Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám

SPORT iSpRKES MEGYEI HÍRLAP­Adorján csak párban... Petrikovics József először! Véget ért az egyik leglátvá­nyosabb technikai sportág­ban, a salakmotorosoknál is az idei bajnoki pontvadászat. Az egyéni bajnokság „min­dent eldöntő”, miskolci záró­fordulóján 1500-an szurkol­tak, s így már nem is kell annyira röstellkedriiük a gyu­laiaknak a múltkori nézőszám miatt. És talán ma már a gyula­iaknak „adná” a másnapi csa- pat(páros?)-bajnokság hely­színét a rendezés jogával ren­delkező (mivel megvette!) szegedi menedzser, Hargitai József is — ahogy eredetileg gondolta. Más kérdés, hogy elszomorítóan kevés ez a né­zőszám itt is, ott is, miközben a mi magyarjaink a lengyel nemzeti bajnokságban nem ritkán 10 ezer néző előtt húz­zák a gázt, például Byd- goszczban és Lublinban, de Gorzowban is vannak ötezren olykor, vagy a másodosztály középmezőnyében (!) szerep­lő Krosno pályáján, ahol az újdonsült magyar bajnok, Petrikovics József versenyez. A miskolci viadal előtt a nyíregyházi Petrikovicsnak 27, a miskolci Hajdúnak 26, klubtársának, Böszörményi­nek 23 pontja volt, s utánuk következett a „két angol”, az idegenlégiós Nagy R. és Ko- csó 21, illetve 20 ponttal. Nyilvánvaló volt, hogy a baj­noki címért a legtöbb eséllyel Petrikovics és Hajdú küzdhet. Petrikovics: „Eredménylis­támból nagyon hiányzik a ma­gyar bajnoki cím.” Hajdú: „Sokan és többször le akartak már írni... de nem hagyom magam, be akarom bizonyítás ni, hogy korai,” Tulajdonképpen tényleg kettőjük közt dőlt el az első hely sorsa, olyannyira, hogy a végén teljesen egyformák voltak és — a Petrikovics ve­zető pozíciója közepette — megismételt (!) ráadásfutam döntött Petrikovics javára, immár végleg! Kétségtelenül „jó helyre” jutott az arany babérkoszorú. A 29 éves Petrikovics már 1983-ben főszereplő tudott lenni világversenyen, amikor a 21 éven aluliak nyílt Euró- pa-bajnokságán 7. lett, majd ugyanitt egy évvel később ötödik. 1988-ban München­ben már a felnőtt világbajnoki döntőn volt tartalék, tavaly is és az idén is eljutott az európai fináléig. Mellesleg a magyar bajnoki dobogó második fo­kára már 1982-ben felállha­tott. Egyszóval a sportág is­mert és elismert menője, aki bármikor képes a világ leg­jobbjait is nagy küzdelemre késztetni! Éljen tehát az új bajnok, aki a debreceni Ador­ján Zoltán kilencesztendős győzelmi sorozatát szakította meg. Utóbbi, a kiváló debre­ceni vaspapucsos azzal vi­gasztalódhatott, hogy páros­ban azért a kettőjük által alko­tott klub színeiben Kocsó An­tallal övéké lett az aranyérem, s emellett a német bajnokság­ban a csapatbajnok Olching legjobb pontszerzője volt az idén. Ami a két „angolt” illeti, aligha fognak szomorkodni: Nagy Róbert glasgowi szí­nekben megnyerte az brit má- sodosztályúak egyéni baj­nokságát, így meghívták az első liga bajnokságára is, ahol a rendkívül előkelő 8. helyet szerezte meg 7 ponttal, mege­lőzve olyan világnagyságo­kat, mint Ermolenko, Rikard- son és Dugard. (Csak érde­kességként: az idei világbaj­nok Gary Havelock 11 ponttal csak harmadik lett...) Kocsó? Klubja, a Bradford hónapok óta egyik legjobb pontszerző­je. Kővári Kázmér, a Borsodi Építők Volán elnöke, aki egy­ben az országos szövetség megbízott szakágvezetője is: — Ennél ma nehezebb opti­málisabb bajnoki lebonyolí­tást kitalálni. Ha nem tudunk megfelelő hátteret biztosítani a legjobbaknak, nem kíván­hatjuk tőlük, hogy hetente utazzanak haza sok-sok száz kilométerről a bajnoki verse­nyekre. Jóllehet a nézőszá­mok ellentmondanak ennek, mégis hiszem, hogy a jó verse­nyeknek van és lesz támogató­ja a mostani, rendkívül nehéz gazdasági időszakban is. Az­tán a néhány pénztelen év után jöhet az újbóli felemelke­dés. Csak addig bírjuk ki va­lahogy, csak addig tudja tar­tani magát a reményteljes utánpótlás-generáció. Mert közülük egyik-másik jó rajt esetén igencsak feladja a lec­két Adorjánéknak. És ez azért nagyon biztató a sportág jö­vője szempontjából. Eredmények. Országos egyéni bajnokság, 3. fordu­ló (Miskolc, 1500 néző): I. Hajdú/Borsodi Építők Volán 14, 2. Kocsó/Debreceni Spe­edway Club 14, 3. Petriko- vics/Nyíregyházi Volán Dó­zsa 13, 4. Böszörményi/BÉV 11, 5. Nagy R./Tisza Volán 11,6. Adorján/DSC 11 pont. Országos bajnok: Petriko­vics József 40 (+3) (fordulón­ként: 13, 14 ,13), 2. Hajdú 40 (+2) (14, 12, 14), 3. Böször­ményi 34 (11, 12, 11), 4. Ko­csó 34 (8, 12, 14), 5. Nagy R. 32 (13, 8, 11), 6. Adorján 31 (8,12,11). Országos csapatbajnok­ság (egyfordulós verseny, Debrecen, 400 néző). Baj­nok: Debreceni Speedway Club (Kocsó 15, Adorján 13) 28, 2. Borsodi Építők Volán (Böszörményi, Hajdú) 26, 3. Szegedi Carbon Trans (Csil- lik, Hell) 18, 4. Tisza Speed­way Club (Nagy, Kábái) 17, 5. Hajdú Volán (Bódi, Laka­tos) 16,6. Nyíregyházi Volán Dózsa (Petrikovics, Kovács) 15 ponttal. (Fábián) A SZERZŐ FELVÉTELE Párizs: segítség Bastiának A francia kormány hétmillió frank támogatást ad a bastiai sta­dion újjáépítésére. A május 5-én összeomlott ideiglenes lelátó he­lyett végleges nézőteret építe­nek. A 10 000 nézőt befogadó új stadiont 1994 tavaszán adják át. A májusi francia kupaelődöntő előtt összeomlott lelátók 15 ha­lott áldozatot követeltek. Tokió: Becker túl egy álomhatáron A német Boris Becker még ked­di, Prpic elleni győzelmével átlé­pett egy álomhatárt. Azzal ugyanis, hogy az 1,1 millió dol­lár összdíjazású tenisztorna 3. fordulójába jutott, már biztosan felvehet 11 285 dollárt Tokió­ban, s ezzel pályafutása során szerzett össz-pénzdíja megha­ladja a 10 millió dollárt. Becker tehát e szempontból \&az elit cso­portba lépett Ivan Lendl, John McEnroe, Stefan Edberg társa­ságában. Budapest: Jancsó a felnőttek közt is... A tokiói korosztályos csapat-vi­lágbajnokságon harmadik he­lyezett magyar válogatott tagja, ifj. Jancsó Miklós legutóbb itt­hon, a felnőttek között is bizo­nyított. A Rote-Húsos fiatal teni­szezője a BSE által rendezett I. osztályú viadalon Dani (Vasas) legyőzésével a legjobb 16 közé jutott, ahol a többszörös magyar bajnok Noszály csak erős küzde­lemben, 6:4,6:2-re tudott győzni ellene. Aki olimpiai karikákkal játszik... A 2000-ben esedékes XXVII. Nyári Olimpiai Játékok előké­szítésén — bízva benne, hogy a rendezést neki ítéli a NOB — Berlin továbbra is lázasan mun­kálkodik. Adott esetben a házi­gazdái szerepkör igen sok fel­adatot és gazdasági nehézséget róhat egész Németországra, ezért a legnagyobb sportese­mény körül rendre fellángol a vita: legyen vagy ne legyen Ber­linben ohmpia? Mindkét nézetnek akadnak hirdetői. Vannak, akik Berlin infrastrukturális fejlődését re­mélik az olimpiától, mások vi­szont éppen a gazdasági feltéte­lek hiánya miatt hoznak fel ellen­érveket. —Aki az olimpiai ötkarikával játszik, könnyen megégetheti a kezét. Nem akarunk olimpiát, főként Berlinben nem—írta pél­dául a játékok előkészítését vég­ző Olimpia GmbH-nak címzett névtelen levelében egy úgyne­vezett autonóm csoport. A szervezők márcsak ezért is konkrét állásfoglalást várnak az ország vezetőitől, így Helmut Kohl kancellártól is. Heiner Giersberg, a szervező bizottság sajtófőnöke minden­esetre visszautasította a vádakat, hogy az előkészítő munka elkép­zelések nélküli és megalapozat­lan lenne. Elmondása szerint 200 gazdasági, politikai, művészeti és egyéb szakember együttes ta­pasztalataiból építkezve szeret­nék még az 1992-es év végéig összeállítani a pontos munkater­vet. Vannak, akik még előrébb járnak. A Német Labdarúgó Szövetség elnöksége már kije­lölte az olimpiai labdarúgó- dön­tő lehetséges helyszíneit is. A csoportmérkőzéseknek Drezda, Rostock, Berlin és Hannover ad­na otthont. Axel Nawrocki, az Olimpia GmbH gazdasági vezetője el­mondta, hogy berlini „befutó” esetén az olimpia eseményeinek közvetítési jogát várhatóan egyetlen televíziós társaság fog­ja megkapni... Münchenben 1988-ban, az olimpiai stadion mellett, készü­lődve a vb-döntőre: Petrikovics József (balról) és Adorján Zoltán. Akkor még autóbusszal jártak a magyarok a nagy versenyekre... Nem Talleyrand-i simulékonysággal érte el az érdekellenté­tek áthidalását fotó: fazekas ferenc A TF és a Magyar Olimpiai Bizottság tisztelgése / Csanádi Árpád szobra előtt A közelmúltban a Magyar Testnevelési Egyetem kertjében, az Olimpiai Parkban felavatták dr. Csanádi Árpád szobrát Ott, ahol a közelben báró Pierre de Coubertiné és dr. Kemény Ferencé is megtalálható, jelezve, hogy a sportegyetem nagy becsben tartja az olimpiai mozgalom eszméjét, számon tartja annak legjelesebbjeit ,Jtt állítunk méltó emléket, ahol tanult, ahol tanított, ahol megvalósította önmagát” — mondta avatóbeszédében dr. Schmitt Pál, a Mágyar Olimpiai Bizottság elnöke. A Csanádi-szobor mellett örök mementóként egy labda, jelké­pezve, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori sportigazga­tójához mindig is a futball állt a legközelebb. (A futball oktatása tárgyában írt könyvét 14 nyelvre fordították le.) Élete és munkássá­ga persze sokkal szerteágazóbb és gazdagabb volt. Amikor most a TF egykori professzorára, a NOB tagjára emlé­kezünk, segítségül hívunk ismert sportembereket, akik közel álltak hozzá, jól ismerték. Samaranch a „Csanádi-bizottságról” „Sportvezetői pályafutásod során a magyar sportélet munkásai szívesen látták vendégül a világ valamennyi kiváló sportolóját — tették azt a lehető legjobb feltételek között. Európa- és világbajnokságok zajlottak egymás után a Te országodban. Mindegyik külön-külön sikeresnek bizonyult. Még 16 évvel később is élénken él emlékezetemben az 1966-os budapesti atlétikai Európa-bajnokság hangulata, amit az általad vezetett szervezőbizottság tagjai teremtettek meg — emlékezett rá 1983- ban bekövetkezett halálakor J. A. Samaranch, a NOB elnöke. — Oly sok bizottságban működtél közre állandó jelenléteddel, különösen pedig a programbizottságban, melyet inkább „Csaná- di-bizottságnak” neveznék. Tizenöt évig vitted ott a prímet. A gombfocival kezdődött... Dr. Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkára először gyermekkori emléket idéz: — Amikor 1946-ban először láttam Csanádi Árpádot játszani, nem gondoltam, hogy életemet végigkíséri. Akkoriban édesapámmal mindig ott szorongtunk az Üllői úton. A mérkőzéseket otthon, a családi ebédlőasztalon megismételtük. A három nagy gombfoci- csapat egyike a Fradi volt, játékosai közt Csanádival. Áztán engem is felvettek a TF-re, később magam is bekerültem a nemzetközi sportéletbe. Leginkább azokra a vacsorákra emlékszem, amelyeket egy-egy fárasztó tárgyalási nap után kettesben töltöttünk külföldön, ilyenkor éreztem leginkább, milyen óriási felelősséget érez megbí­zatásai iránt. Mindig is példaképemnek tekintem őt. Papp Laci: bármikor megkereshettem Azok közé tartozott, akit bármikor meg lehetett keresni ügyes-bajos dolgainkkal — vallja a háromszoros ökölvívó olimpiai bajnok, Papp László. — Egyrészt azért, mert a legsürgősebb tennivalói között is talált ránk időt, másrészt, mert tudtam, hogy a felvetett témák nem szállnak el a levegőben, s tényleg mindent megtesz, hogy segítsen. Egyszer ez volt a válasza: „Laci! Várj néhány napot. Most el kell utaznom, de rövidesen visszajövök és utánanézek.” Sokan vannak, akik „azóta is keresnének”. O nem ilyen volt. Akkor is visszahívott, ha nem tudott jót mondani. Nem köntörfalazott. De ilyenkor gyorsan hozzátette: jelentkezz két hét múlva, hátha közben alakul a helyzet és kiokoskodunk valamit.” Puszta megjelenése is... Részlet egy újságcikkből: „... puszta megjelenése is alkalmas volt arra, hogy csillapítsa a viharokat, hogy elsimuljanak az ellentétek. Nem holmi diplomáciai ravaszsággal, Talleyrand-i simulékonyság­gal érte el az érdekellentétek áthidalását, hanem megnyerő egyéni­ségével, a becsületes, igaz sportember érveivel. ” p .

Next

/
Thumbnails
Contents