Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám

LEGÉNYVÁSÁR 1992. október 14., szerda Nékem olyan legény kell... Hargitai Zsolt igen kapós volt. Ketten is licitáltak rá. Meg is nyerték — Naná, hogy eljöttünk! — emeli fel hangját kérdésemre a facér anyuka, még facérabb kislányával az oldalán. — Ezt a bulit nem lehet kihagyni. Jönnek a hosszú téli esték, mi meg bezárkózunk, és marad szórakozásnak a televízió meg a rádió. — Honnan jöttek, hogy nincs szórakozási lehető­ségük? —Csak nem gondolj a, hogy megmondjuk? Rajtunk röhög­ne az egész falu. Tudja, milye­nek az emberek? Leribancoz- nának mindkettőnket, ha sejte­nék, hogy mi ezen a hétvégén Budapestre utaztunk legényt venni. Elégedjen meg annyi­val, hogy egy dunántúli, határ­széli településről érkeztünk. Öli úr és az ő felese... Nincs mese, meg kell, hogy elé­gedjek. A két hölgy kezdés előtt egy órával ott sétál Budapesten a Kongresszusi Központ előtt. Az úr 1992. esztendejében, ok­tóber havának 10. napján dél­után öt órakor. A kezdésig van tehát még egy óra, lássuk csak, mi újság lenne az alagsorban, ahol elvben a művészek próbál­nak. Merthogy Magyarország első legényárverését emlékeze­tessé akarják tenni a szervezők. Feltételezem, hogy az ötlet Mis- kolczi Miklósé. A Kiskegyed hetilap főszerkesztője — háta mögött Vágó Istvánnal — a színpadra tart. Próbálnak. Dolly és zenekara elhagyni készül az épületet, hiszen van másfél óra a fellépésük előtt. A folyosón csi­nos, elegáns hölgy lezser „pá”-t int és szintén kifelé tart. Hernádi Juditot csak akkor ismerem fel, amikor mellém ér. Sokkal mu- tatósabb életben, mint a színpa­don. Aztán nyílik egy ajtó, kilib­ben Csongrádi Kata, most még civilben. A büféstől kávét kér... A szervező lázasan telefonál va­lahova, a rendező még egyeztet valamit a bűvész művésszel. Szóval zajlik az élet a színfalak mögött. Öli úr, alias Bajor Imre fekete szmokingban, piros csokor­nyakkendősen ül a bőrfotelben és egyik cigarettáról a másikra gyújt. Öt órakor a büféasztalra támaszkodik, kér egy felest, kí­sérőnek egy üveg sört. Attila Gyuráki Attila becsapja az autó­ja ajtaját, kezében egy kis táska. Gálád módon szólítom le az „árverezésre” kerülő tíz legény egyikét. —Izgul? —Egy cseppet sem. — Mi van akkor, ha egy 70 éves néni teszi le magáért a leg­többet? — A pakliban ez is benne van. Akkor is szórakozunk hol­nap, játszik a zenekar, lovago­lunk, vacsorázunk... Mit is kívánhatnék a szimpa­tikus, helyes fiatalembernek? Egy hozzáillő fiatal hölgyet. * 17.30-kor feltárulnak az ajtók, tódul a tömeg. Mind az ezer­nyolcszázjegy elkelt. Sőt! Leg­alább ezret tudtak volna még eladni. A közönség zömmel — ugye mondanom sem kell — hölgyekből áll. Elegánsak és kevésbé azok, fiatalok és idősebbek, karcsúak és molettek, barnák és szőkék. Itt mindenki találna magának megfelelőt, dehát nem leány-, hanem legényárverésre érkez­tek. Az előttem ülő sorban négy hölgy izgul az ötödikért, aki — hajói hallom — Győrfi Istvánra készül licitálni. — Nyugi — biztatja a rövid barna hajú, távcsővel felszerelt barátnő —, ha nem lesz elég a pénzed, megtoldjuk... A csinos asszonyka a kezeit tördeli izgal­mában: — Jó lenne, ha sikerül­ne... A kivert anyák javára 18.05-kor színpadra lép Vágó István. Jópofáskodni próbál szereplését illetően, mert erede­tileg Rózsa Györgynek kellett volna vezetnie a produkciót. Rögtön belevág a dolgok köze­pébe, amiből megtudjuk, hogy nem ám a Kiskegyedé, nem is a legényeké lesz az a pénz, ami az est folyamán gazdát cserél, ha­nem a SZETA által létrehozott Kivert Anyák Házát gyarapítja. De hogy ez hol található, nem derült ki szavaiból. Lényeg, ami lényeg, hogy ezek után az árve­résre kerülő tíz ifjonc nevét so­rolja. Ezek szerint Magyaror­szág első legényárverésére 1992-ben kerül sor, ahol Gyurá­ki Attila, Király Balázs, Kriston Ferenc, Dallos Attila, Molnár Ferenc, Vadász Ernő, Győrfi István, Bayer Péter, Hargitai Zsolt és Póta Pál kerül majd a képzeletbeli kalapács alá. Azt is megtudtuk, hogy a tíz pár pezs- gős Vacsorán vesz részt a sere- gélyesi Zichy-kastélyban. Hogy szó ne érje a ház elejét, az elárverezett és a „tulaj” is külön-külön szobakulcsot kap majd, hogy aztán ki melyik szo­bában tölti az éjszakát, az iga­zán magánügy... Ennyi bevezető után jelenti be a műsorvezető Gergely Ró­bertét, aki még mielőtt kinyit­hatta volna a száját, már vastap­sot kap. — Ezt a fickót megvenném — suttogja a hátam mögött egy ötven körüli, korát meghazud- tolóan jó külsejű hölgy. S aztán színpadra kérik az elsőt, Gyuráki Attila 26 éves médiamenedzsert. Nyilván za­varban van, mert egy istennek ki nem veszi ki zsebéből a bal ké­zét. Produkciót is kellett vállal­niuk szegény fiúknak, így hát Attila egy dorombot hozott ma­gával. Es hogy a bevezető frap­páns legyen, hát két hölgyet kér a színpadra, akik a hátát simo­gatják. Mert ugye a macska is csak úgy „dorombol”... A licit 300-ról indul. Ennyi volt a jegy ára. Kilencezernél lecsapja Vágó István a képzelet­beli kalapácsot. — Ha megnyerte, hadd vigye —jelszóval kísérik a színpadra Köves Patríciát, aki elmondása szerint egy kft. mindenese. Szép, fiatal, szőke, hosszú hajú lány Patrícia. Olyan, amilyet Attilának kívántam. Krisztina száztíz kilós Király Balázs szállodai portás, négy nyelven beszél, magas, barna, sörpocakos. 104 kilót nyom. Lanyha az érdeklődés iránta. 2600 forintnál senki nem kínál érte többet. Aki megadta, egy nagydarab, rakott szoknyás leányzó. Krisztinának mutatko­zik be. Vágó István kérdésére, hogy miért licitált Király Ba­lázsra, azt válaszolta; „Biztos jó ember lesz, mert ahogyan ő, én is „súlyos egyéniség” vagyok a 110 kilómmal. Most Öli úr lép a közönség elé. Rosszmájú lennék, ha azt mondanám, hogy látszik rajta a féldeci. Aranyos, jó poénokat süt el. Érződik ez a hangulaton. Kriston Ferenc Egerből érke­zett. — Kíváncsi vagyok, Pesten mennyit érek — kezdi a bemu­tatkozását. A fiatalember 27 éves, vállalkozó, taxizik és au­tókat ad, vesz. A licit 4600 fo­rintnál megáll. Ildikó fiatal, sző­késbarna. csinos leány. Kapos­várról érkezett. És szólítják Dallos Attilát, akiről azt tippeltem, hogy a leg­többet kapja majd. Elegáns, hal­ványzöld öltönyben lép be a magas, barna hajú, bajszos, 33 éves autókereskedő. Megjele­nését tapsvihar fogadja. Tehát nem csalt a megérzésem? 30 ezer forintot ajánl a miniruhás szőke, vékony leány, aki Dallos Attila mellé lép. Vágó István kéri, számolja le a 30 ezer forin­tot. A hölgy kétségbeesve közli, hogy tulajdonképpen nem jött össze ennyi pénz, de ő mégis­csak szeretné Dallost. Nem ha­tódik meg a műsorvezető, letes­sékeli a megszeppent leányzót és ismétli a licitet.' Végül 20 ezerért egy szőke bombázó nye­ri el Dallos Attilát. Judit 28 éves és a mama fizette ki neki a fiatal­embert. A testépítő ára Nem tudom mi van Vágó Ist­vánnal, de fáradtnak látszik. Nem igazán ülnek a poénjai. Vastapsot kap viszont minden művész, aki a színpadra lép. Csongrádi Kata magával ragad­ja a közönséget, no meg Dallos Attilát, akit bevon műsorába. A végén seprűnyélre pattanva hagyják el a színpadot. Es jön a legidősebb, Győrfi István, sötét öltönyben, fekete ingben. 44 esztendős,, egy női testépítő klub edzője. Oszes haj­jal, markáns, férfias arccal sok esélye lehet... Hát igen. Ezt nem gondol­tam. 26 ezer forinttal ő végzett az első helyen, már ami a legna­gyobb kikiáltási árat illeti. Esz­ter, egy középkorú hölgy, kis­iparos. Valami baj lehet vele, mert Győrfi István a száját hú­zogatja. — Anyám, én nem ilyen lo­vat akartam... — neveti el ma­gát szomszédom Győrfi fintorát kommentálva. Hernádi Judit arat a tapsokat illetően. Karádi-dalokat énekel, ami egyéniségének, hangszíné­nek a legjobban megfelelő. Kettő a kislány Érdekesen alakult a 28 éves Hargitai Zsolt licitje. Érte ugyanis a 7500 forintot két hölgy, a szőke Csilla és a barna Aranka fizette le. > Késő éjszaka volt már, fél 10, amikor Koós János lépett a szín­padra. Itt sem maradt el a vas­taps. Végül is a tíz pár együttes fellépése vetett véget a műsor­nak azzal, hogy jövőre ismét megrendezik a sikeresnek ítélt legényárverést. Béla Vali Csongrádi Kata és Dallos Attila „kettőse”. A helyszínt sep­rűnyélen hagyják el íme a tíz egymásra talált pár a Kiskegyed jóvoltából FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents