Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-24 / 226. szám
iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1992. szeptember 24., csütörtök Mezőhegyes: a cukorgyár és a kombinát privatizációja Földtulajdon és vadászati jog Toké kellene és vállalkozókedv A szállítási üzemet már privatizálták FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A mezőhegyesi embert napjainkban elsősorban a mező- gazdasági kombinát és a cukorgyár átalakulása foglalkoztatja. Ez érthető, hiszen alig van olyan család ebben a kisvárosban, amelyik ne kötődne a két nagyvállalat valamelyikéhez. Milyen stádiumban van jelenleg a privatizáció? Mik a legközelebbi tervek, elképzelések? Ezekre a kérdésekre válaszol lapunk olvasóinak a cukorgyár igazgatója, Bihari László és a kombinát vezérigazgatója, dr. Megyeri Zsolt. Döntés szeptemberben — A törvény szerint az állami vállalatoknak december 31- éig kell átalakulniuk — kezdi válaszát Bihari László. — Mi júniusban nyújtottuk be az átalakulási kérelmünket az Állami Vagyonügynökséghez. Azóta várjuk, hogy valamiféle döntés szülessen. Információink szerint erre szeptember végéig sor fog kerülni. Az ÁVÜ a mi anyagunk figyelembevételével elkészítette a maga előterjesztését. Ez alapján fog dönteni a szerdánként ülésező igazgatótanács. Csütörtökön-pénteken az az első, hogy átlapozzuk a gazdasági szaklapot. Természetesen közvetlenül is informálódunk minden héten. — Ezek szerint igazából önök még csak a saját konkrét átalakulási javaslataikat ismerik? '■— Igen. Mi a részvénytársasági formát javasoltuk, mégpedig külső pénzforrás bevonásával. Hangsúlyozom a „külső” szót, mert nem szentírás az, hogy az átalakulás csak külföldi tőkével mehet végbe. Elvileg megtörténhetne belföldivel is. Más kérdés az, hogy erre még nem volt példa. Információink szerint jelenleg mindössze egy külföldi ajánlat fekszik az A VU asztalán, ez Mezőhegyest és Sarkadot is érinti. Úgy tudjuk, az egyezség még nem jött létre: mást akar a külföldi, és mást a vagyonügynökség. — Előfordulhat, hogy késik vagy elmarad az átalakulás? — Erről szó sincs. Mint mondottam, a törvény értelmében ennek december 31 -éig meg kell történnie. Külső partner hiányában a részvények döntő többsége, kb. 93 százaléka az ÁVÜ-höz kerül. A fennmaradó 7 százalék a cukorgyári telek tulajdonosát, a helyi önkormányzatot illeti. — Mint ismeretes, némi „karcsúsítás” után a kombinát megmarad állami birtoknak, január 1-je után részvénytársaságként működik—mondja dr. Megyeri Zsolt vezérigazgató.— A dolgozók jelentős részét szeretnénk hozzájuttatni bizonyos eszközökhöz, elsősorban az állattartásra szolgáló épületekhez, telepekhez. Természetesen biztosítani kívánjuk részükre a legszükségesebb takarmánytermő területeket is, bérleti formában. Mások, akiknek mondjuk gépészeti ambícióik vannak, azok megvehetik a gépműhelyeket. „A birtoknak lámpássá kell válnia” — Tapasztalataim szerint 100 mezcihe gyesiből 80-90 ,,havi fix” -re vágyik, nem pedig gépműhelyre vagy más egyébre. — Való igaz, ez nálunk még nagyon nehezen megy. Az emberek gondolkodásával van baj: csinálnak lángossütőt, csinálnak kocsmát, csinálnak vendéglőt, és huszonhatodjára is ezeket csinálják. Véletlenül sem fognak ipari tevékenységbe vagy valami olyasmibe, ami a termelést szolgálná. Látom, Romániában is ez megy, gombamód szaporodnak az útmenti üzletek, úgy látszik, ez nem csak magyar betegség, ez keleten így működik. Ennek ellenére én bízom abban, hogy előbb-utóbb Mezőhegyesen is lesznek vállalkozók, akik kiveszik a gépműhelyt, kiveszik a darálókat és egyéb más épületeket. — Úgy gondolom a kombinátnak, illetőleg a hamarosan létrejövő részvénytársaságnak érdeke, hogy ez minél előbb bekövetkezzék. Miért olyan sürgős önöknek az, hogy vállalkozzon a mezőhegyesi ember? — Nem csak nekünk sürgős, hanem az érintetteknek is, akik most esetleg még munka- nélküliek. Ami a kombinátot illeti: egy korábbi interjúban már elmondtam, hogy a privatizációból származó bevételeket a hitelek csökkentésére szándékozunk fordítani. A lényeg az, hogy a vállalat likvid legyen, hogy bármikor legyen elegendő pénze gépek vásárlására, a szükséges beruházások végrehajtására. Miért ragaszkodom én szinte mánikusan a hitelek csökkentéséhez? Azért mert bármennyire is csökkennek a bankkamatok, a kamat- terheink még mindig meghaladnák a termelésből származó nyereséget. Ma az a legnagyobb nyereség, ha egy vállalatnak nincs hiteltartozása, és nem nyögi a banki kamatokat. Ha sikerül idáig eljutnunk, fel kell újítani a gépparkunkat, rendbe kell tennünk az omladozóépületeinket, mert Mezőhegyes csak így válahat ismét lámpássá. A birtoknak tanítással, útmutatással, magas genetikai értékű vetőmagvakkal és tenyészállatokkal kell szolgálnia a jövőben a magyar mező- gazdaságot. Ménesi György Ki veszi meg a mezőgazdasági kombinát 18/2-es tehenészeti telepét? Bállá Zsolt takarmányos a gondjaira bízott állatok között FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Mi várható az új vadászati törvényben? Mint arról beszámoltunk szombaton, a dobozi erdőben tartották meg a megyei vadásznapot, amelyen mintegy ötszáz vadász, illetve érdeklődő vett részt. A vadásznapon a szabadidős programok mellett több versenyszámban mérhették össze felkészültségüket a vadászok. A vadhúsfőző versenyt Szabó Béla (Békéscsaba, Alföld Vt.) nyerte. A hivatásos vadászok szellemi vetélkedőjében Komár Mihály (csorvási vt.) bizonyult a legfelkészültebbnek. Á sportvadászok szellemi vetélkedőjében ifj. Szíjjártó István és Szíj- jártó István (körösladányi vt.) családi kettőse vitte el a pálmát. A skeet-verseny győztese Szírbucz János (eleki vt.), az egyéni kispuskalövészeté pedig Kardos Ferenc (Körösla- dány) lett. A vadásztársaságoknak kiírt összetett verseny győztese a mezőberényi vt., második a csorvási, harmadik pedig a Gyomaendrődi Béke Vadásztársaság. A vadásznap fórumán az egyik válaszadó dr. Pásztor Gyula országgyűlési képviselő, a kisgazda 37-ek parlamenti frakcióvezetője volt. Kérdésekre adott válaszaiban többek között a következőket mondta: az új vadászati törvényt nem volna célszerű a föld,- az erdő- és természetvédelmi törvény megalkotása előtt létrehozni. Annyi azonban ma biztosnak látszik, hogy a földtulajdonosokat a vadászati jog gyakorlásából kihagyni nem lehet. Mindenesetre az új vadászati törvényig a meglévőt módosítani kell, hiszen az élet nem áll meg. A tervezet elkészült, immáron tárcaközi egyeztetésre kiadták. A módosításon már érezhető a leendő törvény szelleme. Békés megyét közvetlenül érintő változás, hogy a bihar- ugrai halastórendszert védett területté nyilvánítják, ahol semmiféle vadászat nem lehetséges. (Sokakban persze fölmerült a kérdés, hogy mi lesz a dúva- dakkal, a vaddisznókkal, ha mindennemű vadászat tilos...). Májusban nem lehet golyóérett őzbakot lőni ezentúl. (A Békés megyei vadásztársaságokat rendkívül súlyosan érinti a változás, mert az őzvadásztatásból eredő bevételeik 70 százaléka származik a golyóérett bakokból. A nyár elején kapott pénz fedezte eddig a fácánnevelési költségek jórészét. Idén az 51 társaságot plusz 22 millió forint többlet- kiadás terhelte... Jövőre a helyzet tovább súlyosbodik, ráadásul az őzbakvadászatok bevétele is hónapokat fog csúszni!) Dr. Pásztor Gyula arról is beszélt, hogy lehetőséget kell biztosítani a kisebb területi egységek kialakítására. Például elképzelhető, hogy már 500 hektáron lehet önálló vadász- terület. (Egyesek a jövendölés hallatán a fejükhöz kaptak, majd legyintettek, és megjegyezték: lehet, persze mindent meglehet csinálni..., de hogy mi lesz ebből tíz év múlva!) A módosítások után sem tükröződik a jogszabályban, hogy teljesen más hozzáállást kíván a vadászat az apróvadas és a nagy vadas területeken. Az apróvadas társaságok mesterséges beavatkozás nélkül egyszerűen nem folytathatnak eredményes vadgazdálkodást, vadászatot. Ha ez így van, márpedig így van, akkor a jogi szabályozásnak erre ugyancsak tekintettel kell(ene) lenni. A képviselő szerint a megyében lévő nyolc bérkilövő vadásztársaság tagjait az 51 területtel rendelkező Vt-nek „fel kellene szippantaniuk”. Végül dr. Pásztor Gyula kérte, hogy a megyei vadászszövetség szervezzen meg egy összejövetelt a vadászati jog hasznosítók részvételével, hogy tisztázhassák a változások után felmerülő kérdéseket. Lovász Sándor Utolsó megbeszélés a versenyek előtt fotó: kovács Erzsébet A vállalkozók támogatják Expót ne csak a fővárosban! A gazdasági fellendülés reményében is döntött az 1996- os budapesti világkiállítás megrendezése mellett a parlament. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy állami költségvetésből még az Expo budapesti beruházásaira se nagyon jut pénz. A vidéki rendezvényekről keveset lehet hallani, erről kérdeztük tehát dr. Károlyi Miklóst, a Vállalkozók Országos Szövetségének főtitkárát. — Tény, hogy a világkiállítással kapcsolatos kormányzati törekvések Budapest köz- pontúak. Olyan, állami költségvetésből megvalósuló beruházásokról is szó van a világkiállítási tervek között, amelyeket az Expo nélkül is szükségszerűen meg kellene valósítani. Sajnos az sem érződik, hogy a rendezők vállalkozói alapon akarnák megszervezni a világkiállítást. Szerintünk ugyanis csak egy-egy beruházás megvalósulásáig, tehát átmenetileg volna szükség az állam pénzére. — Változott-e a VOSZ véleménye a vidéki rendezvényeket illetően? — Nem. A vállalkozók többsége az országos rendezvénysorozat mellett tette le a voksát. Budapesten kívül a vidékkel is számolunk már csak azért is, mert a határokon túlról, a szomszédos országokból is jönnének vállalkozók és természetesen látogatók is. Van olyan térség, ahol már rendeztek „próba-világkiállítást” is, ilyen a Gemenc-Expo, másutt éppen ezekben a hetekben egyeztetik a terveket, az elképzeléseket. Létrehoztunk tanácsadó testületeket is, ezeknek a munkájában a vállalkozók mellett az önkormányzat képviselői is részt vesznek majd. Itt a VOSZ központjában is szervezzük az Ex- po-irodát, ahol a megyékből érkező ötleteket, javaslatokat, felajánlásokat összesítik és egyben véleményezik azok megvalósíthatóságának lehetőségét. — A közismerten szegény, napi szociális gondokkal túlterhelt helyi önkormányzatoknak vajon lesz-e pénzük Expóra? — Az önkormányzatok nyitottak, kimondottan örülnek az együttműködésnek. Hogy miért? Mert a régiók elképzelései sem közpénzből valósulnak meg, hanem a vállalkozók befektetéséből. Az úgynevezett kiegészítő rendezvények sorában új termékek bemutatását, szolgáltatások sokaságát, kiállítások sorozatát lehet megszervezni. Egyetlen konkrét példát említek: a hazánkba érkező sok százezer vendégnek szállás, ellátás is kell. Ezt előteremteni önmagában Budapest képtelen, viszont a főváros környékén, az agglomerációban erre bőven lenne mód. A vidéki infrastruktúra megvalósulásához az államnak elsősorban bizonyos kisajátításokat kellene elvégeznie, amihez természetesen szintén pénz kellene. A kisajátított területet koncesszióba lehetne adnf, ahol a vállalkozók pedig utat, közművet, vendégfogadót építenének. A kisajátításra fordított állami pénz megtérülnie a bérbeadás bevételéből. —szabó—
