Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám

1992. október 14., szerda

TÉNY-KÉPEK

^ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

Beindult a „Zöld Autó” Kondoroson

Nemrégiben alapított Zöld Autó Kft. néven gépjavító, gépipari és kereskedelmi társaságot három magánszemély Kondoroson. A kft. alakulásáról, tevékenységéről Sznyida György ügyvezetőt kérdeztük.

— Mivel a helyi Egyesült Tsz is több részre szakad, mi úgy döntöttünk, hogy gazdasági társasági formában próbáljuk a megélhetésünket biztosítani — kezdte. — Egyelőre béreljük a szövetkezettől a gépjavító üzem volt tehergépkocsi-javító műhelyét. Reméljük azonban, hogy a vagyonmegosztás után a tulajdonunkba, az itt dolgozó 15 ember közös tulajdonába kerül a műhely a berendezésekkel együtt.

— Tehát akkor a jelenlegi helyzetet átmenetinek tekinthetjük?

—- A szakembergárdát—az autó- és mezőgazdasági gépszerelőket — nem szerettük volna elveszíteni, ezért határoztuk el a kft. mihamarabbi megalakítását, majd a munkák beindítását.

— Konkrétan mivel foglalkoznak?

— Személy- és tehergépkocsik, pótkocsik, mezőgazda- sági erő- és munkagépek, villanymotorok teljes körű javításával, felújításával, műszaki vizsgáztatásával. A megrendelők igényeit gyorsan, rugalmasan igyekszünk kielégíteni. Egy-két héten belül pedig remélhetőleg megkapjuk

a környezetvédelmi mérésre (zöldkártyára) is az engedélyt. Kondoroson és a környékbeli kistelepüléseken ugyanis egyelőre nincs ilyen szolgáltatás. Célunk, hogy környezetbarát gépek „távozzanak” a műhelyből, a javítás, beszabályozás után a környezetvédelmi előírásoknak megfeleljenek.

Nyemcsok László

A cél, hogy környezetbarát jármüvek távozzanak a műhelyből

FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Cefretároló a strand helyén

Mi lett a szeghalmi cigányén fürdővel?

Meleg nyári napokon az emberek szabadidejüket legszívesebben a strandon töltik. Ma már az ifjúság nem is tudja, hogy Szeghalomnak 30 évvel ezelőtt volt fürdője.

Az 1930-as években épült az a medence, amely a Kéktóhoz közel, a Szeghalom és Füzesgyarmat közti legelő közepén állt. A Legeltetési Társulatnak nem a fürdőépítés volt a legnagyobb gondja, amikor a kutak kiapadtak, hanem az állatok itatását akarták megoldani. A kútfúrás azonban olyan jól sikerült, hogy 37- 38 fokos gyógyvíz jött a felszínre. A vízmintából megállapították, hogy ez hasonló a hajdúszoboszlói fürdő vizéhez. 1936-ra készen volt a medence, a lakóház, amelyben a bérlő lakott, a gépház, a mellékhelyiség és előbb 10, majd 20 kabinból álló öltöző. A Szeghalomvidéki Hírlap rövid hírben adta tudtul 1937. április

11-én a lakosságnak a következőket. „A Szeghalmi Legeltetési Társulat cigányéri meleg forrásának fürdőzésre való feíhasználása kérdésével foglalkozott a hét egyik napján — mint értesültünk ;— a társulat választmánya. Úgy tudjuk, hogy Szeghalom község közönsége már is várja, hogy miképpen alakul ki ennek a nagy kincset érő melegvizű kútnak a sorsa, s különösen: mennyire fogja érinteni a társulat ármegszabó határozata a fürdőzni szerető és óhajtó emberek zsebeit.” 1937-ben Laubach bácsi volt a fürdős, 1938 nyarán Petri Sándorék dolgoztak itt. — A napi munka korán kezdődött — mesélte Esztike néni —, mire kijöttek a vendégek, mindig telve volt a medence. „A friss víz olyan volt, mint a szódavíz; buborékos és fehér. A szénsav távozása után kicsapódott a fehérség is és szép tiszta volt a víz.” Abban az időben lovas kocsival jöttek a vendégek Csökmőről, Füzesgyarmatról, Dévaványáról, hiszen nem volt a közelben másik gyógyvizű fürdő.

A fürdő mellett kis veteményesek és nagy legelők voltak. A Kék-tó akkor még összefüggő nagy vízfelületet alkotott, körülötte kis púpos zsombé- kok és mocsarak váltogatták egymást. A ház úgy épült, hogy helyet kapott benne egy férfi és egy női közös öltöző, valamint vendéglátóhely is. 1938-ban 1 deci pálinka 20 fillér, 1 pohár sör 26 fillér volt, és ha borral akarta itt a szomját oltani a vendég, 1 liter Zöld- szilvánit 80 fillérért kapott. A belépőjegy 1 napra 1 pengő a felnőtteknek, 50 fillér a gyerekeknek.

A Legeltetési Társulat a kútfúrással lehetővé tette egy fürdő létesítését, megoldotta az állatok itatását és a kenderáztatást. A fürdő vizét mindennap cserélték, és a kifolyó vizet elvezették a temetőhöz közeli kenderáztátóba.

A fürdő a háborús években nemigen üzemelt; a férfiakat elvitték a háborúba, az asszonyok pedig nem szívesen maradtak egyedül, a falutól távol. 1947-től sikerült a fürdő működését újra nyomon követni, ekkor Czeglédi István lakott kint családjával, aki szintén jól emlékszik az ott töltött évekre. Az ő elmondásából tudom, hogy a 25 méter hosszú, 12 méter széles medence 1,3 méter mély volt. Mára már a fű benőtte, csak a kékre festett

lezáró-szerkezeteket és a gépházat láthattam. Vidám lehetett itt az élet, amikor már nem csak lovas kocsik, de omnibusz is hozta a vendégeket. A negyvenes évek végén Csák Ferenc naponta kétszer ment ki a fürdőbe. István bácsi úgy emlékszik, hogy 7-8 óra között indult az első járat, ami megállt a Kis Schillinger boltnál, a Nagy utcán és a boltoknál. A második járat 1 és 2 óra tájban indult, de ekkor már visszafelé is megtelt utasokkal, 10-15 ember fért egyszerre a fapados járműbe, de a gyerekek állva is szívesen utaztak. Bizonyára utaznának ma is, de a tervek

meghiúsultak, a korszerűsítés elmaradt, előbb a tsz cefretárolója lett, majd betemették. Vizét a törpevízmű rendszerébe vezették, így a fürödni vágyóknak maradt a Sebes-Körös.

Ez a cigányéri fürdő sorsa röviden. A dokumentumok mára helyet kaptak a múzeumban a volt szálloda, a malmok és a két nyomda története mellett. Úgy gondolom, a város polgárai bizonyosan szívesen vennék, ha a XXI. század küszöbén ismét megpróbálkoznának egy stranddal a környéken.

Szarka Sándorné

A cigányéri fürdő a háború előtti években

nemzeti érzés olyan, mint a férfiasság

Bródy Jánossal politikáról, barátokról, családról

A

„A következő lépés” címmel Szegeden kétnapos találkozót rendezett az SZDSZ Liberális Koalíciója és a koalíciót támogató Szegedi Szabadelvű Műhely. A zsúfolásig megtelt előadóteremben a sok ismerős személyiség között örömmel fedeztem fel — talán a legismertebbet — Bródy Jánost. Több évtizedes művészpályája során dalaiban következetesen az emberi szabadságjogok, a liberális alapértékek mellett tett hitet. Logikus tehát, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az a párt, amellyel szimpatizál, ahol jól érzi magát.

Bródy: „Azokhoz a szövegekhez, amelyeket Levente mostanában prózában elmond, nem tudok zenét írni...”

— Köztudott, hogy az SZDSZ megalakulása óta szimpatizálsz a párttal. Minden jelentősebb rendezvényükön részt veszel, nemrég a Kossuth-kluhban is láttalak. Hogyan kezdődött?

— Azt kell mondanom, hogy nem az SZDSZ megalakulása óta, hanem amióta többé-kevés- bé kinőttem a kamaszkorból, és feleszméltem a világra — lassan már több, mint 30 éve —, én alapvetően a szabadelvű gondolat híve vagyok, az egyéni autonómia és az emberi jogok egyetemes kinyilatkoztatása alapján állok. Teljesen természetes, ha az a szellemiség és az a világnézet, amit én értékesnek és fontosnak tartok — és amit úgy gondolom, hogy egész művészi pályámon képviseltem — itt van jelen, akkor én is itt vagyok. Amikor a politikai vélemény- nyilvánítás pártokba tömörült, akkor én nem az SZDSZ-hez közeledtem, hanem egész egyszerűen úgy éreztem, hogy oda tartozom, ahol a liberális alapelveket képviselik. És ez akkor is így van, ha ez nem feltétlenül pártokra vonatkozik. Mindig azokat tekintettem magamhoz közelállónak — akármilyen pártban éltek és dolgoztak —, akik alapvetően ezen elvek alapján álltak. Ezt nagyon könnyen meg lehet határozni az ENSZ alapokmányában, az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában foglaltak alapján. Meg kell mondanom, hogy ez a 20. század közepén kialakult alaptörvény — amelynek pre- ambuluma úgy szól, hogy ezek olyan egyetemes emberi értékek, amelyek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell — számomra evidencia. A világ jelenlegi állapotában mindenhol ez az az érték, amit követni kell. Azt hiszem, hogy én ezeket az értékeket követtem, hiszen már 1970- ben — amikor az Emberi Jogok Nyilatkozata még nem is volt közismert — írtunk egy oratóriumot, és megpróbáltunk mindent megtenni, hogy ezeknek az értékeknek az érvényesülése minél szélesebb körben hasson. Tehát azt kell mondanom — akármilyen furcsa is ez —, hogy én mindig is itt voltam. Már akkor is, amikor ez még nem volt SZDSZ vagy nem volt reformkommunizmus, vagy nem volt nem tudom mi. Azért mondom, hogy nem tudom, mi, mert tudom, hogy más pártokban is vannak olyan emberek—így az MDF-ben is —, akik a liberális alapelveket nagyon fontosnak tartják.

— Az utóbbi időben — egy éve—, amióta az SZDSZ-ben a platformok megjelentek, nekem úgy tűnik, hogy a Liberális Koalíció rendezvényein általában ott vagy. Más platformok rendezvényeit is látogatod vagy azért alakul így, mert a Liberális Koalíció áll hozzád a legközelebb az SZDSZ-en belül?

— Ez semmiképpen nem lehet tudatos. Megmondom őszintén, hogy én — mint nem párttag, és a pártot kívülről ro- konszenvvel kísérő szimpatizáns — nem látok olyan nagy különbséget a platformok között. Azt hiszem, hogy inkább a

személyi barátságok és kapcsolatok határozzák meg, hogy melyik rendezvényre megyek el, és melyikre nem. Úgy tűnik, hogy azok az emberek, akikkel kapcsolatom van vagy akikkel az élet összehozott, azok inkább itt vannak.

— Az SZDSZ novemberben nagy jelentőségű küldöttgyűlés elé néz. A tavalyi küldöttgyűlés és az azóta eltelt egy év tükrében mit jósolsz, hogyan látod az SZDSZ jövőjét?

— Nem tudom milyen volt a tavalyi küldöttgyűlés, csak tudom, hogy annak következtében az SZDSZ népszerűsége meglehetősen csökkent, és a párt nemigen tudja, mit akar. Tehát a tavalyi után úgy tűnt, hogy olyan pártvezetőség lett, amelyik nem tudta az SZDSZ által képviselt értékeket hatásosan működtetni, és a magyar polgárokkal tudatni. Nekem meggyőződésem az, hogy az ország lakosságának a legnagyobb része alapvetően liberális elvek szerint él, és azokat vallja — még akkor is, ha nem tud róla. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az SZDSZ vezetése, elnöke olyan legyen, aki a választópolgárok számára természetessé teszi az azonosulást az SZDSZ által képviselt értékekkel. Tudom, egy párt vezetőségét a párt tagsága választja meg, de ha a politikai párt valóban azt tűzi ki célul, hogy az egész ország számára hozzon létre problémákat megoldó változásokat, és igazán fontos a nemzet jövője, akkor abban kell gondolkodni, hogy olyan elnöke legyen, aki a pártonkívüliek- kel a legnagyobb valószínűséggel megtalálja a hangot. Aki közvetíteni tudja a párt értékeit a választópolgárok felé. Úgy gondolom, hogy most erről van szó, mert úgy tűnik, jelen esetben a Magyar Köztársaság békéjét és alkotmányos rendjét leginkább az ellenzéki pártok védelmezik, és éppen a kormánypártok között vannak olyan erők, amelyek kétségbe akarják vonni a politikai rendszerváltozás eredményeit. Tehát nagyon fontosnak tartom, hogy az a természetes rokonszén v, ami az alkotmányos rend védelmezői felé irányul — egy olyan embert találjon a Szabad Demokraták Szövetségének élére, aki ezt a megújult liberális koalíciót a társadalom legszélesebb rétegeiben képviselni tudja. Én úgy látom, hogy van olyan személy ebben a pártban, aki erre alkalmas.

— A politikai életünkben nagy vihart kavart Csurka-gondolatokról Te mit mondanál?

— Szóhoz sem jutok.

— Félretéve a politikát, az is érdekelne, mi van veled? Bródy János, mint művész, mint kétgyermekes családapa...

— Három.

—Gratulálok! Én csak kettőről tudtam. A ,.nagyközönség” két gyönyörű gyermekedet egy videoklipről már ismerheti. Kérlek, mutasd be mindhármukat.

—Hétéves fiam, Bródy Miklós Dániel másodosztályos általános iskolai tanuló. A lányom, Bródy Luca Sára első osztályos. És van egy „törpe kisebbség” a családban, másfél évvel ezelőtt fogadtuk magunk közé, Bródy Anna Barbarának hívják.

—A több évtizedes közös művészi múlt és barátság Szörényi Leventével a politikai hovatartozást tekintve nem folytatódott. Míg ő a népnemzeti vonalat követi, és az MDF-et támogatja, te elkötelezett liberális vagy.

— Én Szörényi Leventét ma is a legnagyobb magyar rockénekesnek tartom, és kitűnő zeneszerzőnek. Ha ő a jövőben dalokat ír vagy nagyobb zeneműveket, én mindig örömmel megírom rá a magam szövegeit. Sajnos, azokhoz a szövegekhez, amelyeket Levente mostanában prózában elmond, nem tudok zenét írni.

—A politikai ellenfelek közül sokan vádolják az SZDSZ-t és általában a liberális pártokat, hogy nem eléggé „ magyarok”, nem eléggé nacionalisták. Nem éneklik el elégszer a Himnuszt, és a nemzeti jelképeket sem hangsúlyozzák túl. Ebből következően a hazájukat sem szerethetik úgy, mint azok a népnemzetiek, akik nap mint nap a magyarságról, magyarságtudatról papolnak.

— Én úgy gondolom, hogy a nemzeti érzés olyan, mint a férfiasság. Nem deklaráció, hanem tettek kérdése, s aki túl sokat beszél róla, gyakran felmerül a gyanú, hogy egyebet sem tud, mint csupán beszélni.

Feller Gyöngyi