Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-03 / 208. szám
O 1992. szeptember 3., csütörtök NAGYVILÁG 1 ÍHQ.1 1 w\ MES MEGYEI HlRÜP HlKffPLOSZ Boross Péter Marosvásárhelyen Boross Péter magyar belügyminiszter keddi bukaresti tárgyalásai után, szerdán látogatást tett Marosvásárhelyen. Boross Péter marosvásárhelyi programja délután sajtóértekezlettel zárult, a Continental Szálló nagy termében. Bukaresti látogatásáról szólva, találkozóját Theodor Stolojan kormányfővel rendkívül biztatónak minősítette, s hasonlóképp értékelte tárgyalásait Victor Babiuc belügyminiszterrel. Már megint egy magyar politikus aki kimegy Romániába és optimista nyilatkozatot tesz... Én az Ígéretekben már nem tudok hinni. Hiába szeretnék, a tények józanságra intenek. Jobb ha nem áltatjuk magunkat a román politika megváltozásával. L.S. Szlovák—magyar kiegyezés kellene Szerdán Pozsonyba látogatott Jeszenszky Géza, a magyar kormány külügyminisztere, aki a délelőtt során előadást tartott a pozsonyi diplomáciai testület klubjában. Jeszenszky a szlovák-magyar kiegyezés fontosságáról és lehetőségeiről szóló előadásában elmondta, hogy az elmúlt másfél századnyi időszakban több alkalommal el- szalasztották a két nép megbékélésének kínálkozó lehetőségeit. Sürgette az etnikumközi gyűlölködés nyomasztó kérdéseinek megoldását. Természetesnek nevezte a népeknek azt a jogát, hogy maguk akarják kézbe venni a saját sorsukat. Hangsúlyozta, hogy ma már a döntésekért sem Bécset, sem Belgrá- dot, sem Moszkvát vagy Prágát hibáztatni nem lehet. Az újjászületett magyar demokrácia alapelvének nevezte azt a felfogást, mely szerint a nemzetek önrendelkezésének jogát nem lehet szelektíven kezelni. Mindketten, Magyarország és Szlovákia, Európához kívánunk csatlakozni, de a szuverenitást előbb birtokolni kell, hogy az európai csatlakozás érdekében ennek egy részéről később le is tudjunk mondani. Hangsúlyozta, hogy Magyarország valamennyi szomszédjával kiegyezésre törekszik. „Ennek sokkal kevesebb az akadálya, mint azt olykor gondoljuk.” „A kiegyezésnek a magunk részéről nincsenek feltételei, de ezt sok tényező meg is könnyít- hetné. Első és legfontosabb a tévedések és az illúziók eloszlatása.” — jelentette ki. Jeszenszky a folyamat aktív résztvevőinek nevezte a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák nemzeti kisebbségeket. Vélemények az új szlovák alkotmányról A szlovák parlament magyar parlamenti koalíciójának vezetői kedden késő éjszaka közvetlenül a számukra elfogadhatatlan új szlovák alkotmány megszavazása után nyilatkoztak az MTI-nek. Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke: „Ezt az alkotmányszöveget nem lett volna szabad elfogadni. Örülök, hogy képviselőink nem vettek részt a szavazásban.” Rózsa Ernő, az Együttélés képvielője, a szlovák parlament elnökségének egyetlen maggyar tagja: „A kormány által beterjesztett alkotmány- tervezetet nem támogathatjuk, mert annak már a bevezetőjéből is kitűnik, hogy egy nemzetállam alkotmányáról van szó. Ami pedig a kisebbségek jogait, jogállását illeti: ez az alkotmány nem ad biztosítékot arra, hogy egy olyan jogállam jön létre, melyben a kisebbségek teljes értékű emberek és polgárok lehetnek. Kérdőjelek Van-e megoldás? A színhely új: a brüsszeli sokfordulós tárgyalási menetek, majd a Londonban csúcsszinten rendezett konferencia után most a svájci konferenciaváros, Genf ad otthont a jugoszláviai válság rendezéséről tanácskozó diplomatáknak, magas rangú politikusoknak. Új a békeközvetítő is: Lord Carrington helyébe most Davis Owen brit ex-külügyminiszter indult európai körútra, hogy az érintett fővárosokban a délszláv krízis lezárásáról folytasson megbeszéléseket. Van-e egyáltalán értelme az újabb és újabb próbálkozásoknak? A borúlátóbb hírmagyarázók és külügyi illetékesek által mind többször feltett kérdés sajnos egyre indokoltabbnak tűnik. Hiszen a frontvonalakon a harcok hevessége mit sem csökkent, szívszorító jelentések és képsorok érkeznek a Szarajevóban elesett polgári áldozatokról, s most már a békekezdeményezésekkel kissé felemás módon, de mégiscsak megpróbálkozó Milan Panics, kis-jugeszláv miniszterelnök helyzete is megingott: lehet, hogy végképp sarokba szorítják. Ami pedig Genfet illeti: előre lehet-e lépni olyan körülmények közt, amikor a korábbi megállapodásokat is napokon belül felrúgják? Izetbegovics bosnyák elnök eleve közölte is: nem utazik Svájcba. „Ezek gyilkosok, ezek nem békét, hanem vért akarnak” — indokolta távolmaradását szerb ellenfeleinek jellemzésével az államfő. Ha viszont a véres testvérharc folytatódik, míg a tárgyalások csak döcögnek, akkor csakugyan nagy a baj. Ez is jelzi, hogy az érintettekben hajlandóság sincs igazán a kompromisszumkeresésre. Vagyis — megintcsak sajnos — lassan nem azon kell tűnődni a felelős diplomatáknak, hol a kiút. merre a megegyezés lehetősége, hanem azzal a dilemmával szembesülnek: van-e a jelenlegi helyzetben egyáltalán békés megoldás? Sőt, van-e megoldás? SzegőGábor FEB Sionért s az igazságért Tőkés László éhségsztrájkba kezdett Tőkés László: Szolgáltassanak igazságot az áldozatoknak ARCHÍV FELVÉTEL A közép-kelet-európai volt szovjet csatlósállamok számára az 1989. esztendő többnyire vértelen változásokat hozott. Ezen országokban önsúlya alatt viszonylag békésen összeroskadt a kommunista diktatúra. Szomszédaitól eltérően Romániában vér folyt, a legbrutá- lisabb erőszak dühöngött. 1989 decemberében mindmáig azonosítatlan tettesek a tömegbe lőttek, válogatott módszerekkel emberek százait kínozták meg, tüntették el, végezték ki. Az azonosított áldozatok száma közel másfélezer. Miközben a volt „baráti országokban” heves politikai küzdelem és alkotmányjogi harcok központi tárgyát képezi a múltra tekintő—elvont — igazságtétel, hazánkban a „forradalmároknak” csúfolt áldozatok gyilkosairól, elemi bűncselekmények tetteseiről sem történt még elszámolás. Két és fél év telt el, és még a közismert gyilkosokat sem vonták felelősségre tetteikért. Temesvár, Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Brassó mártírjainak vére az égre kiált. Szülők, testvérek, gyermekek, özvegyek és árvák sötétlő gyásza és tehetetlen haragja vádolja a testvérgyilkosokat. A Mártírvárosok Ligája és az Igazságért Országos Anti- kommunista Szövetség (AN AD A) a hatalom cinizmusával, az áldozatok megrabolt családtagjai pedig a 42/1990. számú kárpótlási törvény üres csúfságával találják szembe magukat. Az államelnök post mortem kitüntetéseket osztogat, sűrű tömjénfüst közepette „forradalmi emlékműveket” avatnak — az igazság azonban várat magára. A hatalom a demokrácia színeiben tetszeleg, az úgynevezett „román forradalommal” kérkedik — igazságot tenni azonban rest. Az igen szellemesen „de- mokratúrának” nevezett új bűnpártoló rezsim szabad elvonulást enged a gyilkosoknak, sőt rendre visszafogadja azokat, akiket a múlt bűneinek felelőssége terhel. 1989 marosvásárhelyi gyilkosságai idején Gheorghe Gambra ezredes volt a Maros megyei Milicia parancsnoka. Bodoni Sándor, Hegyi Lajos, Adrian Hidos, Ilié Muntan, Pajkó Károly és Tamás Ernő gyilkosait azóta sem vonták felelősségre. Akkor is Gambra ezredes volt a Maros megyei Rendőrkapitányság parancsnoka, amikor 1990 márciusában a rendőrség tisztjei meleg kézfogással üdvözölték a marosvásárhelyi pogrom megrendezésére helyszínre szállított vidéki különítményeseket. Gheroghe Gambra ma már vezérőrnagy és az Országos Rendőrfőkapitányság parancsnoka. Hol az igazság? — Ki ítéli el a görgény-völgyiek felbújtóit? Ki ítéli el a marosvásárhye- lyi RMDSZ-székház elleni pogromtámadás szervezőit, a Sütő András elleni merénylet elkövetőit, az 1990. március 20-i békés magyar tüntetés ellen indított, tömegverekedéssé fajult támadás kezdeményezőit? Kitől kérik számon a temesvári ifjakat, a bukaresti krematóriumban elhamvasztott forradalmárokat, a szegények temetőjének megcsúfoltjait? Radu Tinu szekusőrnagy, a temesvári események egyik hírhedt „főszereplője” épp a forradalom évfordulóján került szabadlábra, cinkostársa, Bu- cur Viorel pedig, mint aki jól végezte dolgát, újbóli felvételét kéri a rendőrség kötelékeibe, miután szintén szabadon engedték. És kit érdekel a temesvári forradalmi református gyülekezet tagjainak, Ujvárossy Ernő és Toczó Árpád, s a hozzájuk hasonló névteleneknek a sorsa, akiket ismeretlen módon szintén a hatalmi elnyomó szervek tettek el láb alól? Vagy Kiss Lukács István kolozsvári magyar teológiai hallgató tisztázatlan halála körülményeinek felderítésével kicsoda foglalkozik? És ki ítéli el az ismételt bukaresti bányászhadjárarok szervezőit, ki meri kérdőre vonni a brutális pusztítások és erőszakos cselekmények „hőseit” bátorító és megjutalmazó elnököt? Az igazságtétel elmaradása és a hatalom cinkos magatartása ma, az országos választások közeledtén is az erőszak potenciális veszélyével fenyegeti az országot, s a mérhetetlen bizalmatlanság és félelem légkörét terjeszti a népben. És ennek kiegészítéseként a nacionál-kommunista, áldemokratikus hatatlom és rezsim egész megmaradt felépítménye és szakember gárdája gerjeszti az antiszemitizmushoz fogható idegengyűlöletet és magyarellenességet. A helyzet és a hatalom megköveteli, hogy mégiscsak legyenek „bűnösök,, és szolgáltassanak „igazságot” ebben az országban is. Erre jó a magyar kisebbségre ráruházott ellenségkép, a „bűnös nemzet” szerepének a magyarságra való kiosztása. Miközben a tömeggyilkos Ion Antonescu marsaik nemzeti hősként rehabilitálják. így történhet meg, hogy a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom kárvallottal és vádlottai ma a magyarok. Ezért kerültek börtönbe Szabados Ferenc és Cseresnyés Pál, nacionalista provokációnak áldozatul esett, békés marosvásárhelyi polgárok, valamint azok az oroszhegyi és ze- teleki egyszerű parasztemberek, akik botorul elhitték, hogy tényleg változás történik Romániában. Ezért volt a Hargita-Ko- vászna jelentés, és folyik ma is a soviniszta uszítás. Az elégedetlen tömegeket nacionalizmussal uraló poszt- kommunista, önmentő hatalomnak szüksége van áldozatokra, hogy ne maga legyen az áldozat — s ezek a magyarok, cigányok, megcsúfolt forradalmárok; a magyarbarátnak titulált ellenzék, a lázadó ifjúság, netán a kisebbségi egyházak. „J,accuse” — erre a sommás következetésre jutott egy bukaresti író a koncepciós perek, az elnöki bűnpártolás, a politikai rangra emelt társadalmi igazságtalanság láttán. A Dreyfus-per visszajáró ki- sértete már rég leszorította a napirendről a társadalmi igazságtétel ügyét, és végveszéllyel fenyegeti a zsenge demokráciát, a jogállamiságot, a polgári szabadságot, az emberi és kisebbségi jogokat — s nem utolsó sorban a választásokat. Temesvár egykori református lelkipásztoraként lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy felemeljen szavam az ellopott forradalomért, Temesvár és 1989 decemberének összes mártírjáért, a hatalommentő posztkommunizmus és nacionalizmus azóta elítélt áldozataiért — az igazságért, a társadalmi-politikai igazság- tétel érdekében. Követelések: Szolgáltassanak igazságot a forradalom áldozatainak. Vonják felelősségre az 1989 decemberi tömeggyilkosságok tetteseit Vizsgálják ki és tegyenek igazságot a maros vásárhelyi és bukaresti erőszakos cselekmények ügyében. Bocsássák szabadon a magyarellenes koncepciós perek marosvásárhelyi, oroszhegyi és zetelaki elítéltjeit Vizsgálják ki a Temesvári Református Egyházközség tagjainak és vezetőinek 1989- es üldöztetését, és vonják felelősségre a tetteseket Derítsék ki a Temesvári Református Egyházközség két vezető személyisége, Újvá- rossy Ernő és Toczó Árpád halálának körülményeit, és szolgáltassanak igazságot ügyükben. Követeléseim alátámasztására — a temesvári ellenállás szellemében — mai napon, meghatározatlan időre, a temesvári református templomépületben éhségsztrájkba kezdek. Tiltakozásom támogatására kérem a temesvári református gyülekezetei, Temesvár népét, református egyházamat és testvéregyházainkat, a gyilkosságok áldozatainak családtagjait és az igazságtételre szövetkezett szervezeteket, a bel- és külföldi közvéleményt, a demokratikus, szabad országokat, a külföldi egyházakat és ökumenikus szervezeteket. „Sionért nem haUgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség, az O igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.” (Es. 62,1) Temesvár 1992. szeptember 2. Tőkés László Mindennap feladhatja Jmmmimim hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen és telefonon is feladhatja 8—16 óráig. Hívható telefonszámunk: 25-173. LAKÁST bérelnék Békéscsabán. Ajánlatokat „MINDEN MEGOLDÁS ÉRDEKEL” jeligére a kiadóba kérek. FIGYELEM! Munkanélküliek, otthon lévők. Jól jövedelmező otthon végezhető munkát ajánlok. Válaszborítékért tájékoztatom. Tóth Sándor, Szabadkígyós, Lehel u. 4. OSZTRÁK—MAGYÁR Rt. keres jó megjelenésű, agilis munkatársakat. Érdeklődni: ma 12—15 óráig a (66) 24-232-es telefonon. SZOBAFESTŐ tanulót felveszek. Elméleti és gyakorlati oktatás biztosítva. Griecs János, Békéscsaba, Kétegyházi út 1018. ELVESZETT 1992. augusztus 28-án az alábbi feliratú bélyegző: Homoki Istvánné magánkereskedő, Szeghalom, Árpád u. 22/1. Eng. sz.: 266—1990. Adósz.: 44339931—1—24. OKHB Rt. 2667—0225. Használata 1992. szeptember 2-ától érvénytelen.
