Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22-23 / 250. szám
1992. október 22-23., csütörtök-péntek MEMENTO ’56 Békéscsaba újra Viharsarok lett Az alábbiakban részleteket közlünk Tibori János Békéscsaba krónikája című, ma még kéziratban lévő munkájából, amely többek között az 1956-os forradalom eseményeit taglalja. A szerző református lelkész-tanár, aki 1944-tól 1961-ig a megyeszékhelyen tanított, jelenleg Debrecenben él. A forradalomhoz csatlakozott katonák nemzeti színű szalagot tűztek a szívük fölé Október 23! Tizenkét év fojtó sötétsége után az első éltető hajnal... Békéscsaba népe ezekben a napokban újra a Viharsarok népe lett. Október 26-án, pénteken a délelőtti órákban a forradalmi parázs lángralobbant a városban. Az első órákban a mesterségesen szított pánikhangulat is felébredt és terjedt. Az evangélikus nagytemplomtól a Bartók Béla útig tartó főtéren az őszi vásár deszkasátrainak építését abbahagyták, a már kihozott árukészletet gyorsan elszállították. A városban megerősített őrszemek cirkáltak, különösen sok volt belőlük a Kossuth-szo- bor környékén. Az ifjúság a Kossuth-szoborhoz akart vonulni, azonban a karhatalom a gyülekezési tilalomra való hivatkozással fegyverének használatával fenyegetőzött, s néhány tanárt személyileg is felelőssé kívánt tenni a történhető eseményekért — ezért az ifjúság elállt szándékától. A pánikot fokozta a közlekedés megszűnéséről elterjedt hír. A vidéki ifjúságot erre csoportokban kezdték az állomásra irányítani, hogy a mentesítő vonatokkal hazautazhassanak. A városból érkeztem az iskolába, az utcán egy AVH-s csatlakozott hozzám, s figyelmeztetett a bekövetkezhető szomorú eseményekre, aminek következtében néhány perc alatt előre átéltem a szörnyűséges testvérharc gyászát, így összetöretve léptem be az osztályomba, ahol negyven 17 éves leánytanítványom arcának döbbeneté fogadott. El- csukló hangon búcsúztam tőlük, kérvén őket, hogy arról ismerje meg mindenki, hogy az én tanítványaim voltak, hogy egymást és a magyar népet minden körülmények között szeretni fogják. Azután egy csoport leánnyal az állomásra mentem, s beszállítottam őket a hamarosan indítandó vonatokba. Az állomáson nagy volt a zűrzavar. A vasutasok sapkájáról már le volt tépve a vörös csillag. Különben senki semmiről sem akart felvilágosítást adni, de abban biztosak voltunk, hogy nagy történések vannak kifejlődőben, azért láthatunk sok polgári ruhában sétáló AVH-st az állomáson, akik azonban a vagonokba nem szálltak fel, így a diákok nagy titkolózással terjesztették egymás között a „Hősi ének a pesti srácról” című röplapot. Magam is kaptam egyet és megőriztem nem a művészi értékéért, hanem történelmi hitelességéért. Bár a szerző anonym, én azonban a röplap alsó sarkába írtam az „Andrásfai” nevet, amelyet később nem sikerült azonosítanom, így csak a verset tudom megszólaltami. (????) A délutáni órákban már megszülettek az első munkás- tanácsok: a Békés Megyei Tatarozó és Építő Vállalatnál, a Békési Nyomdában és sok más helyen. Ezek után már a Hazafias Népfront Békéscsabai Bizottsága is kiadta a jelszót: „Békéscsabán alakuljon munkás-paraszt, értelmiségi és katonatanács.” 3 órától 7 óráig a Megyei Könyvtár főútvonalon lévő 2. sz. fiókjában kölcsönöztem könyveket, és jól láttam a bizonytalanság érzésétől utcára űzött lótó-futó embertömeg go- molygását, s egyre többen estek bele a vásárlási láz betegségébe, főleg élelmiszereket, kenyeret, kekszet, szalámit, konzerveket vásároltak. Este hét óra körül elterjedt a hír, hogy tüntetés kezdődik. A színészek klubjukból a „felszabadulási” emlékműhöz siettek, ahol a tűzoltók már leszerelték az éjszakánként világító vörös csillagot, majd kiverték az emlékmű falába épített és a felszabadító Vörös Hadsereget dicsőítő márványtáblát, azután elégették a talapzaton lévő koszorúkat. A számában folytonosan növekvő tömeg éltette a gyújtogató tűzoltókat, mire az emlékmű két fegyveres őrizője elmenekült. Innen a tömeg az állomás felé vonult. A kaszárnyánál a katonák örömmel köszöntötték a pályaudvar felé menetelüket. Az állomásnál a tömeg hozzákezdett a bejárati csarnok homlokzatán lévő hatalmas ötágú vörös csillag levételéhez. Hamarosan elszakadt az a két kötél, amivel a csillagot rángatták; erre a Bels- pedtől szereztek egy olyan hosszú kötelet, amely egészen az állomás előtti parkig ért el, s a tömeg minden tagja hozzákezdett a húzáshoz. A csillagot végre sikerült nagy örömujjongások közepette lerántani, majd szilaj nekidühödéssel széttaposni. A lélekben felajzott tömeg ezután elénekelte a Himnuszt és a Szózatot, majd a percről percre duzzadó emberár megindult a város közepe felé, s útközben minden vörös csillagot szétzúzott. Fél kilenc felé érkezett a város szívébe a 600— 1000 főnyi tüntető. Itt a 101-es obeliszk helyén álló DAV oszlopról leverték a kb. másfél méter átmérőjű vörös villanyégők százaiból létrehozott vörös csillagot, s kitűzték helyébe a nemzeti színű zászlót. Azután leírhatatlan lelkesedéssel elénekelték a Kossuth-nótát és a Himnuszt. Innen a megyei pártház elé vonult a szüntelenül duzzadó tömeg, ahol a Debreceni Munkás Tanács követeléseit Kaskötő István színész olvasta fel. Ittnyombam megszövegezték a csabai pontokat, és kinyomtatására a Viharsarok Népe című napilap Szent István tér 18. sz. alatti nyomdájához vonultak. A nyomás kb. másfél órát vett igénybe, ezért a tömeg a szemben lévő Kossuth-szob- rot körülvette, és hazafiúi érzéseinek örökre emlékezetes megnyilatkozását adta. Elénekelték a Himnuszt, az egész várost betöltő hangerővel, s ki tudná megmondani, hogy hányadszor. Pálffy György színész elszavalta a Nemzeti dalt. Azután a Kossuth-nótát, majd a Szózatot énekelték. Spontánul megszületett jelszavak rivalltak az éjszakába: Rákosinak kötelet, Gerőnek sem egyebet! Tartsatok ki pestiek! Ruszki haza! Vesszen Szegediné! Közben elterjedt a hír, hogy Fekete Pál és Tibori János tanárokat letartóztatták. Azonnal motorkerékpárosokat küldtek hozzájuk, hogy a valóságról meggyőződjenek. Megható volt a tömegnek ez a számontartó gondoskodása. A küldöttek azonban hiába vitték a jó hírt, hogy élünk, a tömeg látni kívánt bennünket. A dolgozóknak hat tagú csoportja jött értem, s a nyomdába vitt. Időközben a tömeg elindult a Pamutszövő felé, ütemes jelszavakkal, a Kossuth nóta, a Himnusz, a Szózat még a korán le- fekvőkbe is új életet lehelitek. A Békési Nyomda dolgozóit — akik éppen éjszakai műszakban voltak — csatlakozásra szólították fel. Útvonalukon minden vörös csillagot megsemmisítettek. A Pamutszövő kapuja előtt megállóit a tömeg: a gyár dolgozói maguk szerelték le a csillagot, kihozták és összetörték. Az örömujjongás valóságos hangorkánná erősödött. Innen a Teleki utcán az István malomhoz mentek, ahonnan két, a Széchenyi liget bejáratáról pedig egy csillagot dobtak be a Körös- csatornába. Éjfél felé érkeztek vissza a Viharsarok Népe nyomdájához. A nyomdában lázas munka folyt. Amikor beléptem, az első március 15-e emléke és története sűrűsödött bennem: a Länderer—Heckenast nyomda, a 12 pont. Egy kis csoport tolong a nyomdagépek körül. Kaskötő István és Szép Zoltán színészek a kefelenyomatot olvassák. Egyesek azonban már kezdik elveszteni a fejüket. Határozott hangon szólítottam fel őket, hogy a legnagyobb körültekintéssel őrködjenek, nehogy a felvonulók anyagi károkat okozzanak, romboljanak vagy éppen testi sértéseket kövessenek el. Erre a jelenlévőkben megsokszorozódott a felelősség a forradalom tisztasága iránt. Egyszer- csak felpattan a nyomda ajtaja, s három katona lép be. Pillanatnyi dermesztő csend, melyet Tóth István alezredes tört meg polgártársak! megszólítással. Megvidámultak a szívek, amikor a katonák sapkáján a vörös csillag helyett megláttuk a nemzeti színű szalagot. A nyomda szűk bejáratánál türelmetlenül szorongott a tömeg, s várta a röpiratot. Ekkor mondta el Hrabovszki Mihály műszaki egyetemi hallgató beszámolóját a pesti eseményekről. Végre elkészültek a következő szövegű röpiratok: A röplapokból csak keveset osztottak szét, mert az üzemekbe kívánták eljuttatni. A tömeg ismét menetoszlopba rendeződött, s ekkor már csatlakozott hozzá néhány rendőr és katonatiszt is, akik nemzeti színű szalagot viseltek a sapkájukon. A Szabadság téren, a pártház előtt volt az első állomás, ahová beküldtek a röplapokból, majd a Bartók Béla úton a Munkácsy utcába fordult a tömeg, az AVH központi épülete előtt megállották. Pattanásig feszült pillanatok következtek: átadták a 16 pontból álló követelést. Eget-földet megrázó, szinte őrjöngő kiáltozás kezdődött: Vesszenek az ávósok! Vesszenek az ávósok! Afőútvo- nalra kiérve újabb jelszavak hangzottak: Éljen a Katonatanács, éljen a magyar hadsereg! Éljen a magyar ifjúság! Rákosinak kötelet, Gerőnek sem egyebet! Ruszki haza! Ez a haza magyar haza, minden ruszki menjen haza! Tartsatok ki pestiek! Vesszen Szegediné! A járdán menőket így invitálták: Aki magyar, közénk áll! Viharsarok ébredj fel! A felvonulás során többször énekelték a Kossuth- nótát, a Himnuszt, a Szózatot. A járművek az utcán megálltak. Éjfél után egy óra tájban érkezett a tömeg a laktanya elé. Itt sok polgári ruhás egyén sodródott a felvonulók soraiba, figyelte, hogy ki mit mond. Ennek ellenére Csonka Bertalan rendőr főhadnagy biztosította a tömeget, hogy velük együtt tart az egész rendőrség és levett sapkával esküdött meg, hogy nem lőnek a népre. Szavait—éljen a rendőrség! — felkiáltás fogadta. Ezután a honvédség részéről Szabó Jenő százados bejelentette a Katonatanács megalakulását, melynek tíz tagjából öt tiszt és öt harcos. Ugyancsak biztosította a tömeget együttérzésükről. Felharsant a: Hurrá! Éljen a Katonatanács! Dobjátok ki a sztálinista tiszteket! A laktanyában közben pattanásig feszült a hangulat. Az emeletek ablakaiban és a padláson golyószóró harcosokat helyezett el a parancsnokság a politikai osztály utasítására. Ezeknek a feladata az volt, hogy ha bárki is belép a laktanya udvarára, azonnal nyissanak tüzet a tömegre. A helyőrség békéscsabai része a tömeggel tartott és maga is ki akart vonulni, ezért Tóth alezredes Hódmezővásárhelyről hozott megbízható harcosokat. Az ablakokban és a padláson tehát főleg olyanok voltak, akik hajlandók lettek volna tüzelni a felvonulókra, de mögöttük felsorakoztak a néppel tartó bajtársak, csak ezért nem dördült el egyetlen fegyver sem. Minderről így emlékezett meg a helyi sajtó: „Békés tüntetés Békéscsabán.” Közben elterjedt a hír, hogy a szegedi diákok éppen most érkeznek meg, mire a tömeg megindult az állomásra. Itt a kijárati oldalon Szép Zoltán színész egy teherautó tetejéről kérte a jelenlévőket, hogy rendben vonuljanak haza, hogy a következő napon munkába állhassanak. Azt is kijelentette, ha a 16 pontot nem teljesítik, akkor a következő napon, szombaton sztrájkba lépnek a munkások, és kivonulnak a Kossuth-szoborhoz. Most mégegyszer felhangzottak a közeli hajnalt köszöntve a Himnusz és a Szózat dallamai. Október 26-ának az eseményei Békéscsabán mindenki számára bebizonyították, hogy ,JHabár fölül a gálya, Sálul a víznek árja, Azért a víz az úr!" (Petőfi: Föltámadott a tenger) Tankok a város utcáin Követeljük! 1. A szovjet csapatok azonnali kivonását az ország területéről. 2. A statárium eltörlését és teljes amnesztiát a forradalmi harcokban részt vett hazafiak számára. 3. Állítsák bíróság elé azokat, akik az elmúlt évek, de különösen a legutóbbi tragikus eseményekért felelősek. 4. A sztálinista politikában kompromittáltak, elsősorban Hegedűs, Piros és Apró azonnali leváltását, párt és állambeli funkcióikból. 5. Szélesebb alapokra támaszkodó nemzeti kormány megalakítását. 6. Teljes demokratizmust és sajtószabadságot. 7. Szabad pártközi választást, nemzetközi ellenőrzés melletL 8. Az üzemi demokrácia kiszélesítését, munkástanácsok létrehozását. 9. A sztrájkjog biztosítását. 10. Bérrendszer reformot, a normák eltörlését. 11. Az elkövetkezendő évek beruházási kereteinek rovására az életszínvonal azonnali emelését. 12. Az egyéni gazdaságokon alapuló új parasztpolitikát. 13. Helyeseljük a forradalmi, nemzeti hagyományainkhoz ragaszkodva a Kossuth-címer visszaállítását, március 15., október 6. és október 24-e nemzeti ünneppé való nyilvánítását, ugyancsak a nemzeti hagyományainknak megfelelő katonai egyenruha bevezetését. 14. Az államvédelmi hatóság megszüntetését. 15. Kérjék ki Törökországtól Rákosit és Gerővel együtt állítsák bíróság elé. 16. A békéscsabai törvénysértőket és közéleti szereplésükkel súlyos károkat okozó egyéneket, például Szegedinét állítsák bíróság elé. Amennyiben a kormány a fent felsoroltakra holnap délig nem ad megnyugtató választ, a békéscsabai üzemek dolgozói sztrájkba lépnek. Békéscsaba, 1956. október 26. Békéscsaba hazaszerető ifjúsága Hozzák a Kossuth-címert, a szabadság jelképét A nép fegyvere: a sztrájk
