Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám

1992. szeptember 30., szerda HAZAI TÜKÖR BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Sikeres volt a főpróba Termel a Mezahegyesi Cukorgyár Korábban már hírt adtunk arról, hogy szeptember közepén megkezdődött a termelés a Mezőhegyesi Cukorgyárban. Az üzemi főpróba napján beszél­gettünk Bihari Lászlóval, a gyár igazgatójával. Bihari László: „Az aszály miatt a külföldi szállítás ele­ve nem jöhet szóba” — A feldolgozási idény kez­detén a hazai cukorgyárak kétnapos főpróbát tartanak — bocsátotta előre Bihari László. — Az első napon megtörtént a külső területek szemlézése, másnap pedig a gépek, beren­dezések ellenőrzésére került sor. Minden főpróbára három bizottságot hozunk létre. Az úgynevezett főbizottság vizs­gálja a szakmai felkészültsé­get, a technikai, műszaki szín­vonalat. Ezenkívül tűzrendé­szen és munkavédelmi bizott­ság is alakul minden alkalom­mal. A tűzrendészeti és a mun­kavédelmi bizottság egy-egy ilyen szemlén meglehetősen sok hiányosságot szokott fel­tárni, annak ellenére, hogy a gyári szakemberek egész év­ben folyamatosan dolgoznak a felmerülő problémák meg­oldásán. — Mi történne egy sikertelen főpróba esetén? — A felkészülés az előző kampány befejezésétől a teg­napi napig tartott, tehát gya­korlatilag kizárt a sikertelen­ség. Ma már a főpróbát már sehol sem követi leállás. Ez költségtakarékos megoldás, hiszen nem kell kétszer felfű- teni a gyárat. — Ha már a költségeknél tartunk: mennyibe kerül egy ilyen felkészülés? — Természetesen sokba. A költségek egyik részét a szok­ványos évi karbantartás jelen­ti, a másikat pedig a felújítá­sok és a beruházások. Meg kell mondanom, ez utóbbiak­ra mostanában egyre keve­sebb pénz jut. A nagy karban­tartást azonban minden körül­mények között el kell vé­geznünk, ennek költségei meghaladják a 100 millió fo­rintot. — Beruházásokra mennyit fordítottak az idén? — Huszonöt-harminc mil­liót, de ebben a tavalyról áthú­zódó beruházások költségei is benne vannak. Nem nagy összeg, ennél sokkal többet kellene a gyárra költenünk. — Tehát a főpróba után rögtön elkezdik a termelést. Lesz elegendő répájuk? — Az előzetes tárgyaláso­kon és februárban a szerződé­sek megkötésekor arra töre­kedtünk, hogy a termelők le­hetőleg csökkentsék a répa ve­tésterületét. Korábban a kör­zetünkben 9-10 ezer hektár ré­pa termett, most 7223 hektár. Úgy tűnt, hogy ez a mennyi­ség elegendő, esetleg jut belő­le külföldre is. Az aszály miatt most a külföldi szállítás eleve nem jöhet szóba, hiszen a vártnál kevesebb répa termett. Hozzáteszem: az embargó miatt Szerbiába nem is szállít­hatnánk. így — napi 3 ezer tonna feldolgozást véve ala­pul — mintegy 90 napos kam­pányra számíthatunk. — Utoljára, de nem utolsó­sorban beszéljünk azokról, akik ezt az egész rendszert mű­ködtetik. Csúcsidőszakban hányán dolgoznak a Mezőhe­gyesi Cukorgyárban? — A jelenlegi bérszabályo­zás arra ösztönözte a gyárve­zetést, hogy a kampány idő­szakára a munkanélküliek közül toborozzunk dolgozó­kat. Gyáron belül egyébként az ideiglenesek létszáma 121, közöttük alig akad néhány nyugdíjas, azok is elsősorban rendészek. Kampány alatt — mivel több kapu is működik — lényegesen nagyobb a gyá­ri rendészek létszáma, mint a felkészülés időszakában. A most felvettek között vannak érettségizett fiatalemberek is, közülük néhányat szertnénk véglegesen megtartani, foko­zatosan felváltva velük a nyugdíjasokat. Erre ösztönöz bennünket a már említett bér­szabályozási rendszer. Ideig­lenesen további 38 dolgozót alkalmazunk az ún. külső munkahelyeinken. A benti ál­landó létszámunk 507. A kampányra felvettekkel együtt tehát mintegy 670 em­bernek nyújt munkalehetősé­get a gyár. Illetve ennél is többnek, mert szeptember ele­jétől egyszemélyes kft.-ként működik a gyáron belül a szál­lítási és a rakodási üzem. Ménesi György Hongkongi bemutató Megalakult a Gyermekvilág Alapítvány A gyermekek politikamentes, kulturális játék és szórakozási tevékenységének biztosításá­ra hivatalosan is megalakult a Gyermekvilág Alapítvány. Az alapítvány olyan rendez­vényeket kíván szervezni és támogatni, melyek a gyerekek világának feltárását, bemuta­tását, fejlesztését segítik elő. Mivel a gyerekek világának legfontosabb eleme a játék, ezért a programok is elsősor­ban ehhez kötődnek. Nemrégiben Budapesten, a Ho­tel Termál Aquincum előadó­termében több mint egy tucat hongkongi gyártó és kereskedő mutatkozott be magyar üzlet­emberek előtt. A bemutató célja az volt, hogy a két állam megis­merje egymás termékeit, gaz­dasági szokásait, s természete­sen adásvételre is sor kerülhes­sen. A bemutató során termékka­talógusokon és konkrét árukon keresztül lehetett meggyőződni arról, mit kínál a hongkongi üz­letember a hazai viszonteladók­nak, esetleg gyártóknak. A ská­la igen széles volt, a mikroelekt­ronika kis csipjeitől kezdve a bébiruhákon keresztül, a bőr­díszműig, gyermekjátékig sok mindent lehetett látni. Portékái­kat a világpiaci ár alatt kínálják. Ezek nem utánzatok, mint ahogy hozzászoktunk egy-egy karórán vagy rádión látott japán felirat láttán, hanem valódi ha­zai termékek. Fontos tanulsága a háromnapos termékbemuta­tónak, hogy meg tudják jelení­teni azokat az árukat, amit el­adásra kínálnak. Érdemes a mi exportőreinknek is a figyelmé­be ajánlani, hogy két-három nyelvű felirattal ellátott színes katalógus nélkül szinte nem is érdemes elindulni, de az sem hátrány, ha az üzletember leg­alább az angol nyelvet beszéli. Aki többet akar tudni a külföldi gyártókról, az ugyanitt havonta, illetve negyedévenként megje­lenő reklámújságot is megren­delhet, teljesen díjmentesen. P.J. Olvasóink írják Emlékezés az öregek világnapjára Október 1-je az öregek világnapja, ez alkalomból a szarvasi Nyugdíjas Klub vezetősége is csatlakozik a nyugdíjaskamara demonsti-ációs felhívásához, kiáll a nyugdíjasok érdekeinek védelmében. Mivel a nyugdíjasok létükben veszélyeztetettek, a nyugdíjak reálér­téke a létminimum alatt áll. Családjainktól nem kaphatunk támogatást, mivel lassan ők is erre szorulnak. Sajnos a nép által választott országgyűlés nem teljesíti a vállalt kötelezettségét, a kampányban felvázolt ígéreteit. A parlament működése első percétől kezdve a saját képviselői díjuk megállapításával volt elfoglalva. A népjóléti miniszter, dr. Surján László személyesen is kötelezettsé­get vállalt az Európai Charta aláírásával a nyugdíjasok megfelelő létbiztonságáért. A különbözőjelzett, illetve bevezetett áremelések lehetetlenné teszik öreg napjainkat. Mivel közöttünk vannak háborút, hadifogságot megjárt emberek, a háború utáni nincstelenség, politikai üldöztetés, a tsz-szervezés, illetve bekényszerítés életünk megpróbáltatásos időszakai voltak. Idős korunkra több megbecsülést és tiszteletet szeretnénk kapni az illetékesektől, ez a mi jogos kérésünk. Szarvasi Nyugdíjas Klub Kétegyháza után A kétegyházi és túrái tragédiát követően egy füzesgyarmati cigány költőnő, Jónás Tamásné Eri Magdolna verset írt. Sorait itt olvashatjuk. Részvét Mikor a gyászolónak részvétet kívánsz, s azt mondod átérzed fájdalmát, Ez csak önámítás. Megérteni egy anya fájdalmát csak úgy lehet, ha a gyász fájdalma téged is megérintett. A minap midőn gyermekem életét veszélyben éreztem, a rettegés, a félelem a szívemig ért. S boldogan vontam karjaimba mikor azt tudhatom, nem veszítem el őt. Bombaként hatott a hír, megölték társaid. Bár a hír szerint tolvajt, s nem embert fogott a csősz. De mi tudjuk, meghalniuk nem azért kellett, mert gyümölcsre éheztek. A cigánysága az mit bélyegként viselt. S ez okozza vesztét mindannyiunknak míg a kart karba öltve egy egységes egészet nem alkotunk. S nem bélyegként de, mellvértként büszkén vállaljuk: Mi cigányok vagyunk! Utóirat A három árva ha tudná ugyan ezt mondaná: Ne hagyjátok, hogy több árva cigány gyermek apját s anyját hiába várja! James A. Michener: • ■ Híd Andauná I 7. Egy lány lefordított barna tá­nyérokat rakott a földre—meg­tévesztésig hasonlítottak a tá­nyéraknákra —, amelyek láttán az orosz tankok megtorpantak. Fiúk gránátokat fűztek madzag­ra, és addig bűvészkedtek velük, míg a lánctalpak alá nem kerültek. Lányok seprűnyeleket dugtak ki az ablakon, a tankok legénysége ezeket fegyvernek nézte, és így be lehetett csalo­gatni őket a zsákutcákba. A leg­bátrabb ifjú harcosok pedig ki­rohantak, és csodarabokat dug­tak a lánctalpakba — így a tan­kok elakadtak. A tankok megállítása volt a könnyebb feladat; ám a megre­kedt tank is képes tüzet okádni három nehéz gépfegyverből. No és a szovjetek készek voltak az ágyút akár egyetlen magyar­ra is rászegezni. A fiatalok azonban számos módját eszelték ki, hogyan sem­misíthetik meg a sérült tanko­kat. Egyikük a kövezet gödrébe benzint töltött, megvárta, amíg a tank a benzinpocsolya köze­pébe nem ér, és odahajított egy gránátot Egy másik nagy- feszültségű vezetéket dobott egy tankra, így végzett a bent ülőkkel. Egy villamosvezető beindította járművét, és az utol­só pillanatban ugrott le, mielőtt a kocsi belerohant a tankba, amely azután lángra lobbant. A fiatalok Molotov-koktéljai okozták a legtöbb kárt a tankok­ban. Kapualjakban rejtőző lá­nyok tartottak egy-egy benzines palackot. Amikor a tank meg­csúszott vagy megállt, egy lány kirohant, és felrobbantotta. So­kan lelték így halálukat. A szabadságharcosok ki­fogytak a benzinből, de még így sem hagyták abba a bombagyár­tást. Néhány fiú vízzel töltötte meg a palackokat. Amikor egy tankra hajították, az oroszok megrémültek, megpróbáltak kiugrálni, és a nagyobb fiúk le­lőtték őket. Végül a szovjetek bevették a Várhegyet Mire behatoltak a Várba, alig harmincán marad­tak a magyar fiatalok közül, akik három napig állták az iszo­nyatos szovjet támadást. Az­után büszkén léptek elő fehér zászló alatt A szovjet parancs­nok megvárta, amíg a falakon kívülre értek, azután kivégezte valamennyiüket. A rombolás végeztével mindössze két helyen tartották magukat a szabadságharcosok. Az oroszok tankokkal, akneve­tőkkel, rakétákkal vonultak a Kilián laktanyához, és alaposan megrongálták az épületet. Há­romnapi ellenállás után a névte­len felkelők szétszóródtak. A negyedik napon a szovjetek el­foglalták a tátongó romot, ahol már teljesen elapadt a szabad­ságéltetővére. Az ellenállás utolsó nagy központja Csepel volt. Amikor elszállt a győzelem minden re­ménye, akkor jött el a csepeliek legdicsőségesebb órája. Ezek­nek az egyszerű embereknek a hősies ellenállása elképesztette a világot. Csepel kedvenc célpontja volt a gellérthegyi ágyúknak. És ez ellen az ipari központ ellen irányozták legtöbb rakétájukat a lökhajtásos szovjet gépek is. Ám ezek sem igázhatták le a csepelieket, úgyhogy a kommu­nisták kénytelenek voltak be­vetni a tankokat meg a gyalog­ságot. Nagyon heves volt a tá­madás, és mindennél állhatato- sabb a védelem. Az egyik munkás magasnyo­mású csövet fabrikált, amely benzint fröcskölt a tankokra, és azok lángra lobbantak. Egy má­sik munkás megjavított egy zsákmányolt légvédelmi ágyút, és lelőtt egy alacsonyabban szálló lökhajtásos gépet. A védők mindennel megpró­bálkoztak. Amikor a szovjetek elözönlötték a szigetet, a csepe­liek felgyújtották az olajfinomí­tót, hogy ezzel tartsák távol őket. Minden hiába. A csata nyol­cadik napján, november 11-én már lehetetlen volt az ellenállás. Ám akárcsak a Kilián utóvédjei, a csepeliek sem voltak hajlan­dók megadni magukat. Elszök­tek, és elrejtőztek, hogy életben maradjanak és később folytas­sák a harcot a megszállók ellen. Magyar rekviem A SZOVJETEK még a harcok kezdetén egyszerű szabályt állí­tottak fel: amelyik házból egyetlen lövés eldördül, azt föl­dig kell rombolni. Ha egy utcán lövöldözés támad, szét kell lőni az utca valamennyi házát. És a szabályt könyörtelenül betar­tották. Ha a szovjetek olyan nép el­len harcolnak, amelyik sosem működött együtt velük, még va­lamiképpen érthető lett volna az efféle barbár eljárás. Budapes­ten azonban a szovjetek olyan emberek ellen éltek irtózatos eszközökkel, akik békés szö­vetségeseik voltak. A szovjet tankok legénysége vadul robogott végig az utcá­kon, és akit csak megláttak, arra lőttek. Három esetben sorban álló nőket lőttek agyon. Irgal­matlanul lekaszálták a mentő­söket és a Vöröskereszt embere­it. Sebesülteket ellátó ápolónő­ket közvetlen közelből lőttek agyon. A magyar véradó központ teljes vér- és vérplazmaállomá­nyát lefoglalták, így a magyar orvosoknak csak sóoldat-infú- zió állt a rendelkezésére, ami nemegyszer a sebesültek halá­lát okozta. Gyerekek estek áldozatul, kórházak váltak célponttá, puszta gyanú alapján végeztek ki fiatalokat. Leégett az Orszá­gos Levéltár, és amikor a tűzol­tók menteni próbálták az épüle­tet, lelőtték őket. Az áruházakat kifosztották. Még a budapesti csata végez­tével is folytatódott a megtorlás. Az orosz tankok nagyszerűen beváltak — hát még, ha fegy­vertelen lakosság volt az ellen­felük! A vitathatatlan diadal napjai után a gyalogság lépett színre. A közép-ázsiai köztársa­ságokból származó katonák ál­latok módjára viselkedtek; ijesztő volt áldozataik száma. Miután Budapestet leteperte a túlerő, körülbelül így állt a helyzet: az oroszok húszezer la­kásban tettek kárt, 2200-at le­romboltak. Mintegy háromezer volt a magyar halottak és orszá­gosan húszezer a sebesültek száma. Becslések szerint nyolc­száz orosz esett el, és ezerötszáz sebesült meg. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents