Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-08 / 212. szám

SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1992. szeptember 8., kedd A vésztői községháza Az oldalt írta és szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66) 71-139 Kis hírek Mégis Ambrus-mozgó Szeghalom. — Az elmúlt hé­ten szóvá tettük, hogy ismét üzemel a mozi; de nem Amb­rus-mozgó néven, mint kény­szerű bezárása előtt. Nos, az­óta a művelődési ház igazga­tója, Szili Géza arról tájékoz­tatott, hogy fel sem merült a patinás név elhagyása. Mind­össze arról van szó, hogy a mozi kéthavi plakátjáról a si­etség miatt maradt le a név. A mozi neve természe­tesen Ambrus-mozgó, az ok­tóberi plakáton már ez szere­pel majd. Megkezdődött a próbaüzem Körösladány. — Megkezdte a próbaüzemelést a falu újon­nan épült szennyvíztisztító te­lepe. Az elképzelések szerint egy szippantós traktort is vásárolnak, mely önköltségi áron szállítja a tisztítóhoz a település lakóinak szennyvi­zét. Szakértő betörők Szeghalom. — Hívatlan láto­gatók jártak a hétvégén a Se­bes György Általános Iskolá­ban. Á feltehetően hozzáértő tolvajok a videostúdiót sze­melték ki és innen elvitték a színes televíziókat, videomag­nót és a kamerát is. Fórum párosán Zsadány. — Az elmúlt héten politikai fórumot tartottak a faluban, melynek két meghí­vott előadója Csehák Judit MSZP-s és Pelcsinszki Bo- leszláv SZDSZ-es országgyű­lési képviselő volt. Sok más mellett szóba került a földkér­dés és az 1994-es választások utáni politikai felállás alterna­tívái. Javul a közbiztonság Bucsa. — A faluban nemrég 14 fővel megalakult a polgár­őrség. Ez és az a tény, hogy plusz egy rendőr munkábaál- lása is várható, remélhetőleg sokat javít a település közbiz­tonságán. Az oldal fotóit Gila Károly készítette évet betöltötték, a Széchenyi úti óvoda minicsoportként át­vette. A bölcsődei dolgozók egy része ottmaradt az öregek napközijében, a másik átkerült az óvodába. Ez eddig a közelmúlt. Nézzük mi a helyzet ma, más­fél évvel a történtek után? A falu polgármestere és jegyzője szerint a bölcsődére nincs igény, hiszen az anyukák közül egyre többen munka- nélkükiek, akik egyébként sem tudnának elhelyezkedni. Ezt a némiképp cinikus állás­pontot azonban semmilyen felméréssel nem tudják alátá­masztani, hiszen meg sem kér­dezték a legilletékesebbeket, a gyeden, gyesen lévő kisma­mákat. A mi információnk szerint igenis volna igény a bölcsődére, több anyuka azért nem tudott elhelyezkedni, mert nem tudta hová tenni a kisgyerekét. Ami az óvodai minicsoportot illeti, Bakonyi Lajosné vezető óvónő el­mondta, jelenleg 12 gyerek van a miniknél. Azt is hozzá­tette, hogy az óvodában igye­keztek a tulajdonképpen böl- csődés korú apróságoknak a megfelelő ellátást biztosítani, ám egész más előírások vonat­koznak az óvodára, mint a böl­csődére. Szóval erősen kételkedünk benne, hogy valóban nincs szükség a bölcsődére Füzes­gyarmaton. Annál is inkább, mert a faluban egy év alatt száz körüli a születendő gyerekek száma, azaz az „utánpótlás” biztosított. Az első pillanatban megké­settnek tűnik a kérdés felveté­se, hiszen a helyi önkormány­zat még 1991. elején a falu egyetlen bölcsődéjét bezárta és helyén öregek napközi ott­honát alakított ki. A lépés in­dokául a kihasználatlanságot hozták fel, szerintük a 8-9 gye­rekre 11 alkalmazott jutott. Nos, az akkor ott dolgozók, Kanó Lászlóné, Németh Ist­vánná szerint ez akkor lehe­tett, amikor a kihasználtságot délután öt órakor mentek el­lenőrizni, egyébként legalább 67 százalékos volt. A szülők tiltakoztak az önkormányzat­nál, eredménytelenül. A gye­rekek közül azokat, akik a két Az óvodában lévőbölcsődések, a minik Kell-e bölcsőde Füzesgyarmaton? Megújulva és Szeghalom egyik városképi jellegű épülete az idén nyáron megszépült. Az egykori szál­loda, „mozgóképszínház” — amint a lekapart vakolat alatt megszépülve olvasható volt —, a mai Vigh Matild iskola nemcsak a képen látható módon, kívülről, ha­nem belül is alapos nagyjaví­táson esett át. A helyi önkor­mányzat és az iskola közösen állta a költségeket. A szép ki­vitelezés egy helyi vállalkozó, Balogh István és csapata mun­káját dicséri. Mindössze azért kár, hogy a tanév megkezdésé­ig nem készültek el vala­mennyi munkálattal. A régi épület új ruhát öltött Ismeretlen nagyjaink 1816-ban született Kendere­sen Simay János, aXIX. száza­di Szeghalom legregényesebb életpályát befutó személyisé­ge. Édesapja, a kenderesi taní­tó halála után, 1830-ban e kis család Szeghalomba költö­zött. A fiatal Simay valószínű­leg a Debreceni Református Kollégiumban folytatott ta­nulmányai után 1837-ben fele­ségül vette Nagy Máriát és a hozományként kapott 100 holdnyi földön gazdálkodni kezdett. Ezt a kis vagyont' életük végéig megharminc- szorozták. Aktívan részt vett a helyi társasági életben is. 1848-ban az elsők között je­lentkezett a helyi nemzetőrség­be, ahol őrmesteri rangig vitte és 1849. nyarán beválasztották a megyei Állandó Bizottmányba is. Érdekes, hogy mindezén te­vékenysége ellenére 1849. őszén őt választották meg Szeg­halom főbírájává. Bírósága alatt a falu új községházával és három új híddal lett gazdagabb. Amikor bírói tisztéről lekö­szönt, ismét gazdálkodó lett. A XIX. század második fele a magyar betyárvilág fénykora. A Sárrét járhatatlan nádasai nagy­szerű rejteket nyújtottak a kó­borló szegénylegényeknek, be­tyároknak. Az erősen megrom­lott közbiztonság megszilárdí­tása erélyes, keménykezű em­bert kívánt, így esett a választás Simay Jánosra. Tény, hogy kö­zel évtizedes csendbiztosi mű­ködése során megszüntette a sárréti betyárvilágot. Nevét leginkább adományai, alapítványai őrzik a mai napig. Ilyen volt például a községi kór­Simay János csendbiztos házi alapra adott 65 hold föld vagy a szegények segélyezésére adott 2000 korona. Feleségével együtt végrendeletükben helyi óvoda céljára adományozták szeghalmi házukat, 32 hold földjüket és 15 000 forintot. Az óvoda 1885-ben, négy évvel Si­may János és felesége halála után megnyílt. keueJózsbp Hagyományozok Különös világ ez a Sárrét környéke. Itt az emberek semmit sem kaptak aján­dékba, a mindennapi kenyérért keser­vesen meg kellett dolgozni. Lehet, hogy ezért, lehet, mert kötődtek ehhez a tájhoz, azok közül, akik vitték valami­re, tehetősebbé lettek, sokan adni is akartak a térség lakóinak.Csak néhány példa: Simay János csendbiztos óvodát alapított a múlt században ; Péter András végrendeletének köszönhető Szeg­halom gimnáziuma, de lehetne folytatni a sort a Szigeti­alapítványból létrejött mezőgazdasági középiskolával vagy a Takács Andrea-alapítvánnyal. Valami elgondolkoztató van ezekben a cselekedetekben. Mi késztette az adományozó­kat arra, hogy nehezen összegyűjtött vagyonukat közösségi célra adják? Talán, hogy saját vagy gyermekeik nevét megő­rizhesse az idő. Meglehet, ám ez érdemeikből semmit sem von le. Nemes gesztusukkal sokat lendítettek a Sárrét nevelési és kulturális fejlődésén. Volt idő, amikor nem volt méltányos velük a hivatalos megítélés, ám sem az egykori diákok, sem a helybeliek nem feledkeztek meg a hagyományozókról. Mert nem is szabad. A maguk módján lámpások voltak ők is, akik az ország ezen sárba-szikbe ragadt csücskén próbáltak világos­ságot csiholni. Qjb­Minden manőverre készen Egy aktív élet dokumentumai A közelmúltban vette át a füzes­gyarmati polgármestertől a Pro Űrbe kitüntetést Pécsi Istvánné nyugdíjas vezető óvónő. Életé­ről beszélgettünk vele otthon, az egyik óvoda mellett; — A kitüntetés meglepett és nagyon jól esett. Talán annak köszönhetem, hogy a gyereke­kért és az óvodáért mindenféle manőverre képes voltam. Néha másként nem is lehetett. Ami­kor 1960. január elsején Békés­ről idekerültem vezető óvónő­nek, két óvoda volt négy cso­porttal, 9 dolgozóval. A körül­ményekre jellemző, hogy az épületek nem voltak közműve- sítve, nem volt sem játék, sem homokozó. Legelőször a szülők bevonásával felújítottuk az óvodát, majd sikerült pénzt sze­rezni a közművesítésre is. A későbbi óvodaépítések sem vol­tak egyszerű ügyek, nem volt könnyű a pénzt előteremteni. Sokat segített a falu lagnagyobb termelőegysége, a Vörös Csil­lag Tsz is. Csakis összefogással lehetett sok dolgot megvalósíta­ni. Erre talán a legjobb példa az óvodai KRESZ-park létesítése. A területet némi rábeszéléssel megszereztem a Kunság Fü- szérttől, a kőolajosok feltöltöt- ték a gödröket, a rendőrök adták az eszközöket, a szülők pedig a munkát. Nekem az jelentette a sikerél­ményt, ha valamit elértem az óvodákért. Most, nyugdíjasként sem tudok tétlenül ülni a babérjaimon. Pályázatot nyer­tem és hamarosan megkezdi működését a helyi nyugdíjas pe­dagógusklub. A vésztői Roma-nap egyik tűzről pattant kis sztárja

Next

/
Thumbnails
Contents