Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-11 / 215. szám

Ha a pörkölt túl zsíros... A vállalkozás bajjal jár Aki nem ismeri, bizonyára azt mondaná Kisházi Györgyre, hogy nyughatatlan természetű ember. Pedig csak vállalkozó szellemű. Gépkocsivezető­ként kezdett el dolgozni, majd oktató lett az Autó- közlekedési Tanintézetben. Hat év elteltével — a nagyobb darab kenyér reményében — autóbuszso­főrként helyezkedett el a Volánnál. A vállalkozások korát éljük. Csaba belvárosá­ban butikok egész sorába ütközünk. Ezek olykor gazdát cserélnek, néha el­kerülhetetlen a profilvál­tás is. Egy-egy újabb „cuc­cot” venni kockázatos a pénztárcánkra nézve. Ám enni muszáj! Hatvan fo­rintért már csillapíthatjuk éhségünket. S közben mehetünk tovább... A vá­laszték igazán bőséges. Hot dog, hamburger, piz­za és különböző saláták kínálják magukat. Képvi­selteti magát az olasz, a mexikói konyha is. Újab­ban „Jugoszláviá”-ból származó bureket „bur­Tudom, hogy a jó pap is holtig tanul. A személyi­ségem még nem igazán bontakozott ki. Néha a haragtól piros az arcom, a méregtől pedig nem lá­tok. Olykor szorongok, csak nem tudom az okát. Vagy a depresszió kerít hatalmába. Nem vagyok egye­dül... Úgy gondolom, s talán mások is, hogy ezen változtatni kellene. Sok­sok módszer elterjedt a testi-lelki bajok orvoslá­sára. Divatos a relaxáció, kolhatunk be”. Négyféle ízesítéssel árulják. S hogy a reformkonyha ne ma­radjon ki, itt a Falafel. Amint azt Kovács József, a három hónapja nyílt üz­let tulajdonosa elmondta: — Izraeli eredetű étel. A tésztája kovász nélkül készül. Ez a pita. Ebbe töltik a sok-sok zöldfélét (hagyma, uborka, borsó stb.), na és a hangzatos nevet viselő „húspótlót”. Ennek nélkülözhetetlen tartozéka a csicseriborsó. Mindez nyakonöntve mustárral és joghurtos ka­porszósszal, igazán „egészséges táplálékról” beszélhetünk... Aranyi Erzsébet az agykontroll, az auto­gén tréning. Transzcen­dentális meditációról is szólt a fáma. Nos! Egy újabb „természetes gyógymód” is rendelke­zésünkre áll a Vasutas Művelődési Házban. A hét végén háromnapos tanfolyamon sajátíthat­ták el az érdeklődők a kézrátéttel ható gyógyí­tás alapjait. Lényege: az energiaátadás. Maga a szó jelentése: univerzális életenergia. A. E. M agy ardombegy házi „tanyáján” egymás mel­lett áll égy Mercedes ka­mion, egy Ikarus autó­busz, két nagy teljesítmé­nyű traktor. A háttérben baromfitartásra szolgáló több száz négyzetméte­res fóliasátrak. Az udvart felverte a gaz, a sátrak üresek, fóliafoszlányo­kat lenget rajtuk a szél. — Még jóval a rend­szerváltás előtt vásárol­tam egy tehergépkocsit — emlékezik kezdő vál­lalkozói korszakára Kis­házi György. — Annyira jól ment a bolt, hogy az országban az elsők kö­zött vettem kamiont. Mi­vel a több lábon állás híve vagyok, a fuvarozás mel­lett belefogtam a barom­finevelésbe is. Kezdet­ben, a csirkés időszakban még ez is jól ment, de később — mint annyian mások—én is befuccsol- tam. Először a libával, utána a pulykával. Össze­sen majd egymilliót buk­tam rajtuk, s ezt nagy­részt a volt kovácsházi áfésznek köszönhetem. Közben sertéseket is tar­tottam, ezekkel odáig ju­tottam, hogy végül a táp ára sem térült vissza. Pró­bálkoztam a házi feldol­gozásukkal, de az értéke­sítés kifogott rajtam. A kolbász egy részét a ku­tyák ették, illetve eszik meg. — Az állattartás mel­lett mindvégig fuvarozott is? — Sajnos nem. A régi kamiont eladtam, csak akkor vettem újat, ami­kor abszolút reményte­lenné vált az állattartók helyzete. — Ha nem tévedek, Mercedes. — Igen, az, megfelel a legszigorúbb követelmé­nyeknek. A műszaki álla­pota kiváló, a Hungaro- camiontól való. Minden­nek ellenére becsapott­nak érzem magam. Ke­véssel a gép megvásárlá­sa után hoztak egy olyan rendeletet, hogy a nyolc­évesnél idősebb kamio­nok nem mehetnek kül­földre. Szerintem a Hun- garocamionnál tudtak a tervezett szigorításról, palira vettek bennünket, vásárlókat. Tehát: kül­földre nem, itthon meg kinek van fuvarozni való áruja kamionszámra!? Ez a nyolcéves korhatár egyébként is a begyem­ben van. Csak meg kell nézni, milyen roncsokkal róják Európa útjait a bol­gárok, a románok, a cse­hek! Az én Mercedesem viszont kifogástalan mű­szaki állapotú, s itt rohad. De az angolok, az ameri­kaiak is büszkén szágul­doznak huszonéves ka­mionjaikkal. Hát nekünk miért tilos? Annyira jól áll ez az ország? Állítom, hogy ez a nyolcéves Mer­ci még mindig lepipálná az egyéves Rábákat... Egymillió forintom áll benne. —Ahogy elnézem, nem hozhat sokat ez az autó­busz sem. — Még a BNV-re sem bírtam összeszedni egy buszra való embert. Pe­dig fejenként csak ötszáz forintot kértem volna az oda-vissza útért. — Az ólak, a kamion, az autóbusz, a traktorok és az egyéb nagy értékű gépi berendezések... Mennyit ölt beléjük? — Durván négymil­liót. —Ha dz egészet bank­ba tette volna, most a feje sem fájna. — A pénz arra való, hogy forgassa, befektes­se az ember. Normális körülmények között ma többszörös milliomos le­hetnék. így viszont visszamentem a Volán­hoz buszsofőrnek. Nem hiszem, hogy ami velem és sok hasonszőrű vállal­kozóval történt, azért mi lennénk elsősorban a fe­lelősek. De a hibás gaz­daságpolitika árát ne­künk kell megfizetnünk, valameny-nyiünknek. Kép, szöveg: Ménesi György Kisházi György: „Rajtunk, vállalkozókon csattan az ostor” Reiki...

Next

/
Thumbnails
Contents