Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-26 / 252. szám
1992. október 26., hétfő' \ HAZAI TÜKÖR iRÉKÉS megyei hírlap Besztercei vendégek A csabacsűdi pávakör a közelmúltban tett látogatást a romániai Besztercebányán, ahol az ott élő magyarokkal együtt megbeszélték, a látogatásuknak viszonzásául ők is vendégül láthatják a besztercei pávakört. E látogatásra került sor a napokban. Először szombaton léptek a nagyközönség elé a vendégek, szebbnél szebb magyar népdalokkal. Vasárnap Kondoroson, a művelődési házban mutatkoztak be a besztercebányaiak, ahol népes közönség tapsolhatta végig az együttes műsorát. Szabadság kupa Szeghalmon Október 23-án rendezték meg első ízben Szeghalmon a Szabadság kupa küzdelmeit. A helyi szabaddemokraták által szervezett sporteseményen két füzesgyarmati és hat helyi kispályás labdarúgócsapat vett részt, meghívásos alapon. A rendezvény a szervezők elképzelése szerint ezentúl évente megismétlődik majd. Meglepetést ígérnek A nemzetközi nyugdíjashónap alkalmából ma, október 26-án 17 órától teadélutánon látják vendégül Mezőhegyes nyugdíjasait az általános művelődési központ színháztermében. Az általános iskolások ünnepi műsorát követően a résztvevők kellemes meglepetésre számíthatnak, legalábbis ezt ígéri a rendezvény szervezője, a helyi családsegítő központ. Aranylakodalom Tegnap ünnepelte aranyi ako- dalmát Kevermesen B. Kiss Pál és felesége. Az idős házaspár 50 évvel ezelőtt a helyi római katolikus templomban esküdött egymásnak örök hűséget. Vasárnap ugyanitt ismét elhangzott a boldogító igen. A szertartáson jelen volt a népes rokonság: négy gyermek, hét unoka, öt dédunoka, valamint a leszármazottak hozzátartozói is. Olvasóinknak a legközelebbi battonyai városoldalon bemutatjuk az ünnepeiteket. Helikon-tervek A Helikon Kiadó huszonötharminc könyv megjelentetését tervezi jövőre. A kiadványokat nyolc-tízezer példányban adják közre. Erről Berger Katalin a Helikon Kiadó új igazgatója tájékoztatta az MTI-t. A kiadó megtartja eddigi profilját: folytatja a múzeumi sorozatot, valamint a művészettörténeti és a hasonmás könyvek megjelentetését. A karácsonyi könyvvásáron a Helikon Kiadó többek között megjelenteti a Názáreti Jézus és az Európa királyi házai című könyveket, s kiadják Shakespeare összes művét egy kötetben díszkiadásban. Rendeltek és nyertek A Kunság Fűszert Orosházi Raktárháza a Hotel Alföld éttermében termékbemutatót rendezett. Immár hagyomány, hogy a szállítópartnerek kéthavonta felvonultatják termékeiket. Ezúttal 11 cég képviseltette magát és az áruk ajánlása mellett szakmai konzultációkra is sor került. Az érdekló'dó' üzletvezetőd, kereskedőd — akik rendeléseiket a kiállítás ideje alatt leadták — között pedig nyereménysorsolást rendeztek. Felvételünk a Colgate-Palmolive standj a eló'tt készült fotó: lehoczky péter Hazai kriminális Autófogta tolvaj Az angyalföldi rendőrök sokfajta gépkocsiügyben nyomoztak már, de autófogta tolvajjal most találkoztak először. Az előzményekhez tartozik, hogy T. B. olyan különleges védőszerkezettel látta el kékszínű Passatját, amely nem riasztja el dudaszóval a rablót, inkább őrizetbe veszi. Mintha csak a Knight Rider, a szombat délutánonkénti tévés csodakocsi gördült volna a pesti utcákra. A Passat türelmesen megvárta, míg az álkulcsos tolvaj felnyitotta a bal első ajtót, beült a volán mellé és elkezdte vizsgálgatni a kormányzárat és az indítómotor kábeleit. Ekkor egy apró kattanás hallatszott. S ettől kezdve minden ajtó és ablak ellenállt nyitási kísérleteinek. Szerszám nem volt a tolvajnál, csak a kulcskészlet, meg egy finom csavarhúzó. De sokra nem ment volna még egy nagykalapáccsal sem — mondták a szakemberek —, mert az üvegtörésre aztán csakugyan felsivított volna a sziréna. Ami néhány perc . múlva csakugyan szirénázott, az egy rendőrautó volt, ami a helyszínen termett. Hogyan, kinek a jelzésére? Egyenlőre még nem árulta el a tulajdonos, milyen kiegészítő elektronika rejtőzik a gördülő tolvajfogóban, amely a közeli URH-s járőrt is riasztotta. Ha csakugyan a Knight Rider jött volna el Budapestre, alighanem be is vitte volna foglyát a kapitányságra és jót nevetett volna a tolvaj gyermeteg védekezésén: „Én kérem azt sem tudom, mi történt velem. Rámrontott két marcona pofa, bedugott a kocsiba és rámzárta az ajtót!” Vélemények, tapasztalatok a jógáról Mi az élet célja? Valójában mennyire éljük az életet? Tisztában vagyunk-e az élet igazi szépségeivel s személyiségünk valódi értékeivel, melyeknek tiszta ragyogását külsőségekkel árnyékoljuk el mindennapjaink rohanó perceiben is? Mindannyian keressük a választ s keressük önvalónk igazi értékeit más és más úton-módon. Egy ilyen út megvilágításában segítenek beszélgetőpartnereim, akik az élet megismeréséhez a jóga útját választották. Három, egyszerű középkorú háziasszony, akik nevük kiírásához nem ragaszkodtak. — Miért kezdtek el a jógával közelebbről is megismerkedni? Mária: — Amíg el nem kezdtem, addig elvont, cirkuszi mutatványszámba is elmenő látványosság volt számomra. Ma is ezt hiszik a jógáról. Engem az orvosom irányított tanácsaival erre az útra. Vera: — Én Mária hatására kezdtem el mindezt, később jöttem rá, hogy ennél mélyebb tartalmú dolgokról van szó. Judit: — Szintén az egészségem javítása miatt kezdtem el jógázni. — Milyen változást észleltek, amióta rendszeresen jógáitok? Mit jelent ez mindennapjaitok során ? Vera: — Úgy érzem magam, mint tizenhét éves koromban. Lényegesen nyugod- tabb vagyok, tiszteletben tartom mások szabadságát. Mindenféleképp’ változást érzek magamban testileg, lelkileg, szellemileg egyaránt. Mária: — Nagyon nyugodt vagyok. Nem tudom, hol tartok. Olyan gördülékenyen adja magát sok minden. A jógában semmi sem kötelező, nem kell „megerőszakolnom magam”. Nem tudnék olyan területet említeni eddigi tapasztalataim szerint, amelyben egyszerre ennyi jó hatás érvényesül. Reményteli érzés hinni önmagámban. Judit: — Én elégedett vagyok. Frissebb, teherbíróbb vagyok. Elfogadom az embereket olyannak, amilyenek. Nekem összességében minden jó— Mit tudnátok üzenni az olvasóknak és a jóga iránt érdeklődőknek? Vera: — Korra, nemre való tekintet nélkül bárkinek tudnám ajánlani, bár igazán kis korban kellene elkezdeni. Nevelési módszereinkkel óriási baj van. Először önmagunk nevelésével kellene foglalkoznunk. Mária: — Ami számomra megmaradt, az a szeretet, a mosoly, a nyitott befogadóképesség, előítélet-mentesség, mások elfogadása, a végtelen béke, nyugalom, amely folyamatában árad az ember felé. A tanfolyamon kívül fontosak a jógatáborok is, amelyek életünk folyamatát jelentik. Aki egy kicsit is érdeklődik, az már egy nagy lépés! Feltétlenül jöjjenek! Judit: — Különösen azoknak ajánlom a jógát, akik feszültek, nincsenek tisztában önmagukkal, akik egészségüket és életüket pozitívabbá szeretnék alakítani. A legértékesebbek a benső kincsek s ha ezt megéljük, feleslegessé válnak az eddig oly fontosnak tartott külsőségek. A jóga segítségével biztosítjuk a belső harmóniát s ha ezzel rendelkezünk, akkor mindenünk megvan. A Békés Megyei Jóga Egyesület október 8-ától indította el jógatanfolyamait kezdőknek és haladóknak a belvárosi óvoda (Wlassics sétány 4.) épületében. A tanfolyamokon nemcsak az egészséges életmóddal és táplálkozással kapcsolatos tanácsokkal ismerkedhet meg a hallgató, hanem önmagával is, amit saját, következetes munkája gyümölcseként egész életén át hasznosíthat. Talán nem is lenne olyan rossz dolog megszeretni önmagunkon keresztül az életet, szenvedés nélkül élni s ezt a harmóniát sugározni környezetünk felé. Bertalan Mónika óvónő, Békéscsaba Olvasóink írják Visszhang Levél a Gyulai Városháza főmenedzserének, Gellén Vencelnek, a Ganz Villamossági Müvek gyulai gyárának volt főmérnöke részére: ■ Valószínű, hogy Te írtad a Békés Megyei Hírlapban 1992. október 8-án megjelent „Nyugati tőke a vidéki ipar lezüllesztésé- hez” című cikket. Megismertem a stílusodat és meg kell mondjam, remekül rávilágítottál a dolgokra, csak két lényeges tényezőt hiányolok írásodból: először is, miért nem írtad a neved a cikk alá? Másodszor, mindent az olaszra és az úgynevezett „másik szakszervezetre” hárítasz, nem említed meg a gyárvezetés, személy szerint Snell igazgató úr által elkövetett súlyos hibákat, amivel a gyárat és a dolgozókat kiszolgáltattátok az olasz uraknak. Elfelejted vagy talán még él benned a régi reflex, hogy a felső vezetőket, személy szerint Snell urat és feletteseit nem lehet bírálni, mert akkor jaj annak a dolgozónak. Emlékezned kell, amikor megalakult a „másik szak- szervezet” , a vezetésben pánik és bizonytalanság alakult ki. Snell úr nem merte felvállalni a sztrájkot vagy a polgári engedetlenségi mozgalmat, hanem a vezérigazgató úrral együtt megnyugtatták a dolgozókat, hogy az olasz hozza a technológiát, a tőkét és biztosítja a magasabb keresetet. Magyarul: Snell úr segédletével becsaptátok a dolgozókat. Emlékezz! — hisz Te is ott ültél a megbeszéléseken, amikor a ,,másik szakszervezet” ellen jött a terror és ezek az emberek rövid úton Snell úr utasítására utcára kerültek. A továbbiakban aki szólni mert, az mind az utcán találta magát . Sajnos azt elfelejtetted leírni, hogy hibás volt a gyulai vezetés is. Nektek, vezetőknek kötelességetek lett volna megpróbálni megmenteni a gyárat és a kollektívát. Erre mi történt? Kiszolgáltátok a pesti urakat és mindenki a saját pozícióját próbálta menteni, ami végül is nem sikerült. Későn gondoltatok arra, hogy még időben tárgyaljanak az illetékesek az olasz partnerrel a gyár jövőjéről. Cikkedből tehát ez a lényeges igazság hiányzott, és úgy érzem, hogy a fenti gondolatok nem csak az én fejemben fogalmazódtak meg, hanem valamennyi sorstársam hasonlóképpen gondolja az általam leírtakat. Baráti üdvözlettel kívánok sikereket további főmenedzseri munkáidhoz Száva Gyula, két évtizedes munkaviszony után a relégyár volt dolgozója Meg kell gyógyulnod! Kedves Barbarám! Ezúton üzenek neked a kollégium nagy családjából, ahonnan hiányzol. Látnod kellett volna a „kicsik” (I. o.) és „nagyok” (IV. o.) arcát, amikor a programot szerveztem október 5-éré. Nagyszerű ötletnek tartották — „megcsináljuk” —, lelkesedtek a csoportban. Bővült a kör, csatlakoztak a szülők, munkatársaim és az üzemek. Zsúfolásig telt az előtér október 5-én 16 órakor. Tiszta szívvel, szeretettel jöttek a megnyitóra a segíteni akarók. Miattad, Érted. Még Pap János polgármester úr is megtisztelt bennünket. Meg kell gyógyulnod! Érdemes élni, küzdeni, tenni másokért. Szívem teljes melegével kívánom mielőbbi felépülésedet, visszatérésedet! Szerető nevelőd Rózsira néni Avatás eló'tt 1992-ben halottak napjára Szeghalom város második világháborúban elesett áldozatainak is megépül végre az emlékmű, Előd Ákos okleveles építészmérnök terve szerint. Van hát hely, ahol emékezhetünk a hősi halált halt katonákra és az áldozatul esett emberekre. Vigyünk gondolatban mindannyian egy szál virágot nekik, akiknek hozzátartozója van közöttük azért, akinek nincs, azok pedig hálából, hogy ők nem veszítettek el senkit. Egy szál virágot a szenvedésért, a hősies kitartásért, az ÉLETÉRT. Számukra megmaradtak az emlékek, a megsárgult levelek, a kis papírfoszlányok, a fényképek. A Sárréti Múzeum ebből az alkalomból kiállítást rendezett a Kossuth téren, ahol megtekinthetők azok a fényképek, amelyeket sikerült összegyűjteni. Mennyi fiatal arc! 19—20—30 éves fiatal emberek. Még ma is élhetnének a biológia törvényei szerint. De 48 éve már csak az emlékük él a szívekben, s a szekrények védett zugaiban ilyen és hasonló levelek maradtak tőlük: „Drága kicsi feleségem! Különös érzések fognak el, amikor írom ezt a levelet, amit nem is tudom, hogy fog eljutni hozzád. Most már igazán kétfelé szakadhat a sorsunk egy időre. Nem tudom, hogy vagy és nem is várhatok tőled levelet. A vágy, a nyugtalanság gyötör miattad. Szeretném tudni, hogy mi van már veled, megszületett-e már a kisgyerek és hogy hogy vagytok otthon, de minden hiába, nem juthat el hozzád csak a sóhajtásom. Imádkozzál, hogy adjon a jó Isten erőt, hogy el tudjuk viselni ezt a sorsot is és megérjük a boldog viszontlátást. Isten veled, számtalanszor csókol hű férjed! Micsoda erő kellett ahhoz, hogy így fejeződjön be a kedvesnek írt levél. Vajon hány ilyen szívszorító üzenet íródott meg és nem is mind jutott el a címzetthez. Szeghalmon volt egy asszony, aki évekig kijárt a vonathoz, várta haza a férjét.—Igen, az ő idegeifelmondták a szolgálatot, ő is áldozat lett. Óriási a politikusok felelőssége, amikor döntenek háborúról és békéről, életről és halálról. Hiszen ezek a fiatal emberek is élni akartak, viszontlátni a családjukat, szeretteiket. Ehelyett ott maradtak a harctéren, a fogságban, és sokukról már sohasem tudjuk meg, hogy hol és hogyan fejezték be életüket. Az értük gyújtott gyertyák fénye intsen békességre és adjon megnyugvást a gondolat, hogy ez az őjelképes sírjuk. Tisztelettel és szeretettel őrizzük az emléküket, azt kívánva, hogy soha többé ne legyen háború, soha többé ne kelljen emlékművet állítani az áldozatoknak. Szarka Sándorné
