Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-26 / 252. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP VENDÉGOLDAL 1992. október 26., hétfő Dallas a nyerő A magára valamit is adó szállítási vállalkozó manapság felkészül az unalmas esti buszozgatásra. Utasait videóval kényezteti, vidám, unaloműző' filmeket vetít két megállás között. Ilyen csoportos utazáskor, Magyarország és Olaszország között félúton történt az alábbi eset: Egy idó's asszony izgatottan pislogott az órájára úgy fél kilenc táján. Megsokallva a filmvígjátéki vicceket, eló're botorkált a gépkocsi vezetóliöz és kérte^ kapcsoljon már át az egyes csatornára, hiszen péntek van, kezdődik a Dallas! A pilóta első meglepetéséből felocsúdva közölte az utassal, ő szívesen átkapcsolna, ha lenne az Ikaruson antenna. Vétel híján az utasok beérték a találgatásokkal. Vajon Jockey újra megpróbálja elrabolni a fiát? Samanta, tuti, hogy felcsíp valakit. Szegény Ellie, ő igazán nem ezt érdemelte... A Dallas tehát téma. Téma péntek délután, mert ekkor mindenki várja a folytatást. Téma szombaton reggel a piacon, mert kipletykálható a nem éppen magyar családmodellre emlékeztető família. A napokban jelent meg a Dallas harmadik száma, bemutatva a sztárok előéletét. Vendégoldalunkon most e lapból válogattunk. Önmagát nevelte férfivá John Ross Ewing, becenevén Jock, röviddel az első világháború előtt született a Ewing család második gyermekeként. A család hol jobban, hol rosszabbul élt, de olyan unalmasan, hogy Jock korán elkívánkozott hazulról. Tizenévesen „önállósította” magát, és az olajmezőkre ment dolgozni. Okos, tanulékony fiú volt, másfél év alatt szinte mindent elsajátított az olajkitermelés technológiájából, olyat is, amit más négy-öt évig tanult az egyetemen. Ezenkívül jó érzékkel ismerte fel az emberek szándékát, jellemét. Sohasem keveredett nagyobb konfliktusba, megtanult mindent túlélni. Száz- kilencvencentimétermagasra nőtt, kék szemű, nagyon erős óriás volt, imádta a kockázatot, gazdagságra és szeretetre vágyott. Mindkettőért nagyon meg kellett küzdenie. Még nem volt húszéves, amikor megnősült. Az apró termetű, törékeny Amanda Le- wist vette feleségül, akiről hamarosan kiderült, hogy érzékeny, gyenge idegzetű, a magányt rosszul tűrő, beteges asszony. Miután összebarátkozott az olajkútnál Willard „Digger” Bamesszal —- aki szó szerint az orrával volt képes megérezni, hol rejt a föld olajat—elhatározta: összeadják megtakarított pénzüket, és olajspekulációba kezdenek. Amikor 1930-ban értesítették, hogy Amanda felépülésére és gyógyulására nincs többé remény, beadta a válókeresetet. Ekkor már Dallasban élt. Pár nappal később találkozott először a sugárzóan szép Ellie Southworthtal, aki férfiként ülte meg a lovat, és mindenben meglepően határozott volt. Amikor másodszor találkoztak, már érezte: végzetesen beleszeretett. Csak éppen reménytelenül, mert megtudta, a lány Texas leggazdagabb földbirtokosa, Aaron South- worth gyermeke, akiről köztudott: utálja az olajiparban dolgozókat és az olajjal kereskedőket. Ennek ellenére, nem sokkal megismerkedésük után, megkérte Ellie kezét. A boldogságtól repesve mondott igent South- fork megmentésére, anélkül, hogy tudta volna, ez milyen anyagi áldozatokkal jár. Hamarosan megtartották az esküvőt. Első fia a John Ross Ewing jr. nevet kapta. J. R. — azaz Jockey, hiszen keresztelője napjától így hívták — nagy békét hozott a házba. 1941-ben — Pearl Harbor után—Jock Ewing saját elhatározásából jelentkezett az amerikai légierőhöz és ezredesként szolgált Európában. Két Londonban töltött éve idején gyengéd kapcsolat fűzte Margaret Hunter ápolónőhöz, majd a kapcsolat megszakadt, mert az ezredest Franciaországba vezényelték. Leszerelése után, Jock Ewing — elmesélte feleségének a Miss Hunterrel folytatott viszonyt, hozzátéve: már örökre szakítottak és egy éve nem is tud róla semmit. Miss Ellie megköszönte férje őszinteségét, és bár nem örült a kalandnak, megbocsátott. A negyvenes évek végén Miss Ellie még egy fiúval ajándékozta meg férjét. Ez a gyerek a Robert James nevet kapta, de első naptól csak Bobbyként emlegették. Egy szép napon tizenéves fiú kopogtatott Ewingék kapuján. Édesanyja levelét és a születési bizonyítványát hozta. Jock Ewing tizenhét év múltán így tudta meg, hogy Raymond Krebbs néven a londoni ápolónőtől fia született. Southfork rabja — vagy királynője? Miss Ellie imádta a gyermekeit és a legnagyobb figyelemmel nevelte őket, akárcsak férje, aki fedett póniistál- lót épített fiainak, majd rögbipályát, azután úszómedencét. Jockeyt pedig, akit kicsi koráBarbara Bel Geddes Miss Ellie alakítójaként tói csakis az olaj érdekelt, valósággal kisajátította. Később megpróbálta ugyanezt Bobbyval is, Garrison nevelését viszont Miss Ellie-re bízta, mert Garryt egyáltalán nem érdekelte a birtok. Talán ezért lett édesanyja legkedvesebb gyermeke. Garry szerette az állatokat, a földet, a farm életét, imádta a művészetet. De ahhoz nem volt benne elég erő, hogy maga is alkotóvá váljék. Ezzel vívta ki apja haragját, aki megpróbálta erőszakkal az olajiparhoz édesgetni, s mikor látta, hogy ez nem megy, egyszerűen elfordult tőle és magára hagyta. Miss Ellie ezt sohasem bocsátotta meg férjének, s évek múlva egyszer fejére is olvasta. (Garry ekkor már túl volt egy sikertelen házasságon, melyet Valerie Clemensszel kötött, s mikor felesége elhagyta, szégyenében búcsút vett Southforktól, komoly fájdalmat okozva édesanyjának. A fájdalmat némileg enyhítette, hogy Garry és Valerie Miss Ellie-re bízta közös gyermekük, Lucy nevelését, így Southforkban újra volt egy lány is a gyerekek között...) 1979-ben azután Miss El- liet óriási meglepetés érte. Hirtelen felbukkant a házban fivére, Garrison, aki mégsem veszett oda a hajószerencsétlenségnél. Meghalni tért haza. Gyógyíthatatlan rákban szenvedett, és szerettei körében szeretett volna távozni az életéből. Néhány héttel később, a családi temetőben, apja kriptájába temették... A sikeres sikertelen Egész életét meghatározta a vágy, hogy szeressék és ő is szerethessen. Szerencsétlenségére ez csak néhány órára vagy hétre adatott meg neki. De ebben maga is hibás volt: túl sok nővel tartott futó vagy felületes viszonyt ahhoz, hogy felismerje: az az asszony, aki mellette él, mindig szerette, akkor is, amikor elszökött tőle, akkor is, amikor más férfival élt. John Ross Ewing junior — azaz Jockey — 1939-ben látta meg a napvilágot, a Southfork Ranchon. Félénk, elhúzódó, de minden iránt érdeklődő kisgyerek volt. Édesanyja úgy látta: élete első éveiben — talán az első háromban — még az apjától is félt, aki pedig igyekezett elhalmozni szeretetével. Amikor Jockey ötéves lett, apja vette át nevelését. — Azt szeretném, hogy igazi férfi legyen belőle — mondta Miss Ellie-nek. — Ezért a nevelését nem bízhatom másra! Jockey „férfivá nevelése” mindjárt másnap azzal kezdődött, hogy apja magával vitte az Ewing Oil díszes elnöki szobájába, ahol fel-alá rohangálhatott, és figyelhette apja hogyan ad utasításokat. Ahogy növekedett, egyre inkább megismerte a kimondott szó erejét, értékét, és maradéktalanul elfogadta édesapja életelvét: Csak győzni szabad, bármilyen vesztett helyzetben is legyél! Már tízévesen figyelte a lányokat, és tizenhárom évesen aratta náluk az első sikert. Imádta a nőket és a nők is vonzódtak hozzá. Kaland kalandot követett, mindegyikből győztesen került ki: ezen a téren maradéktalanul érvényesíteni tudta apja—és most már egyre inkább saját — Jockeyt Larry Hagman személyesíti meg alapelvét: „Csak győzni szabad!” Nőügyei megteremtették számára a győzelemhez vezető út rutinját és rendkívül megnövelték magabiztosságát. 1963 júniusában udvarias levélben kérték fel, hogy július első vasárnapján vegyen részt Forth Worthban a Miss Texas címért folyó szépség- verseny zsűrijében. Igennel válaszolt, és a huszonhat jelölt között felfigyelt a huszonnegyedikre. Valósággal kirítt a többiek közül: míg azok mesterséges pózokba merevedve vonaglottak, a huszonnegyedik teljesen természetesen mozgott, valósággal sugárzott belőle a természetesség, a szépség. Samantha (Sue Ellen) Shepardnak hívták és már bevonulásával meghódította a legidősebb Ewing fiú szívét. Megismerkedésük után nyolc évig jártak együtt. Samantha gyönyörű volt és imádta Jockeyt, aki azonban habozott feleségül venni. Tényleg ő az igazi? — kérdezgette magától. — Megfelel-e szüleim ízlésének? A környezetébe kerülő nők valahogy megérezték, hogy nősülni akar, még inkább körülrajongták, egyre többször provokálták. Samantha kommentár nélkül figyelte a Jockey ellen indított nőrohamot. Továbbra is együtt jártak, de — ellentétben a többi férjvadásszal — az esküvő előtt nem volt hajlandó ágyba menni. 1971 tavaszán tartották Jockey és Samantha esküvőjét — szokás szerint — a Southfork Ranchon. Maga a házasság azzal az óriási meglepetéssel szolgált Jockey számára, hogy ott támadtak problémái, ahol azelőtt soha életében: az ágyban. Samantha meglehetősen tartózkodó volt és a mindig határozott Jockey ebben az esetben nagyon nem szerette volna az erőszakot. Mivel a házaspár erről soha-sem beszélt egymással, az okokat sem tisztázták. Jockey ettől kezdve nagyon óvatosan közeledett feleségéhez. Ez volt az első kudarc a sikeres ember életében. A boldogság délibábja Lucy Ann Ejwing 1961-ben Dallasban, a Memorial Hospitalban, dr. Harlan Danvers professzor segítségével látta meg a napvilágot. Szülei — Garrison és Valerie Ewing — súlyos családi problémák, veszekedések közepette éltek a Southfork Ranchon. Lucy egyéves sem volt, amikor szüleivel Virginiába költözött. A család azonban itt is utolérte. Jockey egy nap megjelent virginiai otthonukban és hangosan fenyegetőzve, erőszakkal magával vitte Lucyt Southforkba. Miss Ellie és férje vállalta a gyerek nevelését. A nagyapa módszere egyszerű volt: mindent megadott és megengedett a kislánynak. Miss Ellie megpróbált szigorúbb lenni, de a kiszámíthatatlan és dacos gyerek, természetes bájával a kisujja köré csavarta, így végül mindig engedett... Amikor nagybátyja, Bobby feleségül vette Pamela Jean Bamest, Lucy élete hirtelen megváltozott. Pamela keményen kézbe vette a kislányt, és akarata ellenére bizonyos dolgok betartására, vég- rehajtásárakényszerítette. Pamela lassan Lucy bizalmasa lett, és sohasem árulta el unokahúgát. Minden problémát közösen igyekeztek megoldani — így életre szóló barátnők lettek. Lucy az, aki örökké a boldogságra vágyik, de minden kísérlete csődöt mond. Számára a boldogság örök délibáb... Charlene Tiltonnak a Dallas hozta meg a világsikert Ahány férfi, annyi csalódás. Pamela Ewing segítségével elvégzi Braddockban a High Schoolt és beiratkozik a dallasi egyetemre, ahol végül énekelni és táncolni tanul. És ekkor, az Ewingok hagyományos nyári kerti ünnepélyén megint megismerkedik valakivel... A meglepetések asszonya Akik régóta ismerik, úgy jellemzik: „Szeretetre méltó, nagyon melegszívű, gyerekekért bolonduló asszony, aki természetéből adódóan jó és gondoskodó, s csak nagyon kényszerítő helyzetben tud keménynek mutatkozni.” Mindehhez sugárzóan szép és mosolyával bárkit képes meghódítani. A férfiak körülrajongták. Pamela pedig szívesen fogadta az udvarlást. Végzetesen beleszeretett Bobby Ewing- ba. Sorsa ezzel végleg eldőlt. Felejthetetlen hetet töltöttek együtt, és mielőtt hazatértek Pamela szexis szerepében Victoria Principal volna, tízperces istentisztelet keretében házasságot kötöttek a New Orleans-i baptista lelkész és a kerületi békebíró jelenlétében. így lett 1978- ban Pamela Bamesből Mrs. Ewing, Texas egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb családjának tagja. Az átmenet nem volt könnyű. Három irányból gyűlölték. Egyrészt az apja, aki személye elleni „gyilkos merényletnek” minősítette, hogy lánya „ősellenségének” fiához ment feleségül. De a Ewing család is felháborodott: egy Bames köztük? Harmadrészt, Raymond Krebbs szemrehányását és gyűlöletét nap mint nap érezte. A Ewing család akkor változott meg, amikor Pamela bejelentette, hogy gyereket vár... Jock Ewing filmbeli megtestesítője Jim Davis
