Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-16 / 219. szám

^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP RIPORT 1992. szeptember 16., szerda A bűvész bárja, a hajadonok bája A szexmasszázs simogatással kezdődik « védelmet biztosító férfiak kö­zött a Fekete Sason innen és túl. A szexmasszázs hátránya Fényes nappal, valamivel ebéd előtt, reccsenésszerű zajjal nyílt ki a siófoki Kálmán Imre- sétány szexshopjának belső aj­taja, melyen kielégült pofával lépett az utcára egy nyurga né­met fiatalember. Mögötte le­kicsinylő pillantással, kezé­ben gyűrött lepedőt szorongat­va haladt a masszázsszalon egyik alkalmazottja, aki akár zöldséget is árulhatott volna a közeli piacon, olyannyira nem volt rajta semmi megkapó, ami őt igazából alkalmassá tenné erre a munkára, Leg­alábbis látszatra. A főnök sze­rint, aki Dénesként mutatko­zott be, viszont nem a külső jegyek a legfontosabbak, ha­nem a belső értékek, a ráter­mettség s a megbízhatóság, az összes többi már mellékes. Flogy miért fektette pénzét eb­be a vállalkozásba az ötven év körüli úr, akinek fiatal felesé­ge szemorvos, arról a főnök­ként tisztelt „védangyal” a kö­vetkezőket mesélte: — Eredetileg tulajdonkép­pen csak egy szexuális segéd­eszközöket, újságokat, magazi­nokat, videokazettákat árusító üzletet akartam nyitni valahol a Balaton partján, amikor már er­re is lehetőség kínálkozott, de egy barátom rábeszélt arra, hogy ez önmagában felemás vállalkozás lenne, alakítsak ki egy olyan helyiséget, ahol szex­masszázst is folytathatnak az alkalmazottak. —Arra kérném, hogy tekint­sen teljesen zöldfülűnek, s úgy mondja el, hogy mi a különb­ség az itteni és egy gyógy- masszázs között. — Furcsa kérés, de rendben van. Nos, a legfontosabb az, hogy itt valóban csak masszázst kapnak a vendége­ink, mely természetesen sze­xuális örömöt okozó. De a lé­nyeg a masszázson van, mert a mi szalonunkban aki másra vá­gyik, az visszakapja pénzét, s mehet isten hírével. — Mennyibe kerül egy me­net, aminek árát —félreértés esetén — készséggel visszaad­nak? — Háromezer-ötszáz fo­rintba. Minden ellenkező hí­reszteléssel szemben valutát és hitelkártyát nem fogadunk el, készpénzben kell fizetni. Ebből a valamivel nagyobb hányad engem illet, a kisebb rész az alkalmazottainké. — Munkaerőben nem szen­vednek hiány? — Nincs okunk panaszra, bár idén nem volt túljelentke­zés. Sokkal nagyobb gondot jelent, hogy kevés a vendég, s ez bizony minket is hátrányo­san érint. —- Csak nem gondolkodik emiatt profilváltáson? — Lehet, hogy meglepődik, de igen. S mielőtt megkérdez­né, hogy min töröm a fejem, szívesen elmondom, hogy jö­vőre, nagy valószínűség sze­rint, már egy ingatlanügynök­ség feje leszek. —Szép perspektíva, karrier a javából. Ám nem gondolja, hogy azon a területen még ki­sebb lesz a kereslet, mint itt a masszázsszalonban ?... — Lehet. Ha így adódna, akkor visszatérek, s biztos va­gyok abban, hogy a lányok örülni fognak nekem. Palásti Péter (Folytatjuk) A bűvész egyik táncosnője, aki korbáccsal a kezében korbá­csolta fel a szenvedélyeket láttára. Nos, ezt a trükköt sze­retnénk à közeljövőben mi is megismételni a Magyarorszá­gon gyártott első Suzukival. Bízom abban, hogy tárgyalá­saink eredményesek lesznek, s a műsorszámmal sok érdeklő­dőt ejtünk majd ámulatba. — Végül arra kérem, hogy szóljon terveiről, titkolt vá­gyairól! — Szeretnék összehozni egy bűvészcirkuszt, netán egy bűvészbárt, ahol a legkiseb­bektől a legidősebbekig min­denki jól érezhetné magát, hi­szen ez vált az igazi életcélom­má. Szórakozva szórakoztat­ni, mert csak így érdemes. A főstrici nyugodt A nyárhoz, a vízparti szórako­záshoz nemcsak a napozás, a strand valamennyi öröme, a fürdőzés tartozik hozzá, ha­nem esténként a szórakozóhe­lyek látogatása is. Ezek száma tisztességesen gyarapodott az elmúlt néhány évben, s több­ségük műsora ma már nem egy-egy zongorista vagy éne­kes produkciójából áll, hanem lenge lánykák csábító táncai­ból, többnyire. A szemérmet­len hajadonok pőrére vetkőz­ve, csábosán illegetik-billege- tik magukat, minden mozdula­tukkal hergelve az amúgy sem nyugodt férfiakat, akiknek ha nincs partnere, bizony szeret­őiének gyors ismeretséget köt­ni vágyaik csillapítása érdeké­ben. így aztán mi sem természe­tesebb annál, hogy a legforgal­masabb helyeken, mint példá­ul a siófoki szállodasoron megtalálható a legősibb mes­terséget folytató lányok ki- sebb-nagyobb csoportja is. Bár egyfajta szolgáltatást vé­geztek ők is, a köznyelv nemes egyszerűséggel csak lekurváz- za őket, hiszen testüket pén­zért bocsátják áruba. Márpe­dig ahol kurvák lebzselnek, ott a közelben megtalálhatók a stricik is, akik a legritkább esetben állnak jogilag is rögzí­tett családi kapcsolatban a ma­gukat kínáló hölgyemények- kel. A félhivatalos élettársak többsége ennek ellenére való­ban vigyáz a lányokra, mint pénzszerzésük fő forrására, hi­szen a nyári szezonban szédületes nagyságrendű pén­zeket kereshetnek velük, álta­luk. Nem véletlen, hogy a sze­zon kezdete óta Damoklész kardjaként ott lóg a placc bir­tokosainak feje fölött a strici­háború lehetősége. Erről, s az üzletmenet egészéről beszél­gettünk Siófok főstricijével, aki a kedvezőtlen előjelek el­lenére is teljes egészében nyu- godtnak látszott. Gyula urat nem volt könnyű megtalálni, hisz mellére ta­padt, izzadt pólóján nem hir­deti egyetlen szóval sem, hogy ő az éjszaka fekete királya. Hatalmát egyébént mindenki elismeri, rendelkezéseit tisz­teletben tartja. Találkozásunk előtt egy nappal Bécsben járt, ahonnan új BMW-jével tért haza. Még vámoltatni sem volt ideje, rögtön „munkába kellett állnia” a Balaton fővárosában, mert informátorai még útköz­ben leadták a „drótöt”, hogy baj van. Gyula nem tétlenke­dett, a határtól másfél óra alatt a tetthelyre ért, s rövid időn belül lerendezte a renitense­ket, este minden mehetett a megszokott módon tovább. Téved, ki azt hiszi, hogy a siófoki éjszaka meghatározó egyénisége amolyan hústo­rony alkatú. Gyula úr inkább apró, mint középtermetű „úri­ember”. Túl van már a leg­szebb férfikoron is, de talán nem töltötte még be az ötve- net. Vajon mitől lehet akkora tekintélye, hogy gondolatait is megpróbálják mások kitalál­ni? O így vall erről. ■ — Nem az erő számít a mi szakmánkban — az a börtön­ben meghatározó csupán —, hanem a kapcsolatrendszer. No, és persze az is, hogy kinek hány lánya van. Én úgy va­gyok az egésszel, hogy a nyers erőszak helyett mindig a szép szót választom. Ez többnyire beválik. Aki persze keresi ma­gának a bajt, az megkaphatja. Megvannak erre is a megfelelő emberek. — Nyilván más társaságok­ban, ha úgy tetszik, más ban­dákban is. Valószínűleg az ő összecsapásukat sikerült ed­dig két alkalommal is megaka­dályozniuk a rendőröknek, hi­szen az köztudott, hogy a kon­kurensek között éles harc dúl a legfrekventáltabb területe­kért. — Erről nem vagyok haj­landó beszélni, mégha szeren­cséjére éppen mesélő kedvem­ben is talált. Már csak azért sem, mert nagyon haragszom arra az újságíróra, aki a Nép- szabadságban azt adta közre, hogy az itteni terület mindig is a pesti vagányok ellenőrzése alatt állt. Ez teljes egészében hazugság. Sejtem, hogy ki le­hetett az informátora, s ha er­ről bizonyosságot szerzek, majd külön elbeszélgetünk. Higgye el, itt csak szeretnének dőzsölni a pestiek, de amíg én leszek a főnök, ebből nem esz­nek. A háborútól egyébként nem félünk, képesek vagyunk megvédeni magunkat és a lá­nyokat, de őszintén mondom, hogy örülünk a rendőrség fo­kozott jelenlétének, hisz egy „csatamezőn” nem virágozhat az üzlet. A Fekete Sason innen és túl — Mondana .valamit az üz­letről is? — Nem bolondultam meg, ne nézzen madárnak. — Végül arra kérem, árulja már el, hogy hány lánynak a főnöke ön? — Csupán egynek. Mond­tam ugyanis, hogy a mi szak­mánkban a kapcsolatok az el­sődlegesek. Hát igen. A kapcsolatok va­lóban meghatározók minden területen. Nemcsak a siófoki éjszakában, a szállodasor ár­nyékos fái alatt, a könnyűvérű széplányokat figyelve, hanem az élet más területein is. Gyula úr ezekről a kapcsolatokról, amiket nyilván üzleti titokként kezelt, természetesen nem szólt egy szót sem. így aztán nekünk sem kell elárulni, hogy honnan tudtuk meg az igazsá­got utolsó kérdésünkkel kap­csolatban, mivel a főstrici — aki egyébként ezt a minősítést kedélyes mosollyal vette tudo­másul — természetesen nem egy lánynak biztosít védelmet, hanem tizenegynek. Ha figye­lembe vesszük, hogy a siófoki forgatagban idén nyáron ebbe a „falkába” mindössze ötven- ketten tömörültek, akkor ez a szám nem is olyan kevés. En­nek ismeretében érthetővé vá­lik az is, hogy a lepsényi illető­ségű „úr” miért rendelkezik oly nagy befolyással a sajátos A bűvész bárja, avagy a bár bűvésze Jónás Tamás neve aligha cseng ismerősen, de ha azt mondjuk, hogy 1988-ban ő nyerte meg a Ki mit tud? bűvészeinek verse­nyét, talán sokan emlékeznek rá. Technikai tudása, kézügyes­sége lenyűgöző volt már akkor is. Azóta lényegesen keveseb­bet hallottunk róla, bár a közel­múltban szerepelt a televízió „Csevegés” című műsorában. A napokban mi is csevegtünk vele, méghozzá rendkívül ex­kluzív helyen, a siófoki Carmen Cabaretban, ahol ő egysze- mélyben tulajdonos-főnök, s bűvész. A rendkívül népszerű bárnak ő a bűvésze, de úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a hely a bűvész bárja, ami a legkelle­mesebb lokál a Balaton partján, mely nemcsak a légkondicioná­lásnak köszönhető, de a dübör­gésmentes nosztalgiazenének éppúgy, mint a szép lányok len­ge csábtáncának. — Minek tekinthető Ön el­sősorban? Vendéglátósnak vagy bűvész-művésznek? — Én talpraesett fiatalem­bernek mondanám magam, mivel a bűvészkedés mindig is — Egyszerű. Csak járni kell a hasonló helyeket, s kedve­zőbb ajánlatot tenni a hölgyek­nek, akik gyakran maguktól keresnek meg engem. A Car­men azért is népszerű lehet ebben a körben, mert a fellépé­sen kívül nálam semmi sem kötelező. — Kétségtelen, hogy bizo­nyos ötleteket bárki elsajátít­hat, ám vannak olyanok a bű­vészet világában, amelyekhez kézügyesség kell. Ön mikor vette észre, hogy rendelkezik ilyen adottsággal? — Egy általános iskolai se- regszemíén kezdődött pálya­futásom, úgy 8-9 éves korom­ban, amikor saját ötletemet négy testvérem közül egyik bátyám segítségével valósítot­tam meg. Ez rendkívül egysze­rű volt, bár kevesen tudták, hogy az asztalon lévő golyót valójában nem én irányítom a távolból, hanem azt egy fém­karika segítségével az asztal alatt mozgatjuk. A kellékeket a bátyám készítette, s gyakran ma is összedolgozunk. —Már ez sem lehetett olcsó, a mutatósabb produkciók nyil­ván még drágábbak. — Valóban. Szüléink saj­nálták is, hogy mennyi pénzt Mary nemcsak a masszázsszalonban szokott simogatni, időnként erotikus táncot is lejt a szomszédos házban hobbi volt csak számomra, míg a vendéglátó-ipari főisko­la elvégzését igazoló okleve­lemet sokáig a hajamra ken­hettem, hiszen az érvé­nyesüléshez ebben a szakmá­ban inkább kapcsolatok szük­ségeltetnek, mint tudás. Ami­kor szüleim megvásárolták e telket Siófokon, akkor jött az ötlet, hogy a pincéből egy ní­vós éjszakai bárt csinálhat­nánk. —-Ez kiválóan sikerült. Mi­előtt az igazi bűvészeiről be­szélgetnénk, árulja már el azt a trükköt, hogy miként tud évről évre ennyi csinos lányt szer­ződtetni a műsorhoz, akik nem­csak hajlandók meztelenre vetkőzni, de még meglepetés­produkciókat is nyújtanak a kedves vendégeknek! költünk kisded játékainkra, aztán amikor a Ki mit tud? után már tetemesebb összeget ke­reshettem a bűvészkedéssel, örültek a befektetésnek. Saj­nos anyagi okok miatt sok jó ötletet ma sem tudunk megva­lósítani itthon, mert a bűvész­kedéshez is három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Igaz, a MERLIN Kft. jóvoltából sok mindenhez kedvező feltéte­lekkel juthatok, ám egy-egy szuperprodukció bemutatásá­hoz lényegesen több támoga­tásra volna szükségem. —Például mihez? — Bizonyára sokan emlé­keznek a szakma legnagyobb- jának azon bemutatójára, ami­kor egyik pillanatról a másikra eltüntetett egy vadászrepülőt a nagyszámú közönség szeme Véget ért a balatoni szezon, emlékek azonban jócskán vannak erról a forró, tóparti nyárról. Nagyrészük megörökítésre érdemes, sőt ta­nulságos is. Kétrészes cikkünkben ebből adunk ízelítőt. Balatoni beszélgetések 1.

Next

/
Thumbnails
Contents