Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-18 / 221. szám
1992. szeptember 18., péntek HAZAI TÜKÖR ÉKES MEGYEI HÍRLAP magánszemélyek figyelem! A Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ pályázat útján íBÉRBEADJA 'Á az alábbi egységeit: J 33. sz. Élelmiszerbolt, Gyomaendrőd, Fő u. 130. sz. 36. sz. Élelmiszerbolt, Gyomaendrőd, Hősök útja 98. sz. 56. sz. Vegyesbolt, Gyomaendrőd II. kér., 49. sz. 10. sz. Olajkút, Gyomaendrőd, Szabadság tér 8. sz. 4. sz. Fészek presszó, Gyomaendrőd, Szabadság tér 6. sz. Eladásra kínáljuk az alábbi ingatlanokat és kereskedelmi egységeket: Malomépület, Gyomaendrőd II. kér., (Tüzép-telep mellett). Vágóhíd, Gyomaendrőd II. kér., 465. Hizlalda, Gyomaendrőd V. kér., 110/1. Terménybolt, Gyomaendrőd II. kér., 113. Élelmiszerbolt, Gyomaendrőd, Munkás u. F. Vegyesbolt, szeszfőzde, Hunya, Tanya 24. Liget vendéglő, Gyomaendrőd, Erzsébet liget 28. sz. büfé, Gyomaendrőd II. kér., 465. A pályázatokat írásban kérjük leadni 1992. szeptember 30-áig a következő címre: Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ, Gyomaendrőd, Kossuth L. u. 33. sz. Több pályázó esetén versenytárgyalást tartunk. Részletes felvilágosítást ad az egységekről dr. Akció! Akció! Akció! 1992. szeptember 21-étől folyamatosan az alábbi termékekből a lakosság, közületek, kiskereskedők, vendéglátóipari egységek részére akciós termékértékesítést szervezünk: Burgonya 12 Ft/kg Vöröshagyma 12 Ft/kg Alma 20—22 Ft/kg (minőségtől függően) Fokhagyma 100 Ft/kg Mák 120 Ft/kg Fehérbab 65 Ft/kg Tarkabab 75 Ft/kg. Közületek, kiskereskedők, konyhák részére nagyobb tétel esetén további engedményeket és fizetési kedvezményeket adunk. Az akciót az alábbi helyeken bonyolítjuk: Békéscsaba, Jókai u. 40. Telefon: 25-302. Békéscsaba, Kápolna u. 8. Békéscsaba VII., Hold u. 18. Telekgerendás, Dózsa u. 44. Csabaszabadi, Beliczay J. u. Szőke és Társai Kereskedelmi Kft. STIHL® Stihl ajándékakció! Minden kedves vásárlónkat, aki szeptemberben Stihl motorszivattyút vagy permetezőt vásárol, egy 3800 Ft értékű autómosó készlettel ajándékozzuk meg Gyulán, a Danszki Kft-nél és Békéscsabán, az Agrokombi Áruházban. Továbbra is várjuk Önöket Stihl márkaboltunkban (Gyulán a buszpályaudvarnál) kerti gépek, láncfűrészek és alkatrészeik széles választékával. Külön akciónk: Stihl motoros hátipermetező: 49 000 Ft helyett 44 400 Ft (csak Gyulán) ! Ezenkívül Kárpát u. 4. sz. alatti szervizünkben Stihl fűrészek és kerti gépek garanciális és garancián túli javításával, motorfűrészek rezgés- és zajszintmérésével állunk rendelkezésükre. Danszki Kft., Gyula, Kárpát u. 4. Telefon: (66) 62-811. I ELADÓK Nysa, IZS kisteherautók 20—30 ezer Ft + áfa áron, valamint . Wartburg Trans és Nysa mikrobusz. I Telefon: (66) 22-833, telefon/fax: 21-449. Békéscsaba, Ipari út 13. Telefon: (66) 21-948, 24-831. Őszi árengedményes vásár! Szeptember 18. és szeptember 30-a között 5% kedvezménnyel vásárolhatja meg a Terranova nemesvakolatokat dörzsölt és kapart kivitelben, illetve a Terralit hőszigetelő alapvakolatot. Vékony vakolatokból, a Szilikát és Terraplastból minden 10. vödört ajándékba kapja. Szeptember 18-ától október 18-áig a Heratekta lapokra a kiváló hő- és hangszigetelő Heraklith termékekre 10% árengedményt adunk. Most vásárolja meg, így Önnek is megéri! Megnyílt a Parti ékszerüzlet Gyulán, a buszpályaudvarnál Kedvező árak, nagy választék-— arany; ezüst ékszerek — kar- és fatiórák — kultúrcikkek, ajándékok. Minden vásárlót szeretettel várunk! W Parker Remek állás 15. Halk tónusú, előkelő cukrászda. ' A parányi boxokban suttogó párok ülnek, még a kora délelőtti órákban is. Mert a szerelem nincs időhöz kötve. Az egyik páholyban most foglal helyet Juliette és Pierre. A fiú zavarban van. Huszonhárom éves, de még soha nem volt lánnyal cukrászdában. Igaz, hogy egyedül sem. És ez a lány, akivel most letelepszik a kis asztal mellé, oly elbűvölően szép... — Egy pohárka köménylikőrt kérek... —rendel Juliette. — Én is — fűzi hozzá Pierre és most tekintetét a lányra emeli. Valami furcsát, különöset vél felfedezni a lány arcában. Valamit, amit eddig nem látott. Különös, lágy, szelíd most Juliette arca, gyerekes is, komoly is, de mindenekelőtt: kedves. —Mondja...—kérdi Juliette halkan, miután letették elébük a likőrt és magukra maradnak —, mit csinált a tízezer frankkal? Pierre elvörösödik. —Fontos ez? — Végtelenül! — feleli Juliette. — A tízezer frank a fiókomban fekszik... — mondja Pierre halkan. — De miért akarja ezt tudni? — Mindegy... tudni szeretném, miért nem vásárolt még semmit ebből a pénzből. Úgy látom, még mindig a régi ruhájában jár... — Igen... nem tudok hozzányúlni ahhoz a pénzhez... — Miért? Pierre most hirtelen visszaemlékszik arra a furcsa, majdnem valószínűtlen napra, amikor az események oly gyorsan, pergőtűzszerűen követték egymást. Visszaemlékszik Juliette eltorzult arcára, sírására, izgatottságára. És eszébe jutott az az átkóborolt délután... — Azért nem nyúlok a pénzhez — mondja halkan és nem néz a lányra, hanem a kis csiszolt üvegpohárra irányítja tekintetét —, mert még ugyanazon a napon, sőt talán ugyanabban a percben beláttam, rájöttem, hogy igaza volt.. Megszédültem, elkapott a láz, amelyet Dupont gyújtott bennem... És utálom, gyűlölöm azt az elátkozott tízezer frankot Soha semminek nem tudnék örülni, amit abból a pénzből veszek. Valahogy úgy érzem, vérdíj... A tisztességemért, a makulátlanságomért kaptam... Furcsa ez, de így van. Amikor elhatároztam, hogy nem nyúlok hozzá, arra is gondoltam, hogy nehéz feladat lesz... Úgy hittem, sokszor gyötrődök majd, elfog a vágy, hogy életemben egyszer, először, érti: először én is azt tegyek, amit akarok, amihez pénz kell... A lemez, amelyet Dupont lejátszott, még a fülembe cseng, ruhák, selyemingek, kényelmes élet... De hogy mennyire mély az undor, amit érzek, amikor erre a pénzre gondolok, mutatja, hogy még akkor sem nyúlnék hozzá, ha beteg lennék és az életemről lenne szó... A lány bólintott —Megértem magát, Pierre... És ha most lélekben bocsánatot akarnék kérni mindazért, amit akkor mondtam, a kegyetlen szavaimért, a felháborodásomért, akkor sem tenném meg. Valahogy úgy érzem, óriási szerepem van abban, hogy maga meggyűlölte, megutálta azt a tízezer frankot... Szerepem van abban, hogy még akkor sem nyúlna hozzá, ha az életéről lenne szó... — Nem... és mondja, Juliette, csak ezt akarta tudni? Ezért jöttünk ide? — Nem... még sok beszédem van magával. Maga akkor, azon a napon azt kérte, legyek a segítőtársa... —Igen... — Amikor úgy éreztem, hogy csalódtam magában, ellenségekké váltunk. Szeretném, ha most újra jó barátok lennénk! Úgy látom, maga egyedül is nekivágott a feladatnak, hogy feltépje a Lafortune házban az ablakokat és bebo- csássa a friss levegőt.. — Nekiláttam, igaza van, Juliette... De megbuktam! — Megbukott? Nem értem... — Ma reggel... Hiszen hallotta! Most már a képviselő úr is utál, gyűlöl. Juliette, én csak egy ember vagyok... egyetlen ember nem szállhat szembe annyi gyűlölettel, mint amennyi felém áramlik... Ma, amikor a képviselő úr elsietett, mielőtt maga belépett volna a szobába, elhatároztam, hogy elmegyek... Elhagyom végérvényesen a Lafortune villát... Nem könnyű dolog, mert nélkülözések várnak rám... de el kell mennem... —Nem kell ! — felelte a lány kipiruló arccal. — Nem mehet el! Értse meg, Pierre, maga egyszer megmutatta nekem az utat És én most el akarok indulni ezen az úton... de egyedül nem merek! Velem kell jönnie! Ne törődjön azzal, hogy gyűlölik... Maga valami szépet, emberit, becsületeset akar... Nem szabad megfutamodnia! Azt kérte, hogy legyek a segítőtársa. Itt vagyok, segítek! Maradnia kell... Ugye, megteszi... A kedvemért! Pierre a lány szemébe nézett és most megint érezte azt a furcsa kis lázt, különös melegsé- getmint már egyszer, amikor a pillantásuk találkozott. —Igen...—felelte halkan— maradok! Percekig hallgattak. Mindegyik a saját gondolataival volt elfoglalva. Később Juliette felemelte pillantását és hosszasan figyelte Pieme elgondolkozó profilját. — Valahogy úgy érzem — mondta csendesen — maga örök titok nekem... Nem értem... Megfejthetetlen. És nem tudom, miért van ez... Oly messzi, szinte megfoghatatlan messzeségben van tőlem... Pierre bólintott. Mosolyogva felelt: — Igaza van, Juliette... Én is ezt érzem. Mintha más-más csillagzaton élnénk... De én tudom, hogy ez miért van. Mindketten fiatalok vagyunk, de nincs az életünkben egyetlen pont sem, ahol találkozhatunk. Maga másképp tanulta, látta, érzékelte a dolgokat... Gondtalanul, nyugalomban, bőségben nevelkedett... Én mindig nélkülöztem, harcoltam, lemondtam... Maga a villanegyed, én a külváros vagyok. Maga a hajnal, én a ködös este... Érti? Maga korán kel, hogy teniszezhessen. Én korán keltem, mert papírral béleltem ki a lyukas cipőtalpamat... Maga gyerekkorában édességeket szeretett. Csokoládét és cukorkákat... Én pommes-frits-et ettem az utcán... ebéd helyett. Szörnyű távolságok ezek, Juliette... És nincs köztük híd! A lány elgondolkozva játszott az asztalterítő rojtjaival. — Igaza van, Pierre... csak éppen ott téved, hogy nincs híd! Van! Az érzésekből sziklaszilárd hidat lehet verni... Pierre elpirult, kis zavarral kérdezte. —Hogy érti ezt? — Ahogy mondtam, Pieme... Ne értsen félre. Most nem miró- lunk beszélek, hiszen közöttünk erről nem eshet szó... De el tudom képzelni, hogy két ellentétes póluson felnőtt és nevelkedett ember összekerülhet. Nagyon boldog lehet Ne felejtse el, a filmek is erről szólnak. A gazdag vezérigazgató boldoggá teszi a szegény.lányL A szegény fiatalember feleségül vészi a milliomos kisasszonyt.. Pierre nagyon zavart volt Nem mert belemelegedni ebbe a beszélgetésbe. Félt tőle. Zavarát nevetéssel leplezte. — Persze... — mondta — a film... A film azért készült hogy az embereknek egy kis kápráza- tot, szédületét adjon. Hogy milliók és milliók új reménnyel vágjanak neki a másnapi robotnak, mert emlékezetükben ott zsong a mozi vászon varázsa és a lelkűk mélyén azt remélik, hogy velük is megesik a csoda. A kis gyári lány arról ábrándozik, hogy egy napon a gazdag daliás vezérigazgató szeme megakad rajta... vagy a műhelyben dolgozó férfi arról álmodik, hogy egyszer elébekerül egy csodaszép milliomos lány... Mint a filmen! A hölgynek elromlik az autója, ő megjavítja.. és íme, kezdődik a szerelem. Az akadályokat leküzdik a fiatalok és minden jó, minden nagyon szép... Hepiend, világosság. Ez a mozi, a film, Juliette. Bódító- szer, remény-injekció. És ezt mindenki tudja. Higgye el, azok, akiknek ez kell, nem is mennek el abba a moziba, amelyik drámát hirdet... Nekik ez a derű, optimizmus, reménykivonat kell ! De a valóság, a valóság kedves Juliette, más... — Maga nagyon szomorúan látja a dolgokat... Reménytelenül... —Lehet, de okom és alapom van rá! Más szemszögből nézem a világot, mint maga... —Félek, hogy egy kis gyűlölet is lappang magában mindazok iránt akik nem szenvedték el a nélkülözéseket amelyeken magának át kellett vergődnie... — Gyűlölet...? Nem tudom... nem hiszem! Talán csak egy kis szubjektív bosszúvágy... Kívánnám, hogy egyszer a kis Gaston mindössze huszonnégy óráig ismerje meg a szegénységnek, a keserves nincstelenségnek azt a fokát, amelyen én tengődtem... Egész biztos, hogy csak javára lenne. Olyan boldogan ülne a Lafortune villa teremszerű szobáiban, a meleg kályha mellett, biztonságban, nyugalomban, oly lelkesedéssel tanulna, mint azelőtt soha... De magukat mesterségesen óvták attól, hogy bepillantást nyerjenek mindabba, amit a gazdagság függönye—ez az illúziófüggöny! — eltakar... (Folytatjuk)
