Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-17 / 220. szám
àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPGAZDASÁG 1992. szeptember 17., csütörtök ^ Egymilliárdos csomag - Megállapodtak a hitelezőkkel Átalakulás előtt Mezőhegyesen A közelmúltban olvasóink értesülhettek arról, hogy a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát csődeljárása hitelezői egyezséggel zárult. A nagyvállalat adósságállománya megfeleződött, azaz csaknem egymilliárd forinttal csökkent. „Az elmúlt hónapokban sikerült megteremtenünk a termelés pénzügyi feltételeit” A hír kapcsán felkerestük dr. Megyeri Zsolt vezérigazgatót, aki alig több mint hat hónapja .áll a kombinát élén. Beszélgetésünket Megyeri úr egy megdöbbentő adattal kezdte: idáig a kombinát naponta( !) 1.5 millió forint kamatot fizetett adósságai után. Rendezetlen ügyek — Amikor idekerültem, legelőször is áttekintettem a kombinát pénzügyi helyzetét — mondja dr. Megyeri Zsolt. — Ezután kettős feladat előtt álltam: keresnem kellett a kibontakozás útját, lehetőségeit, illetve gondolkodnom kellett a kombinát jövőjéről is. Mindeközben a termelés nem állhatott meg. Találnom kellett tehát egy olyan munkatársat, aki jól érti a dolgát, és már bizonyított is. Erre a feladatra, a termelési helyettesi funkció ellátására, Kruzsicz Pált kértem fel. Örömmel mondhatom, a termelésben rendben mennek a dolgok. Hogy az időjárás így bánik a magyar mezőgazdasággal, illetve Mezőhegyessel, az a természet kirívóan kegyetlen fintora. — Térjünk vissza a kombinát pénzügyeire! — Mindenekelőtt a csaknem kétmilliárdos hitelállományt kellett csökkentenünk. Először a rendezetlen ügyek tisztázását kezdtük el. Ilyen volt a cukorgyár kiválásával összefüggő vagyon-, illetve hitelmegosztás. A gyár vezetőivel megegyeztünk abban, hogy kifizetnek 200 millió Ft hitelt, ennyivel járulva hozzá a kombinát likviditásának javításához. Volt a kombinátnak a 100 millió Ft-os adósságpályázata, ezt az illetékesek elfogadták. A 100 millióból 25 milliót átalakítottak középlejáratú hitellé, 25 milliót elengedtek, 50 milliót pedig átminősítettek alapjuttatássá. Ez gyakorlatikig olyan kamatmentes kofcsönt jelent, amit 10 év alatt kell visszafizetnünk. Ha összeadjuk az eddigieket, akkor már 300 millió Ft-nál tartunk. A kombinát által korábban befizetett adókból az idén a tavalyi év veszteségeinek csökkentésére visszaigényelhettünk 98 millió Ft-ot. Az én programomban az szerepelt, hogy egymilliárd Ft-tal kell csökkenteni a vállalat adósságterheit. Harmadszori nekirugaszkodásra — Durván 400 milliónál tartunk. — Igen. A fennmaradó 600 millió sorsáról a bankokkal, elsősorban a Magyar Hitelbank Rt.-vel kellett megállapodnunk. Hozzátartozik a dologhoz, hogy 1992. április 1-jén a kombinátban beállt a csődhelyzet. Ezt bejelentettük a felügyeleti szervünknek, s egyetértettünk abban, hogy a csődeljárást a kibontakozás szolgálatába kell állítanunk. Egyébként abban a pillanatban, amikor a hír megjelent a cégközlönyben, kaotikusak lettek az itteni állapotok. Külön-külön kellett megállapodnunk a partnereinkkel a termeléshez szükséges dolgok szállításáról, ezek pénzügyi feltételeiről. —Lapunkban már hírül adtuk, hogy sikerült megegyezniük a hitelezőkkel. — Az elmúlt időszakban három csődtárgyaláson vettünk részt, a harmadik zárult megállapodással. Ennek az a lényege, hogy a 600 millió Ft- ból 400 milliót átalakítottunk fix kamatozású kötvénnyé. Ez számunkra rendkívül kedvező megoldás, de a hitelezőnek is az, hiszen nem veszítette el a pénzét. Rövidlejáratú hiteleink közül 150 millió Ft-ot elengedtek, így tehát a 600 millióból 550-et akceptált a bank. Ez azt jelenti, hogy a beszélgetésünk elején említett 400 millióval együtt csaknem összeállt az egymilliárdos csomag. — Mekkora könnyebbséget jelent ez önöknek? — A múlt évi 520 millió Ft- os kamatköltség 1993-ra lecsökken 180—200 millió Ft- ra. Az első kitűzött célt tehát sikerült elérnünk. Meg kell mondanom, munkatársaim egy része bízott ebben, de volt, aki utópiának tartotta. Persze nem az a lényeg, hogy kinek lett igaza, hogy ki győzött, mert valójában a kombinát, a térség nyert ezekkel a megállapodásokkal, ezekkel az egyezségekkel. „Még mindig sokan vagyunk” — A likviditás megteremtésén túl milyen további intézkedésekre volt, illetve van szükség? — Kezdem a legfájdalmasabbal, a létszámcsökkentéssel. Ez az első lépésben durván 400 embert érintett. További veszélyt jelent a munkahelyekre a privatizáció is. Az eladásra kerülő vagy a megszűnő telepeinken nyilván kevesebb emberre lesz szükség. De függetlenül a privatizációtól, a vállalatvezetésnek az a véleménye, hogy egyes munkahelyeken még mindig többen vagyunk a kelleténél. A második nagy létszámcsökkentésre előreláthatólag október végén, november elején kerül sor. A korábbi létszámcsökkentés összekapcsolódott a kerületi irányításról az ágazati irányításra való áttéréssel, ebből következik, hogy azt másképpen kellett végrehajtani, mint a mostanit. Most elsősorban az adott egység vezetője, főbizalmija, a fizikai dolgozók megbízottai fognak dönteni arról, hogy ki megy és ki marad. A rendező elv az lesz, hogy nincs szüksége a kombinátnak azokra az emberekre, akik az elmúlt hat hónapban sem úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna. A végső cél az, hogy Mezőhegyesen ismét kialakuljon egy olyan munkásréteg, amely jobban él, mint a környezete. Ebből következik, hogy a létszámcsökkentésből származó bérmegtakarítás nagyobbik hányadát szétosztjuk a megmaradó dolgozók között. —A mezőgazdaságban egyszer több, máskor kevesebb munkáskézre van szükség. — Ez így igaz, de nem rendezkedhetünk be arra, hogy a csúcsidőszak munkáslétszámát egész évben megtartsuk. Ezt nyugaton sem teszik. A kombinát 800—900 állandó foglalkoztatottnál többet nem bír el. A csúcsmunkákra, 3—4 vagy 5 hónapos szerződéssel természetesen veszünk majd fel embereket. Erre az időszakra tisztességes bért fogunk fizetni nekik. Részvénytársasággá alakul —Egyéb,,megszorítások” ? — A termelésben a költségtakarékosság már ebben az évben is érvényesült, jövőre még inkább érvényesülni fog. Év végén pontosan meg fogjuk nézni, hogy ágazatonként mekkora költségráfordítással termeltünk. Ezután további finomítások következnek. A munkatársaim tökéletesen érzékelik az ez irányú tennivalókat. — Most hogyan látja ön a vállalat jövőjét? — Az elmúlt hónapokban sikerült megteremtenünk a termelés pénzügyi feltételeit, a vállalatszerkezetet átalakítottuk. Ezeken túl a vállalat jövőjét a privatizáció fogja meghatározni. A kombinát a csődeljárás és az aszály együttes következményeként csak 1993. január 1-jén fog egyszemélyes, száz százalékig állami tulajdonban lévő részvénytársasággá átalakulni. Az értékesítésre kerülő vagyontárgyakból befolyó pénzeket a hitelek csökkentésére kívánjuk fordítani. Ebből következik, hogy áron alul semmit sem szeretnénk eladni. Inkább lassabban menjen végbe a folyamat, de váljék hasznára Mezőhegyesnek és az itt élő embereknek. Ménesi György A Mezóliegyesi Mezőgazdasági Kombinát vetómagüzemében a külföldi vevó' igényének megfelelően egy tonnás konténerekbe (Jumbo-zsákokba) töltik a kukoricát FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A fogyasztói árak augusztusban A fogyasztói árak júliushoz képest 0,8 százalékkal emelkedtek augusztusban, az árszínvonal az elmúlt tizenkét hónap alatt 20,7 százalékkal nőtt. Tavaly augusztusban 0,2 százalékos havi és 34,2 százalékos 12 hónap alatti árnövekedés mutatkozott — állapítja meg a Központi Statisztikai Hifatal legfrissebb jelentése. Az augusztusi árnövekedést mérsékelte a zöldség- és gyümölcsfélék szokásos nyári árcsökkenése és a ruházati termékek nyárvégi kiárusítása. Ezeket nem számítva az augusztusi áremelkedés 1,2 százalékos. Az idényre jellemzőek nélkül kimutatott júniusi 0,9 és a júliusi 0,7 százalékos mértéknél ez tehát magasabb, aminek oka, hogy a villany-, a gáz-, és gyógyszer- áremelés együttesen 0,5 százalékkal emelték az árszínvonalat. Augusztusban a villamos energia összességében 21—22 százalékkal, a vezetékes gáz köbméterenként 15 százalékkal került többe az előző havinál. Ezenkívül augusztusban az élelmiszerek közül a liszt, a cukor, a tojás ára nőtt számottevően. Az élelmiszerek közül a zöldség- és gyümölcsfélék árai összességükben csupán 2 százalékkal voltak drágábbak, mint tavaly augusztusban. A ruházkodási cikkek 99,4 százalékos indexe az árengedmények hatását tükrözi. Az áraknak megfelelően a két felnőtt és két 15 éven aluli gyermek alkotta városi család létminimuma augusztusban 35 ezer 546 forintot tett ki, tavaly augusztusban ugyanezen családtípus létminimuma 29 ezer 541 forint volt. A túlélés művészete Manapság a pénzről még beszélni sem egyszerű, mert előbb-utóbb azt kezdjük el taglalni, nekünk miért olyan kevés vagy másoknak miért van belőle olyan sok. Ez utóbbiak köre nemcsak azokból áll, akiknek sok. pénzük van, hanem főleg azokból, akiknek nincs ugyan több, mint az átlagpolgárnak, de tudnak valamit, amit mások még nem tanultak meg. Ez pedig a túlélés művészete. Vissza kell nyúlnunk nagyanyáink gyakorlatához, a hagyományokhoz: miből gazdálkodtak? A kosztpénzből! A kosztpénzt lehetett elkölteni ennivalóra, mosószerekre, szappanra és tisztítószerekre. A család jövedelmének ezzel a részével mindenütt az asszonyok gazdálkodtak csakúgy, mint ma. Ma azonban sajnos a családok többségében nincs kosztpénz, csakúgy, mint másra szánható, elkülönített és tiszteletben tartott tartalék sem. Teljesen felrúgtuk vagy elfelejtettük nagyanyáink végtelen felelősségtudatát, aminek természetes része volt a pénz tisztelete és az, hogy a holnapra is gondolni kell. A hosszabb távú gondolkodás eszköze volt a minden családban jelen lévő bizonytalanság tudomásulvételeként, a formálisan vagy csak hallgatólagosan kialakított költségvetés. A család számolt bevételeivel és kiadásaival, s arra törekedett, hogy a két oldal között egyensúlyt teremtsen. Az egyensúlyt a kicsiből is tartalékoló magatartás teremtette meg. A család egyensúlyának záloga volt a beosztás, a kötelezettségek — a lakbér, a villany, a gáz, az adó, a hitel stb. — pontos fizetése, mert ezek elmulasztása a család létét veszélyeztette. Hasonló veszélyhelyzetbe kerültünk sok százezren az elmúlt 2—3 évben, pedig az infláció jóval korábban kezdődött, pontosan 1979. július 23- án. Ezen a napon ért ugyanis véget az a korszak, amikor az áremelkedések valamilyen központi kompenzációval jártak együtt. Még emlékszünk a „tejpénzre”, a „húspénzre”, amelyek egészen 1988-ig adómentesek voltak. Elvileg tehát több mint tíz évünk volt a tanulásra, de hiányzott a kényszer, s ezért nem vátoztattunk korábbi laza pénzgazdálkodási és fogyasztási szokásainkon. A változtatást azonban már nem halogathatjuk tovább. Tudomásul kell vennünk, hogy életünk szerves részévé válik — az infláció ellenére vagy éppen amiatt — a költségvetés szerinti gazdálkodás. El kell fogadnunk, hogy a költségvetés bizonyos kötöttségekkel jár a család minden tagja számára. Éppen ezért a költségvetés nem egyszerűen a jövedelmek, a keresetek és a kiadások terve, hanem a közös felelősségvállalás, a megértés és megosztás kerete is. A valósághoz igazodó pénzbeosztási terv megtanítja a családot arra, hogy kevesebből éljen meg, mint a pillanatnyi jövedelme, s fedezetet teremt ezzel a hosszabb távú anyagi biztonsághoz is. A költségvetést az egyszerűség kedvéért két részre osztjuk. Az egyikbe tartoznak az „állandó”, a másikba a „változó” kiadások. Állandó kiadás a lakbér, a törlesztések, a közüzemi számlák, a biztosítások, az adók, az iskoláztatási költségek, ezeket minden körülmények között fedezni kell, mert különben a család léte, biztonsága kerül veszélybe. A nem havi kiadásokra is havonta kell tartalékolni, hogy amikor a fizetés esedékessé válik, legyen miből fizetni. A változó kiadások között vannak olyanok, amelyeknek költsége nagyrészt tőlünk függ, ezekkel esetenként takarékoskodhatunk. Ilyenek a gépkocsi-üzemanyag, a villany- és gázfogyasztás, a telefonbeszélgetés. Ezek az elmúlt években rendkívül megdrágultak, de a számlák elárulják mennyit fogyasztottunk, s nem nehéz kiszámítani mennyivel kell csökkentenünk, hogy a költségvetési keretből ki tudjuk fizetni. A változó kiadások csoportjába sorolhatjuk a házon kívüli étkezést, a ruházkodást, a szórakozást, a vegyi és kozmetikai cikkeket és általában a szolgáltatásokat. Ezek is tervezhetők és némiképp tartalékot jelenthetnek. A kosztpénzről pedig úgy kell gondolkodnunk, mint azt nagyanyáink is tették, s akkor a legnehezebb időszakokat is túl tudjuk élni. Hogyan készítsünk tehát családi költségvetést? Tartsuk be a következő lépéseket: vegyük sorra a várható jövedelmeket, bevételeket és kiadásokat, és újra és újra ellenőrizzük a bevételek és a kiadások alakulását. Évtizedek óta csinálom. Érdemes megpróbálni. Dr. Hoffmann Istvánné, A BKE EGYETEMI TANÁRA (FEB)
