Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-01 / 206. szám
Szerkesztő: Ménesi Görgy Telefon: Battonya310. A 46. tanév Battonya. — Megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel kezdi meg 46. tanévét a Mikes Kelemen Gimnázium és Szak- középiskola. A tanulói létszám a tavalyihoz képest 20- szal nőtt. A fakultációs tárgyak közül az angol nyelv, a gépírás és a számítástechnika örvend a legnagyobb népszerűségnek. A pedagógusok munkáját ettől az évtől kezdve oktatástechnológus segíti az intézményben. Közös véradás Kis- és Magyardombegyház. — Ma, szeptember 1-jén 8-tól 12 óráig véradást tartanak a kisáombegyházi orvosi rendelőben. A Vöröskereszt közös alapszervezete ebéden látja vendégül a résztvevőket. Tanévkezdésre Kisdombegyház. — A helyi önkormányzat megvásárolja a tankönyveket a községben lakó diákoknak, ezenkívül valamennyiüknek fejenként 2500 Ft beiskolázási segélyt folyósít. Esőre várva Magyardombegyház. — Elkészült az útalap a Petőfi, a Ságvári és Dózsa utcában. A szilárd burkolatra azonban egyelőre még várni kell, mert a rendkívül száraz időjárás miatt az útalapok nem tudtak kellőképpen megülepedni. Minden negyedik... Kisdombegyház. — Újabb 7 közmunkás alkalmazásáról döntött a helyi önkormányzat. A most felvettekkel együtt már 19 volt munkanélkülit foglalkoztatnak a községben. A munkanélküliek aránya Kis- dombegyházon 23,4 százalék. Vigyázat: rémhír! „Aki a téeszben hagyja a földjét, az keresztet vethet rá!” — legalábbis ez a szóbeszéd járja Battonyán. Dr. Illyés József, a Petőfi Mgtsz jogtanácsosa sem először hallja már e rémhírt. — Megdöbbentő, hogy milyen képtelenségek forognak közszájon — mondja. — Mil- liószor hallhattuk a rádióban, a tévében, olvashattuk az újságokban: a politikai szándék az, hogy minden egyes földdarabnak konkrét tulajdonosa, konkrét gazdája legyen. A tulajdonosnak kell majd eldöntenie, hogy milyen módon akarja művelni a földjét, hogyan akarja hasznosítani. Ha igénybe kívánja venni a téesz szolgáltatásait, vagy ha haszonbérbe akarja adni a földet a téesznek, ebben mi partnerek leszünk. De hogy ettől valaki elvesztené a tulajdonjogát, hát ez csakugyan képtelenség.-----------------------------------------\BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE |----T öbb tanulóra számítanak Battonya. — A román általános iskola újonnan kinevezett igazgatóhelyettese Figuli Ivottá. A tanévkezdés előtti napokban kerestük fel. — Szülőknek, diákoknak, tanároknak közös örömet és közös gondot jelent minden tanévnyitó — mondja. — Különösen igaz ez a mostanira, mert a szerb iskolától való különválásunk új helyzetet teremtett. Először is nekünk, vezetőknek kellett beilleszkednünk a battonyai környezetbe. Alexandru Blaga igazgató úr Aradról érkezett, de romániai származású vagyok én is. Kolozsvárott a Babes— Bolyai Egyetemen végeztem. Mivel Blaga úr korábban szolgálatba lépett, mint én, ő szervezte meg az iskolaépület felújítását, tatarozását. Mint látja, az Accra Kft. dolgozói az utolsó simításokat végzik. Hogy idáig eljutottunk, ezt nagyrészt a helyi önkormányzatnak, elsősorban a polgár- mester úrnak köszönhetjük. —Lesz elegendő tanulójuk? Elsőtől a nyolcadikig minden osztályt be tudnak indítani? — Az a legfőbb törekvésünk, hogy megnyerjük a román nemzetiségű szülőket: írassák hozzánk a gyermekeiket! Ezt az iskolát azért szerveztük újjá, hogy a román nemzetiség nyelvében, kultúrájában is fennmaradjon Battonyán. Célunkat a helybeli ortodox egyházzal közösen szeretnénk elérni. A gyakorlati megvalósításban jelentős segítséget kapunk a Békés Megyei Pedagógiai Intézettől is. Közösen elkészítettünk egy hosszú távra szóló munkatervet. — Ne haragudjék, munkatervekben eddig sem volt hiány. Mit érnek a szép tervek, ha az önökhöz beiratkozott gyermekek nem, vagy csak alig beszélik a román nyelvet!? — Tisztában vagyunk a helyzet súlyosságával. Ezért első és második osztályban a hangsúlyt a beszélt nyelv elsajátítására, használatára helyezzük. Az írott nyelvvel csak harmadik-negyedik osztályban fognak találkozni a tanulóink. Reményeink szerint alsóban minden gyermekünk megtanul beszélni és írni román nyelven, így felsős korukban csak a nyelvismeret fejlesztésére lesz szükség. Persze ezt is emelt óraszámban képzeljük el. Egyébként az 5-8. osztályoknak a fő tantárgyakat magyaml fogjuk tanítani, mert a magyar környezetben így látjuk biztosítva tanulóink későbbi előmenetelét, érvényesülését. — A magyaron és a románon kívül tanítanak más nyelvet is? — Igen, már az óvodában bevezetjük a franciát. Mint köztudomású, a román és a francia rokon nyelvek, ez indokolja a választásunkat. ígéretünk van arra, hogy a későbbiek során a helyi gimnáziumban is lesz lehetősége gyermekeinknek a francia nyelv tanulására. Hogyan lesz jövőre? Battonya. — Úgy tűnik, a termelőszövetkezetek jövőjét illetően még mindig nagy a bizonytalanság. „Át kell alakulni!” — halljuk úton-útfélen a varázsigét. A Petőfi Mgtsz egyik illetékese, dr. Illyés József ennél közlékenyebbnek mutatkozott: — Az átalakulással összefüggésben mindent megvalósítunk, amit a jogszabályok lehetővé, illetve kötelezővé tesznek — mondta. — A nagy kérdés az, hogy ki fogja megművelni azokat a földeket, amelyeket a tulajdonosok nem tudnak vagy nem akarnak megművelni. Tagjaink, ha kérik, számíthatnak a segítségünkre. A legegyszerűbb megoldás a föld haszonbérbe adása a téesznek. De szó lehet arról is, hogy a termelőszövetkezet keretén belül létrejövő kisebb csoportoknak, társulásoknak is végezzünk bérmunkát. Az az elképzelésünk, hogy minimum öt évre kötnénk meg a szerződéseket. így látszik ugyanis biztosítottnak a trágyázásnak vagy az egyéb költségráfordításoknak a megtérülése. — Elképzelhető, hogy a földtulajdonnal rendelkező tagok egy része nem kíván társulni, hanem önállóan szeretné művelni a földjét. — Rájuk gondolva vettük fel a kapcsolatot a Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezettel. A pénzintézet részükre hajlandó hitelt biztosítani úgy, hogy a visszafizetésre, illetve a törlesztésre csak a megtermelt javak értékesítése után, a gazdasági év végén fog sor kerülni. Ezekért az egyéni hitelfelvevőkért a termelőszövetkezetnek kel} garanciát vállalnia. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a megnyitott egyéni számlákról a téesz egész évben folyamatosan lehívhatja az általa elvégzett munkák (szántás, vetés, vegyszerezés stb.) ellenértékét. Ugyanakkor a termelőszövetkezet gondoskodik arról, hogy a termények értékesítése után a bank azonnal megkapja a pénzét. —Ez csak akkor lehetséges, ha kistermelők áruját a téesz értékesíti. — Igen, ezt is vállaljuk, sőt a termeléshez szükséges eszközök beszerzését is. Vagyis arra törekszünk, hogy teljes körű szolgáltatást nyújtsunk a tagságnak, illetve a hozzánk forduló földtulajdonosoknak. Isten akaratából Az amerikai prédikátor szavait az evangelizáció egy hete alatt Makovei Róbert tolmácsolta a battonyaiaknak ékes magyar nyelven. — Bibliaiskolába készülök, én is prédikátor szeretnék lenni — válaszolta kérdésünkre a békési fiatalember. — Jelenleg angol nyelvet tanítok a me- zőberényi kétnyelvű gimnáziumban és Békésen egy általános iskolában. — Hol tanulta meg ilyen csodálatosan a nyelvet? — 1990-ben júniustól decemberig egy angliai gyülekezet vendége voltam. Segítettem a lelkészeknek, közben részt vettem egy három hónapos bibliaiskolai kurzuson. Beszélgetésünk során kiderült: Makovei Róbert megszakította gimnáziumi tanulmányait, hogy elutazhasson Angliába. Visszatérése után a tizenéves fiú saját iskolájában angoltanárrá „lépett” elő. — Lenyűgöz a nyelvtudása, a ,,karrierje" —mondom neki őszinte elismeréssel. — Isten akarta, hogy így legyen — hangzik Makovei Róbert válasza. Battonya. — A közelmúltban egy héten keresztül szabadtéri istentiszteletet tartott Battonyán Rodger McGaugh pünkösdista misszionárius. A lelkész a kaliforniai Sacramentó- ból érkezett hazánkba. Elmondta, hogy elsősorban Mexikóban és Romániában hirdeti az igét, de örömmel jött Magyarországra is. „Úgy érzem, Isten azt akarja, hogy Kelet- Európában legyek” — nyilatkozta. Makovei Róbert (pólóban, rövidnadrágban) ékes magyar nyelven tolmácsolja az amerikai prédikátor szavait Az oldal fotóit Ménesi György készítette. 1992. szeptember 1., kedd Hinta Hónapok óta rakosgatok egy fényképet. Ha jól emlékszem, tavaly ősszel készült, de az is lehet, hogy az idén kora tavasszal. A fotón egy használhatatlanná tett játszótéri hintát látni. A háttérben lombjukat vesztett fák. Gyermekkoromban mindig elszomorított a használaton kívüli tárgyak látványa. Elsősorban a falusi udvarok félreeső zugaiban rozsdásodó ekék, taligák, boronák, vetőgépek keltettek bennem rossz érzést. De a ,fejbe verésre” ítélt búbos kemencék, a felaprított kanapék, a szétvert szövőszékek, a már semmire sem jó párszárítók, szakajtókosarak, a kidobott köpülők, tehénvakarók és viharlámpák is elkedvetlenítettek. No, meg az enyészetnek átadott tanyák, tanyasi iskolák. A fele sieges tárgyak iránti „szolidaritásomnak” is szerepe lehetett abban, hogy már gyermekfejjel átéreztem a felesleges emberek”, azaz a tétlenségre kárhoztatott aggastyánok sorsát. Gyakran kértem őket, meséljenek, érezzék: legalább nekem fontosak. Manapság életerős, javakorabeli férfiak és nők meséit hallgatom egykori munkájukról, volt munkahelyükről. Ilyenkor ugyanolyan érzések kerítenek hatalmukba, mint amikor a kezembe kerül az elárvult hintáról készült fénykép' JLi-ecú Sertéstartók egymás között Kisdombegyházon sem rózsás a sertéstartók helyzete Kisdombegyház. — A tápbolt előtt néhány sertéstartó gazda a földművelésügyi tárca vezetőjének minapi nyilatkozatán háborog. — Méghogy külföldről behozott sertésekkel törik le a húsárakat! Méghogy eddig is 80-90 Ft-ot fizettek a hazai sertés kilogrammjáért! Ugyan kinek? Nekünk termelőknek nem, annyi bizonyos. Mi 76 Ft-nál magasabb árról nem is hallottunk — fakad ki a tápbolt vezetője, Csáti András. Ä javakorabeli férfi itt született Kisdombegyházon, tagja a helyi képviselő-testületnek. A tápboltot 1990 szeptembere óta vezeti. — Kezdetben a havi forgalmunk meghaladta az 500 ezer Ft-ot — mondja. — Sőt! 1990 októberében, novemberében, amikor terményt is árultunk, elértük az egymilliót is. Tavaly aztán már nem volt ritka az olyan hónap, amelyikben a bevétel lecsökkent 250 ezerre. Az idén április, május, június hozott némi föllendülést, most viszont 350 ezernél tartunk. Ennek részben az a magyarázata, hogy learatták az árpát és a búzát, s aki teheti, ezekkel a terményekkel pótolja a tápot. • — Tehát nem a sertésállomány csökken, hanem a táp iránti kereslet? — Egyre kevesebben vállalkoznak sertéstartásra. A kocákat kivágták, de baj van a fialási átlaggal is. A minőség? Ne higgye, hogy hazabeszélek, de be kell ismernünk, hogy a kukorica fokozza a zsí- rosodást. Ennek ellenére nem hiszem el, hogy olyan magas lenne a fehéráru százalékos aránya, mint amilyennek a húsipar kimutatja. — A tápboltos foglalkozik sertésekkel? — Nagyban sohasem disznóztam. Évi 15-20 darabot azért idáig mindig leszállítottam. Fehér hússertéseket tartok, de nem a most menő fajtákból. Nem is lenne könnyű az átállás, hiszen az inszemi- nátor is bedobta a törülközőt. Egyszerűen nem éri meg neki Battonyáról kijárni. Sajnos ez is hátrányosan fogja érinteni a tenyésztést. Füle Gábor rokkantnyugdíjas 10-15 sertést hizlal évente. — Valamivel mindig kell foglalkozni — mondja. — A legnagyobb baj az örökös bizonytalanság. Pedig a paraszt- ember szívesen bajlódna az állatokkal, ha nem vennék el a kedvét. Már tényleg alig maradt a faluban néhány koca. — No, nekem van egy. Hasas — szól közbe Kiss Mihály. — Nyolc pedig hízik. Remélem, most nem úgy lesz, mint tavaly, amikor három-négy hónapra kaptuk meg a pénzünket. Akkor a felvásárlók sok embert becsaptak. Látja, tudnánk mi sorolni a gondokat reggelig, csakhogy a disznó azokkal nem lakik jól, no, meg az ország sem... Ebben egyetértünk. A tá- poszsákok felkerülnek a kerékpárokra, indul mindenki a saját „gazdaságába”. Kiss Mihály kézfogás közben megismétli a tápboltos szavait: — Méghogy import disznók! MSZMP-fórum Battonya. — A Magyar Szocialista Munkáspárt battonyai szervezete tegnap, augusztus 31 -én belpolitikai fórumot tartott a városháza tanácskozó- termében. A rendezvény előadói a munkáspárt központi bizottságának alelnökei (Nyíró Sándor és Pozsonyi Attila) voltak.
