Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17-18 / 246. szám
àBRKÉS MEGYEI HÍRIAPLOCSI-FECSI 1992. október 17-18., szombat-vasárnap 4 Anyaság és munka Első szenvedély, utolsó szerelem Miért? Minél több nő dolgozik, annál több gyerek születik. Minél több nő dolgozik, annál magasabb a születési ráta — erre a meglepő megállapításra jutott egy francia kutatóintézet. A vizsgálatot az Európai Közösség országaiban végezték. Az eredményt a kutatók azzal magyarázzák, hogy azokban az országokban, ahol a nők többsége dolgozik, a társadalom a gyerekes dolgozó nőkhöz igazodik. A szociológusok szerint a következő összefüggések ismerhetők fel a nők foglalkoztatása és a gyerekek születési száma között. 1. Azokban az országokban, ahol a nők foglalkoztatási rátája 35% alatti, a születések száma magas. 2. A születések száma csökken, ha a nők foglalkoztatása 35—45% közötti. Az olyan tradicionális értékek, mint az esküvő, a vallás, a gyerek, elveszítik jelentőségüket. A gyerekvállalás és a munka nehezen egyeztethető össze. 3. Stabilizálódik a születési ráta, ha a nők foglalkoztatása tovább emelkedik, 45 és 60% közé. A család újra fontossá válik. 4. Ahol a nők több mint 60%-a dolgozik, a társadalom a dolgozó anyákra állítódik be, így egyre több gyerek születik. Svédországban és Dániában a nők foglalkoztatottsága 80% körüli, a születések számának csökkenése megállt, sőt, öt éve növekszik. Az okot a szociológusok abban látják, hogy a társadalom a dolgozó anya érdekeit tartja szem előtt: bevezették a szülési szabadság intézményét, elegendő számú bölcsőde és óvoda áll rendelkezésre és nemsokára a gyerekgondozást felvállaló apák is dolgozhatnak rész- munkaidőben. A konzervatívabb déli országokban, mint Spanyolország, Portugália vagy Olaszország, a születések száma erősen csökken, mert a nők most jutottak el ahhoz a ponthoz, hogy megkérdőjelezzék a társadalomban rájuk kiosztott szerepet. A csökkenés előreláthatólag évtizedekig is eltarthat. Az EK többi országában kiegyensúlyozottnak mondható a nők munkába állása és a születések száma. Csak a ráncait vesztheti Az arcápolás olcsó titkai A lábatlankodó szarkalábak a középkorú hölgyek legnagyobb ellenségei Nincs pontos életkorhoz kötve az évek múlását jelző szarkalábak megjelenése. A szakemberek ezért azt mondják, hogy a ráncok elleni harcot nem lehet elég korán kezdeni. A bőrápolásnak vannak jól bevált, olcsó módszerei — nem az fizet tehát nagy árat, aki él velük, hanem aki mellőzi őket. Az első és talán legfontosabb művelet: az arc tökéletes letisztítása. Erre naponta legalább egyszer — legcélszerűbb este — feltétlenül szakítsunk időt. A szappanos vizes lemosás a sminknek, a bőrre rakódó szennyeződéseknek csak egy részét távolítja el. Használjunk tehát a bőrünk típusának (száraz, zsíros, túl- zsíros, miteszeres) megfelelő lemosótejet vagy lemosókrémet. Természetes folyamat a testfelületen levő felhám elhasználódása. Arcunkról és nyakunkról is könnyen eltávolíthatjuk a kiszolgált hámsejteket majonéz nélkül készült salátaöntettel. Itassuk át vele a megtisztítandó részt, egy darabig hagyjuk száradni, de mielőtt teljesen beivódna, kezdjük masszírozni az enyhén nedves bőrt — az elhalt sejtektől gyorsan, szinte észrevétlenül megszabadulhatunk. A ráncokra „fogékony”, fáradt arcbőrnek valóságos felüdülést jelent a répamaszk. Főzzünk puhára néhány répát, törjük meg péppé, kenjük fel tiszta gézre. Pihenve, fekve terítsük arcunkra a péppel bevont gézt, 10—15 percig hagyjuk rajta, majd következzék egy langyos-vizes öblítés — s nemsokára már érzékelhetjük a kúra jótékony hatását. Ne békéljünk meg az érdes bőrön megjelenő szarkalábakkal. Inkább próbáljuk ki a következő módszert: három fej közepes nagyságú vöröshagymát lassú tűzön főzzünk össze egy csészényi tejjel, egy kis pohár rózsavízzel és kávéskanálnyi mézzel, míg a hagyma megpuhul. A főzetet keverjük péppé, kenjük föl a megtisztított arcbőrre, majd 10—15 perc után langyos vízzel mossuk le. Néhány pakolás után a ráncok fokozatosan kisimulnak, érzékelhetően kevesebb lesz a „lábatlankodó” szarkaláb. Szabó Márta, FEB A locsogásokért felelős Csete Ilona, szemfüles fotósa Kovács Erzsébet és Fazekas Ferenc Marguerite Duras önéletrajzi regénye, A szerető világsiker lett. S mint minden világsikert, ezt is utolérte a sorsa: megfilmesítették. A főszerepet az eddig ismeretlen 19 éves lányra, Jane March-ra bízta a rendező: Jeati-Jackues, Annaud. A történet egy reménytelenségre ítélt, tiltott szerelmi kapcsolatot mesél el. Hőse a 15 éves európai kislány és a 28 éves gazdag kínai fiatalember. „A testi szerelemről akartam filmet forgatni”, mondja Annaud, s ez sikerült is neki, mert szégyen és bűntudat nélkül dolgozott. Kamerája soha nem rettent vissza, minden egyes szerelmi jelenet a következő előkészítéseként hat, hogy _ eljusson ahhoz a végső nagyjelenethez, amelyben a kamera a két test közé férkőzik, olyan közel, hogy már semmi sem vehető ki, de minden elképzelhető. „Végül is tetszik, hogy minden jelenet ilyen botrányossá, sokkolóvá sikeredett” —mondja Jane March. Egyébként szégyenlősen nyilatkozik a forgatás részleteiről, ami nem is csoda, hiszen az angol bulvársajtó annak idején az egészet a „Valóban szeretkeztek vagy sem” kérdésre redukálta. ,jíogyan tehettük volna, amikor az egész stáb ott nyüzsgött, mindenki a kamerapozíciókkal és a világítással törődött, s a szex mint olyan fel sem merült?!” —- háborgott Jane. A lány és a kínai másfél éven át találkoznak. Mindenki tud már a viszonyukról, s mindenki megveti őket. Végül a kínait egy rangjához méltó házasságba kényszerítik, a lányt pedig Franciaországba küldik. Az utolsó kép az, amiért a film elkészült, mondja Annaud. Ez pedig egy szürke, elmosódott kép. Az ablakon keresztül Párizs látszik, nagy pelyhekben hull rá a hó. Az ablak mögött, az íróasztalnál egy gömbölyű hátú kis öregasszony ül. Megcsörren a telefon. A szeretője az, aki jelentkezik annyi év után. A kínai nem tudja,'mit is mondjon, csak azt tudja, hogy „minden olyan, mint azelőtt, még mindig szereti, szeretni is fogja haláláig.” A hölgyek hadat üzentek... Nőgyűlölő férfiaké a londoni Garrick-klub Alkalomra Sztoriíróink tökéletes testű Dávidokról, szépségükkel boldogulni nem tudó lányokról kanyarítottak történeteket. Mi nem Vénuszoknak, de karcsú, fiatal vagy tininek látszó középkorúaknak ajánljuk az orosházi Titanilla Butik alkalmi együttesét. A sejtelmes színű, lenge, pliszírozott nadrághoz fekete, sztreccs-bársony topot és tarka selyemkendőt választottunk. A lenge szerelés utcára már nem való, viszont diszkóba, buliba nagyon menő. Nadja lenge öltözékben Románia egykori tornász- csodagyereke, Nadja Comaneci harmincméteres, óriás plakátról pillant a járókelőkre New York egyik legforgalmasabb utcáján. Ám nemcsak alakjával kelt feltűnést, hanem lenge öltözékével is, hiszen a Jockey-cég fehérneműjét reklámozza. Nadja, aki időközben Montreálba költözött, nemcsak fehérneműket népszerűsít az Egyesült Államokban, hanem sportcikkek forgalmazásába is bekapcsolódott. A Walt Disney filmstúdió pedig forgatókönyvet készít róla. Ferenczy Europress Még mindig csak jelszó az egyenjogúság — a férfiak nem közösködnek. A londoni férfiklub, a „Garrick” tagjai elsöprő többséggel (363 szavazat) úgy döntöttek, hogy a nők előtt továbbra is zárva tartják ajtaikat. Csak 94 tag — többek között Sir Richard Attenbo- rong rendező és az író Melvyn Bragg — akart a nők számára akadálytalan belépést biztosítani. A „nőgyűlölő” színész, Derek Nimmo a szavazás eredményét így magyarázta: „A nők nem alkalmasak a klubéletre. Végül is azért léptem be a Garrick-ba, hogy a nőktől megszabaduljak.” A gyengébb , nemnek továbbra is be kell érnie azzal, hogy valamelyik tag meghívására az egyik kényelmetlen teremben ebédelhet. A tekintélyes házat nők legfeljebb a hátsó ajtón keresztül közelíthetik meg, a bár pedig'tabu számukra. A David Garrick színész által 1931-ben alapított klubnak ma 950 tagja van. A többség újságíró, jogász, illetve a színházi életből való. A jelöltek csak átlag 7 év várakozási idő és 600 font éves tagdíj fizetése után viselhetik a zöld-vörös Tudni illik Szomszédság — Igyekezzünk szomszédainknak segítségükre lenni. Ha az új szomszéd udvariasan érdeklődik, nyitva van-e a közért, mert elfogyott a kenyere, akkor inkább ajánljunk fel néhány szeletet a mienkből. — Rendkívüli esetekben kölcsönkérhetünk, de a legrövicsíkos Garrick nyakkendőt. Sok tag idős már — az éves közgyűlésen számtalan „Garrick” jelenik meg botra, esernyőre vagy fiatalabbra támaszkodva. Válaszként a férfiak makacs elzárkózására sok nő az üzleti és médiavilágból megalapította a saját londoni klubját. Ez persze csak nőket vesz fel soraiba, abból kiindulva, hogy „mi ugyan az emancipációért küzdünk, de amit a férfiak megtehetnek, azt mi is megtesszük”. Marcella D. Argy Smith, a brit Cosmopolitan fő- szerkesztője országgal-világ- gal tudatta: „fütyülök a tagságra egy férfiklubban, a nők már rég sokkal okosabb dolgokkal foglalkoznak”. Az arany középutat a Reform Club találta meg, ahol a nőket is teljes értékű tagként fogadják. Barbara Beck-Coul- ter, egy londoni gazdasági lap főszerkesztője, az első női elnökként áll a klub élén. A „Reform a józan ész egyetlen védőbástyája Londonban, és olyan jó hely, hogy a nők mind hozzánk fognak betérni, mert itt mindenhova szabadon mehetnek, kivéve a férfivécét” — közölte az elnökasszony. debb időn belül igyekezzünk visszaadni. — A kölcsönkért apróságot megduplázva visszaadni sértés. — Ne rázzuk a szőnyeget az alattunk lakóra! — Ne tekintsük kizárólagos tulajdonunknak a közös helyiségeket! — Tartsuk tisztán a lakás előtti folyosó- és lépcsőházrészt! Ingyen óvszer a repülőtéren Szexben nem skót a skót Szexben egyáltalán nem skótok a skótok: ezt állítja Glasgow egészségügyi hatósága. Éppen ezért minden skót férfi ingyen kondomot kap ajándékba a repüló'tér csarnokában. Egy kis brosúrában ráadásként figyelmeztetik a nemi betegségekre, amelyek a szerelemben leselkednek a skótokra hazán kívül. Az óvszerek ingyenes repüló'téri osztogatása kiváltotta a katolikus egyház kritikáját. A glasgow-i püspökség félhivatalos lapja úgy vélekedik, hogy az egészségügyi hivatal akciója figyelmen kívül hagyja a szülőit gondjait és az ifjúsággal szembeni negatív beállítottságát bizonyítja. Azt kérdezik az egészségügyi hivataltól, hogy a közlekedési mottóhoz hasonlóan: — „Sohase igyál, ha vezetsz” — miért nem azt propagálják, hogy „Egyszerűen ne csináld”? rfr
