Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-15 / 218. szám

Az újkígyósi búcsúban nagy sikere volt a nem olcsó, de a hagyományosnál sokkal tar- tósabb amerikai léggömbnek Az oldalt Béla Vali szerkesztette Tangáz Szabadkígyós. — Még a tan­évkezdés előtt sikerült a gázt bekapcsolni Szabadkígyóson a napközis általános iskolába és óvodába, ahol eddig ve­gyestüzeléssel oldották meg a főzést és a fűtést. Falugyűlés Újkígyós. — Ma este 19 óra­kor Újkígyóson a művelődési házba hívja falugyűlésre az MDF helyi szervezete a lakos­ságot. Beszélgetés keretében adnak számot az elmúlt két esztendőről, a nyilvánosságról és a helyi vízmű helyzetéről. MSZP-arty Békéscsaba. — Szocialista Party-esték. A Szocialista Párt Békés megyei szervezete kö­tetlen formában, havi rendsze­rességgel szervez a megye- székhelyen szocialista Party- estéket. Az első vendég szep­tember 24-én 18 órakor a Party kisvendéglőben Keleti György országgyűlési képvi­selő lesz. Készülődés a licitre Békéscsaba. — A békéscsa­bai földrendezési bizottság ké­ri mindazokat, akik Fürjesen a 0894/1 hrsz. és a 0890/1 hrsz. táblák szeptember 21-ki licitá­lásában akarnak részt venni, hogy az előző tájékoztatásnak megfelelően szeptember 17- én, csütörtökön 17 órakor a problémák és az egyezség megkötése érdekében jelenje­nek meg az ifjúsági házban. Ifjúsági központ Gerla. — A gerlai részönkor­mányzat kérte a megyei jogú város közgyűlését, hogy a he­lyi áfész kisvendéglő megvá­sárlásában segédkezzenek. Közművelődési céllal szeret­nék hasznosítani a helyiséget, ifjúsági központot kívánnak létesíteni. A téma további tár­gyalásra vár, a cél, hogy ne italbolt legyen az intézmény­ben. A vételárban is közelíte­niük kell még a feleknek. Közművelődési tervek Békéscsaba. — A város okta­tási intézményeinek közmű­velődési felelősei találkoznak ma délelőtt fél 10-kor a békés­csabai ifjúsági házban. Az ön- kormányzat kulturális irodájá­nak munkatársai valamint a közművelődési intézmények vezetői egyeztetik az új tanév kulturális terveit az általános és középiskolák közművelő­dési tanáraival. BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1992. szeptember 15., kedd Fantasztikus jó érzés festeni Nehéz öregnek lenni Atkozott dolog ez az öregség! Az ember elveszti erejét, mozgékonyságát. Az eszével még csinálná, menne, tenné, de a forgók már nem engedelmeskednek. Nehéz megszokni a tehetetlenséget. Ne­héz megbékülni az öregséggel. De hát mit csináljunk? Az ifjúság elmúlik. Az egykori dalia, az egykori szépasszony megaszalódik. A volt erős, egészséges paraszt, és a munkás megvénül, kénytelen nyugdíjba menni. Van ak* várja azt a napot,van, aki maradna még a gépe, az íróasztala mögött. Az egyiket küldik, a másikat próbálják visszatartani. De min­denkit figyelmeztet az élet azt is, aki tagadja, azt is aki érzi a kort. Sokszor elgondolkodom, amikor hallgatom a nyugdí­jasok panaszait: jól csinálják-e a nyugdíjazást? Elég ember­ségesen, megértéssel, tapintattal küldik-e nyugdíjba azokat, akik 35-40 évet becsülettel, tisztességgel ledolgoztak? A körítésre gondolok, amivel a nyugdíjazás jár. Van ahol még kezet sem szorítanak a pihenésbe vonulókkal. De van — hál’ istennek — olyan munkahely, ahol értik a módját. Kedves, jó ismerősöm 44 év után ment nyugdíjba Újkígyóson, az Aranykalász Tsz-től. Szép szavakat, köszönetét, emlékpla­kettet és kristálykészletet kapott többi társával együtt aján­dékba. Könnyek csillogtak a szemében, ahogy elmesélte. Az élet fiatalkorban sem könnyű. De öregnek lenni nagyon nehéz. Könnyítsük meg néhány emberséges gesztussal a nyugdíjba vonulást, ahogyan azt Újkígyóson tették. A „legbikább csávó” A közbiztonság romlásával egyre többen vagyunk szemtanúi az utcai rendbontásoknak, verekedéseknek, s bizony a szóra­kozóhelyeken sem mindig „szórakoztató” látvánnyal, él­ménnyel szolgáltatnak magukról megfeledkezett honfitársa­ink. Csendes helyen áll Újkígyóson Králik Jánosék családi háza. Nyugalmat áraszt a kertje, szép a koloniálbútorral berendezett szobája, növények tarkítják a sarkokat, saját festmény díszíti a falakat, Szász Endre-váza pompázik az asztalon. Králik Jánosné született Füzesi Etelka rajztanár két esztendővel ezelőt vonult nyugdíjba. — Egykorúak lehetünk, ugye tegeződhetünk? — ajánlja fel barátságosan a pertut. Aztán leültet, kávéval kínál, én meg arra kérem, meséljen. Az életé­ről, a festményeiről... — Tudod, négyen voltunk lányok testvérek. Mind a né­gyen gyermekkorunktól sze­rettünk rajzolgatni, s nem is én voltam a legtehetségesebb. Érettségi után Szabadkígyóson, aztán Újkígyóson lettem képe­sítés nélküli rajzot oktató peda­gógus. Később Szegeden a főis­kolán végeztem történelem—rajz szakon. Nem tudom, elhiszed-e luxus volt abban az időben fes­teni. Egy pedagógus nem en­gedhette meg magának, hogy megvegye a drága festékeket, eszközöket. Férjhez mentem, a gyereket neveltem, időm sem lett volna olyan nagyon a feste- getésre. Tudod, volt anyám ro­konságában egy festőnő, akinek az első kiállítására nyugdíjas korában került sor. így aztán mindig azzal biztattam magam, Jó nagy szakaszon zárták le va­sárnap a Gyulai utat Újkígyó­son. Kellett, mert a hagyomá­nyos búcsú „kinőtte” a piacte­ret. Békésen sétálgatva nézege­tik a kiállított portékákat kicsik és nagyok, fiatalok és öregek. Apuka nyakában négyéves for­ma kislánya. Mellette a másik csemete, meg az anyuka, nagy­apa és a nagymama. A Csatlós nagyszülők Szabadkígyósról jöttek át a gyerekekhez, Priskin Tiborékhoz. majd, ha nyugdíjba mentem... Ez pedig 90-ben következett be. Tulajdonképpen 30 évig nem volt ecset a kezemben, amikor most ismét elkezdtem. Először csak rajzoltam, vázlatokat ké­szítettem. Rengeteg téma van bennem. Az első évben még a háztartási ügyekkel voltam el­foglalva. 1991 karácsonya óta viszont fantasztikus élvezetet nyújt a festészet. Hangulatokat, érzéseket próbálok megfogni és — Minden évben kijövünk a búcsúba — mondja a divatosan öltözött Priskinné. — Öröm a gyerekeknek, nekünk meg ha­gyomány már, hogy nagyot sé­tálunk és nézegetünk... Kínálnak itt sok mindent, de leginkább bóvlikat. Műanyag virág, műanyag szökőkút, mű­anyag cica... Nem mondhat­nám, hogy ízléscsiszoló! Héja Szilvia Békéscsabáról, Fetik Józsefné Kétegyházáról érkezett. színekkel összekötni. Még ak­tív pedagógus koromban jártam Velencében, rengeteg vázlat született ebből az élményből. Most ecsettel a vászonra álmo­dom a bennem lévő Velencét. Ettől függetlenül a portréfestés közelebb áll hozzám, de sajnos nincs modellem. A fiam nem hajlandó kötélnek, azaz mo­dellnek állni. így aztán marad a tájkép és a csendélet, amit vá­szonra viszek. — Ilyenkor látogatjuk meg a rokonokat—mondja Szilvia— és egyúttal végignézzük a búcsú kínálatát. Nem mondhatnám, hogy színvonalasabb lenne akármelyik kirakodóvásárnál... Baji Mihály rendőr törzs­zászlós társával vigyázza a ren­det. —Kell vigyázni? — Szerencsére békés, nyu­galmas ez a mai nap. Még egy ittas emberrel sem találkoztunk. De évekre visszamenőleg sem emlékszem, hogy különösebb rendbontás lett volna. — Hány éve vesz részt a bú­csúkon? — Húsz éve szolgálok Újkí­gyóson. Jövőre már más vigyáz­za a rendet, nyugdíjba vonu­lok... — Sehova! — szólal meg mellettem egy jókedvű közép­korú férfi — tessék csak írni, meghosszabbítja még a törzs- zászlós úr öt évvel a szolgála­tát... Ragaszkodunk hozzá! Kicsi lány húzza a mamája kezét: — Gyere, üljünk fel a for­góra... és eltűnnek a forgatagba, hogy a sok-sok hinta közül vala­melyiket kipróbálják. Két közelmúltbeli történet ugyancsak azt igazolja, Bé­késcsabán sem ritka a garázda­ság. Sokat mesélhetnének pél­dául azok a vendégek, akik az augusztusi kánikulában a Kék­fényben próbálták éhüket, szomjukat csillapítani. A Szentendréről „leruccant” F. József viszont egyáltalán nem akarta féktelen erejét csillapí­tani, s úgy gondolta, éjfél előtt csinál még egy kis csetepatét. Némi segédlettől — értsd ez­alatt: szeszes italtól — felbáto­rodva idejét látta közölni a nagyérdeművel, hogy „Bé­késcsabán én vagyok a legbi­kább csávó!”. Az egyik ven­dég ezen igencsak megütkö­zött, F. József észre is vette a csodálkozó tekintetet. A du­hajkodó nem díjazta emberét, odalépett hozzá és „barátságo­san” érdeklődött: „Mit nézel, a k... anyádat?” Nyomatékül még le is lökte a székről a gyanútlan vendéget és úgy po­fon vágta, hogy a szerencsét­len a zenekari dobogóba verte a fejét. A második eset főszereplője a nyugdíjas S. János. Olyan ember, aki pontosan tudja, ho­vá kell befektetnie a felvett havi nyugdíjat. Italba, termé­szetesen. Nos, amint ebbéli feladatának eredményesen eleget tett, a törvényszerűen „érkező” illumináltság állapo­tában megfeledkezett önma­gáról. Ezt igyekszik alátá­masztani szomszédasszonyá­hoz intézett kijelentése, midőn „büdös szemét k...-nak” ne­vezte az egyébként köztiszte­letben álló hölgyet. A megszó­lított fehérnép lakásajtajának függönye sem úszta meg, mert S. János előbb vízzel öntötte le, aztán félig letépte. A kiér­kező rendőr az alaposan leitta- sodott idős embernek csupán néhány szavát értette, aki ter­mészetesen saját szemszögé­ből adta elő a történetet. Ez pedig nemes egyszerűséggel a szomszédasszony bírálatában merült ki, mert emlékezete szerint az asszony kért pénzt tőle, s miután nem kapott, összevissza cirkuszolt ott min­denki előtt. Eddig tartott a két történet, amelyek — sajnos — azok számára is ismerősen hangza­nak, akik nem is voltak szem­tanúi az eseteknek. Gyerekek kedvencei a madarak Könnyet könyvért Fekete lyukak jelentek meg Gutenberg galaxisában. A rendkívül vonzó — s az idők változásainak fittyet hányó — könyvek hűlt helye ma a békéscsabai könyvboltokban talál­ható. Kifosztották e boltokat vagy böngészdévé alakították át (ahol könyvekre kell vadászni)? Nem, a könyvkor neve: privatizáció. (Az új tulaj állítólag csak a könyvraktárak alapos „gyomormosása” feltételével volt hajlandó megven­ni az üzleteket.) Az eladóterekben csaknem kizárólag olyan könyvek találhatók, melyek árát mélyen leszállították. Szálljunk le mi is — a földre. Már az is valami, ha nem peep- show-k lesznek belőlük, hanem könyvboltok maradnak. Könyvboltok pedig kellenek. Ha nem is a Tejútról, csak innen, az Andrássyról szemléljük a galaxisban történteket, azért látható: az utcai árusok legfeljebb hullócsillagokat forgalmaznak. A boltokban, ahol lenniük kellene, Faludy-kötetet keres­tem, meg Kis János abortuszról írott jogfilozófiai művét. Szomorúan elnéző mosollyal ingatták fejüket az eladók. Csatlakozom hozzájuk. Az oldalt Bede Zsóka, Béla Vali, Kiss A. János, László Erzsébet és B. Sajti Emese írta. A fotókat Lehoczky Péter készítette Kedves Uram, vagy urak. Feltételezem, hogy Ön az erősebb nemhez tartozik. Nyilván valakinek be akarta bizonyítani, hogy milyen izmokkal rendelkezik, ha volt ereje, bátorsága és fölös energiája, hogy azzal szórakozzék; feldöntse a beton szeméttárolót. Erejét inkább valami hasznos elfoglaltságra kellene pazarolnia a saját és a mások érdekében Képek között, az otthoni nyugalomban

Next

/
Thumbnails
Contents