Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17-18 / 246. szám
àfiÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1992. október 17-18., szombat-vasárnap Magyar színház - Romániában Temesvári vendégjáték Szarvason A Budapesti Kamaraszínház és a Budapesti Székely Kör meghívására egyhetes vendégjátékon vett részt a Temesvári Csiky Gergely Színház. A névadó Buborékok című vígjátékát mutatták be két magyar városban, köztük a fővárosban is. A vendégjáték premierjét Szarvason tartották. A jó hangulatú előadás után válaszolt munkatársunk kérdéseire Makra Lajos, a temesvári színház igazgatója és Miszlay István érdemes művész, aki vendégként állította színre a darabot. — A szarvasiak számára meglepetés a vendégek kitűnő előadása. Hogyan működnek? — Roppant egyszerűen működünk. Csiky Gergely Színház néven minden tekintetben önállóak vagyunk. —Milyen dolog ma magyar színésznek lenni Romániában, Temesváron? — Szép dolog, jó dolog, megszoktuk. Erre szenteltük életünket, ennek áldozzuk magunkat. Én például már 33 esztendeje csinálom — a mai napig is szívesen. Kétségtelen, hogy ma sokkal könnyebb, mint 1989 előtt volt, s az is tény, hogy Temesvár különleges helyzetben van: a nemzetiségi torzsalkodás ide nem tud befurakodni. Az ország többi része — sajnos — nem dicsekedhet ugyanezzel. Ezért is könnyebb a mi helyzetünk. Játszunk Temesváron, de természetesnek vesszük, hogy vidékre is megyünk, mint ahogy azt is, hogy itt vagyunk. Már nyáron, a kisvárdai fesztiválon is nagy szeretettel és meglepetéssel fogadtak. Nem akarom megsérteni az itteni kollégákat, de én azon lepődtem meg, hogy ők nehezményezik a vi- dékrejárás „kötelezettségét”. Mi bármikor, bármilyen helységbe szívesen megyünk játszani, és ugyanazzal a komolysággal végezzük feladatunkat, amivel otthon. — Temesváron milyen a közönségük? — Bizony gondjaink vannak, főleg ’89 óta. Azelőtt szinte természetes volt, hogy a közönség a színházba eljött, hisz más lehetőségük alig volt, hogy szót váltsanak egymással — ki-ki a maga nyelvén. Közvetlenül a forradalom után—a mai napig is — minden színház, a román, a német, a magyar is közönséghiánnyal küzd. Ennek sok összetevője van. Elsősorban gazdasági, s nem utolsósorban politikai. Létbizonytalanság, anyagi gondok és még sok más. Félő, hogy a színházak egy része zárni kényszerül azért, mert a közönség szép lassan elmarad. Talán egyetlen olyan országgá válunk Európa közepén, ahol felvetődik a kérdés: szükség van-e a kultúrára? Az államtól csupán akkora összeget kapunk, hogy abból esetleg a fizetésekre futja. A színház nagyon elszegényedett: a ruhák elkoptak, járműveink tönkrementek. S ezeket pótolni most nem lehet. A temesvári közönség sokkal ridegebb, mint az itteni. Mindig kevert lakosú város volt, s így a nemzeti öntudat halványabb, mint másutt. Ez az együttélés szempontjából jó, a mi szempontunkból már nem annyira. — Mit jelent önöknek ez a magyarországi túra és egy ilyen est? —Élményt! Az a tény, hogy évtizedekig el voltunk zárva az anyaországtól, fájdalmas dolog volt. Ezért jövünk nagyon szívesen. Anyagilag sem közömbös nekünk, pedig mi jóval kevesebbet keresünk, mint az itteni színházak. Hét este hét városban játszunk. Ez nem fárasztó számunkra, hisz egy-egy erdélyi körúton három hétig egyfolytában naponta két előadást is tartunk — mindig más helyen. Sok viszontagságot átélünk. Télen megfagyunk, nyáron megfövünk, szinte a buszban élünk. Ennek ellenére szívesen csináltuk és csináljuk. —Miszlay István hazai rendező. Hogy került Temesvárra? — Két éve nyugdíjba mentem. Több évtizedes rendezői — többek közt békéscsabai — és színházvezetői múlt, valamint egy súlyos betegség után úgy éreztem, pihenni kell. Ekkor kért meg a minisztérium, hogy volna-e kedvem a határon túli színházakat segíteni. Mikor felépültem, úgy éreztem, hogy a régi álmom válik valóra, mint amikor még a Gyulai Várszínházban az erdélyi irodalommal foglalkoztam, Kós Károlyt, Aprily Lajost, Jékely Zoltánt, Páskándi Gézát, Kocsis Istvánt rendeztem. Úgy éreztem, bele kell vágni; Én Budapesten ezt a darabot már rendeztem — Szarvason is játszottuk —, így nemcsak a rendezéssel, hanem kosztümökkel és díszletekkel is tudtuk segíteni a temesváriakat. Ezzel talán a magyaroknál sokkal szegényebb színház méltón emlékezhetett meg Csiky Gergely halálának 100. évfordulójáról* Annak örültem legjobban, hogy a temesvári Román Nemzeti Színházban — amely soha nem játszott magyar darabot — színpadra' állíthattam Örkény Macskajátékát. Sikerült elérnem, hogy a román forradalom harmadik évfordulóján a temesvári román, német és magyar színház magyar darabokkal mutatkozik be Budapesten, a Nemzeti Színházban: Göncz Árpád Magyar Médeá- jával, Csurka István Nagytakarításával és Örkény Macskajátékával. S ugyanezekkel föllépnek Egerben is. —Miért éppen a Buborékokat játsszák most? — A klasszikusoknak mindig van aktualitása, anélkül, hogy belemagyaráznánk. Én nem vagyok híve annak, hogy „rendezői üzenet” legyen a darabban. Ezt Csiky nagyon jól megírta. Ez a darab nagyon szól a mához is: sokszor többet mutatunk, a külcsínre többet adunk, mint a belső tartalomra. Ez lepleződik le ebben a komédiában. — Úgy érzi, nálunk most fúvódnak ezek a buborékok? — Biztos! A közönség hallatlanul érzékenyen reagál az egyes kitételekre Temesváron, Szarvason és Budapesten egyaránt. Sajnos minden társadalmi átalakuláskor előkerülnek a féltehetségek, a karrieristák, a képmutatók. Csiky darabja pontosan ezeket állítja tükör elé. — Remek színészeket láthattunk, főként az idősebb korosztályból. Belülről is így látja a teljesítményeket? — Igen! Az elmúlt rendszer nagyon sok rosszat tett a magyar színjátszásnak. A marosvásárhelyi főiskola alig bocsátott ki fiatal színészeket. Két éve indult meg egy lendületesebb magyar színészképzés. Remélem, hogy a főiskola előbb-utóbb kibocsát olyan fiatal színészeket, akik Temesvárra is szívesen jönnek játszani. Kutas Ferenc A Cigányszerelem Németországban A nyári szünet után Németországban kezdte az őszi évadot a Fővárosi Operettszínház. A művészek, zenészek, több tonnányi díszlet, pompás ruhaköltemények és kellékek kíséretében megérkeztek a tűmé első állomására, Münchenbe. A társulat szeptember 10-étől október 4-éig vendégszerepeit a Deutsches Theaterben. Szünnap nélkül — vasárnaponként kétszer is Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjét játszották a magyar művészek. A főbb szerepeket Kalocsai Zsuzsa, Oszwald Marika, Jankovits József, Tiboldi Mária, Pitti Katalin játszotta és énekelte. A német nyelvű előadást Vámos László rendezte, a karmester Váradi Katalin. München után Mannheim- ben, Friedrichshafenben és Balingenben folytatódott a vendégszereplés, egy másik Lehár-operett, A mosoly országa bemutatójával. A Fővárosi Operettszínház tizedik németországi turnéja Frankfurtban fejeződött be, ahol három egymást követő napon szintén A mosoly országát játszották. Mialatt a budapesti színészek Németországban vendégszerepeltek, Rökk Marika Budapesten próbált. A magyar származású világsztár német színpadon már eljátszotta Bo- zsena szerepét Kálmán Imre Maríca grófnő című operettjében. A nyolcadik X-hez közeledő Rökk Marika most magyarul tanulja a kimondottan neki átírt szerepet. Az előadást Németh Sándor, a Fővárosi Operettszínház művész-igaz- gatójarendezi. Ferenczy Europress Utcai árusítás a vásár bejárata előtt Ha október, akkor könyvkiállítás és -vásár A Tevan Kiadó Frankfurtban Közel kéttucat nemzetközi könyvkiállítást rendeznek évente a világon. Lassan fél évtizede okoz gondot a budapesti nemzetközi kiállítás szervezőinek, hogy áprilisban vagy szeptemberben legyen-e könyvbemutató. Az előbbi a bolognai, az utóbbi a moszkvai könyvmustra időpontjával ütközött. Az optimális mégiscsak az őszi intervallum lehet, mivel a frankfurti nagy seregszemle előtt a többi kontinens országai bemutatták Magyar- országon éves könyvtermésüket. Egy biztos pont tehát létezik a könyvkiadók, írók és nyomdászok számára: az október elején zajló frankfurti összejövetel. Nemcsak kiállításról és vásárról van szó, hanem kapcsolatok építéséről is. Ebben az évben a hármas csarnokban helyezték el a volt „keleti blokk” országait, a lehető legközelebb egymáshoz, szinte ahogy a térképen vannak. Naponta itt rendezték a „Kelet— Nyugat Találkozóhely” címet viselő összejöveteleket, konzultációkat. Ezen a fórumon több magyar író is szót kapott, bár környékünk könyvkiadásának piaci viszonyait továbbra sem értették a nyugati tájak szakemberei. Ez az első ellentmondás mindjárt az, hogy a könyvek kiadásának joga nem az írót illeti, mint Magyarországon, hanem azt a kiadót, amelyiknek eladta kötete anyagát, amelyik vállalta a kockázatot, hogy sikerre segíti a művet. Szokatlan dolog a Lajtán túli könyvpiacon az is, hogy a könyv a hetilapok szintjére degradálódik azáltal, hogy egy-két hét alatt kell elfogynia, különben az újdonságok leparancsolják a látható helyről, legyen az boltban vagy utcai elárusítóhelyen. Hihetetlen az is, milyen olcsón dolgoznak abban az európai szegmentben a nyomdák. Az egyik svéd kiadó Belgiumban legyártva és Budapestre szállítva ugyanannyiért készítene egy könyvtételt, mint neves fővárosi nyomdánk. Szóval a megszokott rendben zajlanak a tapasztalatcserék, fogadások. Üj országnevek jelentek meg, szakosított csarnokokban lehet megtalálni a szakmai és gyermekkönyveket. Egy külön utca a vallásos tárgyú műveket megjelentető kiadóknak is jutott. A hétezer kiadó között a békéscsabai Tevan is jelen volt, hat kötettel. A Kner Nyomda megyeszékhelyi és gyomai képviselői is üzleteket kötöttek, . amiként a gyulai düreresek is. Kiemelt ország volt ebben az évben Mexikó. Különösebb tendenciát nem lehetett megfigyelni, bár számtalan ötlettel gazdagodhatott most is a látogató. Gutenberg óta a papír és a rányomtatott betű tartja magát, hiába a hang- és a képtovábbítás felfedezése. A vásárváros udvarán egy cirkuszi sátrat állítottak fel, berendezve kávéháznak. Ezt az olvasósátrat a fiatalok és idősek által egyaránt kedvelt írók és olvasóik vették birtokukba. A legtalálóbb kép az egyik csarnok falára festett figura volt. Ez egy könyvet olvasó alakot ábrázolt, amint súlyemelő rúdon egyensúlyoz. Lehet tehát választani az ész és erő között, nemcsak figuránk választotta az előbbit. CsTJ Szentendrén tömegközlekedési múzeum nyílt az egykori — 1914-ben épült—HÉV kocsiszínben. A múzeumban a főváros századelő hangulatát idéző egykori villamoskocsikkal és helyi érdekű szerelvényekkel és azok fotóival ismerkedhet meg a látogató mti fotó; Balaton József Az egyik kiállítócsarnok belülről Tömegközlekedés régen...
