Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-23 / 225. szám

1992. szeptember 23., szerda ■J& MINDENT BELE áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Egy nagyképű, aki fennhordja az orrát Disznó-pillanatok Mivel a legtöbben a sertéseket kihasználjuk, jobban mondva fel­használjuk és kolbász-, szalon­na-, sonkaformára alakítjuk át, úgy gondoltuk, viszonzásul most lehetőséget adunk nekik, hogy magánéletüket a nyilvánosság elé tárják. Bár a kés árnyékában élni nem lehet felemelő érzés, de azért mint a képek bizonyítják, a disznók világában is akadnak boldog, várakozással teli pillana­tok, sóvárgó vágyakozások, ól­ban és ólon kívül is. Persze, több­ségük a disznótor nevű kivégzés tragikus hőseként előbb vagy utóbb vérét hullajtja. Ny. L. „Kidugom a fejem, mert éhes vagyok, de nehogy konnektornak nézzenek!” FOTÓ: FAZEKAS FERENC Angol slágerlista 1. Snap (Rhythm Is A Dancer) 2. L. Vandross—J. Jackson (The Best Things In Life) 3. Undercover (Baker Street) 4. Billy Ray Cyrus (Achy Breaky Heart) 5. John Secada (Just Another Day) 6. The Shamen (Ebeneezer Goode) 7. Felix (Don’t You Want) 8. Annie Lennox (Walking On Broken Glass) 9. Brian May (Too Much Love Will Kill You) 10. KWS (Rock Your Baby) Német Top 10 1. Roxette (How Do You Do) 2. Erasure (Abba-Esque) 3. Dr. Alban (It’s My Life) 4. Michael Jackson (Who Is It) 5. Double You (We All Need Love) 6. Guns N’Roses (Knockin’On Heaven’S Door) 7. Double You (Please Don’t Go) 8. Madonna (This Used To Be My Playgground) 9. The Cure (Friday I’M In Love) 10. Snap (Rhythm Is A Dancer) Zavarba jöttek a bírák is „Ölt” a szalámi Még mondja valaki, hogy nincs jó dolguk a Szibériáik­nak! Az Omszkban történt bűneset valószínűleg bekerül majd a bűnügyi krónikákba, ugyanis a gyilkosságot egy rúd szalámival követték el. A jócskán ittas Nyikolaj és Vjacseszlav a békés poharaz- gatás után valamin összeszó­lalkozott, s Vjacseszlav a nála lévő szalámirúddal többször fejbe vágta Nyikolajt, aki a kórházba szállítást követően meghalt. A szokatlan gyilkos eszköz zavarba hozta a bírákat is, mi­nek következtében igencsak enyhe ítéletet hoztak az ügy­ben, amikor kétévi javító-ne­velő munkára ítélték a szalá- mis gyilkost. Talán a rég elfe­ledett finomság illata szédítet­te meg őket... Rocklegendák - Jethro Túli Az egyházfő kiátkozással fenyegette őket Sunbury—jazzfesztivál 1968 nyarán. A színpadon igazi meglepetés. Négy elképesztő fazon múlt századvégi ruhák­ban, frakkban, keménykalap­ban, lovaglónadrágban, tor- zonborz hajjal, rendezetlen szakállal. A banda neve is bi­zarr: Jethro Túli (egy, a közép­korban élt brit mezőgazdasági szakíró neve, a lótenyésztésről írott könyve máig fennma­radt), jazz és blues örökzölde­ket játszottak meglepő hang- szerelésben. A frontember fu­volán játszotta a szólókat. De ez a fuvola nem lágyan és édeskésen szólalt meg. Hangja érces volt, keményen pörge­tett, felsikoltott, dünnyögött. A hallgatót nem andalította, hanem felkavarta, hatása alá vonta — letaglózta. Az eddig alig ismert Jethro Tull befutott. A zenekarvezető Ian Anderson neve köré legen­dákat építettek az elmúlt 24 esztendőben. Gitár—fuvola csere nagykabát miatt Ian Anderson (Edinburg 1947. augusztus 10.) 18 évesen Lon­donba szökött otthonról. Híres zenész akart lenni. Minden va­gyona a gitárja és legalább há­rom számmal nagyobb esőka­bátja volt. A gitárt elcserélte fuvolára, mert az elfért a nagy­kabát alatt és nem zavarta a csövezésben. Megfordult sok másod-, harmadvonalbéli ze­nekarban, egyre tökéleteseb­ben játszott új hangszerén. 1967-ben már ő állított össze együttest Jethro Túli néven. Az első lemez (This was 1968.) jazz és blues ihletésű egységes mű, még kevés saját szerzeménnyel. A második (Stand up 1969.) lett az első „igazi” Jethro Tull- alkotás. Minden dal Anderson szerzeménye. A zenei anyag nagyon sokszínű. Benne van a Jethro Tull világának minden jellemzője. Blues, folklór (Fát Man), hardrock, rokokó (Bourrée) típusú dalok kaval- kádja. Az itt lefektetett ala­pokra épültek a következő év­tizedek művei. 1970-től csak egységes al­bumokat készítenek. A soft a Benefit nyitja, ezen kevés fu­volát hallunk, annál több gi­tárt. Az új gitáros, Martin „Lancelot” Barre jutalomjáté­ka. A negyedik LP, az 1971-es Aqualung, a rockzene legjobb alkotásai közé soroltatott. Iga­zi elemi erővel szóló rock, mű­vészi szinten kidolgozott szó­lókkal, irodalmi értékű ver­sekkel. A dalok mesebeli figu­rákról szólnak, lúdanyóról, a Kancsal Mary-ről, a Ziháló Mozdonyról és Aqualungról, a gonosz vénemberről. A le­mezborítón levő kilenc sza­kaszból álló vers botrányt ka­vart. Néhány részlet leegysze­rűsített fordításban: 1. Kezdetben az Ember megteremtette Istent és a saját képére formálta. 2. És az Ember nevet adott Istennek... 6. És az Ember Istenné vált, amit ő alkotott és uralma alá vonta a Földet... Ez a vers a B oldalon szerep­lő My god című dalhoz kap­csolódik. A bibliai tanítás ki­forgatását szentségtörésnek vették. Canterbury érseke az anglikán egyházfő kiátkozás­sal fenyegette a Jethro Túlit. Biztos pont: Anderson A piaci siker óriási volt, még ma is a keresett lemezek közé tartozik. Mindenki azt hitte, hogy ezt már nem lehet túl­szárnyalni, de az 1972-es Thick as a brick rátett még egy lapáttal. Egy nagyon élénk fantáziájú fiú megnyert egy irodalmi pályázatot, a Thick as a brick (Szorosan, mint a tég­lák) című költeményével. An­derson zenét szerzett a vershez és egy 42 perces egybefüggő mű lett belőle. Ha hallgatjuk és lejár az első oldal, átfordítás után folytatódik, mintha mi sem történt volna. (Ma már a CD korában erre nem kell fi­gyelni.) Sokan kétségbe von­ták a darab keletkezésének tör­ténetét — csak legendagyár­tás, mondták. Mások szerint igenis így történt, a fiú létező személy, felnőtt korában poli­tikai karriert futott be. A Jethro Tull még egy ugyanilyen lemezt készített, az 1973-as Passion play-t, de másodszor már nem fogadta a korábbi lelkesedéssel sem a kritika, sem a közönség. Az együttes nagy korszaka a het­venes évtized volt. Mindig a rockzene élvonalába tartoz­tak, sőt kicsit meg is előzték korukat. Az évek múlásával és a cserélődő tagokkal változott a megszólalás, de mégis annyira egyedi maradt, hogy első hallásra fel lehetett ismer­ni. Semmi mással nem lehet összetéveszteni ezt a brit— kelta folklórt és a barokkos fuvolajátékot az elektromos rockzenével ötvöződő, 24 éve áramló zenefolyamot. A Jethro Túliban az egyet­len biztos pont Ian Anderson. A zenésztársak állandó moz­gásban vannak. 5—8 év együttzenélés után távoznak, máshol folytatják, néha visszatérnek. Természetesen a szigetország legjobban kép­zett muzsikusai közül jönnek az újak. A zenekarban dolgoz­ni rangot jelent. Néhány név a teljesség igénye nélkül: John Evan, Mick Abrahams, John Glascock, David Palmer, Da­ve Pegg, Barriemore Barlow... Budapestet is megénekelték Ha a Jethro Tull teljes életmű­vét elemezzük, akkor feltűnik a múltba fordulás. A középkor, a vándorénekesek, a lovagok, a kalózok világát énekli meg a Minstrel in the gallery és a Broadsword and the beast. Az erdők, a természet, a vadászat egy vidéki gazdasági udvar élete elevenedik meg. (Songs from the wood, Heavy horses.) Az igen kiváló, 1972-es kettős gyűjteményes album már cí­mében is a múlt iránti érdeklő­dést reprezentálja. (Living in the past.) A nyolcvanas évek elején volt egy rövid kitérő az elektromos zene irányába. A témák: a repülés, a titkosügy­nökök világa. Az utolsó három LP anya­gában már nem a távoli, ha­nem a közeli múlt felé fordul. A dalok főszereplője a 40-es éveiben járó rockzenész, rock­rajongó, aki nem tud igazán beilleszkedni a mai világba. Minden az elmúlt évekre, a rock aranykorára emlékezteti. Az 1989-es Rock island ezt nagyon szépen megfogalmaz­ta, miszerint az öreg rockerek összejámak a titokzatos szi­getre zenét hallgatni. De nem­csak közösségek, hanem egyé­nek is felépíthetik a maguk rockszigetét. Az otthoni hi-fi készülék jelenti a kikapcsoló­dást a zajló, rohanó világból. Az 1987-es Crest of a knave egyik érdekessége a Budapest című dal, melyben az első ma­gyarországi koncert után a pesti éjszakában megélt élmé­nyekről énekelnek. A Jethro Tull tagjai ma már szolid, kö­zépkorú uraknak látszanak. Az év nagy részét egymástól távol töltik, mindenki a maga kedvtelésének él. Anderson például földet művel, lovakat tenyészt, mint zenekarának középkori névadója. Több hó­napos kikapcsolódás után stú­dióban találkoznak, ahol vagy új dalokat vesznek fel, vagy összepróbálják a soron követ­kező koncertturné anyagát. Európa nyugati felét az idén is bejárták és a most divatba jött akusztikus koncerteket adtak. (A Music Television adásai­ból ismerjük ezt a formát.) A Jethro Tull-koncerteken rá­adásszámként a harmincon tú­li rockrajongók himnusza, a Too old to rock and roll, too young to die (Túl öreg már a rock and rollhoz, de túl fiatal még a halálhoz) csendül fel utoljára. Szilágyi L. A század bestiális gyilkosai A rosztovi rém, Andrej Csika- tyilo pere kapcsán alighanem elsietett az orosz sajtó állás- foglalása, miszerint Csikatyi- lo a XX. század legkegyetle­nebb gyilkosa, bár a század legszömyűbb magányos gyil­kosságait valóban szexmániá­sok követték el. A Rekordok Könyve szerint az 1949-es születésű Pedro Alonso Lopez, a „kolumbiai rém” volt a század legkegyet­lenebb gyilkosa. Lopez 300 gyereklányt gyilkolt meg Equadbrban, Kolumbiában és Peruban 1973 és 1980 között. Európai első és a világon a harmadik „helyezett” a német Bruno Lüdke volt, aki saját bevallása szerint 1928-tól 1943-ig 85 nőt gyilkolt meg. Lüdkét 1944. április 8-án vé­gezték ki Bécsben. A mániás gyilkosokat a különféle „eszmékért” küzdő terroristák követik. Közülük is az első a palesztin Abu Nidal, őt követi a sorban a venezuelai születésű Iljics Ramirez San­chez, alias Carlos, aki egy évig volt hallgatója a moszkvai Lu­mumba Egyetemnek, majd pe­dig — csalódva a szovjet felső- oktatásban —, Nyugat-Európá- ba távozott és csatlakozott a PFSZ-hez. E szomorú listára kí­vánkozik még az 1988-ban ki­végzett Anatolij Szlivko is, aki kitüntetett tanárember létére hét kisfiút erőszakolt és gyilkolt meg, s tettét filmre is vette. „Mikor érünk már a lányokhoz?”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents