Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-16 / 219. szám
Az oldalt készítette: Ménesi György Telefon: Battonya310 „Felzárkóznak”? Augusztusban Mezőhegyesen 409 munkanélkülit tartottak nyilván, ekkor a település munkanélküliségi rátája 10,6 százalékos volt. Ugyanebben a hónapban Békés megyében 14,15, a mezőkovácsházi körzetben pedig 16,8 százalék volt a nyilvántartott munkanélküliek aránya. Sajnos számítani lehet Mezőhegyes „felzárkózására”: októberben, illetve novemberben a kombinát kb. 300 dolgozójától válik meg. D’Orsay emlékére A Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület 1992. szeptember 13-án délelőtt Mezőhegyesen D’Orsay Olivér-emlékülést tartott. A résztvevők megemlékeztek a ménesbirtok egykori parancsnokáról, aki 100 évvel ezelőtt alapította meg a Mezőhegyes-vidéki Tájfajta Lótenyésztő Szövetkezetét. Az ülést követően került sor D’Orsay Olivér sírjának megkoszorúzására. A koszorúzás után te- nyészszemlével folytatódott a program. A tulajdonosok 38 te- nyészkancát hoztak el Mezőhegyesre, de bemutatták a különböző évjáratú mén- és kancacsikókat is. Zsúfolt napirend A város képviselő-testülete szeptember 15-én, kedden tartotta soron következő ülését. Első napirendi pontként Jenei Lajos főépítész ismertette a képviselőkkel a városnak még a tanácsrendszerben elfogadott rendezési tervét. Ezt követően a helyi kábeltévéegyesület elnöke, Manga János kapott szót. A harmadik napirendi pontban a testület megvitatta a szeptember Éjétől működő családsegítő központ szervezeti és működési szabályzatát. Az ülés bejelentésekkel zárult. A „Mezőhegyes”-ben olvastuk A „Mezőhegyes” szeptember 10-én megjelent számában interjú olvasható Szűcs Csabával, a székelyföldi testvérváros, Kézdivásárhely polgár- mesterével. A lapban több írás is a most kezdődő új iskolaévhez kapcsolódik (Tanévkezdés gyermekmosollyal, Fordított ellenőrző, Tervezés és valóság). Ez utóbbi szerzője Csanádi István igazgató, aki a szakmunkásképző és szakközépiskola gondjairól és terveiről tájékoztatja az olvasókat. Folytatódik S. Z. M. népszerű sorozata, a Hónapról hónapra. Más, könnyebb fajsúlyú írások is szerepelnek a szeptemberi számban. A 7—8. oldalon aktuális közlemények kaptak helyet, valamint egy olvasói levél Haldokló tenisz címmel. MEZŐHEGYES 1992. szeptember 16., szerda o „Harminchárom csodálatos esztendő” Mit jelent: gyermekfelügyelő? Mezőhegyesen 1975. szeptember 1 -jén nyitották meg az általános iskolai diákotthont. Szilágyi Lászlóné, a majori kisgyermekek Margitka nénije az átadás napjától itt dolgozik gyermekfelügyelőként. — Egészségügyi végzettségű vagyok — mondja Margitka. — Ápolónői, valamint csecsemő- és gyermekgondozói képesítéssel rendelkezem. A feladataim? Mindenekelőtt az alsó tagozatosokkal foglalkozom. Meg kell tanítanunk őket az itteni életvitelre, a tisztálkodásra, a kulturált étkezésre, az öltözködésre. Ezen túl mi, gyermekfelügyelők szervezzük a kicsinyek szabadidős tevékenységét. Elvisszük őket játszani, rossz időben mesélünk vagy filmeket vetítünk nekik. Tavaly karácsony óta videónk is van. — Hogyan telik egy gyermekfelügyelő átlagos munkanapja? — Négy műszakban dolgozunk. Ha délelőttösök vagyunk, hattpl kettőig tart a munkaidőnk. Ilyenkor ébresztjük a gyermekeket, segítünk az öltözködésben, elindítjuk őket az iskolába. Dél körül elébük megyünk, megebédeltetjük őket, és kettőig játszunk velük. Ez a legproblé- mamentesebb műszak. Persze ha valamelyik gyermekünk megbetegszik, akkor el kell vinnünk az orvoshoz, értesítenünk kell a szülőket. — Ne részletezzük mind a négy műszakot! Azt viszont megkérdezem, melyik a legnehezebb. — Az, amikor benn vagyunk reggel 6-tól 8-ig, ekkor hazamegyünk, majd déltől ismét itt folytatjuk. Kettőig szabadidős program, utána a pedagógus által kitűzött feladatot oldjuk meg a picinyekkel. Verset, szorzótáblát tanulunk, gyakoroljuk a hangos olvasást. Az uzsonnaszünetben és azt követően ismét játék. Ebből a műszakból este 6 után megyünk haza. Amíg beszélgetünk, körbefognak bennünket Margitka gyermekei. Megannyi kérdés, türelmes, szeretetteljes válaszok. Szilágyiné megsimogatja az egyik fiúcska buksiját. — Csodálatos 33 esztendőt töltöttem munkában. Kórházban kezdtem, majd bölcsődébe kerültem, s a diákotthon felavatása óta itt vagyok. Lassan már 20 éve lesz ennek is... De megérte! — mondja meggyőződéssel, felcsillanó szemmel. A fiúcska ráemeli a tekintetét, s a kívülálló ebből értheti meg igazán, mit is jelent gyermekfelügyelőnek lenni. Szilágyi Lászlóné: „Nem bántam meg, hogy gyermek- felügyelő lettem” A templomot sem kímélték Szeptember 5-ére virradóra ismeretlen tettesek 5 darab gépkocsit törtek fel Mezőhegyesen. Az öt közül egyet el is vittek a Molnár-C. Pál-lakóte- lepről. A rendőrség ezt a gépkocsit szeptember 6-án lakossági bejelentés alapján megtalálta az 57-es major mögötti erdőnél. Időközben sikerült az elkövetők nyomára bukkanni, akik beismerő vallomást tettek. Az ügyben még folyik a nyomozás. Ugyancsak nyomoznak a városban a római katolikus templom hívatlan látogatói után. Ide az ismeretlen tettes vagy tettesek ajtókifeszítés módszerével hatoltak be a szeptember hetedikéről nyolcadikára virradó éjszakán. Az elkövetők eltulajdonítottak egy darab misézőkely- het a hozzá tartózó kör alakú fémtálcával. A kehely kb. 35- 40 cm magas, rajta búzát stilizáló díszítés látható. A behatolók a templomból egy áldozókelyhet is magukkal vittek. Ennek magassága kb. 30 cm, kuparésze félgömb alakú, fedelén keresztábrázolás látható. Mindkét kegytárgy aranyozott, talprészükön „Mezőhegyes” felirat olvasható. Együttes értékük kb. 70 ezer Ft. Ez utóbbi ügy felderítése érdekében a rendőrség kéri a lakosság segítségét. Szabó Mihály: Napfogyatkozás (In memóriám Latinovits Zoltán) csak küzdés a cél maga!? csak a kilőtt petárdák száma!? csak a ne szólj szám nem fáj fejem!? csak a mások öröme!? olvassz ki jégfolyódból törüld ingembe kezed bársonyos tekinteted emeld rám jó Uram! nézd csak milyen szépen futnak a sínek — örök végtelen boldog jövő— júniusi szél bárányfelhőt kerget játszol? — játssz kicsit velem! leszállt az est neszez a táj hallod az eol énekét? lomha vagonok a szemesi éjben engedj hát uram! engedd el kezemet! na látod... megy ez!!! Kevesebb kukorica termett Böngészés felesben? A múlt héten pénteken reggel fejezték be a kukorica betakarítását a peregi 37-es táblán. A gépek levonulása közben váltottam néhány szót Jantyik Lászlóval, a betakarítás irányítójával. — Az aszály nagyon megviselte a kukoricát — kezdte egy mély sóhajjal Jantyik úr. — Tavaly az átlagtermés 85-90 mázsa volt, ezzel szemben most 56-57 mázsára számíthatunk. A csapadékhiányon túl a tavaszi porverés és a legutóbbi szélvihar is megtette a magáét. Ezek a Claas kombájnok a talpon álló tengerit képesek lennének veszteség nélkül betakarítani. Sajnos a megdőlt, földön fekvő kukorica felszedésére nem alkalmasak, sok az úgynevezett betakarítási veszteség. Éppen ezért a kombinát vezetése úgy határozott, hogy engedélyezi a felesben való böngészést. —Böngészni emberemlékezet óta „mindi- ből” szoktak—vetettem közbe. — Igen, de most a szélvihar miatt valóban olyan sok cső marad a földön, hogy ez a kompromisszumos megoldás látszik célravezetőnek. Értem én, hogyne érteném. A lelkem mélyén abban reménykedem, hogy jövőre se aszály, se por-, se szélvihar nem pusztít Mezőhegyesen. S akkor talán a részvénytársasági !) újra engedélyezi a böngészést. „Minőiből”, természetesen. Elbugázva A „buga” szónakaz értelmező szótár két jelentését ismeri. Az egyik: „kúp alakú, fürtös, összetett virágzat”. (Bugája van például a kukoricának, az orgonának.) A „buga” másik, népnyelvi jelentése: kis szarvú vagy szarvatlan (állat). Nem hiszem, hogy sokan ismernék e szót. A mai fülnek inkább az argóban honos „megbugáz" cseng ismerősen, ennek jelentése: ellop, eltulajdonít. A mezőhegyesi határt járva eszembe jutott, hogy kun- ágotai gyerekeskedésem idején mit is értettünk mi bugán. Akkor ott a szegény családból való fehérnépek és a nagyobbacska ,,kenyérpusztítók” aratás táján kijártak a határba árpa- és búzakalászt szedegetni. Hajnaltól reggel 8-9 óráig hajlongtunk a tarlón, kutatva a gereblye fokán kicsúszott kalászok után, melyeket szárastul gyűjtöttünk össze. A szalmaszálköteget közvetlenül a kalászok alatt fogtuk a bal kezünkkel. Amikor már nem fért több búzaszál a tenyerünkbe, akkor lett kész... a buga. A „nyakánál” elkötöttük, s lehetett gyönyörködni benne. A kalászok úgy álltak, oly tömören, mint egy hatalmas rózsának a szirmai. Mégis rühellettem a szedegetést, de főleg életre hívóját, a szegénységet. Ma a rászorulók nem elhullott kalászokat, hanem csöves kukoricát szedeget(né)nek a kombájnok után. Ezt a tevékenységet böngészésnek hívják. Illetve hívták, mert úgy hírlik, ezentúl a tilalmas dolgok közé tartozik ez is. Vagyis elbugázzák a kisemberek elől ezt a lehetőséget is!? jLl éAT _ Sorban állunk húsért Péntek délelőtt hosszú sort pillantok meg a hatósági húsbolt előtt. Fékezek, s miközben kiszállok a kocsiból, átvillan rajtam: itt igencsak én leszek az egyedüli autós. A hatóságiba ugyanis gyalog szokás járni, legfeljebb kerékpárral. — Ide szoktam jönni — mondja Debreceni István rokkantnyugdíjas. — Az ABC- ben vagy a gazdasági boltban kétszáz fölött mérik a húst. Itt száz körül van a disznó, a marhának meg hetvenvalahány kilója. Nyugdíjasok: „Régen az állomástól a mázsaházig álltak a malacosok” — Most, azt hiszem, nincs is más, csak marha — veszi át a szót Osváth János. — Akármi is van, mire idehozzák, a hátul- só része elkelt. Tudja: sógor, koma, jó barát. —Nézze—vetem közbe —, nincs az a hatósági üzlet, melyet ne érnének ilyen vádak. Ha lenne elég pénz „rendes” boltban vásárolni, ki foglalkozna ilyesmivel!? — Hát ez az! — kap a szón Debreceni István. — Régen adták az akciós kocákat, a gazdaság házhoz hozta a tápot, és a disznók leadásával sem volt gondja a népnek. Én is bíbelődtem öt kocával, évente száz malacot is neveltem. Ma már csak saját célra tartok kettőt. Egyiket levágom a fiam lakodalmára, nekünk marad a kisebb, muszáj, hogy innen is pótoljak. — Kimúltak a jószágok, befellegzett az állattartásnak Mezőhegyesen. Se tehén, se disznó! Nem lesz itt semmi — legyint keserűen Osváth János. — Tudja, mi lesz itt?! Hadd ne mondjam! Volt, amikor húsz malacot vittem a komlósi piacra. Utoljára négy kocám volt, ma már csak egy van. Még jó, hogy nincs több, megennék a fejemet. Most hallottam, hogy böngészni sem szabad. Miből vegyem meg a drága tápot vagy a 950 Ft-os kukoricát? Talán abból a nyolcezer forintos nyugdíjamból? Hát nem! Hizlalok magunknak, a gyermekeimnek, s ezzel vége. Osváth János indulatos szavai után hallgatunk egy sort. Debreceni István töri meg a csendet: — Tetszik tudni, nem is olyan régen a mázsaháztól az állomásig álltunk mi, malacosok. Még Pesten túlról is jöttek a téeszek, a hizlaldák, s vitték a jószágokat. Mára ennek lőttek. Ha sikerül összeböngésznünk egy kis égetett tarlókukoricát, akkor tartunk még egyet-kettőt, ha meg nem sikerül, beállunk ide a sorba — mutat a hentesüzlet bejárata felé. Akkor veszi észre, hogy közben felhúzták a rolót. — No, mi lemaradunk, akár a borravaló! — neveti el magát. — Nézze, már mindenki benn van! Még egy „kék” hír Szeptember 9-én 16 óra 15 perckor a Mezőhegyesi Cukorgyár kezelésében lévő vegyesboltból ismeretlen tettesek 42 ezer forinttal eltulajdonították a bolt pénzeskazettáját. Az elkövetők azt a néhány percet használták ki, amíg az eladó áruért ment a raktárhelyiségbe. A rendőrség eddigi adatai szerint a tolvajok egy új típusú, kék színű, négyütemű, rendszám nélküli Trabanttal távoztak a helyszínről. A Trabant bal első sárhány óján egy 10 cm átmérőjű sérülés látható. Lakossági bejelentések alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a gépkocsi utasai egy mellékutcából több órán át szemmel tartották a boltot. A szemtanúk két személyre emlékeznek: az egyik barna hajú, zömök testalkatú férfi volt. A rendőrség kéri azok segítségét, akik felismerni vélik az ügyben szereplő gépkocsit, illetőleg annak utasait.
