráadásul igaz­talan vádakkal illetnek. Felró­ják, hogy kiváltam a szövetke­zetből, holott erre a törvény a vagyonnevesítési közgyűlést követő 60 napon belül lehetősé­get ad. A kiváláshoz egyébként sem kell közgyűlési határozat. Negyvenkét tag csoportosan kérte a kiválását, 11 pedig egyé­nileg. (A csoportosan kiválók 33 millió forint körüli vagyont, az egyénileg kiválók viszont 13 millió körülit vittek ki. — A szerk.) Ebben a tizenegyben va­gyok én is. Az új szövetkezet 108 taggal, az 1992. szeptember 15-ei közgyűlési határozat sze­rint új típusú szövetkezetté ala­kult, melynek vagyona 116 mil­lió 975 ezer forint. A Plastolus mindig nyereséges volt, a va­gyona fokozatosan nőtt, tehát igaztalan az a vád, miszerint működésképtelen gazdasági egységet hagytam volna ott. — Nekem már korábban is többször volt konfliktusom az elnökkel — folytatja Lestyán János a történetet. — Mindig azok közé tartoztam, akik el­mondják a véleményüket és ter­mészetesen az elnök úrnak ez sohasem tetszett. Ezért küldött elsőként munkanélküli-segély­re. Azt persze törvényesnek tartja, hogy megkapta a mát- rafüredi üdülőt bagóért, s hozzá még lakást is Szarvason. De nem ezt sajnálom tőle. Hanem azt, hogy az utolsó pillanatig arról beszélt a szövetkezet veze­tése, egybe kell maradni, az új típusú szövetkezeté a jövő és ne váljon ki senki. O és társai vi­szont a hatvanadik nap délután­ján egy hatalmas elhatározással és nagy ugrással cserbenhagy­ták az egész szövetkezetét, a dolgozókra hagyva az üres iro­daházat és a lepusztított üzem­egységeket. — Felnéztünk rád, mint egy istenre és minden szavadat el­hittük korábban és most is, job­ban bíztunk benned, mint saját magunkban és most cserben­hagytál. Pedig annyit kerestél, amennyit akartál, azt csináltad és mi is azt csináltuk, amit te akartál. Fejlesztésről és ered­ményekről beszéltél, holott egy kopott kalapáccsal és egy bőr­lyukasztóval dolgoztunk, hât­és gerincbetegségeket sze­reztünk — mondja Kohut Pálné és kiteszi az asztalra a kopott kalapácsot és a bőrlyukasztót, mint a technikai fejlődés élő bizonyítékait. — Nem csináltunk mást, mint amit a törvény bármely szövetkezeti tagnak megenged. Törvényesen váltunk ki, és annyi vagyontárgyat vittünk, amennyit a közgyűlés megsza­vazott, olyan értékben, mint amilyen értékben a vagyonne- vesítő bizottság azt meghatá­rozta — magyarázza a történte­ket a volt elnök. — Miért nem vittétek ki az elkopott gépet vagy miért nem szóltatok előre, hogy ki fogtok válni, akkor esetleg mi is ki­vittük volna a kopott kalapá­csot. Becsaptatok bennünket, s amit hagytatok, azzal nem megyünk semmire — vág köz­be Kohut Pálné. Majd így foly­tatja: — Az ellen sem volt sem­mi kifogásunk, hogy ide hozd a kisfiádat, sőt még az ellen sem ágáltunk, hogy üzletrész-tulaj­donos legyen. — A fiamnak 7 ezer forintos üzletrésze van és a törvény lehe­tőséget ad arra, hogy tagja le­gyen a szövetkezetnek. Egyéb­ként ő ma is ott dolgozik — pontosítja az elhangzottakat Brachna úr. Üdülőt bagóért — Az is megér egy misét, hogy a vagyonnevesítésnél milyen szempontot vettek figyelembe. Én dr. Sepsey Tamást hallgat­tam a rádióban ebben az időben, aki felhívta a figyelmet, hogy a szövetkezeti tagok vagyonne­vesítéskor a bért legfeljebb csak 15 százalékban vegyék figye­lembe. Ennek ellenére az elnök úr és cimborái 15 százalékot adtak az eltöltött időre és 85 százalékot a bérre, ezzel is nö­velték saját vagyonukat, de még mindig lenyeltük volna a békát, ha ezek után nem viszik ki ezt a vagyont a szövetkezetből—há- borog Lestyán János. — Nem igaz — vág vissza Brachna Mihály —, mert 40 százalékot adtunk a bérre, 40-et az évekre és 20 százalékot a részjegyre. (A vagyonnevesítési határo­zatban 20 százalék vagyoni hozzájárulás »a befizetett rész­jegy összege forintban, amely egyhavi, később kéthavi kere­settel egyenlő bér« és 80 száza­lék a személyi közreműködés aránya. így határozták meg az egy vagyonjegy értékét és a tag­sági viszonyban eltöltött időt valamilyen szorzóként vették figyelembe. — A szerk.) —Az a legnagyobb baj, hogy a szövetkezet vezetői nem adtak részletes tájékoztatást a törvény végrehajtásáról. Pedig köteles­ségük lett volna. Az a dolgozó, aki nem olvassa a Magyar Köz­lönyt vagy nem figyeli az újsá­gokat, hagyja, hogy vezetői ve­zessék az úgy jár mint mi a Plastolusnál. A törvény adta le­hetőségeken belül kijátszották a vezetők a dolgozókat, szót sem ejtettek kiválásról, de előtte gondoskodtak, hogy saját va­gyonrészük minél többet érjen, majd az utolsó pillanatban ki­váltak, ezzel megakadályozva, hogy más is vagyont vihessen ki —■ összegzi az eseményeket Lestyán úr. —Én felszólaltam a közgyű­lésen, hogy a két üdülőt, a mát- rafüredit és a szarvasit ne adjuk oda, hiszen mi építettük társa­dalmi munkában. Legalább ez maradjon meg az ittmaradt szö­vetkezeti tagoknak. Ugyanígy Az iskola és a szülő közlései Az iskola és a szülő közlései lett elkótyavetyélve a három la­kás is Szarvason, pedig azt is tudta volna szövetkezeti dolgo­zó is használni — kesereg Ko­hut Pálné. — A közgyűlésen nem is fo­gadták el, hogy a két üdülőt kivigyék, nem volt meg a két­harmados többség, az elnök 75 szavazatot kapott, társa pedig 73-at. De ekkor dr. Ugrai And­rás felszólalt és azzal érvelt, ha nem adják oda az ingatlant, ak­kor a kiválók jogosultak műkö­dő berendezéseket ugyanilyen értékben kivinni, és ekkor a Plastolus működésképtelenné válhat. Ez után szavazta meg a tagság, hogy akkor inkább az üdülőt vigyék, mint a gépeket — pontosítja a történteket Les­tyán János. — Meg kellene nézni azt is — veti fel Kohut Jánosné —, hogy miért az Állami Biztosító embere értékelte az ingatlano­kat és miért az elnök kérte meg erre. Nem igaz, hogy a balatoni üdülő csak 2 millió forintot ér. Bagóért jutottak nagy értékhez. A jó dolgokat kivitték, a lepusz­tult gépeket itthagyták. — Kikérem magamnak a rá­galmakat! Külső szakértő vé­gezte az értékbecslést, az épüle­tek árát a Senye Bt., a gépek felértékelését a Mikó Kft. vé­gezte. Mindkét cég szarvasi székhelyű. Nekünk egy listát mutattak, amelyből a vagyo­nunk arányában kiválaszthattuk mit viszünk ki. Nekem az üdülő kellett — mondja a volt elnök. — Az nem pofátlanság — teszi fel a kérdést Kohut Pálné —, hogy most is munkanélküli­segélyen vagy? Ezt is a törvény írja elő? — Igen, munkanélküli-segé­lyen vagyok. És? — adja meg a választ Brachna úr. — És az is rendjén való — veti oda Lestyán János —, hogy a saját kft.-d adja a labdaüzem­hez a festéket és az általad veze­tett szövetkezet ezt megveszi? Saját magadtól vásároltál? Nem beszélve arról, hogy a festékke­verő gépeket a szövetkezet tmk- ja készítette és 4 ezer forint körüli áron vettétek meg. így vittétek ki a szövetkezetből. — Na, na! Ez nem így van. Mi hárman, Hódsági Ferenc, Regős István és én szabadal­maztattuk a műanyagszóró fes­téket, s erre alapítottuk a kft.-t. A festéket korábban nyugati im­portból szereztük be, és a kft. a szövetkezetnek 10 százalékkal olcsóbban adta, sőt a szabadal­Üzemi tízparancsolat mat teljesen ingyenesen hasz­nálhatta a Plastolus. Más is ala­kíthat gazdasági társaságot, s akkor majd meglátja, micsoda munkával jár. En azért váltam ki a szövetkezetből is, mert el­nökként .elfáradtam, elegem volt a hajszából, nyugodtabb életre vágyom. A rágalmakat visszautasítom és az újságcik­kek egyikét sem hagyom annyi­ban — zárta le a beszélgetést Brachna Mihály. Hittek a vezetőknek, de nem olvasták a Magyar Közlönyt Igyekeztem kommentár nél­kül visszaadni a Szarvasi Plas­tolus Ipari Szövetkezetben történteket. A személyeskedé­sek kimaradtak, hiszen a lé­nyeget így is érzi mindenki. Amit ezután írok, az csak sa­ját véleményem, melyért most is vállalom a felelősséget. Erkölcsileg teljesen egyet­értek az otthagyott, mondhat­nám cserbenhagyott szövet­kezeti tagokkal. Mert hittek vezetőiknek, eszükbe sem ju­tott, hogy kijátsszák őket, és azt sem rovom fel nekik, hogy nem voltak olyan jártasak a szövetkezeti átalakulás pa­ragrafusaiban, mint az elnök és tanácsadói. Brachna Mi­hály és közvetlen környezete minden kétséget kizáróan tör­vényesen, a rendeleteknek megfelelően jártak el. Tudták mikor kell kiválni, tudták, hogy előtte hogyan lehet na­gyobb vagyonjegyhez jutni, azt is jól választották meg, hogy ki értékelje fel az üdülő­ket, a lakásokat, a gépeket és azt is tudták, hogy cserben­hagynak mindenkit Törvé­nyesen. Ahogy a jogszabályok előírják, és etikátlanul, ahogy a dolgozók érzik. Vessen ma­gára a melós, miért nem járat­ja a Magyar Közlönyt és miért nem fogad jogászt, mielőtt szavazásra emeli a kezét A közgyűlés döntötte el, hogy így történjen, ahogy történt. Papp János Végy a kezedbe egy izgalmas olvasnivalót. Kellőképpen mélyedj el benne, s ettől kezdve automatikusan beindul a teljes ellazulás... fotó: fazekas ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents