Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24-25 / 251. szám
Mm MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1992. október 24-25., szombat-vasárnap Brunovskÿ karácsonykor született, 1935-ben ■Si És véget ért a nyár... (1971) Mindig a nők viselik a kalapot Párizs, Köln és New York után: Albin Brunovskÿ képei Békéscsabán Fölháborító, hihetetlen és bor- nírt az, hogy egy akolba zártak bennünket és mégsem tudhattunk egymásról. Még azt sem engedték meg, hogy egymás képzőművészetéről valódi kép alakulhasson ki. Ez a kiállítás arról győz meg bennünket, hogy ebből elég volt, nem ezt akarjuk! Méltán mondhatjuk, hogy világszínvonalú alkotó tárlata tekinthető meg Békéscsabán. A kiállított művek nívóján túl, Àlbin Brunovskÿ életútja és kiállításának színhelyei mind erről tanúskodnak. 1935-ben született a nyugat-szlovákiai Zohorban, a hónap és a nap is fontos: december 25-én, tehát karácsonykor. Művészeti tanulmányokat folytatott a pozsonyi képzőművészeti akadémián, később ennek professzora. Könyvillusztrációkat készít, kiállításokat rendez grafikákból, litográfiákból évtizedek óta. Nagy hatással van rá Chagall, Kandinsky, Klee, Miró, a szobrászok közül Henry Moore. Kiállították műveit hazáján kívül Krakkótól Düsseldorfon át az Egyesült Államok keleti és nyugati partjain lévő településeken. Külön meg kell említeni a párizsi modem művészetek múzeumában lezajlott tárlatát 1981-ben vagy az 1972- es kölni és az 1987-es New York-i kiállítását. A szakmai díjak sorát kapta művészeti tevékenysége elismeréséül, így például a Herder-díjat. Önálló alkotásain és könyvillusztrációin a valóság és képzelet határmezsgyéjén egyensúlyozva, érzékek, szenvedélyek és vágyak birodalmába kalauzol szertelenül áradó képi gondolattársításaival, meghökkentő ábrázolásaival. Olyan vizuális történeteket kap a néző, amelyek az olvasott irodalmi műhöz kapcsolódnak, de önálló alkotások. Szlovák Paradicsom (1974) Katartikus művészet ez, egy- egy képen annyi energia feszül, hogy szétrobbanással fenyegeti a felületet, de ugyanannyi a lágy harmónia, a nyugtató hatású effektus is. A művész élvezi a sokkoló hatásokat, de romantikus beállítottsága kiegyensúlyozza expresszív hevületét. A könyvek témája a művek alaphangját megadja, de Brunovskÿ szubjektív érzésekről, személyes élményekről mesél a felületeken. Arra késztet bennünket, hogy tüzetesen tanulmányozzuk műveit, motívumai ugyanis olyan asszociációkat keltenek, amelyek túlmutatnak az illusztrált könyvön. Lévén a képek eléggé szuggesztí- vek a nézőben is érzelmi élmények, egyéni motívumok idéződnek fel. Dialógus jön létre a könyv szerzője, a képzőművész, az olvasó és a néző között. Most lehetősége van a békéscsabai közönségnek arra, hogy ezt az interpretációt a művek elmélyült tanulmányozása során megtegye. Vizsgáljuk meg, milyen témák ragadták meg az alkotó fantáziáját! A művészet örökzöld témái között talán a legszebb a szerelem. Az ókortól napjainkig minden kor alkotóját megihlette, hiszen kétséget kizáróan a legmegindítóbb, legörömtelibb állapota ez az embernek. Az első szerelem szivárványszínű örömtelisé- gével semmi sem vetekszik. De mily rendkívüli és felemelő felnőtt fejjel átélni azt az állapotot, amelyben az ember mindenét oda tudja adni valakinek, akivel kapcsolatban nincs más vágya, mint eggyé olvadni vele. Csakhogy kiállítónk ennél többet akar bemutatni, ennek az állapotnak az összességét és frivolságát is felmutatja. Egyik képén a trónusán ülő gyönyörű nő körül számos férfifejű kutya vágyakozik annak az egy ölebnek a helyébe, akit az amazon magához emelt. Ádám és Éva a hegyek tövében meghúzódó boldogság részesei a „Szlovák Paradicsom” című képén. Bravúros rajztudással a birtokában, a századforduló anatómiai atlaszainak látásmódját idézve, borzongató szakszerűséggel ábrázol emberi alakokat állati arcokkal és fordítva. Gyönyörű nők kerülnek varan- gyos vagy káprázatos természeti környezetbe képein. A groteszk, mint korunk életérzése, éppen így nyer nála megfogalmazást. A szürreális álmok kavalkádja, a női figurák megjelenítése, úgy tűnik, a férfiak kárára történik. Albin Brunovskÿ képein mindig a nők viselik a kalapot. De még milyeneket! Egy egész sorozat tanúskodik erről. A kalap egy színpad, amelyen gondolataink kapnak helyet: például Dulcínea a megroggyant Don Quijotét viseli így, egy másik nőalak büszkén lovagol óriásként az érte sóvárgó törpe férfiak erdejében. (Nő kalapban VI.) Ezek a groteszk víziók arról szólnak, mennyire nem kíméli iróniájával sem magát, sem a teremtés többi koronáját a művész. Litográfiáit nevezhetjük erotikusnak, de tudnunk kell, művészet és nemiség egyazon vitális tőről valók. Számos képe első ránézésre növényi ornamentikának tűnik, a közelebbi tanulmányozásból derül csak ki, emberek alkotják. A gyökerek, indák egymás kezét fogó figurák idomulásából alakulnak szemünk előtt. Számtalan jeles alkotót idézhetnénk, köztük olyan világnagyságokat, mint Rimbaud, Isac Babel, akiknek a kötetét illusztrálta Brunovskÿ professzor. Rimbaud esetében a tenger kavargásának, félelmetes örvénylésének felmutatásával érzékelteti a költői gondolatot. Bábelnél a Chagall által megismertetett repülve hegedülő alakok azok, amelyekkel asszociációinkat elindítja. Ez a kiállítás csak egy nagyon kicsi töredéke annak az életműnek, amelyik az említett műveken kívül grafikákat és olajfestményeket is tartalmaz. Nem említettük azokat az írásokat, könyveket, amelyek munkásságát elemzik. E kiállításon nem történt más, mint az értelmiségiek megpróbálják megvalósítani a vágyat: kommunikációt teremteni egymás között, hogy otthon érezzük magunkat a világban, mindenféle határok nélkül. Cs. Tóth János Hölgy kalapban V. (Performance, 1981) Szerelem, élet és szivárvány (1972)
