Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-15 / 218. szám
Az újkígyósi búcsúban nagy sikere volt a nem olcsó, de a hagyományosnál sokkal tar- tósabb amerikai léggömbnek Az oldalt Béla Vali szerkesztette Tangáz Szabadkígyós. — Még a tanévkezdés előtt sikerült a gázt bekapcsolni Szabadkígyóson a napközis általános iskolába és óvodába, ahol eddig vegyestüzeléssel oldották meg a főzést és a fűtést. Falugyűlés Újkígyós. — Ma este 19 órakor Újkígyóson a művelődési házba hívja falugyűlésre az MDF helyi szervezete a lakosságot. Beszélgetés keretében adnak számot az elmúlt két esztendőről, a nyilvánosságról és a helyi vízmű helyzetéről. MSZP-arty Békéscsaba. — Szocialista Party-esték. A Szocialista Párt Békés megyei szervezete kötetlen formában, havi rendszerességgel szervez a megye- székhelyen szocialista Party- estéket. Az első vendég szeptember 24-én 18 órakor a Party kisvendéglőben Keleti György országgyűlési képviselő lesz. Készülődés a licitre Békéscsaba. — A békéscsabai földrendezési bizottság kéri mindazokat, akik Fürjesen a 0894/1 hrsz. és a 0890/1 hrsz. táblák szeptember 21-ki licitálásában akarnak részt venni, hogy az előző tájékoztatásnak megfelelően szeptember 17- én, csütörtökön 17 órakor a problémák és az egyezség megkötése érdekében jelenjenek meg az ifjúsági házban. Ifjúsági központ Gerla. — A gerlai részönkormányzat kérte a megyei jogú város közgyűlését, hogy a helyi áfész kisvendéglő megvásárlásában segédkezzenek. Közművelődési céllal szeretnék hasznosítani a helyiséget, ifjúsági központot kívánnak létesíteni. A téma további tárgyalásra vár, a cél, hogy ne italbolt legyen az intézményben. A vételárban is közelíteniük kell még a feleknek. Közművelődési tervek Békéscsaba. — A város oktatási intézményeinek közművelődési felelősei találkoznak ma délelőtt fél 10-kor a békéscsabai ifjúsági házban. Az ön- kormányzat kulturális irodájának munkatársai valamint a közművelődési intézmények vezetői egyeztetik az új tanév kulturális terveit az általános és középiskolák közművelődési tanáraival. BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1992. szeptember 15., kedd Fantasztikus jó érzés festeni Nehéz öregnek lenni Atkozott dolog ez az öregség! Az ember elveszti erejét, mozgékonyságát. Az eszével még csinálná, menne, tenné, de a forgók már nem engedelmeskednek. Nehéz megszokni a tehetetlenséget. Nehéz megbékülni az öregséggel. De hát mit csináljunk? Az ifjúság elmúlik. Az egykori dalia, az egykori szépasszony megaszalódik. A volt erős, egészséges paraszt, és a munkás megvénül, kénytelen nyugdíjba menni. Van ak* várja azt a napot,van, aki maradna még a gépe, az íróasztala mögött. Az egyiket küldik, a másikat próbálják visszatartani. De mindenkit figyelmeztet az élet azt is, aki tagadja, azt is aki érzi a kort. Sokszor elgondolkodom, amikor hallgatom a nyugdíjasok panaszait: jól csinálják-e a nyugdíjazást? Elég emberségesen, megértéssel, tapintattal küldik-e nyugdíjba azokat, akik 35-40 évet becsülettel, tisztességgel ledolgoztak? A körítésre gondolok, amivel a nyugdíjazás jár. Van ahol még kezet sem szorítanak a pihenésbe vonulókkal. De van — hál’ istennek — olyan munkahely, ahol értik a módját. Kedves, jó ismerősöm 44 év után ment nyugdíjba Újkígyóson, az Aranykalász Tsz-től. Szép szavakat, köszönetét, emlékplakettet és kristálykészletet kapott többi társával együtt ajándékba. Könnyek csillogtak a szemében, ahogy elmesélte. Az élet fiatalkorban sem könnyű. De öregnek lenni nagyon nehéz. Könnyítsük meg néhány emberséges gesztussal a nyugdíjba vonulást, ahogyan azt Újkígyóson tették. A „legbikább csávó” A közbiztonság romlásával egyre többen vagyunk szemtanúi az utcai rendbontásoknak, verekedéseknek, s bizony a szórakozóhelyeken sem mindig „szórakoztató” látvánnyal, élménnyel szolgáltatnak magukról megfeledkezett honfitársaink. Csendes helyen áll Újkígyóson Králik Jánosék családi háza. Nyugalmat áraszt a kertje, szép a koloniálbútorral berendezett szobája, növények tarkítják a sarkokat, saját festmény díszíti a falakat, Szász Endre-váza pompázik az asztalon. Králik Jánosné született Füzesi Etelka rajztanár két esztendővel ezelőt vonult nyugdíjba. — Egykorúak lehetünk, ugye tegeződhetünk? — ajánlja fel barátságosan a pertut. Aztán leültet, kávéval kínál, én meg arra kérem, meséljen. Az életéről, a festményeiről... — Tudod, négyen voltunk lányok testvérek. Mind a négyen gyermekkorunktól szerettünk rajzolgatni, s nem is én voltam a legtehetségesebb. Érettségi után Szabadkígyóson, aztán Újkígyóson lettem képesítés nélküli rajzot oktató pedagógus. Később Szegeden a főiskolán végeztem történelem—rajz szakon. Nem tudom, elhiszed-e luxus volt abban az időben festeni. Egy pedagógus nem engedhette meg magának, hogy megvegye a drága festékeket, eszközöket. Férjhez mentem, a gyereket neveltem, időm sem lett volna olyan nagyon a feste- getésre. Tudod, volt anyám rokonságában egy festőnő, akinek az első kiállítására nyugdíjas korában került sor. így aztán mindig azzal biztattam magam, Jó nagy szakaszon zárták le vasárnap a Gyulai utat Újkígyóson. Kellett, mert a hagyományos búcsú „kinőtte” a piacteret. Békésen sétálgatva nézegetik a kiállított portékákat kicsik és nagyok, fiatalok és öregek. Apuka nyakában négyéves forma kislánya. Mellette a másik csemete, meg az anyuka, nagyapa és a nagymama. A Csatlós nagyszülők Szabadkígyósról jöttek át a gyerekekhez, Priskin Tiborékhoz. majd, ha nyugdíjba mentem... Ez pedig 90-ben következett be. Tulajdonképpen 30 évig nem volt ecset a kezemben, amikor most ismét elkezdtem. Először csak rajzoltam, vázlatokat készítettem. Rengeteg téma van bennem. Az első évben még a háztartási ügyekkel voltam elfoglalva. 1991 karácsonya óta viszont fantasztikus élvezetet nyújt a festészet. Hangulatokat, érzéseket próbálok megfogni és — Minden évben kijövünk a búcsúba — mondja a divatosan öltözött Priskinné. — Öröm a gyerekeknek, nekünk meg hagyomány már, hogy nagyot sétálunk és nézegetünk... Kínálnak itt sok mindent, de leginkább bóvlikat. Műanyag virág, műanyag szökőkút, műanyag cica... Nem mondhatnám, hogy ízléscsiszoló! Héja Szilvia Békéscsabáról, Fetik Józsefné Kétegyházáról érkezett. színekkel összekötni. Még aktív pedagógus koromban jártam Velencében, rengeteg vázlat született ebből az élményből. Most ecsettel a vászonra álmodom a bennem lévő Velencét. Ettől függetlenül a portréfestés közelebb áll hozzám, de sajnos nincs modellem. A fiam nem hajlandó kötélnek, azaz modellnek állni. így aztán marad a tájkép és a csendélet, amit vászonra viszek. — Ilyenkor látogatjuk meg a rokonokat—mondja Szilvia— és egyúttal végignézzük a búcsú kínálatát. Nem mondhatnám, hogy színvonalasabb lenne akármelyik kirakodóvásárnál... Baji Mihály rendőr törzszászlós társával vigyázza a rendet. —Kell vigyázni? — Szerencsére békés, nyugalmas ez a mai nap. Még egy ittas emberrel sem találkoztunk. De évekre visszamenőleg sem emlékszem, hogy különösebb rendbontás lett volna. — Hány éve vesz részt a búcsúkon? — Húsz éve szolgálok Újkígyóson. Jövőre már más vigyázza a rendet, nyugdíjba vonulok... — Sehova! — szólal meg mellettem egy jókedvű középkorú férfi — tessék csak írni, meghosszabbítja még a törzs- zászlós úr öt évvel a szolgálatát... Ragaszkodunk hozzá! Kicsi lány húzza a mamája kezét: — Gyere, üljünk fel a forgóra... és eltűnnek a forgatagba, hogy a sok-sok hinta közül valamelyiket kipróbálják. Két közelmúltbeli történet ugyancsak azt igazolja, Békéscsabán sem ritka a garázdaság. Sokat mesélhetnének például azok a vendégek, akik az augusztusi kánikulában a Kékfényben próbálták éhüket, szomjukat csillapítani. A Szentendréről „leruccant” F. József viszont egyáltalán nem akarta féktelen erejét csillapítani, s úgy gondolta, éjfél előtt csinál még egy kis csetepatét. Némi segédlettől — értsd ezalatt: szeszes italtól — felbátorodva idejét látta közölni a nagyérdeművel, hogy „Békéscsabán én vagyok a legbikább csávó!”. Az egyik vendég ezen igencsak megütközött, F. József észre is vette a csodálkozó tekintetet. A duhajkodó nem díjazta emberét, odalépett hozzá és „barátságosan” érdeklődött: „Mit nézel, a k... anyádat?” Nyomatékül még le is lökte a székről a gyanútlan vendéget és úgy pofon vágta, hogy a szerencsétlen a zenekari dobogóba verte a fejét. A második eset főszereplője a nyugdíjas S. János. Olyan ember, aki pontosan tudja, hová kell befektetnie a felvett havi nyugdíjat. Italba, természetesen. Nos, amint ebbéli feladatának eredményesen eleget tett, a törvényszerűen „érkező” illumináltság állapotában megfeledkezett önmagáról. Ezt igyekszik alátámasztani szomszédasszonyához intézett kijelentése, midőn „büdös szemét k...-nak” nevezte az egyébként köztiszteletben álló hölgyet. A megszólított fehérnép lakásajtajának függönye sem úszta meg, mert S. János előbb vízzel öntötte le, aztán félig letépte. A kiérkező rendőr az alaposan leitta- sodott idős embernek csupán néhány szavát értette, aki természetesen saját szemszögéből adta elő a történetet. Ez pedig nemes egyszerűséggel a szomszédasszony bírálatában merült ki, mert emlékezete szerint az asszony kért pénzt tőle, s miután nem kapott, összevissza cirkuszolt ott mindenki előtt. Eddig tartott a két történet, amelyek — sajnos — azok számára is ismerősen hangzanak, akik nem is voltak szemtanúi az eseteknek. Gyerekek kedvencei a madarak Könnyet könyvért Fekete lyukak jelentek meg Gutenberg galaxisában. A rendkívül vonzó — s az idők változásainak fittyet hányó — könyvek hűlt helye ma a békéscsabai könyvboltokban található. Kifosztották e boltokat vagy böngészdévé alakították át (ahol könyvekre kell vadászni)? Nem, a könyvkor neve: privatizáció. (Az új tulaj állítólag csak a könyvraktárak alapos „gyomormosása” feltételével volt hajlandó megvenni az üzleteket.) Az eladóterekben csaknem kizárólag olyan könyvek találhatók, melyek árát mélyen leszállították. Szálljunk le mi is — a földre. Már az is valami, ha nem peep- show-k lesznek belőlük, hanem könyvboltok maradnak. Könyvboltok pedig kellenek. Ha nem is a Tejútról, csak innen, az Andrássyról szemléljük a galaxisban történteket, azért látható: az utcai árusok legfeljebb hullócsillagokat forgalmaznak. A boltokban, ahol lenniük kellene, Faludy-kötetet kerestem, meg Kis János abortuszról írott jogfilozófiai művét. Szomorúan elnéző mosollyal ingatták fejüket az eladók. Csatlakozom hozzájuk. Az oldalt Bede Zsóka, Béla Vali, Kiss A. János, László Erzsébet és B. Sajti Emese írta. A fotókat Lehoczky Péter készítette Kedves Uram, vagy urak. Feltételezem, hogy Ön az erősebb nemhez tartozik. Nyilván valakinek be akarta bizonyítani, hogy milyen izmokkal rendelkezik, ha volt ereje, bátorsága és fölös energiája, hogy azzal szórakozzék; feldöntse a beton szeméttárolót. Erejét inkább valami hasznos elfoglaltságra kellene pazarolnia a saját és a mások érdekében Képek között, az otthoni nyugalomban
