Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-07 / 211. szám
REKES MEGYEI HÍRLAP EXKLUZÍV 1992. szeptember 7., hétfő Egy elnökjelölt kórlapja A nagyváradi Bihari Napló „Közélet — Közérzet — Közügy” című rovatában egy teljes oldalt szentelnek Gheorghe Funarnak, Kolozsvár polgármesterének, aki magyargyűlö- letéról, elvakult nacionalizmusáról vált hírhedtté a civilizált világban. Funar úr Nagyváradon sem rejtette véka alá nézeteit. Vivát! — mutatja egy járókelő Marosvásárhelyen 1989. december 27-én. Akkor azt hittük, hogy a józan ész győzedelmeskedik, de naivak voltunk. Funar győzött! archív fotó Ez nem választási anyag; csak egy mélyrepülés alkalmával készített pillanatfelvétel egy elnökjelölt gondolat- világáról. A páciens neve: Gheorghe Funar; végzettsége: közgazdász; foglalkozása: polgármester. A látletetet 1992. augusztus 25-én vettük fel a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében. Láz: ’92 fok Funarheit. Sokan teszik föl azt a kérdést, hogy miért éppen őt indítja a Román Nemzeti Egységpárt a szeptemberi elnök- választáson, mikor a romániai politikusok közül a kincses város polgármesterének a legrosszabb a külföldi sajtója. A választ maga a jelölt fogalmazta meg, amikor kijelentette, hogy a hazai és külföldi sajtónak köszönhetően öthónapos előnyt szerzett vetélytársaival szemben, és különben is nem a külföldnek, hanem a román népnek kell őt megválasztania. Funar nagyon magabiztos — fittyet hányva a legutóbbi közvélemény-kutatásra, miszerint az állampolgárok mintegy öt százaléka szavazna rá —, úgy érzi, hogy már az első választási fordulóból győztesen kerül ki. Miért épp Funar? Erre a kérdésre több választ is kaptunk hívei részéről. Egy idős hölgy, bizonyos Alamureanu asszonyság szerint azért, mert „nála elszántabb ellensége nincs a hunoknak”. Ugyanezen forrásból idézve azért, mert „isteni ésszel van megáldva”, Mihail Cretu RNEP-képviselő pedig úgy látja: azért ő a legmegfelelőbb, mert „Gheorghe Funar nevét még a budapesti magyarok is jobban ismerik, mint a saját elnökükét”. „Nem vagyok a magyarok ellensége” Ez a kijelentés ugyanannak az embernek a szájából hangzott el, aki néhány perccel korábban, a legnagyobb lelki nyugalommal, kommentár nélkül vette tudomásul azt a dicséretnek szánt jellemzését, miszerint a magyarok legnagyobb ellensége. A jeles polgármester megígérte, hogy meg fogja védeni a magyarok jogait és főleg kötelezettségeit. Erre konkrét elképzelései is vannak: „Meg- védjük a jogaikat. Figyelembe véve, hogy Erdélyben a magyarok százalékaránya az összlakossághoz képest kevesebb, mint 20 százalék, minden magyar mellé öt románt rendelünk, hogy éjjelnappal vigyázzák: nehogy valaki megsértse a jogaikat. A külföldi magyarok tiszteletére és örömére pedig Borsnál egy trianoni emlékművet állítunk fel.” Funar a nyelvkérdést is egyszerűen megoldaná. Mentesíteni akarja a magyar diákokat azon „fölös teher” alól, hogy heti öt órával többet töltsenek az iskolában — a magyar nyelv és irodalom miatt —, mint román diáktársaik. Szerinte a magyar nyelvből hetente két óra is elegendő lenne. Ha pedig az RMDSZ ágálni fog ez ellen, akkor azt is megszüntetted. Megígérte, hogy amennyiben megválasztják, többet senkinek sem fognak szemet szúrni Romániában a magyar nyelvű feliratok, helységnévtáblák. Az erdélyi magyarok pedig boldogok lehetnek, mert — mivel román földön születtek — újra magyarul beszélő románokká válhatnak. Fajtisztítás? Amikor a Junimea Vatra Ro- maneasca egyik lelkes híve feltette azt a kérdést, hogyan akarja Funar megállítani a törökök és arabok beözönlé- sét Romániába, valami furcsa érzés ragadott meg. Olyan volt, mintha a korabeli filmkrónikákból látott Harmadik Birodalom egyik népgyűlésén lennék jelen. Ezt az érzést a kérdéshez méltó válasz tovább erősítette: „Ami az országunkat elözönlő törökökkel és arabokkal szemben álláspontunkat illeti, az egyezik az azokkal szembenivel, akik ezer évvel ezelőtt jöttek Románia nyugati részére, vagyis...” A mondat itt megszakadt. Az elnökjelölt valószínűleg a jelenlevő újságírók előtt nem akart elhamarkodott választ adni. így, kedves olvasó, önre vár a feladat, hogy hozzágondolja a végét. Kiderült, hogy a nemzetvédőjelölt hasonlóképpen vélekedik a zsidóságról is, amely „az ország érdekeitől idegen emberievei megtöltötte a nagykövetségeket, a kormányt, a parlamentet”. Szónoki teljesítményére mégis akkor tette fel a koronát, amikor a testi fogyatékosokról szólt néhány szót: „Miért hoznak az amerikaiak segélyt a testi fogyatékosok számára, amikor az Egyesült Államok is sérült: a szellemi fogyatékosok országa, ahol 25 millió írástudatlan él. Valójában Romániának kellene segítenie Amerikát.” Megígérte, hogy mostantól fogva elfogadja a segélyeket, ha a pénzt átadják a kolozsvári polgármesteri hivatalnak, hogy ebből egy olyan országos központot hozzanak létre, ahol a matematika-, fizika- és kémiaolimpiára készülő román diákok tanulhatnak. Az elhangzottakból, ha rosszmájúak lennénk, azt a következtetést vonhatnánk le, hogy Funar úr nem akar tudomást szerezni a testi fogyatékosokról, akiket e századbeli elődjéhez hasonlóan talán a társadalom selejtjének tekint. De mivel nem vagyunk rosszindulatúak, csupán azt mondjuk: ejnye, ejnye! Látlelet: üldözési mánia Az elnökjelölt szerint Romániát minden oldalról veszély fenyegeti: északról és délről, keletről és nyugatról. A megoldás: le kell zárni a határokat és vízumkényszert kell bevezetni. „Romániát elárasztják a külföldiek, akik közül sokan idegen országok ügynökeiként nálunk maradnak. Sok dolgunk lesz az elkövetkezendő egy-két évben. Le kell zárnunk a határokat, ellenőriznünk kell határátkelő- helyeinket, hogy csak azok léphessenek Románia területére, akiknek nincs gonosz szándékuk és nem sértették meg soha a román nép méltóságát.” Szerinte ez nem ásná alá Románia tekintélyét, sőt, a külföld továbbra is adná a kölcsönt, csak azért, hogy jelen lehessen a román piacon. A példakép „Fenntartom, hogy Ceauses- cu jó román volt. (...) Amikor ezt mondom, akkor arra a politikájára gondolok, amivel Románia egységére, szuverenitására, függetlenségére törekedett valamint arra a sok mindenre, amit irányítása alatt a román nép épített. Itt nem gondoltam arra a politikára, amit az utolsó éveiben a román nép megszenvedett. Valószínűleg sorstársai és tanácsadói vitték a rossz útra, hogy saját népe ellen forduljon. Az éhezés, a sötétség, a terror miatt valóban nem nevezhetném őt jó románnak, de alapjában véve mégis az volt.” Kire számíthat? Elsősorban híveire, akik mellé valószínűleg még mások is csatlakoznak. Ám, remélhetőleg, így sem képeznek ütőképes erőt. A Demokrata Agrárpárt és a Romania Mare Párt Bihar megyei szervezetének vezetői mindenesetre bejelentették, ők nem Iliescut, hanem Funart támogatják. Számíthat azokra is — főleg a második fordulóban —, akikkel a választások után az úgynevezett Nemzeti Szuperpárt (Partida Nationa- la) megalakítását tervezik. (Ezek a Romania Mare Párt, a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front, a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Agrárpárt). Hogy kikre nem számíthat? Valószínűleg a józan gondolkodású, megfontolt emberekre, akiket elborzaszt ennyi ultranacionalizmus egy rakáson. S ha már itt tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy Funar Nagyváradon kijelentette, hogy meg fogja torpedózni az RMDSZ bejutását a parlamentbe, mivel szerinte a magyarság érdekvédelmi szervezete választási szövetség, amely öt pártból és két apoli- tikus szervezetből áll, s így a törvényhozási mandátumok elnyeréséhez teljesíteni kell a koalíciók számára előírt 8 százalékos szavazatküszöböt. * Végezetül csupán annyit, hogy Gheorghe Funarnak volt egy olyan megjegyzése is, mely alapján meg kellene vizsgálni a parlamentbe bekerülő ellenzéki képviselők és szenátorok elmeállapotát. Szeretnénk, ha Kolozsvár jeles polgármestere is megvizsgáltatná magát. Az orvosi zárójelentést örömmel csatolnánk a fentiekben közreadott politikai kórlaphoz. Králik Loránd Láttuk - hallottuk Gheorghe Funar nagyváradi útja alkalmával sajtóértekezletet is tartott a Bihar megyei napi- és hetilapok újságírói számára. Ezen a sajtóértekezleten volt olyan kedves, és válaszolt a Bihari Napló néhány kérdésére is: — Besztercén kijelentette, hogy amikor hazatér, megbünteti a Kolozs megyei prefektust azért, mert a választási körzeteket tartalmazó plakátot magyarra is lefordíttat- ta. Megbüntetné-e a miniszterelnököt is, ha az egy hasonló döntést hozna: például a kormányrendeleteket kellene kétnyelvűplakátokon kifüggeszteni Kolozsváron? — Ami Zanc prefektust illeti, ő önökkel együtt tudta meg, hogy mit nyilatkoztam Besztercén. A kétnyelvű plakátokat, amelyeket elkészíttetett, máig sem függesztette ki. Azt tanácsoltam neki, hogy ezt ne tegye meg a későbbiekben sem, különben a maximális büntetést szabom ki rá, amit a saját zsebéből kellene kifizetnie, nem a prefektúra pénzéből. Hogy mit is csinált? Először olyan kétnyelvű plakátokat terveztetett, amin lefordította Kolozs megye és Kolozsvár nevét magyarra. Elfogadta azt is, hogy a plakát aljára „prefect” helyett prfektust írjanak, magyarul! Csak azt nem értem, hogy a nevét — Grigore Zanc — miért nem fordította le magyarra? Én figyelmeztettem, hogy ez törvénytelen, mivel a plakátokat Kolozsváron csak román nyelven lehet kifüggeszteni; jobb, ha nem pocsékolja erre a prefektúra pénzét és ráadásul még meg is büntetem. Ekkor egy újabb változattal állt elő: a megye és a város nevét nem fordíttatta le, hanem a bevezetői zárószöveget magyarul is kiírta. Különben a plakát többi része románul van: a választási körzetek, az utcák nevei stb. Ezeket nem fordították le. Logikusan egy ilyen plakát senkinek sem használ. Egy magyar elolvas négy sort magyarul, és hogyha nem tudja románul elolvasni a szavazókörzeteket, akkor úgysem találja meg a sajátját. Ez csupán izgatásra jó. A prefektus valószínűleg megtudta, mi az álláspontom és visszakozott. Ha mégis megtenné, megsértené a helyhatóság autonómiáját és minden egyes kifüggesztett kétnyelvű plakátért külön megbüntetném. Ha a miniszterelnök csinálna ilyen csodákat... A jelenlegit képesnek is tartom erre... De úgysincs semmi esélye arra, hogy ősztől velem dolgozzon. Az eljövendő kormányfő pedig semmi esetre sem fog hivatalos dokumentumot két nyelven kiadni, mivel nekünk csak egy hivatalos nyelvünk van: a román. Ezt az alkomány is leszögezi. —Még a Hivatalos Közlönyt sem? — A Hivatalos Közlöny paradoxális módon két nyelven jelenik meg. Ezt a parlament törvénytelenül adja ki. Ősztől azonban már nincs esélye a megjelenésre. Még egy hónapja van hátra, utána múzeumi tárggyá válik. Romániában a kétnyelvűség megengedhetetlen. Itt az alkotmányra hivatkozom. — Ön szerint a közeljövőben lehet a magyar kisebbséghez tartozó személy Románia nemzetvédelmi minisztere — mint például Finnországban, ahol egy svéd nő tölti be ezt a tisztséget — vagy igazságügy-miniszter (erre is tudok példát mondani, épp a háborús Jugoszláviából) ? — A nemzetvédelmi minisztert illetően: mi, románok épelméjűek vagyunk. Egy magyar soha, semmilyen esetben nem vezetheti Románia Nemzetvédelmi Minisztériumát. — Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgároknak nincsenek azonos jogaik... Esetleg másodrendű állampolgárok... — Joguk ugyan van hozzá, de egyelőre a karrier lépcsőit nem mászták meg. Mi civilt nem nevezünk ki nemzetvédelmi miniszternek. A hadseregben csak itt-ott van egy-egy magyar. Tényleg, talán nem tetszik nekik a román hadsereg? Addig nem nevezhetünk ki magyart nemzetvédelmi miniszterré, amíg nem lett legalább tábornok. Legyen szíves, így értse ezt a kérdést! Itt nem nyelvi megkülönböztetésről van szó. Példaképpen említette, hogy Jugoszláviában magyar a hadmügyminiszter. („Igazságügy-minisztert” — javítják ki a teremből.) Igen, már azt hittem, Jugoszláviában magyart neveztek ki hadügyminiszterének... Ami Svédországot illeti, hát országaink között nincs hasonlóság (Finnország — javítják ki). Igen, Finnországban. Ott a helyzet teljesen más, mint Romániában, és ezt önök jobban tudják... — Ön nemrég kijelentette, hogy szeptember 27-én sok magyar szavazatára is számít. Mire alapozza ezt a fel tételezését? — Az elején kevés RMDSZ-tag szavazatára számítottam, de ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre többen támogatnak. Erre bizonyíték az, hogy a kolozsvári polgár- mesteri hivatalban sokan feliratkoztak az elnöjelöltsége- met támogatók listájára. Ott megvan minden részlet. („Miért, mert szeretik vagy meg akarnak szabadulni öntől Kolozsváron?” — gúnyos kérdés a teremből.) Én nagy realitásérzékű, okos embernek tartom őket, akik jól választanak az elnökjelöltek közül. A meggyőződésüket illetőleg, erről inkább őket kérdezze. Mi, mindenesetre nem hozzuk nyilvánosságra a nevüket, mert félő, hogy RMDSZ-vonalon megbüntetnék őket.
